2000. október. 29. Vasárnap.
Szentmise
A mai napon a reggeli fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Ma missziós vasárnap van. Elmesélt egy újsághírt, amit a Katolikus Krónika közölt, miszerint nemrégiben lelőttek egy missziós nővért Burundiban, s ez volt a közelmúltban már a harmadik ilyen eset. De folytathatnánk a sort, hiszen Ázsiában, Afrikában nap mint nap történnek ilyen esetek, nagy veszélynek vannak tehát kitéve ezen férfiak és nők. Ha meghal egy újságíró, azt fő helyen, esetleg szalagcímen közlik, de ha egy Jézus ügyéért dolgozó missziós halálozik el munka közben, merénylet következtében, azt eldugva olvashatjuk csak, az apróbetűs részben, ha egyáltalán megjelentetik. A misszió nem csak azt jelenti, hogy távoli országokba visszük el Jézus tanítását. Hazánkba is egyre több missziós érkezik Japánból és Vietnámból, tehát hazánk is missziós terület. Nagyon kevesen járnak templomba.
Ha megnézzük, ide a Barátok templomába is jó, ha eljön százból 6-8 ember az alvégről a vasárnapi szentmisére. Az emberek nagy többsége még csak meg sem fordul a templomban élete során. Akik pedig eljönnek hétvégén, azok is mit tesznek mise után, evangélium és a prédikáció meghallgatása után? Igen is, nekünk hétköznapi embereknek missziós terület saját kis városunk, munkahelyünk, családunk, barátaink. Egyszer hittanórán, amikor azt tanulták a gyerekek, hogy Pilátus elítélte Jézust, amikor ehhez a részhez értek, egy kisgyerek ökölbe szorított kézzel és sötét fejjel hallgatta az egészet. Mikor rákérdezett a plébános, hogy miért, azt a választ kapta, ha ott lett volna, behúzott volna egy akkorát Pilátusnak a hasába. Hát sokszor mi is így vagyunk ezzel, hogy szívesen behúznánk másoknak. De életünkkel mutassunk példát, legyünk fény mások előtt, tegyük jól a dolgunkat, s ezzel hívjuk fel környezetünkben a többi ember figyelmét Jézusra. Egyszer egy esküvő alkalmával itt a templomban azt említette a plébános a fiatal házasulandóknak, hogy legyen sok szép egészséges gyermekük, s a padsorok közé mutatott, ahol egy fiatal anyuka fogta karjaiban kisgyermekét. Amikor a fiatal házaspárt kísérte ki a templomajtón a plébános és elbúcsúztatta őket, ez az anyuka odajött hozzá és azt mondta: Plébános úr, megkeresztelné a gyermekemet, mert még nincs megkeresztelve. Ebből is láthatjuk, hogy életünk apró momentumai, akár egy kis utalás, szó vagy bármi más milyen nagy hatással lehet mások életére. Nem tudhatjuk, hogy Istennek mi a terve és a Szentlélek hogyan használ fel minket eszközként. Ha eddig nem tettük, mi is húzzunk be egy jó nagyot lelkiismeretünknek, ahogyan azt a kisfiú tette volna Pilátussal, ébredjünk fel tetszhalott állapotunkból és kezdjünk el úgy élni, hogy fény lehessünk a többi ember számára. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése