70. Isten tudja csak a titkot

Üdv kedves Olvasó!

Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Lukács evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus a hegyi beszédet mondja a köré gyülekező sokaságnak. Ma Mindenszentek ünnepe van, melyet már az ókori kereszténység is ünnepelt, de akkor még május 31-én. Később tették át november 1-re az ünnepet, a középkorban, hogy ezzel ellensúlyozzák a kelták pogány ünnepét, ami szintén ekkor volt.
   Kik azok a Mindenszentek? Tehetjük fel a kérdést. Árpádházi Szenrt Erzsébet Magyarországon született és később került német területre, ahol a szegények jótevőjeként volt ismeretes, önsanyargató életvitelével, mindvégig pártfogolta, támogatta a szegényeket jótéteményeivel.

   Maximilian Kolbe, aki a minorita rendbe lépett, a gestapo letartóztatta és az Auschwitzi haláltáborban volt, amikor egy fogoly szökése miatt megtizedelték a többieket, Kolbe atya egy sokgyermekes családapa helyett önként vállalta a szenvedést és a halált. Többi fogolytársával együtt egy félig földbeásott bunkerbe zárták őket és éheztették, végig imádkoztak és énekeltek Kolbe atya vezetésével, akinek szervezete az állandó böjtölések következtében jól hozzászokott az éhezéshez, két hét múlva ő volt az utolsó, aki elhunyt. II. János Pál pápa avatta szentté. Batthyány Strattmann László, aki szemészorvosként ingyen operálta a pénztelen, szegény betegeket, már életében szentként tisztelték. Ki a szent? Kit tartunk szentnek mi keresztények? Martin Luther King, baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyisége. Célja az volt, hogy a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenséget és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetést megszüntesse. Albert Schweitzer, aki evangélikus volt ugyan, Afrikában rendezett be kórházat, ahol a szegények orvosaként tevékenykedett.
Michelangelo az olasz reneszánsz kimagasló mestere. Már 13 évesen jelentkezett egy festőműhelybe tanulónak, Firenzében. A tehetséges ifjú a Mediciek palotájába költözött később, a Piétával és Dávid szobrával, valamint Mózes szobrával Itália legnagyobb mestereinek sorába emelkedett. Később II. Gyula pápa Rómába hívta, a Sixtusi kápolnában festett nagyszerű freskókat, amelyek csodájára jár ma is a fél világ.
A Szent Péter bazilika kupolája élete egyik remekműve. Nem a pénzért csinálta, Istennek akart megfelelni, hozzá mérte magát. Sokmindenhez értettek az akkori művészek. Mind-mind szentnek tekinthetjük őket?

   Szentek a nagyszüleink, esetleg elhunyt szüleink, akik felneveltek, gondoskodtak rólunk? Kik a szentek?
Szent Ágostonnak is mennyi tévedése volt, Szent Pálnak a nemzetek apostolának is mennyi hibája volt, ezek a szentek sem voltak tökéletesek, egy ember sem lehet tökéletes. Szentek lehetünk mindannyian, ha a másik ember javát akarjuk, életét szebbé, jobbá tenni.
   Franz Klapenecker waiblingeni plébános volt a vendég templomunkban, kis meglepetést készítettünk számára és jó volt látni örömét, hogy megérte neki idejönni Bajára. A jutalom ez az öröm, amikor örülni látjuk a másikat. Ez is beszámít, beszámítódott már jutalmul talán. Most amikkor történt Magyarországon ez az iszapkatasztrófa, tegnapi perselyadományból összejött 300.000 Ft. Jó látni, hogy adakozunk és összefogunk egymással. Alapvetően jók vagyunk, jó a magyar ember. A szereteten keresztül jut el valaki az önmegismerésre. Adjunk hálát azért, hogy küszködhetünk a szentté válásban, hogy megédesíthetjük egymás életét, szeretetet adhatunk, emberségesebbé, emberibb emberré válhatunk, hogy másoknak szüksége van a segítségünkre, ránk. Mert sajnos nem mindenki járhat a szentté válás útján. Sokan vannak, akik senkinek sem kellenek, akikre nem szorulnak rá, akikből nem kérnek, akiknek nem kell a segítsége, akiknek nem nyújtanak kezet, ők szeretetéhségben, elbújva léteznek valahol. Nem csak az a szent, aki itt van a templomban, hanem az is, aki terített asztallal várja a férjét, egyszer majd azok is eltalálnak Istenhez, aki most "csak" teszik a jót. Adjunk hálát Istennek, hogy szükség van ránk. Isten tudja csak a titkot, hogy kik a szentek. Ámen.
Viszlát!
(2010.november.01.Vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)

69. Öröm annak, aki olvassa!

Üdv kedves Olvasó!

  Szentmise
     Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Lukács evangéliumából volt a részlet, mely a dúsgazdag és szegény Lázárról szólt. Ennél a 16. fejezetnél volt nyitva a Biblia, amikor két éve, 2008-ban a Szentírás éve volt. Ma van a Szentírás vasárnapja, évközi 26. vasárnap.
A jelkép akkor egy galamb, szájában olajággal. A Szentírás történetéről, hatásáról beszélt az atya, miközben szép képeket láthattunk kivetítőn a témához kapcsolódóan. Minden korban törekedtek a Szentírások pontos lemásolására. A világirodalom és sok más terület is merített ihletet a Szentírásból. A Szentírást olvasva konfrontálódunk önmagunkkal. Mit akarunk a világban és életünkben? Hol tartunk most? Ahány ember, annyiféleképpen közelítünk Istenhez. Olvassuk bátran a Szentírást, hogy tanuljunk belőle, jobban megismerjük önmagunkat. Öröm annak, aki olvassa! Ámen.
Viszlát!
(2010.szeptember.26.vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján, emlékezetből)

68. Imitatio Christi

Üdv kedves Olvasó!

   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Ádvent első vasárnapja a mai, az új egyházi év kezdete, melyet indítsunk útjára a következő mondattal: "Lelkemet hozzád emelem Istenem, tebenned bízom és remélek. Mindazok, akik Téged várnak és benned bizakodnak, nem szégyenülnek meg soha." Ajánljuk ezt az új egyházi évet és önmagunkat Isten kegyelmébe és bizalmába. Meggyújtottuk az első ádventi gyertyát.

   Máté evangéliumából volt a részlet. A példázat arról szólt, hogy a ház ura virrasztana és készülne, ha tudná, hogy mely órában jön a tolvaj, hogy betörjön a házába. Így volt ez Noé idejében is, az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, de hirtelen jött az özönvíz és mindent elpusztított. Csak Noé és családja menekült meg a bárkán és amit felvittek. Így lesz ez Krisztus második eljövetelével kapcsolatban is, két ember lesz a mezőn, akik aratnak. Egyiket felveszik, másikat otthagyják. Két asszony őröl majd a malomban, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Virrasszunk és legyünk készenlétben szüntelenül, mert senki sem tudja az órát, hogy mikor jön el az Emberfia. Adventus Domini latin eredetű szó, jelentése Úrjövet. Ádvent a készülődés időszaka, várakozás Krisztus eljövetelére. A liturgia aktualizálja a misztériumot, hitben Krisztus kortársaivá válunk, várjuk második eljövetelét.

  A prédikáció nem az evangéliumról, hanem a szentleckéről szólt, Pál levele a rómaiakhoz. Pál így ír levelében: A bűn álmából ébredjetek fel! Vessétek le a sötétség cselekedeteit és éljetek tisztességesen, mint nappal. Felsorolja a bűnöket, tízparancsolatot, többek között: Ne ölj! Ne lopj! Más tulajdonát ne kívánd! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! A törvény betartása nem más, mint a szeretet megvalósítása.
Legyünk készenlétben, vessünk véget a mértéktelen evésnek, ivásnak, tobzódásnak, részegeskedésnek, civakodásnak és versengésnek. Az éjszaka véget ér, a nappal pedig közel. Ezzel mintegy reményt is ad.
A római levélben, ebben a részben, fejezeteken keresztül ezt taglalja, a remény embere. Legyünk mi is a remény emberei önmagunk és mások számára is. Közel a nappal, öltsétek magatokra a világosság fegyvereit.

   Van egy történet Szent Ágostonról. Eredeti neve  Aurelius Augustinus, Kr.u. 350 körül született, afrikai volt. Apja Patricius, anyja Szent Mónika. Kora nagy tudósa volt Szent Ágoston, aki tanulmányozta a Bibliát és a keresztény tanokat. Megtéréséről így ír: Kertjében üldögélt, amit nagy kőfalak vettek körül. Egyszer csak egy mondókát hallott meg, amit játszó gyerekek ismételgettek. Tolle lege! Tolle lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Ekkor hirtelen az a késztetése támadt, hogy olvasni kezdje a közelében lévő Szentírást, éppen annál a fejezetnél, ahol felütötte. Pál rómaiakhoz írt levele volt ez, amiről a mai szentlecke is szól.
"Öltsétek magatokra a világosság fegyvereit és éljetek tisztességesen, mint nappal. Fejezzétek be a mértéktelen, tobzódó, civakodó és versengő életvitelt és öltsétek magatokra Krisztust." Ez az egyik legnehezebb feladat minden ember számára, Krisztust követni és tanításai szerint élni. Ez egy nagy harc, sőt háború minden ember életében, amit mindenkinek meg kell vívnia, hogy a világosság fia és a remény embere tudjon lenni. Szent Ágoston ezután megtért, megkeresztelkedett és Krisztus útján járt, mindeközben anyja, Szent Mónika kitartóan imádkozott érte. Szent Ágoston kolostort is alapított.

   A másik történet Kempis Tamás nevéhez fűződik, aki az 1400-as évek vége felé született, tanulmányai után ágostonrendi szerzetes lett. Sokat meditált és könyveket másolt, fő műve az Imitatio Christi, Krisztus követése, melyet nagy buzgalommal olvastak a szerzetesek is. Imitálni, utánozni, követni Jézust. Ez az egyik legnehezebb feladat az ember számára. Pázmány Péter az 1600-as évek elején fordította le Kempis művét, az Imitatio Christit, mely szerinte a keresztény életbölcsesség-mind gyakorlati, mind elméleti vonatkozásában-kvintesszenciája. "Ha valaki elolvassa, Isten szolgálatára való gerjedezést vészen" A Biblián kívül nem olvasott könyvet, melyet méltóbbnak ítélt volna arra, hogy a magyar keresztény hívek kezébe adja.

   Egy ügyvéd barátja beszélgetett az atyával az elmúlt héten és panaszkodott, hogy több évtizedet
ledolgozott, csak jönnek hozzá az emberek, elmondják dolgaikat, de már nem tudja, miért is csinálja mindezt, belefáradt. Sokan vannak ezzel így idős emberek, a ledolgozott évtizedek, hajtás után, akik kerékbe törték magukat. Meg kell állni, számot kell vetni önmagunkkal, önmagunkba nézve. Hol tartok most? Biztos, hogy ezt kell csinálnom, amit csinálok?

   Egy buddhista szerzetes írta, a léleknek fontos a fegyelem. Belső és külső fegyelemről is ír, a semminél jobb a külső fegyelem is. Szerinte a diktatúrákban az emberek boldogabbak, mint a nyugati szabad demokráciákban (amivel persze vitatkozhatunk), jobban meg vannak fegyelmezve, akármit nem mondhatnak. Nyomorban fegyelmezve vannak evésben, ivásban. Európát járva azt tapasztalta, hogy felszínes az emberek gondolkodása és hozzáállása a dolgokhoz. A múlttal és a jövővel foglalkoznak, helyette a realitás talaján kellene állniuk, az itt és mostban.

   Szent Ágoston, Kempis Tamás műveit nehéz olvasni és megérteni. Miért? Mert a mai világ embere fel van gyorsulva. Le kell lassulnunk ehhez, hogy jobban oda tudjunk figyelni ezekre a dolgokra és megértsük őket.
   Egy idős embert látogatott meg az atya, aki betegeskedik és sokat beszélgettek. Amikor még fiatalabban ereje teljében volt, két lóval szántott és versenyre kelt a traktorral, le is győzte. Évtizedeket ledolgozott, de szép is mindez! De a mérték! Kis gyerekek is szeretnek sokmindent kipróbálni. Misét mondott az atya vidéken a múlt héten, megkérdezte egy ministáns kisfiú nevét, Fa Nándornak hívták. Rákérdezett a nagy világjáró hajósra gondolva, hogy Te is hajós szeretnél lenni? Mire a kisgyerek azt válaszolta: Űrhajós! Itt is fontos a mérték, mindkét esetben, öregeknél és fiataloknál egyaránt. Álljunk a realitások talaján.
   Tartsunk számvetést önmagunkkal, önmagunkba nézve. Hol tartok? Légvárakat építek vagy a realitás talaján állok? Hol kell tartanom? Türelmes vagyok, hasznára tudok lenni a családomnak, szeretetet tudok adni? Sokan panaszkodnak a gyóntatószékben, hogy mennyire türelmetlenek. Lassítsunk le egy kicsit, öltsük magunkra a világosság fegyvereit és éljünk tisztességesen, mint nappal. Ámen.
(2010.november.28.vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján, emlékezetből; Ádvent 1.vasárnapja)

   Szentmise
      Tegnap este a belvárosi templomban voltam a 6 órakor kezdődő misén, melyen Retkes Zsolt atya prédikált. Ő is elmondta, hogy Ádvent a várakozás ideje. Használjuk fel ezt az időt arra, hogy felismerjük hibáinkat, szembesüljünk velük. Evés, ivás, tobzódás, részegeskedés. Éljünk mértékletesebben.
A mai világ toporog, helybenjár, nem tudja mit akar. Határozzuk el magunkat a változásra, hogy életünk új lendületet vegyen, előre haladjunk. Ehhez fontos a bűnbánat kegyelme. Nem biztos, hogy nagy bűneink vannak, de az apró hétköznapi vétségek is gátolhatnak, visszatarthatnak bennünket. Ahogy az evangéliumban is elhangzott, készen kell állnunk mindig Krisztus eljövetelére, mert fel kell ismernünk Őt. A mezőn arató két emberből az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Amit megtisztítunk önmagunkban, azt az ürességet Isten tölti be, közelebb kerülünk hozzá. Fontos, hogy az életünkben történő változásnak legyen bölcsesség és igazságtartalma, szilárd alapja, hogy Istenre hagyatkozva, az Ő kegyelméből változzunk. Várakozás, készülődés, számvetés, elhatározás, változás, új lendület Isten kegyelméből. Ezt próbáljuk meg, erre törekedjünk ádvent első hetében. Ámen.
(2010.november.27.szombat-Retkes Zsolt atya prédikációja alapján, emlékezetből; Ádvent előestéje)

67. Figyeljünk az igaz fényre és ünnepeljünk!

Üdv kedves Olvasó!

2000. január. 02. Vasárnap.  Vízkereszt, Urunk megjelenése

Szentmise

   A tegnapi szentmisén nagyon szép beszédet mondott Jenő atya. Mesélt egy ókori bölcsről, Szókrátészről, aki annyira gyönyörködött egy szép nyári estén a csillagos égboltban, hogy megbotlott egy kőben és beleesett egy gödörbe. Sokan vannak manapság, ebben a városban is, akik valamiben vagy valakiben vélik felfedezni a fényt, s ezen hamis fényeket követik, az oltárra helyezett gyertya fénye helyett. Tévútra térnek és hamis fényeket követnek Jézus helyett. Vegyünk példát a három királyról és a pásztorokról, akik a sok csillag közül felismerték az igazit, s azt követve rátaláltak Jézusra. Ismerjük fel embertársainkban Jézust, ha közelednek felénk, mert csak embertársainkon keresztül juthatunk el mi is Jézushoz és Ő is mihozzánk. A kapcsolataink nagyon fontosak embertársainkkal. Ha valaki ránk néz és kezet nyújt nekünk, ismerjük fel benne Jézust. Figyeljünk az igaz fényre, nehogy úgy járjunk mi is, mint az ókori bölcs, aki hamis fényeket követve megbotlott egy kőben és gödörbe esett. Kövessük Jézust! Ámen.

   A vasárnapi szentmisén arról beszélt Jenő atya, hogy a vasárnap legyen ünnep, a szürke hétköznapok között. Aki még vasárnap is ugyanabban a „szaros gumicsizmában” van, mint hétköznap, az nem ember. Sokan elszürkülnek így. Ezt azért mondta, mert látott falun ilyen embereket, akik koszos ruhában ültek le a terítetlen asztalhoz még vasárnap is. Ünnepeljünk! Vegyük fel az ünneplős, vasárnapi ruhánkat és ne otthon üljünk tétlenül a tévé előtt órák hosszat, hanem lépjünk ki önmagunkból és induljunk el a másik felé. Ámen.

Viszlát!

66. A család fontos szerepe életünkben

Üdv kedves Olvasó!

1999. december. 26. Vasárnap.  (Szent Család vasárnapja)

Szentmise

   Jenő atya egy körlevelet olvasott fel, melyben felhívják a figyelmet a család fontosságára. Milyen fontos szerepe van a családnak életünkben. A fiatalok jó házasságot kössenek és merjék vállalni a gyermekek felnevelését a Krisztusi értékek szerint. Ámen.

1999. december. 31. Péntek.  Szilveszter

Szentmise

   A mai szentmisén Jenő atya búcsúztatta az évet, egy kis összegzést, statisztikát is olvasott fel, s hozzáfűzött egy-két gondolatot. Ne feledkezzünk el a következő évben arról, hogy magyarok vagyunk, ne feledjük el szimbólumainkat, gyökereinket, őseink örökségét. Ámen.

Viszlát!

65. Az igazán nagy gondolatok a csendben születnek

Üdv kedves Olvasó!

1999. december. 19. Vasárnap (Ádvent 4. vasárnapja)

Szentmise

   Ezen a szentmisén Jenő atya beszélt az ádventi koszorúról, hogy ma már az utolsó gyertyát gyújtjuk meg rajta, nemsokára letelik a várakozás ideje, s itt a karácsony. Elmesélte, hogy Érsekcsanádon a kis hittanosai között van egy kisfiú, aki egyszer nagyon szomorú volt, mert betegsége miatt nem tudott elmenni pár napig a rorátéra, hajnali misére ministrálni. A fiúk között ugyanis verseny folyik, hogy ki tud többször az ádvent ideje alatt ministrálni. Jenő atya megnyugtatta, hogy betegsége miatt ezt igazolt távollétnek fogadja el. Egyszer már csak alig két perc volt hátra a szentmise kezdetéig, s Gábor még sehol sem volt.

A többi fiú már kezdett örülni, hogy na végre most megelőzik őt a versenyben. Ám az utolsó pillanatban megérkezett, s azt mondta, hogy az nem fordulhat elő, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy nélküle kezdődjék el a hajnali mise. Az egyik kisgyerek anyukája egyszer hajnali misére ébresztgette gyermekét, amikor az azt mondta, hogy muszáj? De végül is felkelt és elment a misére. Öröm nézni, ahogy ezek a fiúk korán reggel felkelnek, felöltözve felülnek a bicajra, s hasítják a levegőt, jönnek rorátéra. Nagy kedvvel, még versenyeznek is, hogy ki vesz részt a legtöbb misén. A turai plébános mesélte egyszer, hogy egy anyuka jött hozzá, hogy a kisfia többet nem jön hittanra, mert nincs kedve. Sajnos ez előfordulhat itt nálunk is. Milyen lehet akkor az a hittan oktatás, s mellette a szülői háttér? Mindkettőre nagyon oda kellene figyelni. A szülők egyszerűen nem engedhetik ezt meg maguknak.

   Egyszer egy kis faluban járt Jenő atya, ahol hétvégenként egy házban jöttek össze az emberek misére. A papon kívül volt egy idős néni, egy fiatal házaspár és Jenő atya. A fiatal férfi Jenő atya barátja volt, s amikor Jenő atya rákérdezett, hogy ha élete végéig ilyen körülmények között kellene misére járnia, s tanúságot tennie, kitartana-e? A fiatal férfi válasza igen volt. Ma már dúsgazdag emberként él a vallástól eltávolodva egy nagyvárosban. Ennyit a kitartásról.

   Nagyon fontos még, hogy figyeljünk oda benső világunkra. Erről is beszélt Jenő atya. Ezenkívül megemlítette, hogy részt vett egy disznóvágáson, s küldtek a ferences barátoknak a feldolgozott termékekből. Csendesedjünk el a következő napokban és úgy várjuk megtisztulva a karácsonyt. Az igazán nagy gondolatok a csendben születnek. Ámen.

Viszlát!

64. Egyengessük el utainkat

Üdv kedves Olvasó!

1999. december. 04. Szombat

Szentmise

   Még ma voltam este szentmisén a belvárosi templomban, Iván atya tartotta a prédikációt. Keresztelő Jánosról beszélt, s arról, hogy egyengessük el utainkat, s bontsuk le a hegyeket, melyek elválasztanak Istentől. Keresztelő János kiáltó szó a pusztában.

   Mesélt Pedróról, akinek lelkét sok gond terhelte és elment barátjához, hogy kiöntse neki lelkét. De amint odaért, barátja éppen feleségével veszekedett, s ő leült az asztalhoz, s meghallgatta panaszáradatukat. Csak ült és hallgatott, nem beszélte el búját-baját, már el is felejtette, hogy miért is jött. Későn ment haza, de örült, hogy nem mesélt semmit, hanem csak meghallgatta barátját. A jövő héten mi is legyünk Keresztelő Jánosok, a jövő hét a hallgatás hete. Ámen.

1999. december. 05. Vasárnap (Ádvent 2. vasárnapja)

Szentmise

   Ádvent második vasárnapja a mai. Ezen a szentmisén is szó volt a várakozásról, s a törekvésről a megtisztulásra. Fontosak a jó cselekedetek is. Felhívta a figyelmünket Jenő atya arra, hogy nagyon jól használjuk fel a rendelkezésünkre álló időt mindenkor. Azt is elmondta, hogy sokszor megtervezi az ember előre a napját, s az nem mindig alakul úgy, ezt is vegyük mindig figyelembe. Eltervezünk valamit, de Isten lehet, hogy másképp akarja.

Viszlát!

63. A megújulás időszaka legyen

Üdv kedves Olvasó!

1999. november. 27. Szombat

Szentmise

A mai napon a Szűzanya szombatja, Ádvent előtt vagyunk egy nappal. Istenünk gondviselése legyen velünk, hogy fel tudjunk készülni a karácsonyra, újítsuk meg szívünket. Minden nap holnaptól kezdődően a megtisztulás, megújulás jegyében teljen el az adventi időszakban. (Jávor atya misézett ma). Jávor atya még azt is mondta, hogy ne hagyjuk, hogy a tél és a hó ránk nehezedjen, s elvegye a kedvünket. Hívjuk Jézust a szívünkbe, éljük meg szívünk tavaszát, bontsuk le azt a gátat, amely Jézus és köztünk van.

1999. november. 28. Vasárnap

Szentmise

Ádvent első vasárnapja a mai. Az evangéliumból felolvasott részlet arra figyelmeztet bennünket, hogy várakozzunk és virrasszunk szüntelen, mert nem tudjuk az órát, mikor jön el Jézus. Az ádventi készülődés időszakában meg kell tisztulnunk bűneinktől és arra kell törekednünk, hogy növekedjen a szeretet  szívünkben. Gyújtsunk gyertyát és őrizzük lángját szívünkben. A mai emberek félénkek, nincs elég hitük. Ha a hit elveszett, minden elveszett szinte. Emlékezzünk Ábrahám hitére, aki a reménytelenség ellenére is reménykedett és Izajás prófétára, aki egyedül Istenben hitt, s az Urat hívta segítségül. A mai ember félénk, döntésképtelen. Nézzük csak a politikát, senki nem tud dönteni sehol. A héten egy férfivel beszélgetett Jenő atya, aki elmondta, hogy kora ellenére eljutott oda, hogy enni és inni adott gyermekeinek, pénzzel ellátta őket, s most nem tudja, vajon bátran a szemükbe nézhet-e, hogy ezt adtam, ez az én életem? S mi vajon megtehetjük-e, családapák és családanyák ugyanezt?

   Tisztán nézhetünk-e gyermekeink szemébe, megadtunk-e nekik mindent, ami az élethez szükséges? Testileg, lelkileg erős ifjúságra van szükségünk a mai világban, akik bátor és tiszta szívvel tudnak szembeszállni, megküzdeni az élet nehézségeivel. Az ádventi időszak a megújulás időszaka legyen. Habár a megújulás nehéz, mint ahogy az első gyertyát is nehezen gyújtottuk meg mise elején az ádventi koszorún. Tudjunk tisztán a gyermekek szemébe nézni, s majd Isten elé is tiszta szívvel álljunk, ha eljön az ideje. Ha mérlegre kerül életünk, ne találtassunk könnyűnek. Az ádventhez rengeteg szokás tartozik hozzá, roráté és még sok minden, amit a nép régebben komolyan vett. Mára már elhalványultak ezek a dolgok, s csak a gyertya maradt meg nekünk. Őrizzük meg azt a kis lángot karácsonyig, vigyázzunk rá minden nap. A várakozás, éberség és állhatatosság nagyon fontos dolgok életünkben. Ma amikor olyan félénkek és kicsinyhitűek vagyunk és oly fagyosak emberi kapcsolataink. A virrasztás Jézus szerint is nagyon fontos, s a várakozás lelkileg fogékonnyá tesz bennünket a kegyelem befogadására és a megújulásra. Ámen.

Uram, Jézusom! Én is szeretem a napfényt, szeretek gyönyörködni a derűs kék égben. Azt is szeretem, hogyha a szívem is örömtől sugárzó. Te születéseddel maradandó örömöt és fényt hoztál a világnak, amit nekem is vissza kell tükröznöm. Segíts, kérlek, hogy ennek a gyönyörű hivatásnak mindig megfeleljek! Ámen.

Viszlát!

62. Figyeljünk oda szívünk hangjaira!

Üdv kedves Olvasó!

1999.november.19.Péntek.

Szentmise

  A mai evangélium arról szólt, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell, ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk és amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mérnek majd nekünk is. Ámen.

1999.november.20.Szombat.

Szentmise

   Ezen a szentmisén, mely Krisztus Király ünnepének előestéje, az volt az evangélium, hogy az Úr majd különválasztja a juhokat a kosoktól, a jobbjára és a baljára állítja őket. Aki enni, inni adott a legkisebbek közül csak egynek is vagy betakarta a ruhátlanokat, meglátogatta a betegeket, foglyokat, az bemegy majd a mennyországba. Aki mindezt elmulasztotta, az a külső sötétségre jut. Mert amit a legkisebbek közül csak eggyel is tettetek, velem tettétek és amit nem tettetek meg, velem nem tettétek meg, mondja Jézus.

   A régi időkben, a nép királyt követelt Istentől, akinek közvetlenül is engedelmeskedni tudnak. Sámuel királlyá kente föl Sault. Amióta királyok vannak, sanyargatják, kizsákmányolják a népet, s a nép engedelmeskedik, szolgál. Krisztus Király, amikor eljött, elmondta, hogy az ő országa nem e világból való, Ő a szív királya. Mai felgyorsult világunkban, amikor a technika, számítógép uralkodik az emberek felett, nagyon kihűltek az emberi szívek. Figyeljünk oda szívünk hangjaira! Ámen.

   Szent Erzsébet ünnepe volt tegnap. Királynőként is szolgálta a szegényeket. Kenyereket osztogatott nekik. Ebből az alkalomból a szentmise után megszentelt kis kenyérkéket osztottak, amiért adományokat gyűjtöttek a városunk szegényei javára, amiből majd karácsonyi csomagokat állítanak össze. A mise alatti perselygyűjtemény Kalocsára megy, az ország szegényei javára. Ámen.

Viszlát!

61. Amit mindenki megkapott

Üdv kedves Olvasó!

1999.november.14.Vasárnap.

Szentmise

   Ma este a belvárosi templomban voltam, ahol Binszki atya prédikált. Az evangélium természetesen az öt tálentumról, ill. a tálentumokról szólt. Az iskolában tornaórán, amikor magasugrásból osztályozzák a gyerekeket, akkor megvan határozva, hogy ennek és ennek a korosztálynak mekkora magasságot kell átugrania ahhoz, hogy ötöst kapjon. Megvan határozva, hogy milyen magasságra tegyék a lécet és ezt mindenkinek át kell ugrania egyformán a megfelelő érdemjegyért. Senki sem kivétel alóla, mindenkire egyformán vonatkozik. Ki ötöst, ki négyest, ki hármast, ki kettest és végül vannak, akik az alapszintet sem ugorják át és egyest kapnak. Nem vagyunk egyformák, szól egy mondás. A Földön hatmilliárd ember él, s Isten mindenkinek adott valamilyen tálentumot, nem egyformát és nem is egyenlő mennyiségben. Isten nem egyforma magasra helyezi a lécet a hatmilliárd embernek. Mindenkinek egyénre szabott magasságot kell átugrania, mindenkinek saját skálája van, ami szerint ugrania kell. Isten jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. Nem egyformán teszi fel a lécet a hatmilliárd embernek, hogy aki átugorja az a mennyországba jut, aki csak ezt ugorja át az a tisztítótűzbe, aki pedig csak az alapmagasságot sem, az a pokolba jut. Nem így van, mindenki egyénre szabott skálát és lécet kap, amellyel meg kell küzdenie.

   Ezért rossz emberi tulajdonság az összehasonlítgatás, mert nem egyforma tálentumokat kapunk. Sokan élik le az életüket így boldogtalanul, mert azt szeretnék csinálni, amit más, máshoz, más sikeréhez hasonlítgatják magukat, s soha nem lesznek boldogok, elégedettek. Fedezzük fel saját tálentumainkat, s legyünk elégedettek, boldogok. Isten mindenkinek ad valamilyen képességet, tálentumot. Ki ügyességet kap, valaki még egy szöget sem tud beverni, valaki szép, valaki erős, ellenben más vézna. Valaki jó képességű tanuló, valaki vért izzadva tanul. Valaki jó hallást kap, valaki botfülű. Azt mondhatjuk erre, hogy Isten nem igazságos. De az! Csak Isten szereti a változatosságot, azt szereti, ha színes a világ. Képzeljük el, mi lenne, ha mind a hatmilliárd ember ugyanazokat a képességeket kapná. Nem egyformán és nem ugyanazt kaptuk, de mindenki kapott valamit, amiben a legjobb lehet, amiből a legtöbbet hozhatja ki, s átugorhatja a legnagyobb magasságot saját skáláján. De Isten úgy adta mindenkinek a tálentumokat, hogy azokat kamatostul kéri vissza majd. Csak alapképességeket adott, amelyeket nekünk kell fejleszteni, kamatoztatni, hogy ha majd számonkéri tőlünk, hogyan gazdálkodtunk velük, el tudjunk számolni kamatostul. Lehet, ha mi jól használjuk fel tálentumainkat, az mások hasznára is válik, amivel segíthetjük a másikat saját tálentumai fejlesztéséhez, s más is ugyanilyen hatással lehet ránk. De van olyan dolog a tálentumokkal szemben, illetve azok mellett, amit minden ember megkapott, kivétel nélkül, mind a hatmilliárd. Ez a képesség a szeretetre, a jóra, hűségre, érzék az igazságra. Ezeknek a csíráját mindenki megkapta, mindenki szívében ott élnek. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire bontakozik ki bennünk, mennyire virágoztatjuk fel. Ámen.

   Voltam a Barátok templomában is, ahol Schindler atya prédikált. Ő is megemlítette, hogy manapság sok a panasz, az elégedetlenség. Kevés ember tudja azt mondani, hogy örül és boldog. Vegyük észre, hogy az evangélium szavai nem a régmúltról szólnak csak, hanem időszerűek és aktualitásuk szembetűnő. Mindenkor érvényesek és így hozzánk is szólnak, hogy használjuk fel jól tálentumainkat és kamatoztassuk őket. Jézus is hirdette ezt, s mellette a szeretetet, az igazságot és a szándék tisztaságát. Ámen.

Viszlát!

60. Tegyük meg a jót

Üdv kedves Olvasó!

1999.november.04. Csütörtök.

Szentmise

   A mai szentmisén, a Belvárosi templomban, amit egy fiatal pap tartott, az volt az evangélium, hogy Jézus jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak.

A szegényasszony is kisöpri az egész házat, csakhogy megtalálja az elveszett drachmáját. Ámen.

1999.november.09.Kedd.

Szentmise

   A vasárnapi szentmisén volt a prédikációban, hogy nagyon fontos a virrasztás, mint ahogy az öt bölcs szűz is tette, amikor lámpásaikkal Jézus elé mentek. Fontos, hogy szeressük Istent, önmagunkat és embertársainkat. Nézzünk Istenre, önmagunkba és embertársainkra. Legyünk ajándék a többi ember számára és vegyük észre, hogy embertársunk a legnagyobb ajándék, amit Istentől kapunk. Ámen.

1999.november.13.Szombat.

Szentmise

   A mai evangélium a kiosztott tálentumokról szólt. Jól kell sáfárkodnunk tálentumainkkal. Mert akinek sok van, az még kap, s akinek kevés, attól még azt is elveszik amije van.

( A Belvárosi templomban voltam, Czár Iván édesapja, dr. Czár János bácsalmási diakónus tartotta a prédikációt). Elmondta, hogy októberben egy temetésen vett részt, ahol egy 24 éves diakónust temettek, hófehér koporsóban. Nem egészen egy év múlva pappá szentelték volna, s már 48 napja szolgált diakónusként. Sok hittanos és ifjúsági hittanos, de még öregek is jöttek a temetésére. A tanára idézett szakdolgozatából, amiben azt írta ez a fiatal szatmári diakónus, hogy olyan szegény szeretne lenni, mint azok a hívei, akiknek majd prédikálni fog. Isten magához szólította ezt a fiatalembert, de azokat a tálentumokat, amelyeket adott neki, jól használta fel. Azzal a kevéssel, amit kapott, jól sáfárkodott, ezt tanúsítja a sok fiatal és öreg, akik a temetésére eljöttek. A püspök, aki temette, egy héttel korábban egy idős pap barátját is  eltemette, s amikor a többi diakónus megkérdezte a püspököt a rákövetkező héten egy összejövetelen, amikor már túl voltak ezen a két temetésen, s azt hitték, hogy a püspök bánatában el sem jön a találkozóra, ő vidáman jelent meg, s a kérdésre, hogy mi a véleménye erről az egészről, csak annyit mondott, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. S valóban, nem tudhatjuk, hogy mi lesz holnap, melyik nap az utolsó életünkben. Két héttel ezelőtt a besurranó tolvajról, múlt héten a tíz szűzről, s most a tálentumokról prédikálunk. Isten mintha figyelmeztetni akarna bennünket valamire. Számon fogja kérni tőlünk is a tálentumainkat.

   Fel van sorolva a hét főbűn, fösvénység, kevélység, stb., s hetedikként még a jóra való restség is. Lehet vétkezni gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ez az utóbbi a legnagyobb bűn, hogy elmulasztjuk megtenni a jót. Jézus is mondta, amit a legkisebbek közül eggyel is megtettetek, velem tettétek. Amikor inni kértem, innom adtatok (felruháztatok, meglátogattatok). Jézus szerette a szegényeket, s mindig mondta, hogy a kevésen aki hű, az sokat kap majd. Egyszer egy történet arról szólt, hogy az ördög állt a pokol kapujában, s várta, hogy ki lesz az utolsó bűnös, aki a pokolra jut, mert már csak egy hely volt kiadó. A legválogatottab bűnösök sorakoztak a kapu előtt, s az ördög mindenkit kikérdezett, hogy mi a bűne. Egy ember azt mondta, hogy tulajdonképpen nem is tudja, hogy mit keres itt, hiszen egész életében jó volt, mindentől távol tartotta magát. A háborúban nem vett részt, ha veszekedést látott, nem próbált meg  beleavatkozni és szétválasztani a cívódókat, csak szép csendesen éldegélt. Te vagy az én emberem!- kiáltott fel az ördög. Te jössz a pokolba. Igen, ő volt az, aki egy talentumot kapott, s elrejtette azt, nem sáfárkodott vele jól. Elmulasztotta megtenni a jót, rest volt a jóra.

   Vigyázzunk mi is talentumainkra, hogy azt a keveset, amit kaptunk, jól használjuk fel, jól gazdálkodjunk vele, mert Isten majd tőlünk is számonkéri.

Ugyan már, mondhatjuk, mi nem vagyunk sem politikusok, sem színészek, nem kell nekünk figyelni a tálentumokra. De igen is kell, mert Isten bőven adott mindenkinek. Van kezünk, lábunk, értelmünk. Biztos hallottunk már azokról a béna, nyomorék emberekről, akik szájjal gyönyörű képeslapokat festenek. Meg akarják mutatni, hogy ők is képesek megajándékozni a többi embert. Mi is figyeljünk oda tálentumainkra és ne késlekedjünk kihasználni az alkalmakat és pillanatokat, hogy megtehessük a jót. Ámen.
Viszlát!

59. Helyes önszeretet

Üdv kedves Olvasó!

1999.október.24.Vasárnap.

Szentmise

   A mai szentmisén, amit Gál Jenő atya tartott, azt az evangéliumot olvasták fel, amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a két legfontosabb parancsolat. Szeresd Uradat, Istenedet teljes erőddel, lelkeddel és értelmeddel és a másik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezektől függenek a törvények és a próféták. Nagyon fontos emellett a helyes önszeretet is, hogy szeressük magunkat, ismerjük fel hibáinkat és elégedjünk meg önmagunkkal, azzal a sok jóval, amit a jó Isten nekünk adott. A legtöbb ember, aki templomba jár, arcuk gondokkal terhelt, kínos vonások rajzolódnak ki, bilincsben járnak. S mindez nem változik akkor sem, amikor kilépnek a templomból. Mindez azért van, mert elégedetlenek önmagukkal. Mindenkiben létezik egy belső feszültség, amely jó is lehet, de rossz is. Rossz, ha az ember nem találja a kiutat és elhatalmasodik rajta ez, de jó, ha ösztönöz és a hibákat, korlátokat felismerve nevel, küzdeni tanít Isten szeretetében. Meg kell tanulnunk hát a helyes önszeretetet, mert csak így vagyunk képesek szeretni felebarátainkat is. Aki önmagát nem szereti, az mást sem tud szeretni. A keresztény ember kiszolgáltatott, hiszen szeretetével küldetése van, de ezt a kockázatot vállalni kell. Teljes erőnkkel, értelmünkkel és lelkünkkel az Urat kell szeretnünk és ez a szeretet kiárad majd embertársainkra is. Már itt a Földön is megérezhetjük a mennyország előízét, ha ekként élünk. Ámen. (Jenő atya: A hit reményeink szilárd alapja).

   Tegnap voltam a Belvárosi templomban is, a szentmisét Iván atya tartotta. Az evangélium természetesen ugyanaz volt, mint másnap a Barátok templomában. Iván atya, mint mindig, most is szépen prédikált. Elmondott egy történetet Pedróról, aki látszólag boldog családi életet élt, volt felesége és gyermekei, de lelke szenvedett. Vasárnaponként délután elment a csendes kis patakhoz  és ott leült egy sziklára, kisírta lelkét, elsírta bánatát Istennek. Sokan vagyunk mi is, akik egy templomba járunk, s milyen jó lenne, ha elbeszélgetnénk egymással egy-két órácskát mise után, s megismernénk egymást. Nagyon fontos, hogy szívünk nyíljon meg a többi ember számára, s úgy nézzünk a többi emberre, mint akit Isten küldött hozzánk.

   Ismerjük fel a másik emberben Istent, aki ránk néz, s mi a másik emberen keresztül nézünk vissza rá. Tanuljuk meg szeretni helyesen önmagunkat, hogy így mások másságát és egyszeri megismételhetetlenségét elfogadjuk. A keresztény embernek mindenkit szeretnie kell, ez mintegy kötelesség az első két parancsból kiindulva, s ami egy kicsit kiszolgáltatottá is tesz, de a kockázatot érdemes vállalni. Nagyon fontos a jelen pillanat, mert a jelen pillanatban éljük meg a teremtés  és Isten valóságát. Vajon mi elmegyünk vasárnaponként a csendes kis patakhoz délután és elbeszélgetünk egymással, meghallgatjuk egymást, amint Pedro is tette, elsírva bánatát Istennek? Ismerjük fel a jelen pillanat varázsát és Isten szeretetét, amely kiárad a világba. Ámen.

Viszlát!

                                                                                                                

58. Legyünk emberibbek

Üdv kedves Olvasó!

1999.október.17.Vasárnap.

Szentmise

   A mai szentmisén az evangélium arról szólt, hogy kell-e adót fizetni a császárnak. Ezt kérdezték a farizeusok Jézustól, hogy csapdába csalják szavaikkal. Jézus azt felelte erre, vegyenek elő egy pénzdarabot. Látják rajta a császár arcképét. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, s Istennek, ami az Istené. A farizeusok ezt hallva elmentek onnan, mert nem tudták sehogysem tőrbecsalni, ellentmondásba hozni Jézust.   

                          

   Gál atya beszélt még többek között arról, hogy ma van az évfordulója, a 21. annak, hogy II. János Pál pápa lett. Az első pápa Péter apostol volt, akit Krisztus után 67-ben feszítettek keresztre, fejjel lefelé fordítva a keresztet az ő személyes kérésére, mert úgy mondta, hogy nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus. Ő volt az első pápa, s rögtön vértanúhalált is szenvedett. Nagy volt az öröm akkor, amikor második János Pált pápává szentelték 78’-ban, fiatalnak számított a maga 58 évével. Egy évre rá hazalátogatott Lengyelországba, Krakkóba. Gál atya és néhány tanítványa is ellátogatott busszal a nagy ünnepségre, a rendőrök a város közelében már terelték a forgalmat, akkora volt a tömeg, hogy szinte már senkit nem akartak odaengedni. Lengyel családoknál szálltak meg a magyarok. Abban az időben hiánycikknek számított a hús, drága is volt. Azok a magyarok, akik a lengyel családoknál voltak, mindennap kaptak húst, mindig volt a tányérjukon, mégha a házigazdák nem is ettek. Csodálkozott is ezen Gál atya, s amikor rákérdezett, azt válaszolták, hogy katolikusok vagyunk és összetartozunk az egész világon. Lemondtak a húsról, csak, hogy a vendégeknek jusson. Több mint egymilliárd ember katolikus a világon és fogja őket össze Jézus, s annak mindenkori földi helytartója, a pápa. Ma amikor még két ember sem tud sokáig együttélni a házasságban, Isten erejével és a Szentlélek vezetésével a pápa egymilliárd embert fog össze!

    Milyen hihetetlen dolgok ezek! Péter apostol vértanúhalált halt, szolgálta az akkori egyházat. Legkisebb lett, hogy szolgálni tudjon, alázattal Jézus iránt. II. János Pál pápa is szolgálja a katolikusokat, beutazza az egész világot. Amikor a 80-as években rálőttek, merényletet követtek el ellene, majdnem meghalt. Sokan azt mondják, hogy azért utazik annyit, mert vértanúhalált akar halni. Felkereste börtönében merénylőjét. Ma ott tartunk sajnos, hogy az áldozat kér bocsánatot a bűnözőtől. Legyünk emberek, emberibbek. Csak testvéreinken keresztül szolgálhatjuk Jézust. Sokan dogmatikusnak tartják az anyaszentegyházat, de Gál atya is azt mondta, hogy igen, ő vállalja ezt, de szerinte is csak az anyaszentegyház keretein belül lehet üdvözülni, nincsenek más utak. Mert ha itt érvényesül a Szentlélek vezetése, s annak vezetése mellett teszik a dolgokat, akkor az szent és nincs más út, egyéb üdvözülési módok. Amit jegyezzünk meg, hogy még a II. világháború idején a lengyeleket két oldalról támadták, németek és oroszok. A lengyel menekülteket csak a Horthy-kori Magyarország fogadta be, s innen menekülhettek, ha akartak tovább. Amit jegyezzünk meg a mai szentmiséből, hogy legyünk emberibbek, tartsunk össze, hiszen egy nagy család vagyunk, katolikusok (a lengyel példa alapján), testvérek vagyunk Krisztusban, testvéreinken keresztül szolgálhatjuk Jézust és az anyaszentegyházban a Szentlélek vezetése érvényesül,  ezért a mindenkori pápa szava szent és az üdvözülésnek az egyetlen módja az anyaszentegyház keretein belül lehetséges. Ámen.

Viszlát!

57. Csillagok a nyári égbolton

Üdv kedves Olvasó!

1999.szeptember.26.Vasárnap.

Szentmise

   A mai szentmisén a Szentírás vasárnapjáról volt szó. Nagyon fontos, hogy az embereknek legyen Szentírásuk, Imakönyvük és Rózsafűzérük, ez a minimum. Kötelezővé kellene tenni, aki már bérmálkozott. A szekták nagyon jó példát mutatnak azokban a dolgokban, amikor forgatják rendszeresen a Szentírást, idéznek belőle és közösségi életet élnek, ismerik egymást. A nagy egyházban az emberek elmennek szentmisére, de nincs igazi közösség, vége a misének és elmennek egymás mellett, legfeljebb köszönnek egymásnak. Ezen túl kellene lépni, igazi közösséget kellene formálni, élő hittel. Persze nem „klubegyházra” gondolunk itt, de összetartóbb, tevékenyebb közösségi életre annál, mint ami van. Ámen.

   Magyarok Nagyasszonya napján Binszki atya tartotta a szentmisét és nagyon szép prédikációt mondott. Az evangélium arról szólt, amikor a kafarnaumi asszony vízért megy a kútra és Jézussal találkozik. Mindketten más vízről kezdenek el beszélni. Az emberek máshogy élik meg a hitet, különböző mélységekben és magasságokban. Egy modernkori történet úgy szól, hogy találkozik egy hívő és egy hitetlen, a hívő csillagokat lát a nyári égbolton és Isten nagyságát csodálja, míg a hitetlen csak mesterséges műholdakat. Ez a modernkori párbeszéd és a Jézus korabeli jól párhuzamba állítható. A kommunikációról van szó, az emberek sokszor nem értik meg egymást, más nyelvet beszélnek. A mai keresztény feladata a misszió is, megvallani hitünket.

   A vasárnapi szentmisén Gál atya prédikált, a bővölködésről és a nélkülözésről. Kell tudni lemondani dolgokról. Az emberek manapság a szerzés, birtoklás vágyától hajtva haszonelvűek, a kapcsolatok is úgy köttetnek, hogy az anyagi vagy egyéb hasznát nézik. A különböző szupermarketekbe is telerakják a kosaraikat az emberek minden kacattal, magukkal szeretnének vinni mindent. Végül Tóth Öcsi történetét mesélte el Gál atya. A gyerekek tízóraiztak, amikor belépett a terembe. Az egyik gyerek elfordult, mert nem akarta még véletlenül sem megkínálni az atyát, míg Tóth Öcsi nyugodtan evett tovább. Az atya kért tőle egy falatot, Öcsi feléje nyújtotta a kolbászos szendvicset, az atya úgy tett, mintha beleharapott volna és megköszönte neki, hogy nagyon finom. Ez a rossz kölyök tanúságot tett róla, hogy milyen jószívű is tud lenni. Azóta ha valamilyen ünnepély van a plébánián és marad sütemény, Tóth Öcsi az első, aki kap a maradékból. Azóta az atyával jó barátok. Gyerekek, amikor jöttök ki  áldozni és Jézust veszitek magatokhoz, nyissátok meg szíveteket és az a barátság, amit Jézussal köttök, sokkal nagyszerűbb lesz, még annál is, mint amit én a jószívű Tóth Öcsivel kötöttem. Ámen.

   (Visszatérve Binszki atya prédikációjára, elhangzott az is, hogy kereszténynek lenni kész főnyeremény, sokkal, de sokkal többet ér, mint az egymilliárdos lottónyeremény.)

Viszlát!

56. Éljünk gyümölcsöző életet (1.)

Üdv kedves Olvasó!

1999.szeptember.19.Vasárnap.

Szentmise

   A mai evangélium a szőlőművesekről szólt, akiket munkára fogadott fel a gazda. A korán és a későn jövő munkásoknak is ugyanannyi bért fizetett, s amikor a korán jövők reklamáltak, hogy ez igazságtalan, a gazda azt felelte: az ő vagyona és úgy rendelkezik vele, ahogy akar. A korán jövőkkel is egy dénárban egyezett meg, s azokkal a munkásokkal is, akik később jöttek és kevesebbet dolgoztak.

   A mai szentmise szomorú aktualitása volt, hogy a héten közlekedési balesetben elhunyt Schoblocher Simeon, aki sokat munkálkodott a templomban és a közösségben. Szakács volt a szakmája, s a pap megemlítette, hogy a hétvégi vodicai búcsúban még ott térdelt áldozáskor az oltárnál, s nem sokkal mellette egy fiatal ferences, aki szintén szakács volt. Múlt és jelen így mosódott össze akkor, az oltár kötötte össze őket. Isteni sorsként jelent meg ez akkor a pap szeme előtt így visszagondolva. Isten gondolatai nem a mi gondolataink, s Isten útjai nem a mi útjaink. Ez az öreg hóban, szélben, napsütésben, ha esett, ha hideg vagy ha meleg volt, felült rozoga biciklijére és ment teljesíteni küldetését, szolgált. Alig észrevehetően, szinte jelentéktelennek tűnő dolgokban, de végezte küldetését.

   Pál apostol egyik mondása az volt, hogy a halál neki nyereség, mert akkor találkozik majd Jézussal, s átlép az örökkévalóságba. A dolgot azonban kettéválaszthatjuk, mert a halál tényleg nyereség ilyen szempontból, de amíg élünk, éljünk úgy, hogy gyümölcsöző munkát végezzünk, teljesítsük küldetésünket, amit Isten ránkbízott. Isten oly hatalmas, hogy bizonyára nélkülünk is létezne, de szüksége van mégis ránk, hogy amit ránkbízott az isteni nagy tervben, azt a küldetést elvégezzük. Minden egyes ember egyszeri és megismételhetetlen csoda, éljünk gyümölcsöző életet és munkálkodjunk, végezzük küldetésünket. Ámen.

Viszlát!

55. Legyünk mi is edények

Üdv kedves Olvasó!

1999.szeptember.08.Szerda.  Kisboldogasszony

Szentmise

   Ma este a belvárosi templomban voltam szentmisén. Szűz Mária születésnapját ünnepeljük ma. Mi is legyünk olyan befogadóak és nyitottak, amilyen Szűz Mária volt. Elfogadta, befogadta Isten igéjét. Nagyon nehéz körülmények között is vállalta. Életében három alkalommal is szakítania kellett fiával, Jézussal. Először kilenc hónap után, amikor megszülte. Addig a két szív együtt dobogott, de utána Jézus még vele maradt. Másodszor akkor szakítottak, amikor Jézus harminc évesen elkezdett tanítani és maga köré gyűjtötte az apostolokat. A harmadik szakítás akkor volt, amikor Jézust keresztre feszítették. Mária edény volt, amely edényt megtöltötte Isten igéje és akarata. Mária ezt befogadta, elfogadta és kiárasztotta szeretetét. Három születésnapot ünnepel csak az egyház az év során. Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és Szűz Máriáét.

   Volt egyszer egy fiatalember, Pedrónak hívták. Nem érezte jól magát a bőrében, mindig a tükör előtt állt és nézegette magát, de soha semmi sem tetszett neki. Egyszer gondolt egyet és elhatározta, hogy elutazik messzire, hátha ott megtalálja azt, amit keres. A busz egy árvaház előtt állt meg, ahol fogyatékos gyerekek laktak. Pedró gondolta, ha már itt tette le a busz, benéz ebbe a házba. Egy vak és béna kisfiú jött felé, Pedro megfogta a kezét, mielőtt még elesett volna. Elkezdtek beszélgetni. Pedro megkérdezte a kisfiút, hogy boldog-e. Azt válaszolta, hogy igen. Mire Pedro megkérdezte, hogy lehet így vakon és bénán élvezni az életet és boldognak lenni. Erre a kisfiú azt válaszolta, hogy örül az életnek, bármilyen is legyen az, Istentől kapta ajándékba és örül, hogy megnyilvánul rajta keresztül az élet csodája, Isten szeretete. Pedró ezután hazament és már jól érezte magát a bőrében.

   Mi is legyünk edények, melyeket megtölt Isten és árasszuk  szeretetünket a világra és a körülöttünk  élőkre. Legyünk befogadók és nyitottak, mint Mária is volt. Ámen. A mai misét Czár Iván tartotta, áldozáskor belemártotta az ostyát a borba, úgy áldoztatott. Beszélt még arról is, hogy milyen nagyszerű a várakozás öröme. Tanuljunk meg várakozni. Persze csak arra lehet várakozni, amiben biztosak vagyunk, hogy megéri és a várakozás örömteli így, hogy beteljesedik. Ámen.

Viszlát!

54. Felül kell emelkednünk és fönt kell maradnunk

Üdv kedves Olvasó!

1999.augusztus.08.Vasárnap.

Szentmise

   Ezt a misét már Gál Jenő atya, az új plébános tartotta. Az evangélium arról szólt, amikor Jézus a vízen járva a kétségbeesett apostolokhoz indul segíteni a háborgó tengeren. A prédikáció két alapvető gondolata Jézus szeretete és az apostolok kétségeskedése. Soha nem szabad kétségbeesnünk, kétségeskednünk azt lehet. Jézus szeretete mindig felemel bennünket. A mai egyházban is tapasztalható ez a kétségeskedő állapot, minden ember életében megtalálható. Kétségeskedünk sokszor, küzdünk a hibáinkkal, hitünkkel és még sok mindennel. De soha ne essünk kétségbe! Felül kell emelkednünk és fönt kell maradnunk, ehhez Jézus szeretetére van szükségünk. Jézus is sokszor félrevonult magányosan és imádkozott az Atyához. Nekünk is meg kell állnunk olykor, elcsendesedni és imádkozni. Jézus mindig segít nekünk. Ámen.

1999.augusztus.22.Vasárnap.

Szentmise

   A hit a jövőben reménylett dolgok beteljesülésének szilárd alapja. Gondoljunk Ábrahám hitére. A mi reménységünk és hitünk alapja újjászületés Jézus Krisztusban. Újjá kell születnünk, hogy Jézus szeretete érintse meg szívünket és formálja át gondolkodásunkat, változtassa meg cselekedeteinket és irányítsa életünket. Ámen.

1999.augusztus.29.Vasárnap.

Szentmise

   Ma arról prédikált Gál Jenő atya, hogy fontos megvallani a hitünket. A hitünket a jócselekedetekből mutassuk meg, tegyünk vallást Jézus Krisztusról. Ámen.
Viszlát!

53. Egy darab kenyér

Üdv kedves Olvasó!

1999.augusztus.01.Vasárnap.

Szentmise

   Ma volt Kormos atya utolsó miséje itt Baján, áthelyezték Lajosmizsére. A prédikációjában elmondta, hogy ragaszkodjunk mindig Jézushoz, Ő legyen a mércénk mindenben. Fáklyák legyünk, bárhová vet bennünket a sors, világítsunk és vigyük, hirdessük az örömhírt. A szentmise alatt egy együttes nagyon szép dalokat játszott.

   Este a belvárosi templomban is voltam, ahol egy másik együttes is szintén nagyon szép dalokat játszott. Itt a prédikációban elmondta az atya, hogy fontos a lelki és testi táplálkozás egyaránt. Az evangélium az volt, amikor Jézus megvendégel ötezer embert kenyérrel és hallal. Észrevette, hogy a lelkiek mellett testi táplálékra is szükségük van. Ma oly sokat szidjuk a sötét középkort, de ma többen halnak éhen, mint akkor. A plébániára is sokszor betér egy-egy szegény ember és nem pénzt kér, hanem egy darab kenyeret. Mi is segítsünk mindenkin, akin tudunk, akár testi vagy lelki segítségre, táplálékra szorul, mert majd Jézus számonkéri tőlünk az ítélet napján. Manapság oly sokat beszélnek az emberek a fejlett technikáról, vakációzni a Holdon nemsokára valóság. Legyőzzük a nagy távolságokat, de azt a távolságot, ami két szív között van, nem tudjuk legyőzni. Önzőek vagyunk, csak saját magunkra figyelünk, testi szükségleteinkre, vágyainkra.

   Kerüljünk közelebb Jézushoz, aki maga a szeretet. Nélküle semmik vagyunk. Egyszer egy zsidó koncentrációs táborban mindenki megkapta a margarin fejadagját. Apa és fia együtt voltak egy cellában. Az apa mécsest készített a margarinjából, annak ellenére, hogy éheztek és testének is szüksége lett volna a táplálékra. A mécsest azért készítette, mert közeledett a zsidók egyik ünnepe. Táplálék nélkül akár három hétig is kibírhatjuk, ivás nélkül három napig is, de remény nélkül még három percig sem. Fontos a test táplálása és igényeink kielégítése, de a léleké fontosabb. Ámen.

Viszlát!

52. Munkálkodjunk

Üdv kedves Olvasó!

1999.július.11.Vasárnap.

Szentmise

   A mai evangélium a magvető példázatáról szólt. Utána Miklós atya megemlítette, hogy milyen nagy zuhi volt pénteken, mintha dézsából öntötték volna. Sok helyen szivattyúzni kellett a vizet. Szombaton viszont örülhettünk, hogy nem mosta el az eső a halászléfőző népünnepélyt városunkban. A nagy kánikulában sokszor imádkoznak az emberek egy kis csapadékért, hogy felfrissítse a levegőt és megöntözze a földeket. Nekünk embereknek is állandóan szomjaznunk kell Jézus tanítása után. Vágynunk kell rá, mint a csapadékra.

   Sok szekta alakul ma, akik elmennek egyetemekre, főiskolákra, az utcán is megszólítanak embereket, hogy tagokat toborozzanak. Az egyháznak oda kell figyelnie arra, hogy munkásai úgy hirdessék az igét és úgy szolgáljanak, hogy élő egyház legyünk és a tagok ne kívánkozzanak el a szektához. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, nagyon kis átlag az, aki az egyházhoz mindvégig hű marad, s igaz keresztény életet él. Az elsőáldozástól kezdve a bérmáláson keresztül egyre megcsappan a fiatalok száma, s a 18-20 éves ifjúsági hittanos már nagyon kevés, aki pedig a házasság  után is sok gyermeket vállalva továbbra is hű szolgaként és Krisztus tanításai szerint él, számuk elenyésző, mintegy két százalék. Sok múlik az igehirdetőkön és segítőiken is, hogy a mag, amit elvetnek, milyen talajra hull. A magot azonban nem elég elvetni, a talajt művelni, trágyázni kell, hogy termést hozzon. Megfelelően elő kell készíteni. Nagy a felelőssége ebben a szülőknek is. Sokan azt mondják,  éljen az a gyerek szabadon, kell egy kis Isten is, de menjen nyugodtan diszkóba, stb. hiszen mindenki úgy él. Így a gyerek, aki elmegy hittanórára, tele van tövissel és kövekkel, nehezen fog gyümölcsöt teremni. Idő előtti szex, szabadosság, stb. hiszen mindenki ezt csinálja. Az igaz kereszténynek kötelessége tanúságot tenni Jézusról és prédikálnia testvéreinek. Életre kell keltenünk itthon is az egyházi közösséget, hogy a hívők ne váljanak a szekták martalékává.

   A Fülöp-szigeteken dolgozott egy pap két évig és ott egy élő, lüktető egyház volt, de mikor hazajött, egy haldokló egyházat talált. Töltsük meg közösségeinket élettel, fénnyel, munkálkodjunk. Úgy legyen. Ámen. (A szavak igazak legyenek és tiszták.)

Viszlát!

51. Gyógyír lehessünk

Üdv kedves Olvasó!

1999.június.13.Vasárnap.

Szentmise

   Ma Páduai Szent Antal ünnepe van. A szentmisén az ő életéről beszéltek, melyhez rengeteg anekdota fűződik. Az 1100-as évek végén, 1200-as évek elején élt, gazdag ifjúból lett 15 évesen az ige hirdetőjévé. Jel, világosság és fény volt az akkor közelében élők számára. Nevéhez a tisztaság fűződik, s ennek jelképeként a liliom. Sokan úgy járnak manapság templomba, hogy eljönnek a vasárnapi szentmisére, kipipálják, hogy ez is le van tudva, eleget tettek a vallásnak. Menj el vasárnap templomba, mondják manapság, de mellette végezz el egy reiki vagy agykontroll tanfolyamot. Számtalan New  Age mozgalom reklámozza magát. Vajon igazi közösség vagyunk-e a templomban? Mi köze az elöl ülő kisgyereknek  a templom bejáratánál álló idős asszonyhoz? Mennyire vagyunk közel és ismerjük egymást?

  A mormonoknál az a szokás, ha negyven fölé emelkedik a számuk, kettéosztódnak, hogy közösséget tudjanak alkotni, ismerve egymást és közel egymáshoz. Szent Antal ünnepe van, legyen a mi életünkben is ez a nap elmozdulás pozitív irányba, hogy gyógyír lehessünk mi is a közelünkben élők számára. Egyébként az evangélium arról szólt ma, hogy sok az aratnivaló, de kevés az arató. Jézus szétküldte tanítványait a falvakba. Este liliomszentelés lesz és körmenet a templomban. A mai nap búcsú napja is, ami annyit jelent, hogy aki áldozni megy és elmond egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet, az a tisztítás útján mozdíthatja el valamely már nem élő hozzátartozójának az útját. Ámen.

1999.június.20. Vasárnap.

Szentmise

   Aki vallomást tesz énrólam az emberek előtt, arról én is vallomást teszek Atyám előtt, de aki engem megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Atyám előtt. Valljuk meg Jézust és éljünk tanítása szerint. Ámen.

Viszlát!

50. Felelősek vagyunk egymásért

Üdv kedves Olvasó!

1999.június.06.Vasárnap. Úrnapja

Szentmise

   A mai szentmisén az ifjúsági hittanosok gitárszóval és dalokkal adtak hálát az Úrnak az elmúlt tanévért. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus ránk hagyta, vegyük magunkhoz testét és vérét, hogy egyesüljünk vele a szentáldozás által és a Szentlélek áradjon így ki ránk. Ezután egy történetet hallottunk egy hétvégi hittanos kirándulásról, ahol a gyerekek szaladtak le a hegyoldalon, de egy kislány megbotlott és eltörte a lábát. A tisztelendő meglátogatta a kórházban és elvitte hozzá az oltáriszentséget és egy tanulságos kis könyvet. A kislánynak a baleset miatt hat hetet kellett kihagynia a nyári szünetből, de elmondta, hogy nagyon örült annak, hogy elhozta hozzá a tisztelendő Jézust a kórházba és a könyvet is elolvasta, ami szintén nagyon tetszett neki.

   A könyvben volt egy kis történet egy kislányról, akinek meghalt az anyukája és az apukája is távol tőle misszionáriusként dolgozott egy idegen országban.(Az élet játéka c. könyv volt ez). Egyszer egy csomagot küldött haza a kislánynak, amiben egy mankó volt. A kislány csodálkozott is ezen, hiszen neki nincsen arra szüksége. Örülj neki, hogy nem kell használnod, mondták neki. Nagyon vidám kislány volt, sokat futkározott és  mindenki szerette a városban. Egyszer azonban eltörte a lábacskáját és alig tudott ráállni. Egy idő után mennyire megörült neki, amikor már hat lépést meg tudott tenni a mankó segítségével. Addig nem is fogta fel, mekkora ajándék volt, hogy gond nélkül futkározhatott.

   A mai szentmise hittanos évzáró is egyben. Nem is fogja fel sok gyermek, hogy mekkora ajándék az, hogy iskolába járhat. Örülnek, hogy végre vége az évnek, a táskát a sarokba hajítják. De gondoljunk csak bele, sokan mit meg nem adnának érte, hogy iskolába járhassanak. Gondoljunk az indiai, afrikai gyerekekre és  még sokakra. Gondoljuk végig az évet, mit tettünk jól vagy rosszul, megbántottuk-e szüleinket, tanárainkat, mulasztottunk-e valamit. Sokan azt mondják, nem érnek rá templomba járni, annyi egyéb dolguk van. Minél többet kihajszolni az életből, úgyis kevés ideig élünk. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt Jézusra és minél több időt töltsünk vele. Fontos az áldozás is, amely minden hétre ad elegendő erőt és útravalót. Van-e közünk egymáshoz? Van-e közöd hozzám vagy van-e közöm hozzád? Mit teszel, gondolsz vagy mit teszek, gondolok, mondok? –tesszük fel a kérdést. Igen, felelősek vagyunk egymásért. A kislányt is, aki eltörte a lábát a hittanos kiránduláson, mikor szaladtak le a hegyoldalról, pár hét múlva meglátogatták a többiek a tisztelendővel, mert hozzá tartozóknak és felelősnek is érezték magukat érte. Ámen.

   Este volt az úrnapi körmenet a Szentháromság téren. Kb. tíz pap volt ott a szentmisén, köztük az öt bajai plébános is, Jávor atya is. A körmenetet Kormos Miklós és Czár Iván vezették. A szentmise az eucharisztiáról szólt, hogy mennyire fontos, hogy Jézus testét magunkhoz vehetjük és megerősödve folytathatjuk utunkat. Szükségünk van erre, különösen a mai világban. Jézus jelenléte, áldozata, eledele, léte. Ámen.

Viszlát!

49. Szakítsunk időt egymásra

Üdv kedves Olvasó!

1999.május.30.Vasárnap.

Szentmise

   A mai szentmisén a Szentháromság ünnepe mellett elsőáldozás is volt. Harminckét kisgyerek, negyedik osztályosok. Közben a bejárati oltárnál Jávor atya keresztelőt tartott. Az evangélium arról szólt, hogy Isten azért adta egyszülött fiát értünk, hogy örök életünk legyen. Jézus nem ítéletet, hanem örök életet hozott a Földre. Isten odaajándékozta értünk  fiát.

    Elhangzott egy történet egy festőről, aki két festékcseppet, egy sárgát és egy kéket cseppentett a vászonra, s azok elkezdtek veszekedni. A kék azt mondta, hogy ő kékre festi az eget és a tengert, s ez milyen gyönyörű. A sárga azt mondta, hogy ő sárgára festi a Napot, a sugarai mindent gyönyörűen megvilágítanak. Addig civódott a két festékcsepp, amíg össze nem értek a vásznon, s egymásba folytak. De ekkor egy zöld festékcsepp jött létre. Valahogy így van ez a Szentháromsággal is, persze ott nincs veszekedés. A Szentháromság egy Isten, egy akarattal.

   A mai önző világunkban mindenki csak magára figyel, nem törődünk egymással. Jézus önzetlen szeretete mutasson példát nekünk, önfeláldozása, odaadása. Szakítsunk időt egymásra, figyeljünk oda egymásra, legyünk odaadók és figyelmesek. Végül egy történet volt még a Szegény Dzsoni és Árnika című regényből, ahol szintén arról szólt a történet, hogy volt tizenkét testvér, akik miközben otthon tortát ettek és nagyokat nyögtek, egyikük az erdőből hozott a vállán egy nagy fahasábot. A többiek önző módon otthon voltak és nem segítettek neki. Isten önzetlen szeretete járja át szívünket és irányítsa életünket. Isten hosszútűrő és irgalmas, az ő irgalmassága legyen velünk. Ámen.

Viszlát!