Üdv kedves Olvasó!
2011. május 01. Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Ma van Húsvét második vasárnapja, az Isteni irgalmasság vasárnapja és természetesen május első vasárnapja lévén, Anyák napja. A mai napon avatják Boldoggá II.János Pál pápát Vatikánban. A mai evangélium arról szólt, amikor Jézus feltámadása után megjelenik az apostoloknak, köztük Tamásnak, aki először hitetlenkedik, még végül hinni kezd Jézusban, amikor saját maga tapasztalja meg, hogy valóban Jézus az. Erre Jézus azt mondja Tamásnak, mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.
Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tihanyi perjel találkozott életében II. János Pál pápával és azt mondta, hogy az maradt meg a leginkább benne ebből a találkozásból, hogy a pápa figyelt rá, mint ahogy mindenkire figyelt, akivel beszélt. Teljes egészében és figyelmével az ember felé fordult. Ezt kell nekünk is tennünk, odafigyelni egymásra, amikor találkozunk és mondanivalónk van. Nem csak úgy felszínesen, hanem teljes figyelmünkkel. A tihanyi perjel több előadást is tart az év folyamán, tetőtéri esték címmel, ahová mindig meghív egy-egy neves és jó előadót. Egy házaspár, akik rendszeresen résztvesznek ezeken az előadásokon, mindig elhozzák a kazettákat az atyának és el is mesélik, hogy miről volt szó. Nagyon jó előadások ezek, ezt megemlítette az atya a perjelnek is, mire azt a választ kapta, hogy igazából nem is az előadások a nagyszerűek, hanem a köztük lévő pogácsa szünetek, amikor az emberek találkoznak egymással, oldalba lökik egymást, szóba elegyednek egymással, nem csak az agy működik, hanem a szív is megnyílik ilyenkor.
Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent, de a nyolcadikon folytatja a teremtést velünk együtt! Társteremtők vagyunk Isten oldalán. A remény, a találkozások és az imádság egyaránt fontosak életünkben. Nem az a fontos, amikor a csúcson vagyunk, hanem az az út, amit megteszünk odáig.
Az atya sokat kirándul a tiroli hegyekben, s amíg felér a meredek hegyoldalon a csúcsra, ez az embert próbáló út az igazán fontos. Majd széttekintve a csúcson gyönyörű panoráma tárul az ember elé, de ez már csak a ráadás. Ma anyák napja van, sok szülő, anyuka mondja azt sokszor, hogy nem tud mindig igazán odafigyelni arra, hogy mindig minden jó legyen, de ezzel az apák is így vannak, hiszen minden szülő tanulja is azt, hogy egyre jobb szülő legyen. De ez is egy út, mint amikor a hegyre megyünk fel. Az útközben a legfontosabbak az érdemi emberi találkozások, a pogácsaszünetek, amikor teljes figyelmünkkel a másik felé fordulunk, meghallgatjuk őt, megkérdezzük, hogy mi volt aznap, mint ahogy egy édesanya is mesélte, hogy minden nap megkérdezi a kislányától, hogy mi volt aznap az iskolában, hogy érzi magát. Utána a kislány is megkérdezi az anyukáját, majd a szülők is megkérdezik egymást. Egy simogatás és egy mosoly is sokat jelent egymás számára, mindenki erre vár és arra, hogy megszólítsák, hogy érdemben találkozzon a másikkal, amikor megnyílik a szív és a figyelem egymás iránt. Ezek áldott pillanatok és ez az áldás kísérjen bennünket és legyen mindig rajtunk, ámen.
A szentmise végén, hogy még jobban megjegyezzük az érdemi találkozások fontosságát, megfogtuk egymás kezét és fél percig elmélkedtünk ezekről a dolgokról.
(2011.május.01.Vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Viszlát!
