Üdv kedves Olvasó!
2007.április.04.Szerda. Nagyszerda.
Szentmise
Ma este fél hétkor a Barátok templomában Keresztes Pál paksi lelkipásztor prédikált a nagyböjti lelkigyakorlat alkalmából immár harmadszor.
A közlekedés alapszabálya látni és láttatni. Mi is lássunk és bennünket is lássanak. Az élet alapszabálya szeretni és szeretve lenni. Isten irgalmas, megbocsájtó és emberszerető. (Bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait).
Hármas tagozódású lelkigyakorlatunk első részeként a bűnről, bűnbánatról és a megbocsájtásról volt szó a tékozló fiú történetében. Második alkalommal a gazdag és szegény ember példáján keresztül mutattuk be, hogy az Úr mindenkinek megfizet tettei szerint, hogy jót avagy rosszat cselekedett-e.
Mai példabeszédünkben, parabolánkban Lukács ismét csodálatosan komponálja meg a felebaráti szeretetről szóló történetet. Ma, amikor lehet imádni a túrósbuktát is vagy egy beat zenekart. Az irgalmas szamaritánus történetét jól megkomponálva ágyazza be a többi történet közé. Máté és Lukács evangélista sokszor használják fel Márk szavait írásaikban. Így van ez ebben a történetben is, amikor egy ifjú törvénytudó Jézus elé áll és megkérdezi, hogy mit cselekedjen az örök élet elnyeréséért. Keresi az élete célját, értelmét. Jó úton jár-e, jó irányba megy-e? Ez a tudakozódás megfigyelhető Márk történeteiben is.
A mai világban feltesszük ezt a kérdést: Mit cselekedjek, hogy üdvözüljek? Kit érdekel?- hangzik rá kissé cinikusan a válasz. Egy a lényeg, a boldogság, siker, mindenki lepipálása és tudni meggazdagodni. Mint a tegnapi történetben: egyél, igyál, ne bánkódjál, ne foglalkoztasson más, a többi nem érdekes.
Egyszer régebben 1988 februárjában utaztak haza Keresztes atyáék Izraelből, két óra időeltolódással.
A repülőgépen sok zsidó is utazott, akik egyszercsak felálltak helyükről és elkezdtek olyan szokásos, furcsa hajlongással imádkozni, recitálni az írásokat.
Amikor Jézust megkérdezi az ifjú, hogy mit kell cselekednie az üdvösséghez, Jézus kérdéssel válaszol, abban a korban ez igen gyakori volt, Arisztotelészék is így beszélgettek az ókorban tanítványaikkal. Jézus azt kérdezte az ifjútól: "A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?" (Hogyan recitálod a mózesi törvényeket?) Az ifjú válasza: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat."
Ez tökéletes válasz volt. Egy újabb történet New Yorkban esett meg, amiről hallott Keresztes atya, hogy vannak dúsgazdag hölgyek, akik kutyát tartanak és a kutya kozmetikázására, öltöztetésére 1700 dollárt költenek havonta. Közben mit sem tudnak arról, hogy ki a szomszédjuk, nem ismernek senkit a 92. emeleten és azt sem tudják, hogy éppen éhen hal-e valaki mellettük, a közelükben. Nincsenek barátaik, de meg is mondják, hogy ők jobban szeretik a kutyájukat, mint az embereket. Ez magáért beszél, hogy mennyire keresztényi ez a dolog. Egyáltalán nem az. Reden und tun ist zwei Sache- mondja a német. Az ifjú törvénytudó is tökéletes választ ad Jézusnak, mire Jézus azt válaszolja neki: Jól felelél; ezt cselekedd és élsz. Sokan csak tudják és beszélnek róla, de nem cselekszik a jót.
Izraelbe utaztak Keresztes atyáék 1972 februárjában és elmentek oda, ahol az irgalmas szamaritánus története is játszódhatott. Busszal utaztak ki a kietlen tájra. Úgy kell elképzelnünk, hogy van egy 27 km-es útszakasz, amelyen 1 km a szintkülönbség. Amikor kiszálltak a buszból, egy nagy tócsát láttak, ami nagyon ritka errefelé, hiszen itt alig esik némi kis eső, az is csak februárban. A viharos szél lekapta egyik paptársának a fejéről a sapkát, amit azért viseltek, hogyha valaki véletlenül elkeveredne, könnyebben megtalálják. A szél olyan gyorsan és olyan messzire vitte a sapkát, hogy nem vállalkozott senki sem, hogy utána szaladjon, a homokbuckák között eltűnt. Jeruzsálem városa, ami 800 méterrel a tenger szintje fölött helyezkedik el, nagyon drága város volt már akkoriban is. Ebbe a kőtengerbe mindent úgy kellett felhozni a tengerpartról, halakat és gyümölcsöket, ami elég nehézkes volt, ez tette drágává.
Jerikó, a papok városa 200 méterrel a tenger szintje alatt fekszik, a pálmák és papaják városa. Tele forrásokkal, nyüzsgéssel. Az olcsóság miatt a papok itt laktak és csak áldozat bemutatásra mentek át Jeruzsálembe. Ezen az úton van is egy fogadó, az "Irgalmas szamaritánushoz" címezve, ami éppen zárva volt, amikor Keresztes atyáék ott jártak.
De visszatérve a történethez, az evangéliumhoz, a törvénytudó igazolni akarván magát, tovább kérdez Jézustól: De ki az én felebarátom? (Tehettük volna fel a kérdést a new yorki kutyatartó gazdag hölgyek története előtt is.) Jézus erre a kérdésre elmesélte az irgalmas szamaritánus történetét.
Egy kereskedő ment Jeruzsálemből Jerikóba, akit útközben megtámadtak, összeverték és kifosztották, otthagyták az út közepén. Elég gyakoriak voltak akkor ezek a támadások azon a vidéken, zelóták leselkedtek az utazókra, akik rablók voltak.
Az összevert kereskedő mellett elment egy pap, de nem segített neki. Egy picit talán fölmenthető, mert Jerikóból ment áldozatot bemutatni Jeruzsálembe és ha hozzáért volna a számára idegen, vérző emberhez, ami egy papnak kötelessége is lett volna, ezzel tisztátalanná válik és nem mutathatta volna be áldozatát, ezért inkább elkerülte. Jött egy lévita, de az sem állt meg. Majd végül egy szamaritánus jött, egy értéktelen, egy senkiházi, egy nulla. Tudni kell, hogy Jézus előtt 722-ben a zsidók nagy részét fogságra vitték Asszíriába és a Babiloni fogság alatt mindenféle szedett-vedett, jöttment népekkel telepítették be azt a területet. Amikor visszatértek többszáz év múlva a fogságból és libanoni cédrusokat akartak átvinni azon a területen, nem is engedték át a zsidókat, akikkel állandó ellenségeskedésben voltak. Templomukat még Krisztus előtt 300 körül romboltatta le Nagy Heródes nagyapja. Szóval egy ilyen jöttment, értéktelen ember állt meg az apostoli úton és járult segítőleg a vérzőn fekvő kereskedőhöz. Bekente, bekötözte sebeit és a közeli fogadóba vitte, ahol gondját viselte.
A brazil focicsapatnak több évtizeddel ezelőtt volt egy Amerigo nevű csapatorvosa. Amikor valaki lesérült a pályán és megállt a játék, beszaladt a sérült játékoshoz. Volt egy öv a derekán, rajta mindenféle kis táskákkal, mindig levette valamelyiket és elővett belőle valamit, bekente a játékost, aki felkelt és játszott tovább. Ilyen csodakenőcsnek számított a napkeleti bölcsek által hozott mirha is, ami a kutyaharapásra, kígyómarásra, mindenre jó volt. Keresztes atyáék egyszer Romániában, Tordán voltak és mikor megérkeztek, az ottaniak rögtön megkérdezték, hogy hoztak-e magukkal vietnámi balzsamot. A vietnámi piacokon árulták ezt a minden sebet gyógyító, mindenre jó vagy igazából semmire sem teljesen jó kenőcsöt. Szóval az irgalmas szamaritánusnál is volt valami, amivel ellátta a vérző kereskedőt. Később tovább kellett mennie, de hagyott két pénzt a fogadósnak és ha netán többet költene a gondozásra, visszatérvén majd kifizeti neki.
Majd Jézus megkérdezte a törvénytudó ifjút, hogy szerinte ki volt a felebarátja az összevert és kirabolt kereskedőnek? A válasz egyértelmű, hogy a szamaritánus, aki könyörült rajta. "Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél."
Keresztes atya szokta megkérdezni tanítványaitól a szemináriumokon, hogy egy szóval vagy egyetlen kis tőmondattal próbálják meg elmondani, megválaszolni, hogy: ki az én felearátom? Sokszor válaszolják erre a lányok, hogy mindenki. Az is felebarátom, akinek elmondhatok mindent, aki meghallgat, akinek kisírhatom bánatomat, elmondhatom örömömet. Keresztes atya szerint az a felebarátunk, akinek éppen a mi segítségünkre van szüksége.
Nincsen nagyobb szeretet valakiben annál, mint aki életét adja felebarátaiért. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus nem azért jött erre a világra, hogy elítélje, hanem hogy megszabadítsa. Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. A keresztre feszített Jézusra tekintetek és én mindenkit, az egész világot magamhoz vonzok. Ámen.
Viszlát!
