2000. december. 31. Vasárnap. Szent Család ünnepe, Szt. Szilveszter pp., Szt. Donáta
Szentmise
A ma reggeli fél kilences szentmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált a Szent Családról és a mai családokról is. Az első helyen mindig Istennek kell állnia, utána a gyermek következik, majd a szülő. Nagyon fontos, hogy ne cseréljük fel a sorrendet. Sajnos, sok olyan gyermek van, akit csak egy szülő nevel, a szülőknél sok a válás, partnercsere, alkalmi kapcsolatok. Az igazi keresztény házasság sírig tart. Csak az a jó keresztény házasság, melyet érett fiatalok, felnőttek kötnek, akiknek életritmusuk hasonló egymáshoz. A gyermekek közül sokan azért válnak csavargóvá, mert szüleik is azok. Rosszak a családi kötelékek. Tehát ne feledjük a sorrendet: Isten, gyermek, szülő. Ámen.
Az esti hálaadó szentmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium csakúgy, mint reggel, arról szólt, hogy szülei a kis Jézust elvesztik és csak később találják meg a templomban. Beszélt Schindler atya is a mai családokról, válási statisztikákról, egy szülő által nevelt gyermekekről, a családi kötelékek gyengeségéről. Egyszer látott egy fiatal keresztény házaspárt, amint gyermeküket vezették kézenfogva. A gyermek kettejük között lépkedett, huncutul felnézett először az anyukájára, majd az apukájára, megszorította kezüket, kicsit felhúzta magát és csinált egy előre bukfencet. Utána sétáltak tovább, mintha misem történt volna. Nem sokkal később megismétldött a jelenet, csak most hátrabukfencet csinált a kisgyerek. Boldogok voltak, bíztak egymásban. (Egy régebbi prédikációban hallottam, lehet, hogy már leírtam, nem tudom: az egyik legszebb evangelizáció manapság az, amikor fiatal keresztény házaspárok sugárzó arccal, boldogan tolják babakocsijukat és így sétálnak az utcán, ezzel hirdetik Isten dicsőségét és az evangéliumot.)
Manapság általában egy családapa napi két órát, ünnepnapokon három órát ül a tévé képernyője előtt. A gyerekeket is inkább a tévé elé ültetik, csak legalább addig ne legyen velük gond. Órák hosszat merednek a képernyőre hallgatagon. Az asztalnál ülve sincs nagyon beszédtéma. Nincsenek meg, nem alakultak ki a családtagok között a kommunikációs csatornák. „Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát.”- hangzik a mondás, amit annyival lehetne kiegészíteni, hogy néma anyának gyermeke sem érti a szavát. Meg kell találni a kommunikációs csatornákat egymás között, s akkor az ilyen családi légkörben felnövekvő gyermek sokkal biztosabb alapokkal indul majd neki az életnek, s nem lesz csavargó, a drog, alkohol, dohány és egyéb szenvedélyek rabja. Szent Család ünnepe van ma, a családtagok figyeljenek oda egymásra, gyermekek a szüleikre, szülők a gyermekeikre és mindannyian Istenre. Ámen.
Sükösdi plébánián volt a Szilveszter, az ezredév búcsúztatása. Negyed órával éjfél előtt átmentünk a templomba, csendben várakoztunk, majd éjfél körül imádkoztunk és éjfélkor elénekeltük a Himnuszt. Visszamentünk a plébániára és pezsgővel koccintottunk. Kint csodaszép csillagos volt az égbolt, friss volt a levegő. Ritka történelmi pillanatnak voltunk a részesei, búcsúztattuk a második ezredévet és köszöntöttük az újat, ami nem minden embernek adatik meg. Istennek legyen hála. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése