Üdv kedves Olvasó!
2008.december.13.Szombat.
Szentmise
Ma este és tegnap este a Belvárosi templomban lelkigyakorlatot tartott Bábel Balázs érsek atya. A tegnap esti szentmisén a Biblia éve alkalmából a Szentírásról beszélt. Boldog aki olvassa! Ez a jelmondata ennek az évnek. Az embert az is megkülönbözteti az állattól, hogy gondolkodni képes. A gondolatait meg tudja fogalmazni, ki tudja fejezni. Ezeket a gondolatsorokat papírra tudja vetni. Az egymás mellé rakott betűkből szavak, mondatok állnak össze, majd egész gondolatsorok. Ezt képes az ember elolvasni, mi több gondolkodni rajta, értelmezni. Az egész Szentírás Istentől ihletett, sugalmazott, de mindez átmegy azon az emberen, aki ezt leírta. Gondolatain, élettapasztalatán, egész lényén és a végén ott vagyunk mi, akik olvassuk, az Egyház felügyelete alatt. A Biblia egy egészet alkot, aminek van egy vezérfonala, amit a Szentlélek irányít a megértésben is.
Ezért van a sok felekezet, szekta, mert a saját szakállukra kezdik el magyarázni, értelmezni a Bibliát és annak részeit, az interneten is mintegy 15 millió címszó mutat rá és ezek nagy része is könyv. A Biblia óceánja kimeríthetetlen, mindig van benne új mondanivaló. Vannak benne egyértelmű részek, amit mindenki ért, de vannak olyanok is, amelyek mélyebb értelműek, el kell gondolkodni rajtuk. A Bibliákban vannak magyarázó lábjegyzetek vagy ha nem értjük, megkérdezhetünk egy hozzáértőt, papot. Az érsek atya jelmondata: Pro Regno Dei, vagyis Isten országáért. Az egész Biblia központi jelentőségű gondolata, hogy eljön Isten országa, ami maga Jézus Krisztus. Minden nap ezen kell munkálkodnunk, efelé kell haladnunk, minden megpróbáltatás és viszontagság az életünkben ezért van. A szürke hétköznapokat ennek fényében kell néznünk, Isten országáért történnek ezek. A mennyek országa az erőszakosaké vagyis akik nap mint nap megküzdenek érte.
A keresztény egyházak ebben az évben június 29-én meghirdették a Szent Pál évet jövő év június 29-ig, erről szólt a szombat esti lelki gyakorlat, Szent Pál életéről, aki Kr.u. 67-ben, június 29-én halt meg. Pál apostolnak két neve is volt, Saul, az első zsidó király emlékére és Paulus. Kezdetben üldözte a keresztényeket, de később a damaszkuszi úton Jézus kinyilatkoztatta magát neki és megtért. Onnantól kezdve hirdette az evangéliumot a pogányoknak, a nemzetek apostolának is nevezik. 14 levelet írt, nem mindegyiket tulajdonítják neki, de az biztos, hogy tudott róluk, az ő iskolájából kerültek ki. Olyan ez, mondta az érsek atya, mint amikor ő is sok levelet aláír, jóváhagy, megbízik munkatársaiban, akik néhány mondatban összefoglalják, miről van szó.
Pál apostol nem ismerte Jézust, illetve nem találkozott vele életében, csak kinyilatkoztatásban. A kinyilatkoztatásoknak is több formája van, valamikor személyes és csak annak a bizonyos embernek szól, valamikor pedig mindenkinek. Pálnak kinyilatkoztatta magát Jézus és ez mindenkinek szólt, ennek a tudattartama. A lourdsi jelenéseknek is most van a 150. évfordulója, amikor megkérdezték a kislányt, aki nem tudta pontosan ki jelent meg neki, azt mondta, hogy: a Hölgy azt mondta, hogy Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Ebből és még sok mindenből aztán kiderítették, hogy ez bizony a Szűzanya, aki semmi olyat nem mondott, mint amit Jézus is el nem mondott már előtte.
A minap hallgatott éppen egy rádióműsort az érsek atya, ahol egy pszichológussal beszélgettek, aki azt mondta, hogy a kinyilatkoztatás az agyban történt, Pál apostolnak is valami epilepsziás rohama volt és néhány sejt fickándozott ott az agyában. Tévedés! Ez valódi kinyilatkoztatás volt. A cslódás, öröm, bánat, szerelem is az agyban keletkezik, mindent az értelmünkkel fogunk fel. Ki merné mégis azt állítani, hogy ezek nem léteznek? Istent is az értelmünkkel fogjuk fel, mert létezik! Ez a legnagyobb bűne a pogányoknak és ateistáknak, hogy Isten az értelemmel felismerhető és ők mégis tusakodnak a megismert igazság ellen!
A világban az emberek fetrengenek az ösztöneikben. A világgazdasági válság sem azért volt, mert két bank tönkrement, hanem mert erkölcsi válság van, a világ Isten nélkül akar élni, ezek csak a következmények. A valóságot az újonnan megépített házban, pénzben, autóban látják, ami egyik napról a másikra úgy omlik össze, mint a kártyavár. Látott már az érsek atya milliárdost sírni, amikor a halál közelében volt. A keresztények valósága Krisztusban van, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ebbe a valóságba helyezzük múltunkat, jelenünket és jövőnket, egész életünket.
Pascal kondolkodott el egyszer azon, hogy milyen érveket lehetne felhozni Krisztus feltámadása mellett, hogy hinni tudjon. Aztán végignézett az ősegyházon és az egyház szentjein, mártírjain, akik vértanúhalált haltak Jézusért, életüket tanúságként adták, életcéljuk Jézus Krisztus volt. Pascal úgy döntött, hogy hisz ezeknek az embereknek és a tanúságtevőkért hisz Jézusban! Pál apostol is mondja, hogy semmit sem ér a mi hitünk, ha Jézus fel nem támadott. Igen, Jézus Krisztus feltámadása a keresztények hitének alapja. De önmagában a hit nem elég, cselekedetek nélkül halott. Elsődleges az Isten kegyelme, a Jézus feltámadásába vetett hit, cselekedetekkel megélve! Pál apostol igazi gondolkodó volt. Először furcsán nézte, amikor az őskeresztények a Szentháromságról beszéltek, mert a zsidók monoteisták voltak, egy Istenben hittek. A Szentháromság három személy, egy természet. Isten nem magányos! A gondolkodó Páltól indul a teológia. A Szentírás kimeríthetetlen forrás, ami állandóan tanulmányozva, vizsgálva, több szempontból is, fejlődik, egyre többet tudunk meg róla, egyre mélyebben.
A keresztényeknek sem elég az, amit gyermekkorukban megtanulnak. Az persze jó, hogy az alapvető hittételeket tudják, de újra-és újra át kell gondolnnunk hitünket, mert sokszor enerváltnak tűnünk és nem tudjuk megvédeni hitünket. Ezért olvasni kell a Bibliát, elmélkedni rajta, újragondolni hitünket. Az Ószövetségben 613 törvény aprólékos törvény betartása lehetetlen feladat volt, a farizeusok, elkülönültek ezt akarták megvalósítani. Pál gondolkodó volt, elmélyült a tanításokban, Péter apostol is mondta rá, hogy sokszor kissé érthetetlen, amit mondani akar. A szeretet himnuszában nagyon szépen leírja, hogy a szeretet türelmes. Ez azt jelenti, hogy a szeretet türelmet gyakorol. Tehát itt is nagyon jól megfigyelhető a hit és cselekedetek kapcsolata, hogy a szeretet nem önmagában türelmes, hanem a szeretet türelmet gyakorol. Első Isten kegyelme, de a hitből fakadó cselekedetekkel együtt! (Protestáns egyház ezt úgy értelmezte, hogy elég a hit. Kálvin azt tapasztalta, hogy mindig elesik a bűnben, képtelen cselekedetekkel megigazulni. Az igaz, hogy ez csak Isten kegyelme áltel lehetséges, de a hitből fakadó cselekedetek mellett! Az eleve elrendelésben is hisznek, hogy Isten mindent előre tud, így a kárhozottak sorsát is eleve elrendeli. Az igaz, hogy Isten mindent tud előre, de szabad akaratot ad nekünk, jelekkel vezet bennünket, a cselekvés szabadsága a miénk! Az emmauszi úton, amikor találkozik a tanítványokkal, nem akarja rögtön felfedni magát, azt szeretné, ha meghívnák vendégségbe, de úgy csinál, mintha tovább kellene mennie.
A tanítványoké a választás szabadsága! Aztán végül is meghívják Őt!) Ámen.
Viszlát!
