2000. október. 22. Vasárnap.
Szentmise
A mai szentmise Mélykúton volt, a római zarándoklaton résztvevő fiatalokkal együtt. Előtte koncertet tartottak különböző fúvós hangszerekkel. Mise alatt a fiatalok gitáros énekeket énekeltek. Binszki Józsi atya prédikált. Elmondta, hogy milyen nagy élményben volt részünk Rómában, sokat gazdagodtunk. De visszatérve nagyon nehéz megőrizni azt az izzást, belső tüzet, amit ott tapasztaltunk. Visszatérve a hétköznapokba, esetleg nem hívő vagy másban hívő társaink közé. De hát az élet erről szól. Keményen kell küzdeni, nem lehetünk mindig százszázalékosak, nem működhetünk és cselekedhetünk állandóan a legnagyobb hatásfokon, hatékonysággal. Volt egyszer egy Henry Ford nevű ember, aki megkért valakit, hogy ellenőrizze le gyárának hatékonyságát. Ez a hozzáértő ember mindent tüzetesen átvizsgált, s amikor leadta jelentését a gyárigazgató Fordnak, ezt mondta: „Uram, az Ön gyára nagy hatékonysággal működik, mindenki precízen, pontosan, nagy szakértelemmel végzi a munkáját. Senkit nem kell elbocsájtania. De egy valakit láttam az irodák folyosójának a végében, asztalra tett lábakkal ült egy székben és közben malmozott a kezével. Rá nincs szüksége a gyárnak.” Őt nem bocsájthatom el, hangzott a válasz, mert egyszer egy jó ötlete nagyon sok hasznot hozott a gyárnak. Ebből is látszik, hogy csak néha-néha vannak nagy pillanataink, ritkák azok a pillanatok az életben, amikor nagyot alkotunk, maximumon vagyunk. Életünk nagy része küzdelem és „szürke” hétköznapok.
Egy másik történet arról szól, hogy egy ember áll a mennyország bejárata előtt, Isten mondja neki, ha felsorol száz jó pontot az életében, bejöhet a mennyekbe. Az ember elkezdi a felsorolást: megkeresztelkedtem. Egy jó pont- felelte Isten. Egész életemben jártam templomba. Két jó pont- felelte Isten. Egy évben egyszer gyóntam, húsvéti időben áldoztam. Három jó pont- felelte Isten. Gyermekeimet is eszerint neveltem. Négy jó pont- felelte Isten. Hűha, gondolkodott el hirtelen az ember, ha ez így megy tovább, nehezen tudom összeszedni a száz pontot. Csak most segíts meg édes Istenem- sóhajtott fel. Kilencvenhat pont- válaszolta Isten. Gyere be a mennyországba. Ebből a kis tanmeséből láthatjuk, cselekedeteinkkel képtelenek lennénk kivívni az üdvösséget. Csak ebben és önmagunkban bízva semmire sem mennénk. Isten segítségére van szükségünk egész életünkben. A mi esetünkben még lehet, hogy rosszabb arányok jönnének ki, mint a négy- kilencvenhat. Ezért szüntelen imádkozzunk és kérjük Isten segítségét. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése