2000. december. 23. Szombat.
Szentmise
Ma reggel 7 órakor a Barátok templomában Jávor atya prédikált, előtte nála gyóntam. Az evangéliumi részlet Keresztelő Szent Jánosról szólt, jó lenne ha a világon, de legalább Baja városában nem lenne megkereszteletlen gyermek.
Este 6 órakor a Belvárosi templomban voltam, Iván atya prédikált. Az evangéliumi részlet arról szólt, hogy Mária meglátogatja Erzsébetet a hegyekben. Az ő találkozásukról beszélt Iván atya, amely nagy találkozás volt. Olyan, mint amikor egy hasáb fa meggyújtva a kályhában meleget ad és beteszünk még egy hasábot, még melegebb lesz. Ilyen volt a Szűzanya és Erzsébet találkozása is, szívük alatt a kis Jézussal és Jánossal. Egymás szemébe tudtak nézni, mélyen és tisztán. Az egész világot hordozták magukban. A szentmisén, amikor áldozunk, Jézus testét vesszük magunkhoz, hordozóivá válunk, az egész világ benne van a szívünkben. Most ünnepek alatt, előtt mindenki rohan, siet és vásárol, hogy ajándékkal lepje meg szeretteit. Sokszor napjaink találkozásai nem igazi találkozások, nem igazán mélyek. Most, hogy meggyújtjuk majd a negyedik gyertyát is az ádventi koszorún, teljessé válik a fény. Szabó Magda egy verse a Gyertyáról, így fogalmaz: áll egyedül, karcsún a templomban, lobog a lángja és egy csúcsban összpontosul. Felemészti önmagát, adakozón, mit sem törődve azzal, hogy közben felemésztődik. Próbáljunk meg mi is találkozni karácsonykor a megszületett Jézussal és hordozzuk szívünkben őt. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése