Üdv kedves Olvasó!
2004.december.10.Vasárnap.
Szenmise
Ma ese 6 órakor a Belvárosi templomban voltam, Binszki atya prédikált. Ádventi lelkigyakorlatot tart ezen a hétvégén. (Már nagyon régen voltam utoljára templomban, még szeptemberben).
A szentmise a csúcs és a forrás, amiből meríthetünk. Egyszer régen Avilai Szent Teréz minden lakott területtől távol, egy pusztaságban szekérrel igyekezett valahova, amikor a kocsi kereke belement egy kátyúba és eltörött a tengelye, beragadt a sárba. Ekkor Teréz az égre nézett és azt mondta: Na végre történt valami, már azt hittem, nem szeretsz Atyám.
Ha az időt vizsgáljuk, kétféleképpen is megközelíthetjük. Létezik a kronosz és a kaiosz. A kronosz azt jelenti, hogy a dolgoknak megvan a kronológiai sorrendje. Bizonyos történések, melyeket kronológiai sorrendbe állítunk. A kronológia szempontjából mindegy, hogy mikor történik egy esemény. Mindegy, hogy ötszáz évvel ezelőtt születtem-e vagy kétszáz évvel később születek majd. A lényeg az, hogy a megtörtént eseményeket kronológiai sorrendbe állítsa. A kaiosz az egészen más. A kaiosz számára az fontos, hogy éppen akkor és ott születtem meg. Nem máskor és máshol. Abban az időben és azon a helyen, nem más időpontban és nem más helyen. Ez a számomra kijelölt idő és hely, amikor meg kellett születnem. Ezt nevezik "alkalmas szent idő"-nek. Ez az idő adatott nekünk, erre az időre vagyunk elhívva. Istennek akkor és ott célja van velünk, feladatunk van. A dolgok nem történnek véletlenül. Mindennek célja van, összefüggésben vannak egymással a dolgok. Miért pont akkor és ott születik valaki vagy akkor és ott hal meg valaki vagy történik egy esemény? Mindennek célja van.
Alkalmas szent idő, amikor nekem egy feladatom, küldetésem van, célja van az életemnek. Akkor és ott, abban az időben, azon a helyen. Sokmindent elmulaszt az ember az életében. Jól kell felhasználnunk az "alkalmas szent időt", minden évet, hónapot, hetet, napot, órát, percet. Soha vissza nem térő lehetőségek ezek. Amiket elmulasztottunk lehetőségeket, már olyan formában nem jönnek vissza újra. Az elmulasztott lehetőségeinken is érdemes lenne elgondolkodni, de most előre felé nézzünk.
Volt egyszer egy kínai ember, akinek a lova elszökött. Mondták is neki a szomszédai, szegény szerencsétlen, mi lesz most vele, hiszen eddig ez a ló segített neki a kis gazdaságában. Ám pár nap múlva visszajött a ló és hét vadlovat hozott magával. Mondták is neki a szomszédai, szerencsés és gazdag ember, most már nyolc lova van, bővítheti a kis gazdaságát, jobban fog élni családjával. Ám egyszer leesett a ló hátáról és eltört a lába. Mondták is neki a szomszédai, szegény szerencsétlen, most nem tud dolgozni, ki tartja el a családját. Pár nap múlva kitört a háború és minden hadköteles, épkézláb embernek be kellett vonulnia. Mondták is a szomszédok, szerencsés ember, el van törve a lába, nem kell háborúba mennie. És még folytathatnánk tovább a történetet.
Minden javukra válik az Istent szeretőknek. Sokszor nem értjük, miért történnek a dolgok. Egészen mást szeretnénk sokszor, mint ami történik. Később értjük esetleg meg, sokszor hálát adva, hogy úgy történtek a dolgok. Isten képes arra, hogy még a rosszat is javunkra fordítsa. Egyetlen hajatok szála sem hullik le anélkül, hogy Isten ne tudna róla. Van úgy az ember életében, hogy semmi sem sikerül neki, mélyponton van, elveszt valakit vagy valamit, magyarul padlóra kerül. Isten képes arra, hogy ezt is jóra fordítsa, felemeljen innen és új lehetőségek nyílnak számunkra. Sokmindent elvehetnek tőlünk és sokmindent elveszthetünk, de minden, ami az üdvösség szempontjából fontos érték, az megmarad nekünk.
Van még egy bölcs keleti mondás: "Az életet előrefelé haladva kell élnünk, de visszatekintve érthetjük csak meg." Sokszor nem értjük meg, miért történnek a dolgok, csak később, esetleg évekkel később, netán fél élet múlva és lesznek olyan dolgok is, melyeket halálos ágyunkban értünk csak meg vagy olyanok is, melyeket halálunk után, Isten közelében.
Minden javukra válik az Istent szeretőknek; egyetlen hajatok szála sem hullik a padlóra Isten tudta nélkül; két verebet adnak egy fillérért és még azok is számon vannak tartva. Amíg jól mennek az ember dolgai, hajlamos megfeledkezni Istenről, könnyebben eltávolodik tőle. Ezért nagyszerű az, amikor az ember olyan mélységekig jut a hitben, mint a szentek közül Avilai Teréz. Ment szekerével a pusztaságban, belement egy kátyúba, eltört a kocsi tengelye és beragadt a sárba, minden lakóhelytől távol. Mire Teréz felnézett az égre és így szólt: "Már azt hittem, elfeledkeztél rólam és nem szeretsz Atyám." Ámen.
(Régebbi miserészletek: "Aki a kis dolgokban hű, az a nagy dolgokban is az." Ne szolgáljunk a Mammonnak, hanem Istennek! Tekintsünk az örökkévaló dolgokra a mulandóak helyett. A zarándoklat nem idegenforgalmat jelent, hanem idegent, aki elszakadt Istentől és önmagától. Lemond bizonyos dolgokról, sanyargatja önmagát, hogy visszataláljon Istenhez, rátaláljon igazi önmagára. Ez mindenkinek sikerül, csak annak nem, akinek nincs hite. Ámen.;
2004.november.01. Mindenszetek, Marianna
(Schindler atya: "Csináld lendülettel!"-mondanák most nekünk elhunyt szeretteink. Fontos a hűség, tisztelnünk kell, hiszen az ember ingatag.)
Viszlát!
