2012. március 31., szombat

365. Alkalmas szent idő

Üdv kedves Olvasó!
2004.december.10.Vasárnap.
Szenmise
   Ma ese 6 órakor a Belvárosi templomban voltam, Binszki atya prédikált. Ádventi lelkigyakorlatot tart ezen a hétvégén. (Már nagyon régen voltam utoljára templomban, még szeptemberben).
   A szentmise a csúcs és a forrás, amiből meríthetünk. Egyszer régen Avilai Szent Teréz minden lakott területtől távol, egy pusztaságban szekérrel igyekezett valahova, amikor a kocsi kereke belement egy kátyúba és eltörött a tengelye, beragadt a sárba. Ekkor Teréz az égre nézett és azt mondta: Na végre történt valami, már azt hittem, nem szeretsz Atyám.


   Ha az időt vizsgáljuk, kétféleképpen is megközelíthetjük. Létezik a kronosz és a kaiosz. A kronosz azt jelenti, hogy a dolgoknak megvan a kronológiai sorrendje. Bizonyos történések, melyeket kronológiai sorrendbe állítunk. A kronológia szempontjából mindegy, hogy mikor történik egy esemény. Mindegy, hogy ötszáz évvel ezelőtt születtem-e vagy kétszáz évvel később születek majd. A lényeg az, hogy a megtörtént eseményeket kronológiai sorrendbe állítsa. A kaiosz az egészen más. A kaiosz számára az fontos, hogy éppen akkor és ott születtem meg. Nem máskor és máshol. Abban az időben és azon a helyen, nem más időpontban és nem más helyen. Ez a számomra kijelölt idő és hely, amikor meg kellett születnem. Ezt nevezik "alkalmas szent idő"-nek. Ez az idő adatott nekünk, erre az időre vagyunk elhívva. Istennek akkor és ott célja van velünk, feladatunk van. A dolgok nem történnek véletlenül. Mindennek célja van, összefüggésben vannak egymással a dolgok. Miért pont akkor és ott születik valaki vagy akkor és ott hal meg valaki vagy történik egy esemény? Mindennek célja van.


   Alkalmas szent idő, amikor nekem egy feladatom, küldetésem van, célja van az életemnek. Akkor és ott, abban az időben, azon a helyen. Sokmindent elmulaszt az ember az életében. Jól kell felhasználnunk az "alkalmas szent időt", minden évet, hónapot, hetet, napot, órát, percet. Soha vissza nem térő lehetőségek ezek. Amiket elmulasztottunk lehetőségeket, már olyan formában nem jönnek vissza újra. Az elmulasztott lehetőségeinken is érdemes lenne elgondolkodni, de most előre felé nézzünk.
   Volt egyszer egy kínai ember, akinek a lova elszökött. Mondták is neki a szomszédai, szegény szerencsétlen, mi lesz most vele, hiszen eddig ez a ló segített neki a kis gazdaságában. Ám pár nap múlva visszajött a ló és hét vadlovat hozott magával. Mondták is neki a szomszédai, szerencsés és gazdag ember, most már nyolc lova van, bővítheti a kis gazdaságát, jobban fog élni családjával. Ám egyszer leesett a ló hátáról és eltört a lába. Mondták is neki a szomszédai, szegény szerencsétlen, most nem tud dolgozni, ki tartja el a családját. Pár nap múlva kitört a háború és minden hadköteles, épkézláb embernek be kellett vonulnia. Mondták is a szomszédok, szerencsés ember, el van törve a lába, nem kell háborúba mennie. És még folytathatnánk tovább a történetet.


   Minden javukra válik az Istent szeretőknek. Sokszor nem értjük, miért történnek a dolgok. Egészen mást szeretnénk sokszor, mint ami történik. Később értjük esetleg meg, sokszor hálát adva, hogy úgy történtek a dolgok. Isten képes arra, hogy még a rosszat is javunkra fordítsa. Egyetlen hajatok szála sem hullik le anélkül, hogy Isten ne tudna róla. Van úgy az ember életében, hogy semmi sem sikerül neki, mélyponton van, elveszt valakit vagy valamit, magyarul padlóra kerül. Isten képes arra, hogy ezt is jóra fordítsa, felemeljen innen és új lehetőségek nyílnak számunkra. Sokmindent elvehetnek tőlünk és sokmindent elveszthetünk, de minden, ami az üdvösség szempontjából fontos érték, az megmarad nekünk.
   Van még egy bölcs keleti mondás: "Az életet előrefelé haladva kell élnünk, de visszatekintve érthetjük csak meg." Sokszor nem értjük meg, miért történnek a dolgok, csak később, esetleg évekkel később, netán fél élet múlva és lesznek olyan dolgok is, melyeket halálos ágyunkban értünk csak meg vagy olyanok is, melyeket halálunk után, Isten közelében.


   Minden javukra válik az Istent szeretőknek; egyetlen hajatok szála sem hullik a padlóra Isten tudta nélkül; két verebet adnak egy fillérért és még azok is számon vannak tartva. Amíg jól mennek az ember dolgai, hajlamos megfeledkezni Istenről, könnyebben eltávolodik tőle. Ezért nagyszerű az, amikor az ember olyan mélységekig jut a hitben, mint a szentek közül Avilai Teréz. Ment szekerével a pusztaságban, belement egy kátyúba, eltört a kocsi tengelye és beragadt a sárba, minden lakóhelytől távol. Mire Teréz felnézett az égre és így szólt: "Már azt hittem, elfeledkeztél rólam és nem szeretsz Atyám." Ámen.

  (Régebbi miserészletek: "Aki a kis dolgokban hű, az a nagy dolgokban is az." Ne szolgáljunk a Mammonnak, hanem Istennek! Tekintsünk az örökkévaló dolgokra a mulandóak helyett. A zarándoklat nem idegenforgalmat jelent, hanem idegent, aki elszakadt Istentől és önmagától. Lemond bizonyos dolgokról, sanyargatja önmagát, hogy visszataláljon Istenhez, rátaláljon igazi önmagára. Ez mindenkinek sikerül, csak annak nem, akinek nincs hite. Ámen.;
2004.november.01. Mindenszetek, Marianna
(Schindler atya: "Csináld lendülettel!"-mondanák most nekünk elhunyt szeretteink. Fontos a hűség, tisztelnünk kell, hiszen az ember ingatag.)


Viszlát!

2012. március 30., péntek

364. Üdvösségünk hajnala

Üdv kedves Olvasó!
2004.szepember.12.Vasárnap. Vodicai búcsú
Szentmise
   Ma délelőtt 10 órakor Vodicán Bábel Balázs érsek atya misézett. Kisboldogasszony napját ünnepeltük. Eljött közénk a Szűzanya, sorsközösséget vállalt velünk, Ő az üdvösségünk hajnala. Oltalmaz bennünket, gondoskodik rólunk, odafigyel ránk, ahogy tette ezt akkor is, amikor a kánai menyegzőn elfogyott a bor.
   Mindennap elmúlik valami, amiért szomorkodunk, de mindennap születik valami új, amiért érdemes élni, dolgozni. A világon nagyon sok az öngyilkosság és a kísérlete is, ezek mind depressziós, céltalan, életunt emberek. Nagyon fontos, hogy legyenek céljaink, legyen értelme életünknek. Azt mondják, hogy az elkövetkező évtizedek legelterjedtebb betegsége lesz a depresszió. Az embereknek, fiataloknak nincsenek céljaik. Shakespeare csodálkozott egyszer rá a világra és fogalmazott meg már akkor hasonló gondolatokat, de végül ezt mondta: holnap, holnap, holnap. Legyenek céljaink, higgyünk a holnapban.


   Nagyon sok katonatörténetet ismer, szokott mesélni az érsek atya. A vaskúti laktanyában egy jó barátja, Várszegi Asztrik volt az, akivel történt a következő: nézett ki az ablakon, két parasztembert látott, férjet és feleségét, amint szekéren mentek és kicsit arrébb egy kondát őrző embert. Odalépett az ablakhoz a tisztje és azt mondta: látod fiam, az ő életüknek van értelme, vannak céljaik és amit csinálnak, látják az eredményét. Nem úgy a kommunista rendszernek, ami nem sokkal később össze is omlott. Minden nap születik valami új, amiért érdemes élni, dolgozni. De egy napon már nem jön semmi új az életünkben. Ekkor nagy fogódzó a hitünk, abban, ahová tartunk. Sokan mondják, minek imádkozzanak a Szűzanyához, amikor elég csak Istenhez imádkozni. Igen is jó, ha van pártfogónk, aki közbenjár értünk. Amikor a köztársasági elnökhöz írnak levelet valami ügyes-bajos dologban, sokszor előfordult már, hogy az érsek atyát felkérték, álljon az ügy mellé, legyen a pártfogójuk, pedig ő csak egy gyarló ember. Imádkozzunk a Szűzanyához és ő közbenjár értünk, pártfogónk lesz. Jó hír, hogy a Szűzanya nem vette le rólunk a kezét, palástjába is kapaszkodhatunk, ő az üdvösségünk kezdete, virradata, Jézushoz vezető út. Legyen szeretetünk, hitünk, reményünk és imádkozzunk szüntelen, ámen. Szűz Mária nevenapján Isten éltesse a Máriákat!



Viszlát!

2012. március 29., csütörtök

363. Szeretné mindenki, ha lenne "embere"

Üdv kedves Olvasó!
2003.szeptember.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomábanSchindler atya prédikált. (A szentleckét a Czuck Orsi olvasta fel). Zenés mise volt, gitáros. Rohanó világban élünk, amikor az embereknek nincsen idejük egymásra. Tegnap három fiatal párt is összeesketett Schindler atya, s elmondta nekik, hogy ők lelassítottak ebben a rohanó világban, észrevették egymást, fontosak voltak egymás számára. Minden ember szeretné, ha valakinek elmondhatná, aminek örül vagy ami bántja, halló fülekre szeretne találni mindenki, szeretné mindenki, ha lenne "embere". A mindennapok ritmikus tevékenységei mellett fontosabb a megszentelt valóság. Jézus is lelassít a mai világban a templom terített oltáránál, ámen.

"az igazi hit az csendes, nem kiabál, hogy most tértem meg, már másodszor, stb. Csendben munkálkodik; Jézus él; a család fontossága; "aki akarja az megtalálja"; (szentmisék)
Az életem egy belső egyetem, készülök a szigorlatra"(T-akták-Tornóczky Anita);
"Ne mondj sokat"(Jávor atya)


Viszlát!

2012. március 28., szerda

362. Isten szívének dobbanása

Üdv kedves Olvasó!
2003.november.30.Vasárnap. Ádvent 1.Vasárnapja. Szt.András apostol, Andrea, Andor, Endre
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy várjuk Jézus eljövetelét, figyeljünk oda jobban életünkre).
   Az ádvent jelentése Úrjövet, eljövetel. Ilyenkor már csendesedjünk el, ez a megbánás, bűnbocsánat időszaka. Egyre sötétebbek a napok, hosszabbak az éjszakák. Szorongásainkban, félelmeinkben fogódzót keresünk. Régen sokan jártak a rorátéra, hajnali szentmisére. A roráte jelentése: harmatozzatok. A Biblia minden szava Isten szívének dobbanása. Egy család, aki előveszi a Bibliát, amely a mestergerendán nyugodott és az apa felolvas belőle, fogódzót keresve a hétköznapokban. Mi is készüljünk a karácsonyra, az eljövetelre, hogy örömteli legyen várakozásunk. Olvassuk mi is a Bibliát, bánjuk meg bűneinket, gyújtsunk gyertyát, ámen. Imádkozzunk.



Viszlát!
  

2012. március 27., kedd

361. Elsőként szeretni

Üdv kedves Olvasó!
2003.november.02.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Halottak napja van ma, ilyenkor fekete miseruhát szoktak húzni, de mivel vasárnapra esik ez a nap, lilát is lehet, ezt választotta Schindler atya is. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Ne rendüljön meg a ti szívetek, higgyetek az Atyában és énbennem!-mondja Jézus az evangéliumban.
   Gyújtottatok-e már fehér gyertyát, vágtatok-e már fehér virágot, mondtatok-e már imádságot? Fontos vagy, fontosak vagytok. Szeretteink, akik már nem élnek, megtanították nekünk, hogy fontosak vagyunk, a szívünkbe szerették.


   Fontos a kommunikáció. Fontos az, ahogy megjelenek mások előtt, ahogyan öltözködöm. Vagy ahogyan nem. Fontos az, hogy egészséges legyek a másik számára. Fontos az, hogy szépen írjak neki levelet, finoman és választékosan. Fontos, ahogyan megszólítom, amilyen szavakat használok. Kódolt üzeneteket küldök neki, ahogy megajándékozom. Minden kis rezzenésre figyelni kell, amikor kommunikálok a másikkal.
(A tegnapi misén is elhangzott a kommunikáció fontossága, hogy mi legyünk az elsők, aki megindul a másik felé és akkkor gyümölcsökben gazdag lesz életünk. Ne legyünk utolsók! Elsőként szeretni, fontos dolog ez.)
   Szeretteink, akik már nem élnek, de megtanítottak szeretni, hinni és remélni. Mondjunk egy köszönetet nekik a mai napon. Sokszor fontos a csend is, a másikat meghallgatni, beszélni hagyni. Szavak nélkül, a csend is üzenet lehet a másik ember számára vagy ajándék.
   Isten felforgatta szentjeivel a világot. Vannak ismertek és ismeretlenek, névtelenek. De szükség van  a szentekre. Legyünk mi is ártatlanok az ő ártatlanságuk mellett, ámen.
Viszlát!

2012. március 26., hétfő

360. Tartsunk ki és végezzük küldetésünket

Üdv kedves Olvasó!
2003.november.01.Szombat. Mindenszentek.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a nyolc boldogságról szólt, amit Jézus a hegyi beszédben elmondott.
   Igen, a mai világban bizony sokszor érik az embert gáncsoskodások, hamis vádak, megszólások. Az az igaz ember, aki ezek közepette is teszi a dolgát, mindentől függetlenül. Jézus is mondta, hogy üldöztetések érnek majd bennünket az ő nevéért, de aki mindvégig kitart az üdvözül. Ezért a sok meg nem értés ellenére mi is tartsunk ki és végezzük küldetésünket. Már 1700 évvel ezelőtt is sokat forgatott könyv volt a Biblia. Aurelius Augustus egykori filozófus, amint a kertjében járkált, a szomszédból gyermekzsivaly hallatszott és egy kiszámolósdi refrénjét mondogatták. Tolle lege, tolle lege! Vedd és olvasd, vedd és olvasd! Ekkor mintha a Szentlélek sugallotta volna, vette a Bibliáját, felütötte és olvasni kezdte, ahol éppen kinyílt.
A világban nagy sötétség uralkodik, de ti mindig járjatok világosságban, legyetek a világosság fiai. Amikor kiég egy kis biztosíték, akkor bizony előfordulhat, hogy az addig világos szobában sötét lesz. Ahogyan beszélünk, úgy gondolkodunk, úgy cselekszünk. Ezért kell ügyelnünk kimondott szavainkra. Régen a szentek nagyon finom lelkek voltak, ügyeltek minden kis biztosítékra. Mi is figyeljünk, mert a mai világban nagyon sok szál elszakad, legyünk mi a világosság hordozói, fussuk be földi pályánkat, küldetésünket, ahogy Pál apostol is mondja, ámen.



Viszlát!

2012. március 25., vasárnap

359. Uram, add, hogy lássak!

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a vak Bartimeusról szólt. Jézus Jeruzsálembe igyekezett Jerikót elhagyva, amikor tanítványai jelezték neki, hogy valaki szólítja. Egy koldus volt az, aki az út szélén ült és vak volt. Uram, add, hogy lássak!-válaszolta Jézus kérdésére Bartimeus, ami az volt, hogy mit szeretnél? A Bartimeus név jelentése: a Bar az azt jelenti, hogy valakinek a fia, a Timeus pedig görögül istenfélőt jelent. Tehát az Istenfélő fia.
   Mintha ebben az egy mondatban szerette volna összefoglalni az evangélista Jézus életét, belesűríteni ebbe az egy mondatba küldetését. Uram, add, hogy lássak! A mai világban is mennyire aktuális ez, szüksége van az embereknek arra, hogy lássanak.


   Radnóti Miklós mikor hadifogoly volt, egy kis kockás noteszbe írta verseit, mintha megérezte volna, hogy a fogság vége halál lesz. Hátha majd rátalál valaki vagy eljut valakihez ez a kis notesz. Az osztrák határ felé menet Schindler atya egyszer meglátott egy kis faluban egy csuklyás bronzszobrot, Radnóti emlékére állították, de sajnos körülötte eléggé el volt hanyagolva a környezet, sok volt a szemét. Érdemes itt megállni és megnézni ezt a szobrot, de érdemes lenne a környezetét is rendbehozni az ott élőknek.
   Jézus is mintha megérezte volna Jerikót elhagyva a jeruzsálemi úton menve, hogy keresztre feszítik majd, de még volt tennivalója, meggyógyítani a vak Bartimeust. Ahogy Radnóti is ráérzett arra fogolyként, hogy még nincs vége, még fontos, még kell tennie valamit, alkotnia. Ma is elmondhatjuk minden embernek, hogy még fontos vagy, tenned kell. Erre a fiatalok még annyira nem éreznek rá, de az idősebbeknek nagyon kell ez, hogy még fontos vagyok, szükség van rám, dolgom van, tennem kell.


   De nem csak Radnóti és a szentek, hanem az összes névtelen szent említést érdemel. Apák és anyák, akik felnevelték fiaikat, lányaikat. Egy hét múlva Mindenszentek ünnepe, gondoljunk ilyenkor ezekre a névtelen szentekre is, apáinkra, anyáinkra is. Bartimeusból is sok él közöttünk, a városban, utcánkban, tereinken, családjainkban. Lehet, hogy egy koldus az, akinek alamizsnát adunk, lehet egy milliomos, aki lelkileg szegény és egy jó szóra vágyik. Legyünk mi is Isten lámpása arra, hogy vigyünk egy kis fényt a környezetünkbe, s tudjuk azt, hogy még fontosak vagyunk, még tennünk kell, ámen.
Viszlát!

2012. március 24., szombat

358. Jézus ígéretének fáradhatatlan zarándoka

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.19.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a zenés ifjúsági misén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy ki fog majd a mennyországban Jézus jobb és bal oldalán ülni. Jézus válasza erre az volt, hogy akiknek elkészítette az Isten. A prédikációban Schindler atya egy körlevelet olvasott föl, arról a beszédről, amelyet Julianus Janus nuncius tartott a Szent István bazilikában II. János Pál pápa pontifikátusának 25. évfordulója alkalmából, mely október 16-án volt.


   1978. október 16-án választották meg II. János Pált pápának. Mindenki nagy örömmel fogadta a fiatal, értelmes és agilis pápát, aki telve volt tetterővel. Síelt, úszott, túrázott és járta a világot. Mára már testi ereje meggyengült, sokat betegeskedik, de szilárd akaratereje és világos értelme a hit, remény és szeretet sziklaköve. Ez a pápa nem fog lemondani, megválasztásakor ígéretet tett, hogy végigviszi küldetését Isten akarata szerint. Megválasztása előtt, mintegy felkészülésként lelkigyakorlaton vett részt a Vatikánban, s megválasztása után hirdette: Tárjátok szélesre a kapukat Jézus előtt! Békesség veletek, ne féljetek! A mai világban minden emberben jelen van a félelem. Az nem jó dolog, ha valaki állandóan az euforikus öröm és mámor állapotában van, mint ahogy az sem jó, ha valaki állandó félelemben és aggodalmaskodásban tölti életét. Az ember hivatása kell, hogy legyen, elültetni, elplántálni a reményt mások szívében. A pápa sokat szólt a fiatalokhoz és a betegekhez. A kereszt az élet sava-borsa. A szenvedés, a kereszt hordozása életünkben világít csak rá arra, hogy milyen nagy érték is az egészség, boldogság. Mindezt szenvedés nélkül nem érthetjük meg. A fizikailag és egészségileg meggyengült, de lelkileg erős pápa lehet a betegek támasza, reménye.


   Ne az alapján ítéljünk meg senkit sem, amit tesz vagy elmulaszt, hanem az alapján, amit szenved. Quo vadis domine? Hová mégy Uram? Megyek Rómába, hogy mégegyszer keresztre feszítsenek!- hangzik a párbeszéd Henrik Sienkiewicz híres lengyel író művében, mely a római úton zajlik a Rómából menekülő Péter apostol és a vele szemben Rómába igyekvő Jézus között. Ekkor értette meg Péter is, hogy be kell teljesítenie küldetését és visszament Rómába, ahol végülis keresztre feszítették. Egyszer Schindler atya beszélgetett egy nagyon beteg emberrel, aki panaszkodott, hogy mi szükség van még rá, semmi értelme az életének. De igenis van! Amíg csak egy kis mosolyt is tud adni valaki vagy a legkisebb erőfeszítést is tudja tenni, értelme van az életének, még 80 felett is, még pápának sem kell lennie hozzá! Fontos a remény a szívünkben, a hit és a szeretet, melynek Jézus a sziklaköve. Mikor megválasztották a pápát, Jézus szavaira gondolt: Menjetek és hirdessétek az evangéliumot az egész világon! Emllékezzünk meg és imádkozzunk mi is a pápáért, Jézus ígéretének fáradhatatlan zarándokáért, ámen!

Viszlát!

2012. március 23., péntek

357. Sikerülni fog, meg tudom csinálni

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium a gazdag ifjúról szólt, aki mindenét el kellett adja. Nehezebb a gazdag embernek Isten országába jutni, mint a tevének a tű fokán átmenni. Ki juthat akkor a mennyországba? Ami az embernek lehetetlen, Istennek minden lehetséges.
   Ma ünnepeltük II.János Pál pápa 25. évfordulóját, hogy megválasztották. Egy riporter meginterjúvolt egy vatikáni tudósítót, aki már régóta ott dolgozik és hívővé vált. Hogy történt ez? Mindig elkísérte a pápát külföldi útjaira és együtt ült vele a gépen. És odamehettek a pápához? Nem, ő jött oda hozzánk. És kérdeztek tőle? Nem, ő kérdezett bennünket. Olyan volt régen, mint egy medve, erős akarattal. Mindig féltek, hogy egyszer legurul a lépcsőn a repülőről, de ő nem engedte, hogy segítsenek neki. Sikerülni fog, meg tudom csinálni-mondta. Egyszer valaki megkérdezte, nem fog lemondani a pápa? Nem, ez a pápa nem fog lemondani! Lengyelországban egy kis temetőben térdre borulva sírt, mint egy gyermek, potyogtak a könnyei. Ekkor tért hívővé a vatikáni tudósító, ahogy ezt látta. Emögött kell lennie valaminek! Imádkozzunk a pápáért, egészségéért. Ámen.



Viszlát!

2012. március 22., csütörtök

356. A szeretet a legfontosabb

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában voltam, Schindler atya prédikált. (Szent Lászlós óvodások tartottak kis műsort és a belvárosiak is átjöttek zenélni, énekelni, ezenkívül voltak siketek és nagyothallók Vácról és Bajáról is).
   Az evangélium a házasság szentségéről szólt, amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Ezután prédikált Schindler atya, milyen sok különböző ember jár a templomokba. Fiatal és idős, gyermek és nyugdíjas. Sokmindenben különbözünk egymástól. Vagy talán nem is vagyunk annyira különbözőek?
Hisz mindannyiunkban ugyanazok az érzések váltakoznak.


Kapott Schindler atya ezzel kapcsolatban egy levelet, ezt olvasta fel: Volt egyszer egy sziget valahol egy nagy óceánon, ahol különféle érzések laktak. Gazdagság, vidámság, szomorúság, büszkeség, szeretet és még sorolhatnánk. Egyszer a sziget süllyedni kezdett. Mindenki mentőcsónakokba szállt, hogy elhagyja, csak a szeretet maradt még. Megpróbált felkéredzkedni a gazdagság hajójára, de az nem vette fel, mondván, hogy sok aranyat és ezüstöt visz. Utána a büszkeség hajózott el mellette, észre sem véve őt. Majd a szomorúság azt válaszolta, hogy neki egyedül kell lennie a hajón, annyira szomorú. A vidámság a nagy vidámkodás közepette nem is hallotta meg, mit kér a szeretet. Egyszer egy öregember ment el mellette, aki mit sem szólva felvette a hajójára. A szeretet megkérdezte a tudást, hogy ki is ez az öregember valójában. Erre a tudás nagy bölcsen azt felelte: az idő. Igen, az idő az, amely meghozza a szeretetet. Hosszú idő elteltével mindenki rájön, hogy a szeretet a legfontosabb. Ha életünkben körbevesz bennünket egy-két ember vagy akár több is figyel ránk, szeret bennünket. Szeretve lenni és szeretni nagyon fontos.


 Bukarestben járt Schindler atya és még sok helyen Romániában és Erdélyben, tapasztalva, milyen nagy a szegénység. Sok szegényt a városok peremére telepítenek ki, ne rontsák a város hírnevét. Sok ember mellett hajózik el manapság is a büszkeség, gazdagság hajója. De vannak emberek, akik felkarolják a szegényeket és segítenek rajtuk, mint például az albán származású Terézanya vagy Csíkszeredán egy asszony, aki harminc cigánygyerekről gondoskodik.
   Vigyázni kell magunkra is, szeretni kell önmagunkat is, ha majd szükség lesz ránk, segíteni tudjunk, ámen.
Viszlát!

2012. március 21., szerda

355. Mindennapi kenyér

Üdv kedves Olvasó!
2003.szeptember.28.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel 9 órakor a Belvárosi templomban voltam zenés ifjúsági diákmisén, ahol is Tajdina atya prédikált.
Családi vasárnap volt, beszélt arról, hogy sokmindent esznek az emberek, talán a két kezünk is kevés ahhoz, hogy megszámoljuk, de amit mindennap fogyasztanak, az a kenyér. Nagyon fontos, hogy ne csak a testünket, de a lelkünket is tápláljuk. Mindennap olvassuk a Bibliát, amely egy élő könyv. Nem mozog, de él, bennünket mozgat! Az elmúlt negyven év tapasztalatai azt mutatják, hogy az iskolai hitoktatás háttérbe szorult. A gyerekeknek komoly erőpróbát jelent, hogy a hetedik, sőt nyolcadik órában figyelni tudjanak. Aztán jönnek a szülők, hogy foci és dzsúdóedzés, meg miegymás. Csak éppen Istennek nincs helye.
A kormány már engedélyezi lassan a kábítószerek használatát és adásvételét az iskolákban. Sőt azt is kilátásba helyezték, hogy legyen tanári titoktartás, ne tudjon meg mindent a szülő. Mi lesz így a gyerekekkel?
   Egy gyermek levelet írt Istenhez, hogy miért engedi ezeket, hol van Ő? "Száműzték az emberek az életükből"-volt a válasz. Mindszenty híres mondása: "Ha csak egymillió ember is imádkozik, nem pusztul el ez az ország!" - nyolcszázezren már vagyunk, még kell kétszázezer. Imádkozzunk, hogy így legyen, ámen!



Viszlát!

2012. március 20., kedd

354. Ki az igazán nagy?

Üdv kedves Olvasó!
2003.szeptember.21.Vasárnap. Szt.Máté apostol, Szt.Jónás
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált, pécsi egyetemista fiatalok zenéltek. (Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy a mi akaratunk kevés a változáshoz, Jézushoz imádkozzunk és ő segít rajtunk, ámen).
   A mai prédikációban elhangzott, hogy micsoda verseny van a világon. Ki az igazán nagy? Akit a médiumok elénk állítanak? A kicsik nagyzolnak, a nagyok ambíciózusak. Van jövőképük. Nem hamis vágyaik és álmaik, amiket a reklámok sugallnak. Ezért szükséges, hogy álljanak előttünk tisztaszívű emberek, akikre támaszkodni tudnak a fiatalok. Kétezer évvel ezelőtt írta valaki: láttam várost bástya nélkül, láttam várost falak nélkül, de egy várost sem láttam templom nélkül. Igen, templomokra mindig szükség lesz, ahová bemehet az ember, ahol elcsendesedhet. Szükségünk van embertársainkra, mert igazán csak a másik ember arcában megfürödve ismerjük meg magunkat. Ki az igazán nagy? Jézus a kisgyermekeket állította a középpontba: akik tiszta szívvel, túllátva a mai világ versenyén, igazán nagyok tudnak lenni, ámen.



Viszlát!

2012. március 19., hétfő

353. Nemzetséglista és hol vár állott most kőhalom

Üdv kedves Olvasó!
2003.szeptember.06.Szombat.
Vodicai búcsú
   Az este fél hétkor kezdődő szentmisén egy vidéki pap prédikált, a nemzetséglistát, Jézus származását olvasta fel az evangéliumban. Mondhatják sokan, mi értelme ennek, hiszen olyan, mintha egy telefonkönyvet olvasnánsk fel. Igenis, hogy van értelme! Gondoljunk bele, melyikünk tudná megmondani dédszülei vagy ükszülei, esetleg korábban élő ősei nevét? Mi, akik most itt ülünk ezeken a padokon Vodicán, akik jelen vagyunk ezen a szentmisén, egy közös hit hozott bennünket itt össze. Eljöttünk, hogy megvalljuk hitünket. De ki emlékszik már azokra, akik akár évtizedekkel ezelőtt itt voltak és ki fog emlékezni ránk száz év múlva itt? Akik előttünk itt jártak és mi is, s akik utánunk ide jönnek majd, ugyanabban hittek, hiszünk és fognak hinni.
Abban, amiben kétezer évvel ezelőtt is hittek azok, akik e nemzetséglistát leírták és fontosnak tartották. Mindannyian hiszünk ezekben a dolgokban, fontosak számunkra, ámen.


2003.szeptember.01.Hétfő.
   Még a múlt vasárnapi szentmisén, illetve a két héttel ezelőttin beszélt Schindler atya arról, Szent István napjához közel, hogy régebben vezetett egy francia, német fiatalokból álló csoportot a Mecsekben. Mintegy 30 km megtétele után elértek egy romhoz, ami egy egykori magyar vár vagy templom ronja volt, a fiatalok hüledező szemekkel néztek, hogy emiatt gyalogoltak 30 km-t, hogy ezeket a romokat megnézzék? Schindler atya azt válaszolta erre, hogyha nem lennének ezek a romok, akkor nektek Ausztriában, Németországban nem lennének meg azok a csodálatos váraitok és kastélyaitok. Ebből is látszik, hogy István királyunk a kereszténység felvételével, az erős magyar állam megalapításával milyen nagyot alkotott. Ámen.
Viszlát!

2012. március 18., vasárnap

352. Gyümölcsöző életet éljünk

Üdv kedves Olvasó!
2003.augusztus31.Vasárnap. Aida, Szt.Arisztrid, Bella, Erika
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában voltam a diákmisén, ahol Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy milyen fontos az imádkozás. Amikor megtisztul, megerősödik a lélek és így le tudjuk győzni kísértéseinket).


   Schindler atya a tisztaságról beszélt, a héten kapott egy elektronikus levelet, email-t Kiss Ulrich jezsuita atyától, aki a Mecsek környékén tevékenykedik. Jézus is azt mondta a tisztaságról, hogy nem a külsőségek a fontosak, képmutató farizeusok, akik betartják a tisztasági szabályokat, hanem az a fontos, ami az ember szívében van, ami onnan jön ki. Tanítjuk a gyerekeket a kézmosásra, de a mai világban, amikor Afrikában 30 millió aids beteg van és amikor egy szuperhatalom háborút indít (USA), honnan származik a tisztátalanság?
   A médiumok manipulálnak bennünket, legyünk olyanok, mint a Dallas szuperhősei. Megmondják, mit vegyünk, mit fogyasszunk. A tévécsatornák műsorok tömkelegét állítják elő, de nagyrészt attól a száz multinacionális vállalattól szerzik bevételeiket, akik szponzorálják őket reklámok fejében. A megtörténő száz hír közül csak 10 kerül műsorba, amit a szerkesztő szubjektív döntés alapján kiválaszt. Felnövekszik egy uniformizált Pepsi-nemzedék. Agressziót, viselkedésmintákat ad át a TV és a fogható 40 csatorna mindegyike. A hősök agresszív és durva viselkedése legitimálja a hétköznapi durvaságainkat. Az emberek le vannak maradva, nem győzik mindezt követni.


   Amikor Schindler atya a Kárpátalján járt, a Vereckei-hágónál és annál a völgynél, ahol a honfoglaló magyarok is jöttek, elképedve látta, amint egy templom tornyára parabola antennát szerelnek, hiszen az emberek egyre többen jutottak TV-hez. Ülünk és nézünk, Amerikában is átlag 4 órát ül és néz egy ember.
Jézus korában is már az Alexandriai könyvtárban több ezer kötet volt, ma mintegy 40 TV csatorna kínálja nekünk műsorait.
   Létezik ma már az internet is, ahol ismeretségeket lehet kötni. Itt felelősség vállalás nélkül beszélhetnek az emberek, passzivitásra tanít az egész. A környezetünk közvetlen megtapasztalása elvész, fantáziánk elszegényedik, a személyes kommunikáció szemtől szemben, a tapasztalás elvész.
   Higgyünk abban, hogy hasznosak vagyunk és az életünket éljük úgy, hogy másoknak is hasznosak legyünk, gyümölcsöző életet éljünk. Ma, amikor a "kézmosás" civilizációjában élünk. Minden rossz belülről, az ember szívéből fakad: a kapzsiság, léhaság, kevélység, házasságtörés, stb. Legyünk tisztaszívűek és éljük életünket gyümölcsözően, másoknak is használva. Ezért imádkozzunk, ámen.



Viszlát!
  

2012. március 17., szombat

351. Nevünkön szólít (2.)

Üdv kedves Olvasó!
2003.augusztus.10.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában voltam, ahol Schindler atya prédikált. Az evangéliumban elhangzott, én vagyok a mennyből alászállott kenyér, mondta Jézus.
   Már Jézus korában is sokszor elhangzott a környezetében élők szájából, hogy hiszen ez Józsefnak, az ácsnak fia, egyszerű ember. Nem látták meg Jézusban azt a plusszt, amit kellett volna vagy nem is merték meglátni.


   Adáshiba című művében jelezte ezt egy szerző, amikor mai világunkban egy tévénéző család TV-je elromlik, eljön hozzájuk egy idegen, aki Jézus és a TV-jüket megjavítja. Nézik tovább a TV-t és az egész családból csak a gyerek jön rá, hogy valójában Jézus járt náluk, a többiek észre sem vették. Egy másik szerző, Godotra várva című művét vitték színre, amelyben azt szerette volna érzékeltetni a rendező, hogy az ember Isten mellett dönt. A darab végén két férfi áll egymás mellett: Megyünk? Menjünk! Rendezői utasítás: nem mozdul senki, függöny. Ebből is kiderül, hogy Isten mellett döntenek, érzik, hogy ez kell, de nem indulnak el. A hátráló Isten, akinek az égben ledöntöd trónusát, hangzik egy versben.


   Pannonhalmán van egy festmény a kolostorban, amely egy hordót ábrázol, amelyben a fellforrt must lefeszíti és ledobja az abroncsokat. Ezért nem szabad túl szigorúnak lenni a növendékekkel, nehogy sokmindent elfojtsanak magukban. Ady Endre írta egy versében, ó bárcsak tudnám az Isten nevét. József Attila visszaemlékszik, amikor egyszer véletlenül meghallotta, amikor arról beszéltek a szomszéd szobában, hogy ilyen név, hogy Attila, nem is létezik. Olyan hatással volt ez akkor rá, mint később mondta, mintha a létezése kérdőjeleződött volna meg. Mindenkinek fontos a saját neve, szinte egész lénye benne van.  Régen Pannonhalmán járt egyszer egy vendégpap Németországból, Maximilian Eichardt, végigkérdezte a növendékek nevét, pár szót is váltott velük (Schindler atya is ott volt fiatalként), másnap döbbenetes módon valamennyiük nevére emlékezett. Ez egy jó érzés volt mindegyikük számára.
   Fontos az embernek a saját neve, örül ha nevét megjegyzik, ha nevén szólítják. Ezzel szeretetünket is kifejezzük. Isten szeret bennünket, nevünkön szólít, mi is igyekezzünk felismerni a másik emberben Jézust vagy egyáltalán az embert, azt a többletet, ami benne van az emberben, ámen.



Viszlát!

2012. március 16., péntek

350. A családi asztal meghittsége

Üdv kedves Olvasó!
2003.július.27.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Zenés ifjúsági mise volt.
"Előttem minden ember egyforma, nálam mindenkinek van esélye. Ne féljetek! Isten a szeretet, ő utána megy az eltévedtnek, neki fontosabb az egy eltévedt, mint a kilencvenkilenc igaz. Aki asztalához ül Jézusnak, az más emberként keljen fel onnan, csak ezt kívánja. A családi asztal meghittsége fontos, alkalom ez az együttlétre, a kitárulkozásra. Isten a szeretet, ámen."



Viszlát!
  
  

2012. március 15., csütörtök

349. Isten tenyerén

Üdv kedves Olvasó!
2003.július.20.Vasárnap. Éliás, Illés, Margit, Marina
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy Jézus is félrehívta az apostolokat, hogy feltöltekezzenek és újult lelki erővel teljesítsék szolgálatukat. Mi se lankadjunk, hanem szüntelenül kérjük Istent, hogy részesítsen kegyelmében bennünket, adjon nekünk erőt a mindennapokhoz, imádkozzunk érte, ámen).


   Az evangélium tehát arról szólt, hogy Jézus elhívta az apostolokat egy magányos helyre. Ezzel kapcsolatban Schindler atya megjegyezte, hogy most jött haza egy nyári ifjúsági hittanos táborból, Nagykanizsa mellől, ahol egykori régi katonatársával Oszi barátjával találkozott és beszélgetett. A barátja elmondta éppen ezzel az evangéliummal kapcsolatban, hogy szerinte nem helyes az a fordítás, amit a Szent István társulat fordított, mely szerint Jézus egy magányos helyre hívta volna el az apostolokat. Aki Jézussal van, az nem lehet magányos. Inkább az lenne a helyénvaló, hogy külön helyre hívta őket, külön a szürke embertömegből, a hétköznapokból, hogy feltöltődjenek. (Oszi egyébként diakónus, hat gyermek édesapja).
   A keresztény embernek is tudnia kell ezt, hogy időnként fel kell töltődnie. Ilyen külön hely lehet számára a templom, a szentmise és még sorolhatnánk. A tömegszórakoztatás nagymesterei, akik tömegek ízlését szolgálják ki, tömegek igényeinek tesznek eleget, a tömeg ítéletet mond. Tömegtájékoztatás eszközei és még sorolhatnánk, ami a szürke tömeggel kapcsolatos. Ebből a szürke embertömegből kell időnként kilépni, külön lenni, hogy feltöltődjünk. Fontos ez a keresztény és minden ember számára, hogy újult erővel és lendülettel élje a mindennapokat. Minden embernek vannak tálentumai, képességei, melyeket Istentől kapott. Ezekkel kell jól sáfárkodnunk.



   A hittanos táborban is kérdezte Schindler atya a gyerekektől, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik. Kicsit nehezen indult, de a gyerekek elkezdték sorolni: egyikük jól gitározik,  másikuk matekból jó, harmadik sportból, stb. Mindegyikünknek vannak tálentumaink, nem vagyunk szürkék, csak egy van belőlünk és Isten számon tart minket. Gyermekeinket is úgy kell nevelnünk otthon, hogy mosolyogva tegyünk mindent, hogy ne csak úgy eléjük tegyük az ételt, hanem mosollyal tálaljuk azt. Ne azt higgyék, hogy ők egy tömegtermék, hanem érezzék azt, hogy értékesek, szabadok, fontosak.
   Nem régen volt itt Szabadkáról egy pap, aki elmondta Schindler atyának a következő bölcs és tanulságos gondolatot: Nehogy azt higgyük, hogy Isten nagy terhet rak ránk és mindent nekünk kell megoldanunk.
A dolgok egyharmada maguktól megoldódik, másik harmadukat megoldják mások, nekünk csak egyharmad marad. Csak mindig mi akarunk többet cipelni, mint amit Isten nekünk szán.
   Sok nagy író, gondolkodó vetett pár sort az ember és Isten kapcsolatáról. Sokan lehetnek az alkohol és egyéb szenvedélyek rabjai, de ahogy Gárdonyi írja, Isten rabjai is lehetünk ehelyett. Isten számon tart bennünket, felírta nevünket a tenyerébe, külön tud mindenkiről, képességeket adott nekünk és meghívott minket gyönyörű világába, ámen.


   (Ma a Duna televízión is volt egy ezzel kapcsolatos elmélkedés az Élő egyház című vallási híradó végén: nem kell sztároknak lennünk, akikre figyelnek, sem apostoloknak, hogy ki tudjuk mondani azt, amit ki kell mondanunk. Isten azt akarja, hogy ott ahol élünk, mondjuk ki és tegyük azt, amit ki kell mondanunk és meg kell tennünk, mert mi így is külön fel vagyunk írva Isten tenyerébe név szerint és ugyanolyan ragyogó csillagok vagyunk, ámen).
Viszlát!

2012. március 14., szerda

348. Csempésszük bele mások tarisznyájába...

Üdv kedves Olvasó!
2003.július.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor az apostolokat elküldte Jézus , hogy hirdessék az evangéliumot. Az első, amiről beszélt a prédikációban, a kudarc volt. Sokszor nem vagyunk egy hullámhosszon a másik emberrel. Az apostolokat is érték kudarcok a hittérítés során. Az embereket is érik kisebb-nagyobb kudarcok az élet során. Ne küzdjünk ezek ellen, hanem vegyük tudomásul ezeket a kudarcokat, erősödjünk általuk és tapasztaljunk. Isten velünk van ezekben a pillanatokban is, Isten utánamegy az embernek. Jézus mondja az apostoloknak, hogy ne vigyenek magukkal botot, tarisznyát, kenyeret. Nem az eszköz a fontos. Ők csak hirdessék az evangéliumot.


   Ma is sokat halljuk: az idő pénz, stb. A pénzt tekintik sokan ma olyan eszköznek, amellyel sokmindent el lehet érni. Minden emberben benne vannak a lehetőségek, a tálentumok, melyeket Istentől kapunk. Mindenkiben más-más. Lehetőségek, tálentumok, melyekkel élhetünk. Németországba érkezett egyszer egy kínai professzor, rohantak a német professzor tanácsára, hogy elérjék a repülőtérről a buszt, mert a következő csak öt perc múlva indult. A buszon megjegyezte a német professzor, hogy most nyertek öt percet, mire a kínai: És most mihez kezdünk ezzel az öt perccel?


   Fontos a bűnbánat életünkben. Már Keresztelő János is hirdette: teremjétek a bűnbánat gyümölcseit. Konrad Lorenz írt egy könyvet, a civilizált emberiség nyolc halálos bűnéről. Túlnépesedés, atomfegyverek, érzelmek fagyhalála, környezetszennyezés, tradíciók lerombolása, verseny önmagunkkal, stb.
   Ma már sajnos Afrikában a lakosság nagy százaléka aids-es, kb. 30 millióan. Manapság sajnos egy anyának képtelenség otthon maradni, hogy gyermekét nevelje, mellette dolgoznia kell. Az 1970-es években Albániában büszkén hirdették: beszögelték deszkával az utolsó templom ajtaját is.
   Nem az a fontos, hogy mi van a tarisznyánkban, hanem csempésszük bele mások tarisznyájába azt, amitől mi is jól érezzük magunkat és a másik is jól érzi magát. Ámen.
Viszlát!

2012. március 13., kedd

347. Isten valami egészen más

Üdv kedves Olvasó!
2003.április.27.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Búzaszentelés volt előtte. A másságról hallhattunk az olvasmány, a szentlecke és az evangélium felolvasása után. Miután hírül adták az asszonyok Jézus feltámadását, a sírhoz érkező János, látván az üres sírt és az összehajtogatott lepleket, hitt a feltámadásban. Tamás kételkedett és azt mondta, amíg meg nem tapintja Jézus sebeit és amíg nem látja őt, nem hisz, innen a hitetlen Tamás név. Ebből is láthatjuk, hogy az emberek mások. Valaki rögtön képes hinni, valakinek több kell ehhez. Egy magyar származású Oxfordban élő tudós, Vermes Géza mondta egyszer, hogy nem véletlen, hogy az asszonyok, Mária Magdolna találta meg az üres sírboltot. Abban az időben az asszonyok másodrangúak voltak, Mária Magdolna ráadásul bűnös is, mégis Márk evangéliumában, ami egyébként a többi evangélium gerince is, ezt olvashatjuk, hogy ő talált rá a nyitott és üres sírboltra. Isten saját képmására alkotta az embert, férfivá és asszonnyá teremtette őket. Sokszor teszik fel jogosan a kérdést kis hittanosok, hogy most akkor Isten férfi vagy nő? A válasz erre az lehet, hogy Isten valami egészen más.


   Ez a másság jellemző az emberekre is, ez a színes paletta teszi annyira változatossá a világot. Nincs két egyforma ember. Amikor Mária Magdolnát paráznaságért, házasságtörésért meg akarják kövezni, odahívják Jézust, hogy mit gondol erről. "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen-hangzik Jézus csattanós válasza. Erre mindenki szép lassan eloldalog. Jézus megkérdezi tőle: "Asszony hol a te vádlóid? Menj és többet ne vétkezzél!" Nem bagatellizálja el a dolgot, hogy ugyan már, semmi sem történt, hanem azt mondja: Én sem ítéllek el, menj és többet ne vétkezzél!
   Szegeden volt egy konferencia a héten, ahol az ész és a szív közötti hídról beszéltek, hogy mennyire nehéz a mai világban ezt a hidat megépíteni. Fontos dolog a másság, a másik ember mássága tesz teljessé bennünket is, adja meg kontúrjainkat, ahogy a fény mellett szükséges az árnyék és ahogy a festő palettáján a színek is kiegészítik, kiemelik egymást. Ennyi jutott eszünkbe az elmúlt két hét evangéliumai alapján Jánosról és Tamásról, ámen.



Viszlát!

2012. március 12., hétfő

346. Az élet győzött

Üdv kedves Olvasó!
2003.április.20.Szombat. Vasárnap. Húsvétvasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy reggel Mária Magdolna megtalálja az üres sírt és hírül adják, Krisztus feltámadt.
   Mit mond ez a kis evangéliumi történet kétezer évvel azután, hogy megtörtént? Kanyarodjunk vissza ötszáz évvel a történelembe, amikor Kopernikusz megalkotja világképét, hogy a világegyetem középpontjában nem a Föld, hanem a Nap áll. Ezzel évezredes tantételnek adta át a múltat. Ezek szerint nem a Föld és rajta az ember a központ, hanem valahol a világegyetem egyik szegletében kering a Föld, rajta szétszórtan az emberekkel. Nem is lennénk olyan fontosak? Ezek szerint Michelangelo alkotásai, a Sixtusi kápolna freskói, a Szent Péter bazilika kupolája, a Pharszoszi világítótorony, Szemiramisz függőkertje, Tolsztoj háború és békéje, Shakespeare szonettjei mind-mind semmik lennének? Igaza lenne az egyik valóságshow szereplőjének: Ki az a Michelangelo?


   Kellermayer professzort egyszer meghívták Amerikába, hogy tartson előadást. (Ez onnan jutott eszébe Schindler atyának, hogy a gyerekek gyakran megkérdezik tőle, létezik-e értelmes élet a földi életen kívül).
Az előadáson elmondta, hogy elméletileg lehetséges, de gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartja, hogy még egy ugyanilyen praktikus, önmagáról tudó, önmagát felfedező élet létrejött volna valahol. Nem mi vagyunk a világegyetem középpontjában, fedezte fel Kopernikusz ötszáz évvel ezelőtt Krakkóban. De erre ki jött rá? Hát mi emberek, akik tudunk magunkról.
   Az ember telve reménnyel és hittel tegye mindennap dolgát, a küzdelmek ellenére is és alázattal hajtson fejet az előtt, amit nem tud. Jézus meghalt, de legyőzte a halált és harmadnapra feltámadt. Az élet győzött. Ebben a végső reményben éljük mindennapjainkat, ez a hit járja át szívünket.
   Nikosz Kazantszakisz krétai író tollából származik a következő idézet: Vigyázz mandulafa, ha idő előtt kivirulsz, megéget a tél hava! Ez azt jelenti, hogy mindenki várjon, tevékenyen és türelemmel éljen, élete előbb-utóbb gyümölcsöt hoz. Erre az Isten keresésre és útkeresésre neveljük gyermekeinket is, ámen.
(Még a tegnapi prédikációban hangzott el: Ábrahám és Izsák története szájról szájra terjedt, még abban a formában belekerült sokkal később a Bibliába; mint amikor Donaueschingentől elindulva egy szegletes kő szépen lecsiszolódva, kerekded formában megérkezik Bajára).



Viszlát!

2012. március 11., vasárnap

345. Forgatni kell!

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.11.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus kiűzi a templomból a kufárokat. (Még a mise bevezetőjében hangzott el, hogy Nagyböjt harmadik vasárnapja van, ismét magunk mögött hagytunk egy hetet, ahol voltak örömeink és fájdalmaink is. Most ismét itt vagyunk, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre). Az evangéliumban elhangzott egy mondat: "Jézus jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben." Jó lenne, ha mi is tudnánk, hogy mi lakik bennünk. Akkor talán úgy tudnánk szólni, ahogy annak helye és ideje van. Szólnánk, amikor kellene és csendben is tudnánk maradni, amikor arra van szükség.


   Jézus ostort font kötelekből és kiűzte a kufárokat a templomból. Nagyon nehezen tudjuk elképzelni, amint a szelíd lelkű Jézus ilyet tesz. Még Biblikum órán hallgatta az atya Kerekes Károly atyát, aki úgy magyarázta nekik ezt a részt, hogy: Jézus "mintegy" ostort font kötelekből, ezzel enyhítve a jelenetet; akkor nem igazán akarta ezt elhinni az atya neki, kétségei voltak, de ma reggel olvasta a latin fordítást: quasi flagellum fecisset- melyben a "quasi" szerepel, tehát "mintegy". De még ez sem győzte meg az atyát, hogy ez lenne az igazság. Szentmártoni Mihály is ír a feldühödött Jézusról.
   Jézust keresztre kellett, hogy feszítsék, ennek így kellett történnie. Jézusnak ugyanis volt véleménye, melyet artikulált. De nem bírt el a zsinagóga elöljáróival. "Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Pedig manapság is sokszor azzá teszik és fordítva is igaz. Nagy Konstantin császár a vásárcsarnokot tette azzá, bazilikának nevezték. A bazilika volt a helye a  királyi ítélőszéknek és döntéshozói szerepe volt. Még egy szobrot is csináltatott, ami leginkább őrá hasonlított és a glória helyett a napkorong volt a feje fölött, hiszen a napimádat kultuszának hódolt.


   Jancsó Miklós jegyezte meg egyszer, hogy nem mindig lehet filmet forgatni, néha csak ordítani lehet. Esterházy válasza erre az volt, hogy márpedig a rendezőnek forgatni kell, ha éppen ordítani lehet csak, akkor az ordítást kell forgatni. Sok sebet kaphatunk méltánytalanul, ami feldúlhatja lelkünket. Tenni kell a dolgunkat mindennek ellenére. Gondoljunk arra, hogy Jézus is méltánytalanul szenvedett, de utolsó mondata az volt a kereszten: Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. Ámen.
Viszlát!

2012. március 10., szombat

344. Jézus figyel ránk

Üdv kedves Olvasó!
2003.április.19.Szombat. Nagyszombat. Emma, Malvin, Zseraldina
Szentmise
   Ma délután öt órakor kezdetét vette a Nagyszombat, mely tűzszenteléssel kezdődött. Utána olvasmányokat olvastak fel. (Jávor atyánál gyóntam, aki azt mondta, ne feledjük, hogy amikor most magunkhoz vesszük szentáldozáskor Krisztus testét, hogy erős az Isten és velünk van). Schindler atya prédikált.
   Most amikor kezdenek zöldellni és virágzani a fák, mit is mondhatna. Zenét hallgatott Andrew Lloyd Webbertől, a Miért sírsz Argentínát. Miért sírsz értem Argentína, mint amikor Jézus szólt az őt sirató asszonyokhoz. Ne sirassatok engem, inkább magatokat és a világot sirassátok. A három olvasmány arról szólt, hogy az ember milyen értékes. Először a Teremtés könyvéből hallhattunk részletet, hogy Isten saját hasonlatosságára és képmására teremtette az embert. A második olvasmány arról szólt, hogy Ábrahám fel akarja áldozni Izsákot Istennek, de Istennek fontosabb az emberi élet, ezért nem kell megtennie. A harmadik olvasmány az Egyiptomból való kivonulásról szól, Isten megmenti választott népét.


   Egyszer Schindler atya Kárpátalján járt csángó magyaroknál és megfigyelte, hogy az egyszerű sírhalmok fölötti kőkeresztbe az elhunyt neve alá egy koponya és két lábszárcsont volt vésve. Hagyomány szerint ugyanis Jézust ugyanott temették el több ezer évvel később, mint Ádámot, vagyis a Koponyák hegyén.
Van remény, az újrakezdéshez, az újjászületéshez, hiszen Jézus értünk halt meg. Az emberi élet misztériuma, az emberi élet értéke Istennek mindennél fontosabb. Mi is mindig az értékeket nézzük a másik emberben.
   A pap végezze jól a dolgát, az orvos gyógyítsa a beteget, a pedagógus ügyeljen a gyermekek fejlődésére, a műsorszerkesztő, hogy megfelelő műsorok kerüljenek képernyőre. Jézus figyel ránk, megmentette Mária Magdalénát, figyel ránk, mert megmentette a kivert embert, aki az út szélén feküdt, az irgalmas szamaritánus által. Jézus ránk is vigyáz és megerősít bennünket, ámen.
Viszlát!

2012. március 9., péntek

343.Szenteljük meg a közösségünket, amelyben élünk

Üdv kedves Olvasó!
2003.március.23.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus feljött Jeruzsálembe és kiűzte a kufárokat a templomból. A farizeusok kérdésére pedig azt válaszolta, hogy rontsátok le ezt a templomot, három nap alatt újjáépítem! Azok pedig nem értették, hiszen a templomot negyvenhat esztendeig építették, holott ő testének templomáról beszélt.


   A templom ma is szent hely, Istennel való találkozás helye. Fontos a belső és a külsőségek egyaránt. Fontos az imádkozás, tiszta szív, de a külsőségek, a megjelenés, az ünnepi öltözet is. Valakinek ünnepel a lelke, tiszteljük meg és a hétköznapi szürkeségből is ki kell lépnünk, színt kell vinnünk az ünneppel. Beszélt Schindler atya még a zsidókról, hogy egy évben háromszor volt lehetőségük felkeresni a Szentek Szentjét, a templomot. Húsvétkor, utána ötven nappal kenyértöréskor, a mi Pünkösdünknek felel meg és október táján a lombsátrak ünnepekor, az Egyiptomból való kivonulás emlékére. Legalább egyszer a három lehetőségből el kellett menniük a templomba, Jeruzsálembe. Az arab világban van egy rituális tisztálkodás, mielőtt a templomba lépnek. Le kell vetniük a cipőjüket, sőt meg is kell mosdaniuk. Nálunk ezt a szerepet tölti be a szenteltvíztartó illetve a gyóntatószékek. Tiszta szívvel és ünnepélyes külsővel találkozunk Istennel.


   A templomok olyan állapotban vannak, amilyen állapotban vannak a lelkek. Sok helyen az omladozó templomok a térségben élő emberek életét, lelkiállapotát tükrözik vissza. A test a lélek temploma. Mi is figyeljünk oda a lélek tisztaságára. Húsvéti időszakban vagyunk, törekedjünk arra, hogy Jézussal együtt mi is feltámadjunk Húsvétkor. Szentelődjünk meg, szenteljük meg a közösségünket, amelyben élünk, ámen.
Viszlát!

2012. március 8., csütörtök

342. Valami "egészen más" avagy a szemmel láthatón túl

Üdv kedves Olvasó!
2003.március.16.Vasárnap. Nagyböjt 2. Vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel a fél kilences diákmisén Schindler atya prédikált, zenés ifjúsági mise volt. Az evangélium valami olyasmiről szólt, hogy Jézus hófehér ruhában jelenik meg tanítványai előtt, amilyet kelmefestő nem tud festeni itt a Földön.
   A prédikációban arról hallottunk, hogy létezik egy Isten titok, egy ember titok és egy édesanya titok.
A nyughatatlan ember keresi Istent, mióta létezik és rájött arra, hogy a kézzelfoghatón, szemmel láthatón túl létezik valami. Aquinói Szent Tamás mondta egyszer, hogy rengeteg könyvet írt Istenről, de az ő írásai, okoskodásai olyanok, mint a korpa, amit a szél elfúj, ahhoz képest, aki valójában Isten. Más valaki, Carl Bart úgy nyilatkozik, hogy minden okoskodás, amire jutott és amit tudott, arra a megállapításra vezette, hogy Isten valami "egészen más".


   Ahogy a teológia Isten titkainak fürkészésén fáradozik, de megfejteni nem tudja, úgy a pszichológia az "ember-titkot" fürkészi, de igazán ezt sem lehet megfejteni. Az ember az egyetlen lény, akiben tudatosan él múltja, az emberiség történelme, akit számtalan benyomás ér, rendkívüli az élet szempontjából. Jung, ez a lélekgyógyász is, amikor elérkezett egy olyan pontra az emberi lélek kutatásában, amikor többet nem tudott tenni, nem volt képes tovább haladni, azt mondta: "Mózeshez hasonlóan, aki Isten elé járult, most én is leveszem sarumat, eltakarom arcomat, ahogy ő az égő csipkebokor előtt és átadom a
dogokat a teológiának, kezdjen vele, amit tud, mert innentől kezdve én már nem tudok mit tenni."


   A harmadik titok az "édesanya-titok". A gyermek, magzat már az anyaméhben tudja, mi történik körülötte a nagyvilágban. Sok híres zenész nyilatkozott már úgy, hogy egy zongoraművet előadva, szinte a vérében voltak a dallamok, mintha az anyaméhtől kezdve hallotta volna. Sokszor ki is derült, hogy édesanyjuk is zongorázta azt a művet, míg áldott állapota alatt. Ahogy a jót, úgy a rosszat is megérzi a magzat. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nemkívánt gyermekek a méh egy távoli zugába húzódnak vissza. Ezért tehát ügyeljünk arra, hogy már gyermekváráskor is figyeljünk a magzatra, törődjünk vele, várjuk, gondozzuk már akkor is, hogy teljes élete legyen, ámen.
Viszlát!

2012. március 7., szerda

341. Hogy beszélni tudjon, hogy jól szóljon

Üdv kedves Olvasó!
2003.március.09.Vasárnap. Nagyböjt 1. vasárnapja; Elvira, Fanni, Szt.Domonkos, Szt.Franciska
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, mint mondta, Jézust is háromszor kísértette meg az ördög a pusztában, mikor negyven napig böjtölt, hogy felkészüljön az evangélium hirdetésére. Jézus mindháromszor legyőzte az ördögöt, a kísértéseket. Nagyböjt ideje alatt mi is figyeljünk oda az önmegtagadásra gondolatainkban, tetteinkben, táplálkozásban, vágyainkban. Az önmegtagadás mellett fontosak a jócselekedetek gondolatainkban, tetteinkben. Tegyünk minél több jót embertársainkkal. Harmadszor pedig nagyon fontos az imádkozás. Egész böjt ideje alatt imádkozzunk, ahogy Jézus is imádkozott és böjtölt, hogy elmondhassuk a böjt végére, hogy miként Jézus, mi is feltámadtunk).


   Az evangélium arról szólt, hogy Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, utána hirdette az evangéliumot. Az olvasmányban arról volt szó, hogy Isten szövetséget kötött az emberrel, ennek jeleként az égboltra a szivárványt helyezte. A prédikációban elhangzott, hogy egyszer Schindler atya meglátogatott egy idős bácsit betegágyánál első pénteken. A bácsi már elmúlt kilencven éves is, nem látott és hallókészülék segítségével is csak nehezen tudott hallani. Beszélgetés során elmondta, nem az a baj, hogy nem látok, sokkal nagyobb baj, hogy nem hallok. Később megértette ennek a mondatnak a jelentését Schindler atya. Nagy baj ugyanis az, ha két ember nem tud kommunikálni egymással. Nem tudja elmondani, kimondani, megmondani önmagát a másiknak. Nem tudja meghallani, meghallgatni a másik embert. Nagyböjt ideje van, mely a lemondás időszaka, röviden fogalmazva.


   Milyen nagy kincs az élet, melyet Istentől kaptunk ajándékba, de nagy kincs a beszéd is, mellyel kifejezhetjük magunkat. Fontos a helyes beszéd, ami kifejezi gondolatainkat, érzéseinket, lelkünket a másik ember számára. Fontos eszköze annak, hogy kicseréljük gondolatainkat, kifejezzük önmagunkat. Mindezt kíséri az arcjáték és a gesztikuláció is. Sokmindent elárul rólunk beszédünk, mimikánk, gesztikulálásunk.
   Egyszer a kórházban találkozott egy idősebb férfivel Schindler atya, akivel beszélgetni kezdett és észrevette, hogy bizonyos szavak végén a kettőshangzókat egynek ejti. Rá is kérdezett, hogy véletlenül nem bukovinai-e a bácsi? Még nagyon régen a háború után települtek át ide, volt a válasz, de honnan tudja az atya? A beszédéből jött rá. "A szív teljességéből szól a száj"-hangzik a bibliai mondat. Amikor Jézust elfogták, utána megkérdezték Pétert: Nem a tanítványai közül való vagy? -úgy beszélsz, mint egy azok közül.
Nagyon fontos szerepe van a beszédnek a szónokoknál is, de tapasztalhatjuk sajnos, hogy gyakran mást mond a száj, mint amit az arc mutat. Hitler, apja harmadik házasságából született, s apja úgy hívta mindig őt egy füttyszóval, mint a kutyáját. Fontos, hogy mi hogyan szólunk gyermekeinkhez. A szív teljességéből szól a száj.


   A beszéd, a szavak lelkünk legmélyéből törnek elő, minden szó elárul valamit rólunk, kifejez bennünket.
 A szavaknak illata, íze van. Úgy törnek fel lelkünk mélyéből, mint a gyógyvíz a Föld mélyéből. A gyógyvíz lehet vasas, jódos és áraszthat orrfacsaró bűzt is, szavaink is hasonlatosak ehhez. Sokféle beszéd létezik. Jézus úgy szólította tanítványait, gyertek atyám áldottai. A lélekgyógyászatban nagyon fontos, hogy a gyógyulni vágyót áldottnak tekintse a gyógyász, csak így érhető el gyógyulás, ha egész emberként, áldottként tekint rá. A beszéd lélek és élet. Figyeljünk oda arra, mit mondunk ki. Ne ködösítsünk, mondjuk ki a szavakat, hogy legyen hatásuk. Teremtsünk velük, az az igazi, amikor egy szó szíven üti a másikat, hat rá.
   A beszéd a lélek útteste, töltése van. Van halál és élet töltésű beszéd is, írja a nagy lélekgyógyász, Gyökössy. A harmadik pun háborúban teljesen lerombolták Karthágót, fölszántották és behintették sóval. Előtte évekkel ott járt egy római helytartó, Cato, aki félt a gazdag várostól, s a háború előtt évekig, mindig amikor beszédet mondott, bármiről is volt szó, úgy fejezte be, az volt az utolsó mondata: Márpedig Karthágónak vesznie kell-haláltöltésű beszéd volt ez.
   Szintén Gyökössy írja, hogy Isten felkeresett tíz várost, hogy megtalálja és megoldja nyelvét prófétájának.
Élettöltésű beszéd ez: "Uram, keresd fel a tizenegyedik várost is, keresd meg ott is az embert, aki nehezen beszél, oldjad meg nyelvét, hogy beszélni tudjon, hogy jól szóljon. Ámen."



Viszlát!

2012. március 6., kedd

340.Legfontosabbak a kis dolgok

Üdv kedves Olvasó!
2003.március.02.Vasárnap. Henrik, Lujza, Henriett
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a zenés ifjúsági diákmisén Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, mint mondotta, nemsokára kezdődik a Nagyböjt időszaka, a Húsvét előtti negyven nap, amikor áldozatot kell hoznunk, le kell mondanunk valamiről, törekednünk kell az önmegtagadásra, alázatosságra, így készülvén a húsvéti ünnepekre). Az evangéliumban a borostömlőkről volt szó, hogy régi bort nem töltenek új tömlőkbe, sem új bort régi tömlőkbe. Bizony abban az időben, amikor elhangzottak ezek a szavak, forradalmiak voltak. Kemény beszéd volt ez Jézus szájából. Nem lehet csak úgy toldozgatni, foltozgatni életünket, mint ahogy a szabó sem tehet a szakadozott, régi ruhákra állandóan új foltot szép új szövetből, mert csak kiszakad a régivel együtt. Gyakran szükséges az ember életében, hogy átvágja a gordiuszi csomót, s így cselekedjen, lépjen, gyökeres fordulatot, változtatást hozva életében. Sokszor kell így dönteni. Közeleg a Nagyböjt időszaka, de mit is jelentett a böjt az Ószövetség embere számára? A lélek meghalását, az ember megalázkodását Isten előtt. Szükséges, hogy a böjt bilincset oldjon, az éhezőnek kenyeret adjon. A tartalom nélküli böjtnek semmi értelme sincsen. Sokan mondták abban az időben, hogy Keresztelő János és tanítványai böjtölnek, Jézus pedig a falánk és borissza ember. Jézus erre azt felelte, hogy örüljön és vígadjon a násznép, míg itt a vőlegény, eleget fognak bánkódni, amikor már nem lesz velük.


   Loyolai Szent Ignác írta, hogy szükséges megszabadulni a böjt alatt az önszeretettől, önfejűségtől, kényelemtől. Le kell mondanunk mindezekről és még sok egyébről, amelyek gátolnak bennünket az igazság megtalálásában. Le kell mondanunk valamiről valamiért. Fontos a szellemi, lelki táplálék, melyet magunkhoz veszünk. Gondoljunk azokra a dolgokra, milyen rossz az, ha olyasmivel táplálkozik szellemünk és lelkünk, amely lehúz, kicsinnyé tesz és mérgez. Sok ilyen dolog van a mai világban a TV műsoroktól kezdve sorolhatnánk. Olvassunk egy jó könyvet, lapozzuk fel a Bibliát. Szabadítsuk fel azt az időt, amit eddig rossz dolgokra fecséreltünk és figyeljünk oda az igaz értékekre, keressük azokat. Szent Bernát mondta egyszer, hogy senki sem válik szentté egy csapásra, fokról fokra jut el mindenki a létra csúcsára. Szomjazni kell az igazságot, nem lehet átugrani hirtelen mindent, fölröppenni a legtetejére, szomjúhozni kell és lépésről lépésre haladni a cél felé.


   Ismertlen amerikai szerzőtől származik, hogy a legfontosabbak a kis dolgok. Elsimítani egy viszályt, eloszlatni egy gyanút, legyőzni egy félszegséget, neheztelést; megírni egy levelet, felkeresni egy rég nem látott barátot, megrövidíteni azt a kívánságlistát, amit másoktól elvárunk, bátorítani egy ifjút, rácsodálkozni a bennünket körülölelő természet szépségére csak két percig is akár. Ez is az, amiről a böjtnek szólnia kell.
   A böjt alatt találkozunk Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Egy versben olvashatjuk, hogy az az igazi, amikor úgy kötjük be valakinek a sebét, hogy a mienk jobban sajog, úgy töröljük le más könnyét, hogy a miénket alig bírjuk visszatartani, mert már gördülne is szemünk sarkából. Letérdelni az oltárnál, a kereszt alatt, ámen.
Viszlát!