2011. május 18., szerda

146. A lélek lélegzetvétele

Üdv kedves Olvasó!
2000. december. 09. Szombat.
Szentmise
   Ma este 6 órakor a Belvárosi templomban Kovács Sanyi atya tartott prédikációt, de Iván atya is jelen volt. A prédikációban elhangzott, hogy keressük szüntelen Istent, ismerjük föl és fogadjuk el őt. Adjuk át teljesen magunkat Neki. Szabadság. Legyünk teljesen szabadok, mindentől mentesek, adjuk oda magunkat Neki, legyen nyitott a szívünk, hogy ő betérhessen hozzánk. Nem elég, hogy vasár- és ünnepnapokon templomba megyünk, évente egyszer-kétszer gyónunk és áldozunk húsvéti időben. Ekkor csak kötelességteljesítő katolikusok leszünk. A keresés feszültsége legyen bennünk. Ha megtértünk, térjünk meg utána minden nap. Szüntelen imádkozzatok- mondja Jézus. Amilyen a tüdőnek a lélegzetvétel, olyan legyen az imádság. A lélek lélegzetvétele. Tapasztalni fogjuk, hogy Isten ereje működni kezd majd életünkben. Ne akarjuk, hogy a mi terveink, napi ritmusunk, betervezett programjaink valósuljanak meg. Adjuk át magunkat teljesen Istennek, legyünk minden kényszertől mentesek, szabadok és cselekedjük Isten akaratát. Mit akarsz, hogy cselekedjem Uram?
Merre menjek, mit csináljak? Nap, mint nap kérdezzük és szavainkban, cselekedeteinkben is kövessük őt. Ideges ember és imádkozó ember együtt nem létezik vagy ha igen, ott valami nincs rendben. Csendesedjünk el szüntelen az imádságban és akkor akarata szép lassan beteljesedik életünkben. Éljünk úgy, hogy fény lehessünk mások számára. Ámen.

Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése