2000. december. 10. Vasárnap. Ádvent 2. vasárnapja
Szentmise
A mai fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Előtte volt egy kis Mikulás- műsor a gyerekek részéről. Az atya inkább a gyermekekhez szólt a prédikációjában, de a felnőttekhez is intézett pár szót. Ismert egy testvérpárt, ahol a kisfiút Ádámnak, a kislányt Évának hívták. Elhatározták, hogy karácsonyra meglepik szüleiket. Ádám pénzt gyűjtött, mert egy pénztárcát szeretett volna venni szüleinek. Megfogadta, hogy ádventi idő alatt nem eszik édességet. Éva pedig elhatározta, hogy mindig csak ötösöket hoz haza az iskolából, szót fogad és mindent megcsinál első szóra, amit az anyukája mond. Felírja jócselekedeteit egy szentkép hátoldalára. Mit gondoltok gyerekek, ki tett jobbat a két testvér közül- kérdezte az atya. Mindenki azt felelte, hogy Éva. Mert az ő ajándéka szebb, mint Ádámé, aki pénzt gyűjtött, s értékes ajándékot akart venni. Éva ehelyett a jó cselekedetekre összpontosított. A felnőttek is így vannak ezzel, rakosgatják az ezreseket, gyűjtögetik a pénzt, hogy minél értékesebb ajándékot vehessenek gyermeküknek, ahelyett, hogy inkább jobban odafigyelnének rájuk, együtt beszélgetnének, imádkoznának, játszanának. Ezek az értékek ugyanis megfizethetetlenek, nem lehet pénzen megvenni őket. A közösen eltöltött időt és élményeket. Mi is törekedjünk az ádventi időszakban jót cselekedni és odafigyelni egymásra. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése