334. Egy az Isten

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel a fél kilences diákmisén a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az olvasmányban Ninivéről volt szó, az Úr elküldte Jónást a pogányok lakta városba, hogy hirdesse nekik az Úr szavát, miszerint térjenek meg. Ninive Krisztus előtt mintegy hatszáz évvel az asszírok kezére került, s pár száz évvel később teljesen elpusztult. A szentírási részlet is, mely a városról szól, később íródott. Az Úr ezzel is jelezte, hogy a ninivei pogányokat megtérésre hívja, hogy nem csak a zsidó nép, Izrael Istene ő, hanem minden emberé. (Babits: Kelj fel, menj el Ninivébe...); (Az evangéliumban arról volt szó, hogy Jézus gyűjti maga köré tanítványait, akik halásznak éppen).
   Fontos napjainkban az ökumené, János Pál pápa is minden évben közös imára hívja az eltérő vallású vezető papokat Assisiben, hogy egységet kovácsoljon. A héten Baján is ökumenikus imahét volt, ma délután fejeződik be. Hallhattunk az előző héten református, evangélikus, baptista lelkészt egyaránt a katolikus papok mellett. Fontos a közös ima, az egység, az összekovácsolódás, hiszen Krisztus varratlan köntöse egy és oszthatatlan.

   Az egykori gazdag Laodicea városa, ahol mindenkinek mindene megvolt, nem volt többé szüksége másra.
A mai szekularizált világban, melyben élünk, ha valaki gazdag, van pénze, TV, video, autó, akkor nincsen szüksége Istenre, azt hiszi, mindene megvan, nem foglalkozik mással. Az igazság keresése közben fontos, hogy megismerjük az igazságnak más arcait is, ezáltal gazdagodunk, más szemmel nézzük a világot. Sok arca van az igazságnak, más-más történelmi gyökerekkel, de ugyanoda vezet el. Református, evangélikus, baptista, katolikus- mindig, illetve sokszor csak a kritikát halljuk. Figyeljünk oda a jóra is. Ugyanazt a Bibliát olvassuk, ugyanahhoz a Krisztushoz fohászkodunk, imádkozunk, aki egy igazság és oszthatatlan. Ezért is fontos az ökumené, a közösség kovácsolása.

   Jónás figyelmeztette a pogány Ninivét a megtérésre, utána kiment a városból, egy bokor alatt húzódott meg a perzselő napfény elől és utána onnan nézte a távolból Ninivét, mikor hull rá a kénköves tűz és eső. De közben a niniveiek zsákot öltöttek magukra, vezekeltek és megtértek, s Isten egy férget küldött, amely megrágta a bokor gyökereit, ahol Jónás volt. A bokor elszáradt és a perzselő napot már alig bírta elviselni Jónás. Ekkor Isten megszólította: Nagyobb a gondod a rekettyebokorra, mint Ninivére, amely megtért?
Igen, Isten minden népre, nemzetre, emberre figyel, mindenki Istene. Mi se csak magunkra figyeljünk szüntelen, hanem keressük az igazság más arcait is, hogy ezáltal gazdagodjunk és fejlődjünk. Ne úgy, mint Laodicea, akik nagy gazdagságukban elteltek önmagukkal, s Isten így szólt: siralmas, vak, nyomorúságos és meztelen Laodicea. Nincs református, baptista, evangélikus, katolikus Krisztus külön-külön. Egy krisztusi igazság létezik csak, de az igazságnak több arca van, mely által gazdagodunk és fejlődünk, he megismerjük.
   Az idő rövid-hangzott a mondat a szentleckében. Rövid az életünk, hogy kiteljesedjék szeretetben. Jól figyeljünk oda és szüntelenül törekedjünk a fejlődésre, szolgálatra, kiteljesedésre, szeretetre. Ahogy Nagy Szent Teréz is mondta: egy az Isten, ámen.

Viszlát!

333. Isten valódi lámpásaiként világítsunk

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.24.Péntek.
Ökumenikus imahét
   Ma este folytatódott az ökumenikus imahét, a református templomban hat órakor jöttünk össze, immáron ez volt a hatodik alkalom. Iván atya prédikált, de előtte mint mindig, közös éneklés volt.
   A prédikáció előtti olvasmányban arról volt szó, hogy Isten azt parancsolja egy prófétának, edd meg ezt a tekercset, töltsd meg vele a gyomrodat, s annak íze olyan édes volt, mint a méz. Ezekiel próféta könyvéből az olvasmány. Az evangéliumi részlet a hegyi beszédről szólt, a boldogságok felsorolásáról.
   Amikor Jézus élt, nagyon szerette a hegyeket, úgy használta őket, mint egy szószéket és onnan hirdette Isten dicsőségét. Új Mózesként jött el, s míg Mózes egyedül ment föl a hegyre, addig Jézus maga köré gyűjtötte az emberek sokaságát a hegyen és úgy tárta eléjük Isten igéjét. Ahogy akkor gyűltek Jézus köré az emberek, úgy jöttünk most el mi is nyitott szívvel erre az estére, hogy együtt legyünk, tiszta szívvel, mosolygós arccal énekeljünk, hallgassuk a Szentírás igéit és a prédikációt, mint Isten szavát. Azt mondhatjuk, könnyű dolga volt abban a korban Jézusnak, de mit mondana most, ebben a világban, Baján az embereknek, akik e kor problémáitól szenvednek és hordják terhüket, sokszor kitaszítottan, egyedül?

   Jézus ezt mondaná: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Egyszer egy amerikai pap azt mondta egyik vasárnapi mise után híveinek, hogy jövő vasárnap a hazugságról fognak beszélni, de ehhez el kell olvasni Márk evangéliumának 17. fejezetét. Elérkezett a vasárnap, s kérte a pap, emelje fel a kezét az, aki elolvasta a meghirdetett fejezetet. Sokan felemelték a kezüket, ám ekkor az atya azt mondta, úgy látja, érdemes a hazugságról beszélni, mert Márk evangéliumának csak 16 fejezete van. Szóval érdemes a hazugságról beszélni, mert Isten előtt majd lehull minden álarc rólunk, amit itt e földi életünkben magunkra öltöttünk a különböző érdekeknek, elvárásoknak megfelelően. Isten előtt csak lényünk valóságában állhatunk meg.
   A nyolc boldogság nagyon sokmindent kifejez. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők Isten fiainak mondatnak. Fontos a mai világban a tiszta szív, csak úgy lehetünk hitelesek, ha tiszta szívből szólunk, hirdetjük Isten igazságát és belső kisugárzásunk világít az embereknek ott, ahol élünk. Békességet árasztunk abban a világban, amely háborúra készül. Harc dúl, kard csörren és vér csobban, de Istennél az örök áldás, mely csíra, élet és virágzás (Babits).

   Élt a Földön egy gazdag és egy szegény ember, akik egyszerre haltak meg, s Szent Péter már várta őket a mennyek kapujában. Először a gazdagot engedte be, mire a szegény fejét csóválta, hogy nem elég, hogy itt a földi életben is mindene megvolt, még itt is a gazdag élvez előnyöket. Résnyire nyitva maradt a mennyek ajtaja, s amikor a gazdag belépett, nagy üdvrivalgás hallatszott bentről. Erre még jobban csóválni kezdte fejét a szegény ember, nem elég, hogy előre engedték, még ujjongva is fogadják a gazdagot. Amikor végre a szegény is bebocsájtást nyert, Szent Péterrel sétálva megkérdezte, hogy is van ez a gazdag emberrel, hogy a földi életben is mindene  megvolt, a mennyekben is előre engedték, sőt még ujjongva is fogadták.
   Szent Péter erre azt válaszolta, hogy szegény emberek nap mint nap jönnek, de gazdag emberből száz évente egy, ha akad, aki belép a mennyek kapuján. Nem az anyagi javak, pénzbeli gazdagság számít, hanem a belső értékek. Nap mint nap vegyük kezünkbe a Szentírást, hogy Isten szavai, mint az édes méz, áradjanak szét bensőnkben, hogy tiszta szívvel sugározzunk az emberek felé, hitelesek legyünk és Isten valódi lámpásaiként világítsunk.
   "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Ámen.
(Végül Dedinszki atya mondott rövid imát, hogy ismét összejöttünk, egy kis közösséget kovácsoltunk az elmúlt hét alatt, s ha csak ennyi igaz keresztény lenne egy városban, nagy segítség és áldás lenne mindenki számára).

Viszlát!

332. Legyünk útitárs

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.23.Csütörtök.
Ökumenikus imahét
   Ma este hat órakor a református templomban folytatódott az ökumenikus imahét, ötödik alkalommal jöttünk össze. Ezen az estén Schindler atya prédikált. Először felolvasta a szeretet himnuszát, utána egy verset. Jézussal a mázsás teher is szalmaszálnak tűnhet, de nélküle a szalmaszál is mázsás súly lehet. Sokan hordanak a mai világban mázsás terheket vállukon. Carls Roger egy amerikai pszichiáter, akinek felesége Ruth így írt egy beszámolójában: a báb már nyiladozni kezdett, kis rés volt rajta, látni lehetett benne a pillangót, amikor egyik kezemmel szétfeszítettem a nyílást és a pillangó kibújt belőle. Próbált elszállni, de nem tudott. Később tudtam csak meg, hogy a harc, amelyet a nyíláson át való szabadulásért vív, erősödnek meg szárnyai, hogy repülni tudjon.

   Az életben is sokszor van úgy, hogy a segítség teher lehet. Ne akarjuk a másikat megváltoztatni olyanra, amilyenre mi szeretnénk, hogy legyen. Ne mondjuk, hogy ilyen legyél, így csináld, úgy ne csináld, hanem bízzunk benne. Lehetünk bot, melybe kapaszkodhat, melyre támaszkodhat. Legyünk útitárs, legyünk hitelesek, hogy merjenek ránk támaszkodni, segítségül hívni. Legyünk a béke eszköze. Ahol kétség van, oda vigyünk hitet, ahol szomorúság, oda örömet, ahol bűn, oda megbocsájtást. Járjunk egész életünkben Jézussal, ámen. (Remény...sütünk még kenyeret holnap a kemencében; Luther akkor is ültetne egy almafát, ha másnap világvége lenne).
Viszlát!

331. Jézus "valamiért" ment ki a pusztába

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus negyven napra kimegy a pusztába. A júdeai pusztát két szemüvegen keresztül is nézhetjük. Egyrészt kietlen, elhagyatott kősivatagnak látjuk, másrészt varázslatos hely. Az atya már járt ezen a helyen, alacsony és középmagas hegyek sorakoznak. A Jordán-folyó határolja keleten és régebben az oroszlánok, medvék is eljöttek idáig, innen a Júda oroszlánja név. Szóval az atyáék egy napot töltöttek itt, elmondtak egy imát is közösen, s közben arra gondolt az atya, de jó lenne ide visszajönni egyszer kirándulni, elidőzni itt. Ezen a helyen elég meleg van, a tavaszi esőzések idején van csak némi vegetáció, éjjel viszont nagyon hideg van, lehűl a levegő. Mindent összevetve varázslatos hely, ahol az ember rátalál a csendre és elmélyülten tud gondolkodni, elmélkedni. Az atyának van egy ismerőse, egy német atya, gyakran jön ide, minden évben hoz egy egyetemista csoportot és eltöltenek itt egy-két hetet kirándulással. Jézus is ebben a pusztában töltött el negyven napot.

   A negyvenes szám többször is előfordul a Bibliában. Noé idejében negyven napig esett az eső, Mózes negyven napig volt a hegyen, a nép negyven évig vándorolt. A negyvenes számnak szimbolikus jelentése van, az Istennel való találkozást jelenti. Nagyböjt ideje kezdődött el Hamvazószerdával. Régen is hamuval megjelölték a bűnösök homlokát és negyven napig nem jöhettek be a templomba, hanem megálltak a templom bejáratánál és kérték a többieket, hogy imádkozzanak értük.
   Jézust elragadta a lélek a pusztába, szószerint kidobta őt. Nem azért ment, hogy lemondjon valamiről, hanem, hogy találkozzon. A csendben mindig találkozunk. Először is Istennel találkozott, másodszor önmagával. Jézus "valamiért" ment a pusztába. Nem volt fogoly, szabad volt. A mai túlhajszolt világban foglyai vagyunk a hatalomnak, hiú dicsőségnek. Sokminden súlytja és lenyomja a mai embert. Szabadokká kell válnunk, még a pusztában is. A találkozások adják meg az élet mindennapjainak az értelmét. Találkozás emberekkel, tájakkal. Amikor az édesanya átöleli gyermekét, energiával töltődnek fel. Energiacsere, mely jót tesz a lemerült akkumulátoroknak. Mosollyal töltődünk fel, más szemmel nézünk a világba. Már a tudat is jó, ha szeretteinkre gondolunk, hogy vannak. A szülők, apa és anya, gyerekek, unokák, nagypapa, nagymama.

   A találkozások bázist jelentenek életünkben, a család a legfontosabb ezek közül. A másik fontos bázis a célok. Jézusnak is voltak céljai. Mindennap legyen célunk, hogy valamit tettünk, jól tettünk. Az érdemi emberi találkozások tartanak meg bennünket. Jézus sem azért ment ki a pusztába, hogy lemondjon valamiről, nem fogolyként, hanem szabadon és felemelt fejjel tekintett előre, "valamiért" ment ki a pusztába. A nagyböjt nekünk is a keresés és az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal való találkozás ideje legyen. Ámen.
Viszlát!

330.Ismerjük fel a ránkbízottakat

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.22.Szerda.
Ökumenikus imahét
   Ma este hat órakor a Barátok templomában folytatódott az ökumenikus imahét, immáron negyedik alkalommal jöttünk össze. A mai estén Dedinszki Tamás evangélikus lelkész hirdette az igét.
   Törékeny cserépedény az életünk, kincset hordunk, melyet Isten ránkbízott. Ismerjük meg a ránkbízottakat, ismerjük meg a bölcsességet, hisz oly rövid az élet. Zaklatott, rohanó világban élünk. Ismerjük meg kísértéseinket. Sokan extázisba menekülnek, valaki alkohol mámorba, valaki a kábítószer rabja lesz. Így próbálják megoldani a mindennapok problémáját, feszültségét. Ha baj van életünken, nem tudják elviselni kollégáikat, főnöküket, munkájukat, így  próbálnak feloldódni a hétvégén a szürke mindennapokból. Ez a megoldás? Mi lehet a megoldás? A kor szelleme azt diktálja nekünk, légy önmagad, valósítsd meg önmagad, legyen minél több pénzed, akkor boldog leszel, csinálj karriert. (Összejön tizenkét ember a nyereményért, pár millió forint, lakás, autó, külföldi nyaralás. Őrült tömeg küldi az sms-eket, hogy szavazzanak és nézik őket. Big Brother, Való Világ, stb.).

   Jézus azt mondja, legyél szelídlelkű, alázatos szívű, áldozd fel magad, törődj másokkal és inkább éljél szerényen, csendben. A mai világban zaklatott hajsza, könyöklés folyik az élet minden területén, növekszik a különbség gazdagok és szegények között.
    Az egyik ember forrás, aki ad másoknak, törődik másokkal, feláldozza magát, életét.
A másik embertípus begyűjt, hogy minél több legyen neki, még felebarátját is kihasználja.
   Rengeteg információ árad napjainkban, telve van vele szívünk és értelmünk. Nem marad hely az érzelmeknek, érzéseknek. Figyeljünk oda erre és fejlesszük érzéseinket, töltsük fel kiüresedett szívünket. Ismerjük fel a ránkbízottakat, a bölcsességet, hisz oly rövid az élet.
   Törékeny cserépedény az életünk, kincset hordunk. "Ahol a szívetek, ott a kincsetek"-mondja Pál apostol, ámen. (Jó így összejönni a szent falak között, szent időben, a szent csendben. Jó feltöltekezni, együtt lenni ezen a szent helyen, szent falak között.). Ámen.

Viszlát!

329.Egyedüli zsinórmérték Jézus

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.21.Kedd.
Ökumenikus imahét
   Ma este 6 órakor az evangélikus templomban harmadik alkalommal jöttünk össze az ökumenikus hét keretében. Ezúttal Schindler atya tartotta a bevezető imádságot, hálát adván Istennek, hogy ismét összejöttünk és legalább fél, egy órácskára megnyugszik zaklatott szívünk. Ezután Kotmájer tiszteletes, a baptista felekezetből tartott prédikációt.
   Fontos, hogy az ember megtalálja a harmóniát Istennel, az emberekkel és az élettel. Zaklatott világban élünk, tele aggodalommal, félelemmel, ami sokszor agressziót szül, téveszméket és rögeszméket. Az ember nem találja helyét, nem tudja sokszor mit tegyen, milyen célt kövessen, mi legyen élete értelme. Ki a hívő ember? Aki ebben a zaklatott világban is megtalálja a harmóniát. Karácsonykor történt, hogy amikor az ünnepek végeztével leszedték az izzókat a fáról, azok összekeveredtek és ki kellett őket bogozni, hogy szép rendben tudják eltenni jövőre. Ekkor jött rá az atya, hogy nem mindegy, hol kezdik kibogozni. Csak egy felé működik jól a dolog. Így van ez az életben is. Próbálhatunk bármit is, először Istennel kell rendeznünk a kapcsolatunkat, csak úgy élhetünk teljes életet.

   A hívő embernek fel kell vállalnia a hitét. A hit nem magánügy, ahogy próbálták belénk plántálni hosszú időn keresztül. A hit közügy, minden embernek elemi érdeke, hogy megismerje Istent. A hívő embernek hitét felvállalva példamutató életet kell élnie, törekednie kell erre, ha már egyszer rátalált Jézusra és igent mondott neki. A hívő élet nem könnyű élet, tele van megpróbáltatásokkal, de a hívő ember ezen megpróbáltatások közepette is harmóniában tud élni.
   Sok dolog eltérítheti az embert a tiszta krisztusi hittől. Szinte mondhatjuk, ahány lelkipásztor, annyiféle hit. Mi irányítja hitünket? A mindenkori érdekek? Vágyaink, amit szeretnénk megvalósítani? A kor szelleme, a divat? Mihez idomulunk hozzá? A missziók is minél több embert szeretnének megtéríteni, s a nyugati világban azt vehetjük észre, hogy egyre többen fordulnak el a hittől, egyházuktól. Ha nem jön be a karrier, érdekeink, vágyaink, ha elmúlik a divat, amihez eddig hitünket igazítottuk, elfordulunk Istentől. Mihez igazodjunk? Egyedüli zsinórmérték Jézus, hozzá kell igazodnunk. A Szentíráshoz, a krisztusi tanításokhoz, Jézushoz.
Világosan kell látnunk a célt, a nagy célt, amelynek megvalósulásához mi is hozzájárulunk életünkkel.
A hívő ember lát tisztán, aki harmóniában él Istennel, az emberekkel és az élettel, ámen.
(Fontos az állhatatosság, szelídlelkűség. A harcot megvívtam...)

Viszlát!

328. Jézus olyan, mint egy edző

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.20.Hétfő.
Ökumenikus imahét
   Ma este 6 órakor az evangélikus templomban folytatódott az ökumenikus imahét, Tajdina atya prédikált.
A bevezető imát Bán Béla református tiszteletes mondta, hogy töltsön el bennünket a Szentlélek, hogy így együtt vagyunk. A prédikációban Tajdina atya az ige felolvasása után elmondta, hogy a hit kaland. Gondoljunk Ábrahám hitére, aki teljesen Istenre hagyatkozott. Neki és Sárának gyermeke született. Abban a hitben halt meg, hogy utódai olyan sokan lesznek majd, mint égen a csillag. Ábrahám, Izsák, Jákob és Sára hite. Vagy gondoljunk a nagy felfedezőkre, akik az északi-és déli sarkot fedezték fel vagy az Amerikát felfedező Kolumbuszra. A hit kaland. De a hit kockázat is. Mesélte egyszer egy apa, hogy ezt a hitet nem tanította meg gyermekeinek, most igyekszik bepótolni. Mindenkinek kellene ismernie az evangéliumokat, aki nem ismeri, az szinte szellemi öncsonkítás. Be kell pótolni a hiányosságokat ezen a téren mindenkinek.

   Törékeny virágcserép az élet, Isten ajándékba adta nekünk a hitet, vigyázzunk rá, őrizzük meg. Az élet igazi megpróbáltatásai során, amikor nagyon ingatagok vagyunk, akkor hagyatkozhatunk igazán Istenre.
   Volt egyszer egy apródiskola, ahol az apródokat vizsgáztatta mesterük. A próbasorozat végén, a vár közepénél lévő kútba kellett beleugraniuk mesterük parancsára. Persze ők nem tudták, hogy két méter mélységben egy háló van kifeszítve, úgy vetették bele magukat a kútba mesterükben bízva. Nekünk is így kellene teljesen Istenre hagyatkozva, Jézusban bízva, teljes hittel élnünk.
   A fát sem a gyönyörű szép virágaiért ültetik, hanem a gyümölcseiért. Az emberben benne van az élni akarás, az ehhez a világhoz való tartozni akarás, de az örök életre egy sötét kapun át vezet az út, ahol majd az örök életet nyerjük el jutalmul, a mennyekben.

   Gondoljunk Mózes és Ábrahám hitére, amikor Mózes kétszer is rácsapott a sziklára, hogy vizet fakasszon, mert nem bízott Istenben, el is nyerte büntetését. A hangya, amely belekerül egy óraszerkezet belsejébe, sem tudja pontosan, hogy a szerkezet megalkotójának mi is volt tulajdonképpeni célja.
   Egy vonat menetrendje: első osztályon az ártatlanok, vértanúk utaznak, a másodosztály a bűnbánóké és csak jócselekedeteket lehet feladni csomagként. Nincs retúrjegy, visszaút. Jézus vár bennünket, elegendő helyet készített az arra érdemeseknek.
   Jézus olyan, mint egy edző. Drukkol nekünk, hogy jó teljesítményt nyújtsunk és elnyerjük az örök élet koronáját. (Hozzunk áldozatot).
Pál apostol szavaival élve: A harcot megvívtam, a pályát befutottam. Jutalmam a mennyei örömök és az örök élet koronája, ámen. (Minden hatalmat Istentől kapunk, a szívből indul ki minden).
Viszlát!

327. "Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.'

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.19.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés mise volt, Czár János atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet: Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: "Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.' Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: "Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?' Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik:"Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: "Bocsánatot nyertek bűneid", vagy azt mondani:"Kelj föl, vedd ágyadat és járj"? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani--ekkor a bénához fordult:--Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!' Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták:"Ilyet még nem láttunk soha.'

   A mai vasárnap farsang vasárnapja is, örüljünk és vígadjunk, hiszen Isten az örömöt és vígasságot is nekünk adta, mint ahogy az életet, a mindennapi kenyeret, a házastársat, gyerekeket. Csak közben gondoljunk az éhezőkre, ne tobzódjunk és pocsékoljunk.
   A Mecsekben mielőtt felfedezték volna az uránbányákat, kőfaragók dolgoztak, akik korábban megbetegedtek és az átlagnál többen meghaltak. Mikor megvizsgálták az ottani kőzetet, radioaktív anyagot mutattak ki benne, mely az ott dolgozó középkorú férfiak nagyobb számú rákos megbetegedését és korai elhalálozását okozta, így fedezték fel az uránt ott. A természet is működik tehát, nemcsak látható, de láthatatlan módon is. Jézus sem a külsőt nézte először, amikor a béna embert meggyógyította, hanem lélekbe látó szemeivel látta a béna ember bűneit, amit megbocsájtott neki, ez volt az alapja gyógyulásának.

   Mennyi kegyetlen dolog történt a 90-es évek elején Jugoszláviában a háború alatt, horvátok, szerbek, bosnyákok gyilkolták egymást, de manapság ugyanezt tapasztalhatjuk a világon Irak, Líbia, Afganisztán, Szíria esetében is, amikor a demokrácia nevében megmondják, mi a legfőbb jó és annak érdekében kell cselekedni. A jóléti államokban, mint az USA, Norvégia vagy Svájc, a hírekben nap mint nap csak azt halljuk, hogy rabolnak, gyilkolnak, szinte jó hírt nem is hallunk. Fekete István feleségével és négy gyerekével békésen él vagy Szekszárd mellett élő szülők 20 gyereket neveltek fel kétkezi munkával, segélyek nélkül. Ezekről a szép példákról alig hallunk valamit. Egyedül csak Jézusra tekinthetünk, egyedül csak ő bocsájthatja meg a bűnöket. A papok csak Isten gyarló szolgái, közvetítői. Jövő héten Hamvazószerda, amikor az egyház finoman figyelmeztet mindenkit arra, hogy ember porból vagy és porrá leszel. Életünk 60-70-80 év, gyorsan lepereg, különösen 50 után. Tekintsünk mi is Jézusra, mint a bűnök egyedüli megbocsájtójára és legfőbb erősségünkre.

   Az elmúlt hetekben beszéltünk a hét főbűnről, most pár szót a tízparancsolatról. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Ne a gazdagságnak, hatalomnak, szenvedélyeknek, egyedül Istennek. Az Úr nevét hiába ne vedd; pedig de sokan beszélnek csúnyán és káromkodnak, szenteket, Máriát és Isten nevét használva.
Azt mondják, csak az ostoba és buta ember káromkodik, saját tehetetlensége miatt. Az Úr napját szenteld meg; minek az a nagy rohanás, jön egy infarktus, aztán mindennek vége. Elég a hat nap munka, pihenjünk a hetediken. Atyádat és anyádat tiszteld, ők adták neked az életet, mindannyian a szeretet gyümölcsei vagyunk, a szerelemé. Gyerekek tiszteljétek szüleiteket, de tanáraitokat, tanítóitokat is, hiszen szeretnek benneteket, jót akarnak nektek és oktatnak titeket. Ne ölj; pedig aki dohányzik, az is öl, saját magát öli meg, mintegy 30 ezer ember hal meg évente dohányzás által okozott betegségekben. Aki alkoholt iszik és úgy ül volán mögé, az is ölhet. Felelősséggel tartozunk, nemcsak önmagunkért. Ne paráználkodjál; egymásnak ajándékok vagyunk. A nő a férfinek, a férfi a nőnek. Többek vagyunk annál, mintsem, hogy egymást birtokoljuk és érzékeink kielégítésére használjuk. Ne lopj; a muzulmán világban a sária törvénye értelmében még most is levágják a tolvaj kezét. Milyen sok bankár és politikus volt, akik sokmindent elloptak az utóbbi 22 évben.
Ne hazudj; mondjunk igazat egymásról; mások becsületében kárt ne tégy; ne ítélkezzünk túl korán a másik emberről; mások tulajdonát ne kívánd, se házastársát, se vagyonát, semmijét; ne legyünk irigyek egymásra. Ez csak néhány dolog ízelítőül.

   Jézus Krisztus földi élete egy kimondott Igen volt a mennyei Atya akaratára. Éljünk úgy, hogy a mi életünk is igen legyen az akaratodra, Istenünk. Végül imádkozzunk Istenhez: Te, aki hallod imánkat, így tudsz majd válaszolni: Fiam, megbocsájtattak a te bűneid, ámen.
Viszlát!

326. Milyen is volt Jézus valójában?

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.19.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a diákmisén Schindler atya prédikált és az ifjúsági hittanosok zenéltek, énekeltek. Szólj Uram, hallja a te szolgád-mondja Sámuel Istennek. Megváltottak vagyunk, hagyjuk el bűneinket, mert testünk Isten szent temploma. Hallhattuk az olvasmányban és a szentleckében a mondatokat.
   Az evangéliumban Jézus elé vezették Pétert, erről a találkozásról hallhattunk. Milyen is volt Jézus valójában? Gyurkovics Tibor vallotta egyszer: Jó lenne közelről látni a mosolyát, hallani szavait, megérinteni őt. Nem tudjuk, hogyan nézett ki külsőleg, hiszen a faragott bálványok, szobrok, festett képek idegenek voltak a zsidók köreiben. Nem maradt ezért ránk hiteles Jézus ábrázolás. Annál többet tudunk szavairól, tanításáról, tetteiről.

   Mint minden karizmatikus vezetőnek, neki is sugárzott a tekintetéből valami. Mikor találkoztak Péterrel, a szemébe nézett és már kész is volt a röntgenfelvétel. Te vagy Péter, rád bízom tanítványaimat. Lázár sírjánál könnyekre fakadt. Mint kotlós a kiscsibéit, úgy szerette volna a szárnyai alá gyűjteni tanítványait Jeruzsálemben. Gondoskodó, anyai szeretettel. Alakját nem ismerjük, de tanítását igen. Sokan azt mondják, gnóm alakja lehetett, mert a torz alak felel meg legjobban annak, hogy minden emberi gyengeséget magára vett. A küldetés, amit betöltött, fontosabb ennél. Kardot hozott, hogy harcoljunk. Szeretetet, békét hirdetett. Mielőtt mi is vádaskodnánk bárkivel szemben is, először legyünk csendben, hogy ráérezzünk, mi mozgatja a másik embert, mik az érzései, cselekvésének mozgatórugói.
   Jó lenne ismerni Jézust, ha itt lenne közöttünk, ha látnánk arcát, mosolyát. Ha hallanánk szavait, ha itt lenne körünkben. Imádkozzunk és olvassuk gyakran a Szentírást, akkor szívünkben velünk lesz, ámen.
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak..."

   Ma este öt órakor a Belvárosi templomban megkezdődött az ökumenikus imahét. Bán Béla református lelkész prédikált, jelen volt még Dedinszki atya evangélikus, Kotmájer tiszteletes baptista és Tajdina atya is.
Az ige Ábrahámról és utódairól szólt, utána a korinthusi levélből volt részlet. Az üldöztetésről, melyet el kell szenvedni az élet során.
   Két ellentét, remény és félelem. Család, egészség, holnap, létbiztonság, halálfélelem. Szorongatás, kétségbeesés, üldöztetés, eltiportatás. Az emberben élete végéig vannak félelmek ezekkel kapcsolatban és még sok mással is. Ábrahám ígéretet kapott Istentől, annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Nekünk is marad a remény, hit és Jézus, akit Isten küldött nekünk. Elég nekünk Isten kegyelme. Törékeny virágcserép az élet, kincset hordozunk, melyet Isten adott, s melyet tovább kell adnunk. Jézust nem birtokolhatja senki, mindenek fölött áll, mindenek ura Ő. Ez az egy hét jó, mert összejövünk és együtt vagyunk, de utána mindenki megy a maga útján, a világ elmegy mellettünk. Törékeny, kívül és belül repedezett virágcserép az életünk, de Isten vigyáz ránk és megtart bennünket. Vigyük el a kincset, amit kaptunk, s adjuk tovább.
A szeretet útja az, mely a másik emberhez elvisz minket, Jézus az út, az igazság és az élet, általa közeledhetünk embertársaink felé. Törékeny virágcserép az életünk, tele félelmekkel, de Jézus a mi erősségünk, aki reményt ad a szívünkbe, ámen.

Viszlát!

325. Hinnünk kell a szívünk békéjében

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, Jézushoz ment egy leprás és azt mondta neki:" Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Jézus kinyújtotta a kezét és meggyógyította, de mondta neki, hogy ne szóljon senkinek a dologról, hanem csak menjen a paphoz és mutassa meg magát. Az ember azonban híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus nem mehetett be a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott és úgy gyülekeztek hozzá.
   Előző héten arról hallottunk, amikor Jézus Simon házába megy gyógyítani. Van egy történet, amikor a bűnös asszony olajat önt Jézus fejére és megszólják, hogy ezt a drága olajat el is lehetett volna adni 300 dénárért és szétosztani a szegények között. Gyógyítás és jótétemény, Jézus minden embert egyformának tekint, de kanyarodjunk vissza a mai történethez.

   A leprás embert kirekesztették a társadalomból, olyan súlyos betegségnek tartották, amiről azt gondolták, hogy  Isten súlytja a bűnös embert. A leprást Istentől megvert embernek tartották. Az atya megköszönte az imádságokat, "időnként" ő is szokott imádkozni a hívekért, most tért vissza Szarejevóból, egy konferencián vett részt, amely az ottani emberek egymás mellett éléséről szólt. 1992-és 1995 közötti háborúban 270 ezer ember veszítette életét, köztük 3000 gyermek. Szarajevó hegyek által körülvett hosszú völgyben fekszik, mintegy 10 km hosszan húzódik sugárútja, könnyű célpont volt a háború idején. Horvátok 20 %-ban, szerbek 30%-ban és többségben bosnyákok lakják. Hogyan élnek egymás mellett a muszlimok (muzulmán) és más vallású, kultúrájú emberek. A hatalom akarja elhitetni velünk, hogy különbözőek vagyunk és felhergeli az embereket egymás ellen, hogy különbözőnek érezzék magukat. Jézusnak minden ember egyforma. Egy kis vendéglőben beszélgettek hármasban az atyáék a napokban ezekről a dolgokról és egyikük azt mondta, hogy az embereknek hinniük kell abban, hogy egyformán fontosak Istennek. A kereszténységnek kontrasztnak kell lennie, olyan társadalmat kell létrehozni, amely elfogad mindenkit. Jézus előtt nincs leprás és Isten által megvert ember. Hiszem, hogy minden ember szíve mélyén béke van, mondta az atya. Hinnünk kell a szívünk békéjében és meg kell őriznünk a másik méltóságát, mert csak úgy őrizhetjük meg a saját méltóságunkat. Ámen.

Viszlát!
  

324.Miből él az ember?

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus meggyógyítja Simon anyósát és még sok beteg embert, akik odagyűlnek. De hajnalban elmegy egy félreeső helyre imádkozni és mikor megtalálják, hogy menjen vissza gyógyítani, azt mondja, hogy tovább kell mennie más helyekre is hirdetni az evangéliumot, hiszen ezért jött.
   Nagyon jó, hogy a zord téli idő ellenére eljöttünk a templomba, mert fontosnak tartottuk, hogy itt legyünk.
A héten egy temetésen volt az atya, egy 48 éves embert temettek, aki előző vasárnap még egészségnek örvendett. Bizony nem tudhatjuk, hogy mikor kell elszámolnunk a jó Istennel, ezért mindig készen kell állnunk.

   Alekszander Szolzsenyicin írta egyik művében, melynek címe Rákosztály, amikor egy kórházban megfigyelte a rákos betegeket, akik hittek Istenben, azok békességgel voltak még betegségükben is. De voltak olyanok is, akik nagyon nehezen viselték ezt a betegséget. Volt ott egy két méter magas ember, aki ágyától az ablakig járkált szobájában, mint egy ketrecbe zárt  dühös vad, nem tudott megbirkózni a helyzettel. Mígnem egy betegtársa egy könyvet adott neki, melyet Lev Tolsztoj írt: Miből él az ember? Nem nagyon olvasott addig életében, de nagy nehezen rászánta magát az olvasásra. Ahogy elkezdte olvasni ezt a könyvet, egyre békésebb lett, néha már mosolygott is. Megváltozott addigi gondolkodása az életéről és végül már ő segített a betegeknek.

   Nagyon sok a miért az életünkben. Miért éppen én vagyok beteg vagy a családomban valaki? Nekünk is meg kell barátkoznunk a halál gondolatával. Mindennap olvassuk  a Bibliát, legalább pár sort és a válaszokat megkapjuk. Jézus sem gyógyított meg mindenkit és nem támasztott fel mindenkit a halálból, amikor köztünk volt, amint az evangélium is mondja, hanem hitet és reményt adott nekünk, hogy amint ő magára vette az emberiség bűneit a kereszten és méltatlanul szenvedett, mondta Atyjának, múljék el tőlem ez a pohár, de legyen meg a Te akaratod. Kevélység, irigység, fösvénység, harag és gyűlölet kiégnek belőlünk a megpróbáltatások során, mint amikor az ezüstöt kohóba teszik és kiégetik belőle a salakot.

   Ahogy Jézus elvonult imádkozni egy csendes helyre, nekünk is szükségünk van erre. Imádkozzunk Jézushoz, hogy segíteni tudjunk mi is a betegeknek, de közben ne várjunk hálát és viseljük el betegségünket.
Legyen ott velünk mindig a feltámadásba és a lélek örökkévalóságába vetett hitünk, amit Jézus ad nekünk.
Az egészség, békesség, szeretet a legfontosabbak családunkban, a többit valahogy megoldjuk.
Ámen.
Viszlát!

323. Isten adja neki a vallásos hite által...

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.09. Csütörtök.
Szentmise
   Ma este hat órakor a Belvárosi templomban "első csütörtöki" ifjúsági zenés szentmise volt. Igaz, hogy ez a második csütörtökre esett, de rögtön újév első napjaiban nem akarták megtartani, még múlt héten. Tajdina atya prédikált, a betlehemi csillagról, a bölcsekről és a pásztorokról. Keressük mi is a kis Jézust a betlehemi pásztorok egyszerűségével, ámen. (Utána agapé, játék, beszélgetés következett a plébánia hittantermében).
Viszlát!

2003.január.12.Vasárnap. Urunk megkeresztelkedése, Ernő, Erneszta,Tatjána
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Előtte a fiatalok szentségimádást tartottak. Az evangélium Jézus keresztségéről szólt. János vízzel keresztelt, de jött Jézus, aki Szentlélekkel keresztel.
   A keresztséget általában minden embernek kiszolgáltatják, aki kéri ezt. Azért is fontos ez, mert a keresztség lehet az első lépés a hit felé. A mai komputert kívánó és minden mást is még kívánó világban fontosak azok a szentírási sorok, hogy Isten nem személyválogató, kedves előtte minden ember, bármely nemzethez is tartozik, féli az Istent és az igazságot cselekszi. Egészség, mi is a jelentése ennek a szónak? Sigmund Freud állította egyszer, hogy a vallás az valami emberi neurózis, amit gyógyítani kell. Ez nem így van. Volt egy orvoskonferencia Budapesten, ahol nagyon sok, több száz orvos vett részt. Ott volt a Magatartástudományi Intézet vezetője, Kopt Máris is. Volt egy amerikai vendégprofesszor, Harald König, aki előadást is tartott. Miről is szólt ez az előadás? A vallásos hitről, gyógyító, éltető, megtartó erejéről.
De előtte egy kis statisztika: Hazánkban 1995-ös és 2002-es adatokat hasonlítottak össze, 12 ezer embert kérdezve, milyen változások történtek hét év alatt. Megállapították, hogy növekedett a hívők létszáma, viszont nagyobb mértékben növekedett az egyházon kívüli vallást gyakorlók száma.

   Szóval a vallásos hit sokmindenre jó. Lehet vele agressziót, haragot igazolni, lásd szerb háború, ír viaskodás. Hatalomra is lehet vele törni, mereven gondolkodni, tényeket tagadni. De van egy ettől szebb, valódi oldal is.
   Már az ókori Cézáreában, Törökországban is működtek gyógyító kórházak, később a diakonisszák foglalkoztak az emberi test és lélek gyógyításával. Az egyház történetén végigvonul a vallásos hitből fakadó gyógyítás.
   Mesélte az amerikai professzor ezen az orvoskonferencián, hogy sokmindenre fel lehet használni a vallásos hitet, az előbbiekben felsoroltakra is, de ő egyszer felkeresett egy idős , nyolcvan év fölötti bácsikát, aki magatehetetlenül , betegen feküdt ágyában. Pszichésen azonban tökéletesen rendben volt. Azt mondta, hogy ezt a pozitív beállítottságot és reménykedést, ami sugárzik róla, Isten adja neki, a vallásos hite által. Istennel jár egész nap, beszélget vele, olvassa a Bibliát. Isten a vallásos hiten keresztül tud gyógyítani, megtartani és egészséget adni. Amikor vízzel keresztet rajzolnak fölöttünk gyermekkorunkban, később bérmálkozunk. Elindulunk a hit útján. Amikor eltemetnek majd, egy nap vízzel ismét keresztet rajzol majd fölöttünk. Jó a vallásos hit, bejönni egy templomba, elcsendesedni, imádkozni, Istennel beszélgetni, aki valóban gyógyít, megtart és egészséget ad. Ebben a szekularizált, modern világban, amikor a fiatalok keresik lelkük megnyugvását, bárcsak mi is sugároznánk ki rájuk ezt a vallásos hitet, bárcsak sugároznánk ki egész környezetünkre, imádkozzunk ezért, ámen.

Viszlát!