142. Mit viszel a kötényedben?

Üdv kedves Olvasó!

2000. november. 19. Vasárnap.

Szentmise

   A mai fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált, ezúttal kimondottan a gyerekekhez. Ma ünnepeljük Szent Erzsébet napját, az ő életéről beszélt. Elmondta, hogy Erzsébetet már egész kis korában, négy évesen Németországba vitték és már akkor ki volt jelölve, hogy ki lesz a férje. Már négy éves korában beszélt a magyar mellett németül is. Sokat imádkozott. (Egyébként Pozsonyban született.) A mai oktatási rendszerünk példát vehetne az akkoriról, hiszen egy ilyen kis gyermek már két nyelven beszélt. Manapság meg túlterheljük a gyermekeket sok átláthatatlan, haszontalan dologgal. Nagyon jószívű kislány volt, mert amikor nagy udvari mulatságok voltak, ő mindig gyűjtött össze élelmet és a szegények között szétosztotta. Később született három gyermeke is, akiket nagy odafigyeléssel és áldozattal nevelt. Nem úgy, mint manapság, amikor sok anya eldobja magától a gyermekét vagy éppen csak lefekteti aludni és rohan a diszkóba. Erzsébetnek a gyerekei voltak az elsők. A férje már kezdte megunni sok jótékonyságát. Egyszer télvíz idején Erzsébet cipókat akart kivinni kötényében az udvarból, hogy szétossza a szegények között.

A férje észrevette és erélyesen rászólt: Mit viszel a kötényedben? Rózsákat- válaszolta Erzsébet. Hadd lássam!- és ezzel belenézett a köténybe. Csodák csodájára a sült cipók helyett tényleg rózsákat látott kötényében a király. Ezentúl ő is mélységesen tisztelte felesége jótetteit, hiszen ez tényleg csodaszámba menő eset volt, télvíz idején friss rózsák. A szentek életében mindig történnek hasonló csodás események. Ezután a plébános atya rákérdezett a lányokra, hogy akarnak-e ők is ilyen jószívűek lenni, mint amilyen Erzsébet volt. Minden lány igennel válaszolt. A fiúknak is mesélt pár szót Szent Imre hercegről, akit Szent Gellért tanított. Nagyon bátor vitéz volt, aki a keresztes hadak élén küzdött a haza védelmében. A fiúk is természetesen igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy ők is szeretnének ilyen bátor és hős vitézek lenni. Ámen.

Viszlát!