516.Én kinek tartom Jézust?

Üdv kedves Olvasó!
2011.augusztus.21.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor Jézus Fülöp-Cezáreájába ment, s a nyáron is havas Hermon-hegy lábánál (É-Izrael) feltesz egy kérdést tanítványainak: Kinek tartatok ti engem? Abban az élethelyzetben és kultúrkörnyezetben szinte természetes volt a válasz, valakik Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, Jeremiásnak vagy egy prófétának tartanak. Ekkor megszólítja Péter apostolt is, s az így válaszol: Te vagy a Krisztus!
   Miért is teszi fel Jézus ezt a kérdést, hogy kinek tartatok engem? Nem arra kíváncsi, hogy úgy általában az emberek kinek tartják, azt majd úgy is megmondják. Arra kíváncsi, hogy a közvetlen környezetében lévők, akikkel mindig együtt van, mit gondolnak róla, kinek tartják őt. Még Jézusnak is fontos ez. Minden embernek fontos az, hogy tudja, mit gondolnak róla, értik-e őt azok, akik közel állnak hozzá. Legalább egy valaki. Az ember csak úgy állhat meg a saját lábán, ha vannak, akik szeretik és megértik.

   Péter végül is megérti Jézust. Ő a fix pont Jézusnak. Péterek nélkül nem megy. Kell a fix pont mindenkinek, az érzelmi biztonság. Valaki, akit mindig felhívhatunk, akinek öregen is ugyanolyan szépek és jók vagyunk. Firenzében, a Szent Márk domonkos kolostor is nekik ajándékozta Fra Angelico fiesolai dominikánus szerzetes képei, akit megkért Cosimo Medici is, hogy építsenek még egy kolostort, amiben szeretne egy cellát magának. Ebbe a kis cellába a háromkirályok hódolatát a kis Jézus előtt festette meg Fra Angélico, amint az egyik király megcsókolja a kis Jézus lábát, mintegy hasoncsúszva. Tehát a kép az alázatról tanúskodott. Nagyon szeretett ebben a cellában lenni és meditálni, imádkozni Medici, a festmény felhívta a figyelmét arra, hogy nem a pénz, bankok a fontosak az életében, amelyek Brüsszeltől Londonig, Firenzén át az övé, hanem a fix pontja neki ez a kolostor és cella volt, amelyben közel került Jézushoz. Felajánlották Fra Angéliconak is az érseki széket, de ő visszautasította, illetve egy másik barátját ajánlotta, mondván, hogy neki a domonkos kolostor és a festészet a fix pontja, kősziklája. Mensáros László egyszer ellátogatott a pannonhalmi bencés kolostorba, még az atya diákévei alatt, többször is volt ott, s gondolkodott rajta egy időben, hogy kolostorba vonul. Neki ez a bencés kolostor volt a fix pontja, valakinek a domonkos kolostor.

   Jézus nagyon megörül Péter válaszának, amikor az kimondja: Te vagy a Krisztus! Péter megérti Őt, s tudja, hogy kicsoda valójában. Persze ehhez kell a saját erőfeszítése is Péternek, de igazából az Atya jelenti ki neki. Tehát Jézus annak örül, hogy Péter kapcsolatban van az Atyával. Tudod, hogy ki vagyok, de Tőle tudod. Jézus válasza így hangzik: Kőszikla vagy és én ezen a kősziklán alapítom meg az egyházamat, s még a pokol erői sem vesznek rajta hatalmat. Jézusnak Péter a kőszikla, a fix pont. Ma is olvasható ez a mondat a vatikáni Szent Péter bazilika bejáratánál. Egyetlen kis mondat a világtörténelemben, mégis milyen jelentős.
   Az a jó, ha valakinek van füle a hallásra és nem csak a látszat után ítél. Feltehetjük mi is a kérdést: Minekünk kik a Pétereink? Vannak-e Pétereink és megbecsüljük-e őket kellőképpen? (Mi is lehetünk Péterek valaki életében). És végül: Én kinek tartom Jézust? Mit gondolok róla? Ámen.

Viszlát!

515.Mi hol vagyunk?

Üdv kedves Olvasó!
2011.augusztus.14.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, a kánaánita asszonyról szólt, aki Jézust kérlelte, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus először azt válaszolta, hogy a gyermekek kenyerét nem dobja a kutyáknak (ami azt jelenti, hogy Izrael népének hozta el az üdvösséget, nem a pogányoknak), mire a nő azt feleli neki: a kutyáknak is hullanak le morzsák az asztalról. Erre Jézus azt válaszolta: Asszony, a hited megtartott! S lánya még abban az órában meggyógyult.
   Jézus Tirusz és Szidon vidékén vándorolt tanítványaival, amikor ez az eset történt. Tanítványai is kérlelték Jézust, hogy küldje el az asszonyt, aki kiabálásával, könyörgésével zavarta őket. Jézus is mondta neki, hogy az ő küldetése Izrael elveszett juhaihoz szól, de amint látta az asszony bátorságát és hitét, azt mondta neki: Nagy a te hited, legyen úgy, ahogy te akarod vagyis akaratod szerint. És lánya még abban az órában meggyógyult.

   Nekünk is vannak kéréseink, kívánságaink és vágyaink, a kánaánita asszonyhoz hasonlóan. Ezek lehetnek a hétköznapok kis kérései is, de lehetnek nagyobb dolgok is. Természetesen gyermekeknek és idősebbeknek is egyaránt vannak vágyaik, amelyek szintén természetesen különbözhetnek egymástól. Sokan vannak, akik nem mernek kérni, ez nem jó dolog, szélsőséges és valószínűleg a gyermekkori szeretethiány az okozója. A másik véglet, amikor valaki túl sokat kér, mindent meg akar kapni, ez az elkényeztetett gyermekkor következménye. A helyes út, amikor a kettő között vagyunk valahol. Mi hol vagyunk?
   Sokan nem merik felvállalni ezt a kiszoolgáltatottságot, ami a kéréssel együtt jár. Sokan még orvoshoz sem mernek elmenni, titkolják bajukat, nem akarnak tudni róla. A kéréssel kiszolgáltatottá is válunk, találkozunk a másikkal, közösséget hozunk, hozhatunk létre.
   A kánaánita asszonynak volt bátorsága és kitartása, ami gyümölcsöt termett. Mert kérni Jézustól és életet nyert, gyógyulást saját maga és lánya számára is. Ugyanakkor az apostolok is kérték Jézust, hogy küldje el ezt az asszonyt, s az ő kérésük is meghallgatásra talált, hiszen Jézus immár gyógyultan elbocsájtotta az asszonyt és lánya is gyógyulást nyert.

 
   Nekünk milyen fontos vágyunk van, amit szeretnénk, ha megvalósulna? Persze a vágyak, kérések és kívánságok között is lehetnek olyanok, melyek meghaladják szükségleteinket, képességeinket, adottságainkat. De melyek azok a vágyak, amelyek teljesülhetnének életünkben, de nem merjük kérni vagy titkoljuk, elfojtjuk magunkban? A kánaánita asszony kérése fontos és jogos volt, bizalommal és reménnyel Jézus kezébe helyezte azt.
   Jézus először élesen elhatárolódik tőle: a gyermekek kenyerét nem dobjuk a kutyáknak. Abban az időben így hasonlították a zsidókhoz a pogányokat, mint kutyákat. De az asszony kitartó és bátor, hittel és reménnyel, bizalommal tovább kérleli Jézust: a kiskutyáknak is hullik le morzsa az asztalról!
   Még Jézus is tanul, Jézus is nyitott a tanulásra. Rádöbben, hogy nem csak Izrael népéhez szól a küldetése, hanem mindenkihez. Isten számára nincsenek határok a nemzetek között, küldetése mindenkihez szól.
   Szívünk szent kívánságai megérthetőek, helyezzük bizalommal és reménységgel Jézus kezébe, legyen bátorságunk és kitartásunk, hogy megvalósítsuk azokat a dolgokat, amelyek igazán fontosak az életünkben. Ámen.

Viszlát!
  

514. Miben, miért és hogyan hiszünk?

Üdv kedves Olvasó!
2011.augusztus.07.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt. Mai alkalommal volt Czár János atya, káplán újmiséje. Az evangélium arról szólt, amikor a kenyérszaporítás után az apostolok bárkája viharba kerül, s Jézus a vízen járva nyugtatja őket, feléjük közeledve.
   "Ments meg Uram minket!"-mondják az apostolok. "Bátorság, ne féljetek, én vagyok!"-válaszolja Jézus a sötétben feléjük közeledve.

   Van egy történet az alaszkai aranyláz idejéből, amikor egy aranyásó észrevesz egy csapdába esett nőstény farkast, amelynek a lába beszorult és foglyul ejtette őt a csapda. Nem sokkal arrébb megtalálta a kölykeit. Odavitte a nőstény mellé őket és mindennap rendszeresen etette őket. A nőstény farkas eleinte morgott, de egyik nap kezét befedve egy ruhával kivette, kiszabadította a farkas lábát a csapdából. Ezután az megnyalta a kezét barátságosan. Később is találkozott ezzel a farkassal, de akkor már nem ment olyan közel hozzá, hanem tisztes távolságból egy vonítással jelezte, hogy megismerte jótevőjét.
   Nekünk embereknek is sok problémával és bajjal kell megküzdenünk életünk során. Sokszor vagyunk gyávák, gyengék, bűnösök. Az öregség, betegség is elér bennünket. De Jézus ma is azt mondja, mint egykor apostolainak: "Bátorság, ne féljetek, én vagyok!" Mindig velünk van és segít nekünk, ahogy Péternek és társainak is. Amikor egyedül vagyunk életünk csónakjában, ő evez és imádkozik helyettünk.
   Fontos dolog, hogy amikor itt vagyunk a templomban és elmondjuk a "Hiszekegyet", akkor ne csak úgy elmondjuk vagy elhadarjuk, hanem tudjuk is azt, hogy mit mondunk. Miben hiszünk? Miért hiszünk? Hogyan hiszünk?

   Hinni Jézusban, aki sokkal többet szenvedett, mint mi. Meghalt értünk a kereszten, életét adta értünk. Hinni a Szentlélek vígasztalásában, aki az apostolokra is kiáradt abban az időben, amikor azok elbújtak és rettegtek Jézus  keresztrefeszítését követően, de új erő és hit költözött beléjük a Pünkösd napján. Hinni a katolikus anyaszentegyházban. Az atya egyik professzora jegyezte meg, hogy az egyház története során mennyi bíboros, püspök, pápák követtek el bűnöket, mennyi minden tapad az egyházhoz, akár mai világunkban is, mégis kétezer éve fennáll. Hogyan lehetséges ez akkor? Ez a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem emberi hatalom alatt áll!
   Hinni a szentek közösségében. Olyan sok szép név van, de a mai világban sokszor azt sem tudja az ember, hogy a név, amit a születendő gyermeknek adnak, fiú-e vagy lány. Hálát ad Istennek az atya, hogy ő a János nevet kapta és imádkozott is sokat védőszentjéhez, az apostolhoz és evangélistához, neki, az ő segítségének is köszönheti, hogy most itt van. Minekünk is és mindenkinek van védőszentje, imádkozzunk hozzá.

   Hinni a bűnök bocsánatában! Mindenki meggyónhatja a bűneit, minek cipeljük azokat? Tegyük le Jézus keresztjéhez és kezdjünk új életet. Fontos a bűneink letevése és a folytonos újrakezdés.
   Hinni a test feltámadásában! Agrármérnökként gyönyörű hasonlatnak tartja, hogy a búzaszemnek el kell halnia, hogy új élet jöjjön létre belőle. Mi is így vagyunk ezzel, meg kell halnunk ahhoz, hogy új életre támadjunk, új és romolhatatlan testben. Jézust is alig ismerik meg először, Mária Magdolna a kertésznek hiszi és a tanítványok sem ismernek rögtön rá.
   Hinni az örök életben, hiszen a test és lélek most együtt van itt a földi életben, de testünket a szüleinktől, lelkünket a jó Istentől kaptuk. Ez a lélek örök életre lett teremtve és romolhatatlan, új testet kapunk hozzá.
Úgy mondjuk a "Hiszekegyet", hogy elmélkedjünk el ezekről a dolgokról előtte és közben is figyeljünk rá.
   Schindler atya a mise előtt rövid bevezetőt mondott Czár Jánosról, aki a következő mondatot választotta felszentelése alkalmából: "Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek." (Lk 4, 18) Ámen.

Viszlát!

513.Ti adjatok nekik enni!

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.31.Vasárnap.
Szentmise
   Ma délelőtt fél 11-kor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a kenyér és halszaporításról szólt. Jézust nagy tömeg követte, késő estig hallgatták és megéheztek. Tanítványai azt mondták neki, csak öt kenyerük és két haluk van. Hogyan vendégelhetnének meg több ezer embert? Későre jár, sivár a vidék, el kellene küldeni az embereket a közeli falvakba, hogy ott szerezzenek enni. Ti adjatok nekik enni!-mondja Jézus. Végül minden ember jóllakott és 12 teli kosárral összeszedtek a maradékból. Mi is történt ott valójában? Hogyan is történt? Teszi fel a kérdést minden ember ennek a történetnek a kapcsán és még a papok is elgondolkodnak ezen.

   A tanítványok első reakciója mondhatni természetes, képtelenségnek tartják, hogy többezer embert jóllakassanak öt kenyérrel és két hallal. Nem áll módjukban, nincs tehetségük hozzá, ezért válaszolják Jézusnak, hogy későre jár, sivár a táj, küldje el az embereket a közeli falvakba enni, mint Korazinba.
A Genezáreti-tó partján, egy csodaszép helyen van a történet helyszíne, itt játszódik. Februárban volt egy kiránduláson Izraelben az atya és ezen a helyen is jártak. A 4. században, egészen pontosan 385 és 395 között egy spanyol szerzetesnő, Egeria zarándokolt ezeken a tájakon és írt feljegyzéseket, melyről egy montecassinói bencés szerzetes emlékezett meg. Csodálatos hely, ahol hét forrás fakad, gazdag halakban. Itt emeltek is egy oltárt, amely fölé templomot emeltek  később és egy gyönyörű padlómozaik állít emléket a kenyérszaporítás történetének, mely öt kenyeret és két halat ábrázol. Az atya egyik útitársa, Korzenszky Richárd is emlékezik egyik levelében a helyre, amely megrendítő és elgondolkodtató. Tabghának hívják ezt a várost.

   Szóval azt mondja Jézus a tanítványoknak: Ti adjatok nekik enni! Ez egy tipikus Jézusi mondat. Nektek kell segíteni, képesek vagytok rá, módotokban áll, meg van hozzá a tehetségetek. Hinnetek kell benne. Ezeknek az embereknek rátok van szüksége. Az odafigyelésre, szeretetre, tiszteletre van szüksége a másik embernek. Még ha valaki a legveszedelmesebb bűnöző is, minden ember élete legnagyobb részében odafigyelést, szeretetet koldul. Mások nélkül semmik vagyunk.
   Umberto Echo írja: "A másik ember bennünk van." A másik tekintete és válasza nélkül nem tudhatjuk meg, kik is vagyunk. (Miben hisz, aki nem hisz?) Tegnap két esküvő is volt a templomban és a fiatal pároknak is valami ilyesmit mondott az atya. Figyeljünk oda egymásra, adjunk szeretetet, megbecsülést, hogy érezze a másik, szükség van rá, fontos a személye. Így lesz önbecsülése, hite, megfelelő önértékelése. Higgyük el magunkról, hogy módunkban áll megtenni a dolgokat, képesek vagyunk rá, van rá tehetségünk.

   Legyünk bátrak és tudjunk ajándékok lenni a másik ember számára. Tükrök vagyunk egymásnak, minden rezdülésünk a másik emberben nyer értelmet és az övé bennünk. Ajándékozzuk oda magunkat és Jézus szavaihoz, miszerint: Ti adjatok nekik enni! mi is vállaljuk fel ezt a "zarándoklatot". Ámen.
Viszlát!

512.Mi halljuk-e a tücsök dalát?

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.24.Vasárnap.
Szentmise
   Ma délelőtt fél 11-kor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy mennyei kincsek. Az atyának nagyon tetszik az a mondat a Bibliában, amikor Isten megkérdezi Salamont, hogy kívánjon valamit. Salamon bátran mer kérni: Éber szívet adj nekem Uram! Úgy is mondhatnánk, hogy halló szívet adj nekem Uram! Meg tudjam különböztetni a jót és a rosszat. Éberen tudjak figyelni. A mai világban is fontos, hogy felismerjük az igaz értékeket.
   Van egy kis történet, melyben egy bölcs indus meghívja egyszer Indiába egy olasz barátját és annak családját. Nagyon szép helyekre viszi el őket, sok élménnyel lesznek gazdagabbak. Olasz barátja rögtön el is határozza, hogy viszonozza a meghívást. Sokáig kérleli indiai barátját, mire az végül is igent mond. Így találkoznak újra Olaszországban, Milánóban. A városban sétálnak, az olasz nagyon büszke indiai barátjára, aki fekete bőrével és narancssárga turbánjával kitűnik a tömegből.

   Sok szép helyet megmutat neki, amikor az egyik téren hirtelen megállnak, s az indiai azt mondja: Tücsökciripelést hallok valahol a közelben! Az nem létezik-válaszolja az olasz barátja. Ebben a nagy zajban ez teljességgel lehetetlen. De én egészen biztos vagyok benne, hogy egy tücsök énekét hallom! El is kezdik keresni a közeli parkban a bokrok között, s egy ágon tényleg ott ül velük szemben  egy tücsök. Nézi a két idegent, mit akarhatnak tőle. Az olasz meg is szólal: Nektek indiaiaknak nagyon éles fületek van! Az indiai válaszol: Nektek sokkal élesebb! Azzal leejt egy pénzérmét a járdára, s mindjárt öt ember felfigyel a zajra, odafordulnak feléjük. Na látod, pedig a pénz csengése sokkal halkabb volt, mint a tücsök ciripelése!
   Mi halljuk-e a tücsök dalát? Meg tudjuk-e különböztetni a jót és rosszat? Felismerjük-e az igaz értékeket? Közvetlen környezetünkben, családunkban, hitvestársunknak és gyerekeinknek meg tudjuk-e mutatni a tücsök énekét? Tegyük meg a lépéseket, hogy mi is meghalljuk a tücsök dalát! Ámen.
Viszlát!

511.Nem csak konkoly van

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.17.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. A búza és a konkoly példázatáról volt szó az evangéliumban. Volt egyszer egy bölcs ember, akinek fiatal korában forradalmi gondolatai voltak, meg akarta változtatni az egész világot. Aztán élete derekán már csak a közvetlen környezetét, családját, barátait szerette volna megváltoztatni. Élete vége felé azért imádkozott Istenhez, hogy add Uram, hogy meg tudjak változni.
   Mi lenne, ha a diák azzal foglalkozna, hogy tanuljon és nem azzal, hogy rossz a tanár; mi lenne ha, az ember nem akarná megváltoztatni az egész világot, hanem beérné a közvetlen környezetével; mi lenne, ha a szobrász csak a szobor kifaragásával foglalkozna?

   Van egy történet, melyben egy tudós professzor pihenésképpen hajózni megy. Egy halászemberrel vitorláznak, amikor megkérdezi tőle a professzor: Ismered-e a történelmet? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted a negyed életedet. Hát a csillagászatot ismered-e? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted életed felét. Hát a filozófiát ismered-e? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted életed háromnegyedét. Egyszer csak nagy vihar kerekedik. Az izmos halász megkérdezi a professzort: Tud úszni? Nem-válaszolja a professzor. Akkor elvesztette az egész életét.
   A minap egy orvost riasztottak éjjel, aki kiment a beteghez, pedig nem is volt szolgálatban, csak úgy szívességből. Vannak még lelkiismeretes, jó orvosok, tanárok, mesterek, papok.
   Felejtsük el a "mindent" szót. Nem lehet és nem is kell mindent tudni és megtanulni. Sokszor ítéletet mondunk mások felett, a konkolyt vesszük észre. Csak nehogy úgy járjunk, hogy a végén kiderül, nem tudunk úszni. "Nem csak konkoly van." Ámen.
Viszlát!

510.Krisztus igéje olyan, mint az elszórt mag

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.10.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. A magvető példázatáról szólt az evangélium. Krisztus igéje olyan, mint az elszórt mag. Valamelyik az útszélre, másik sziklára, harmadik tövisek közé, negyedik jó földbe esik. Némelyik százszoros, másik hatvanszoros, harmadik harmincszoros termést hoz.
   Három kérdést tehetünk fel ezzel a példázattal kapcsolatban (habár, akinek van füle, hallja; sokszor nem is kell magyaráznunk, annyira egyértelműek Jézus kijelentései): Hová esik bennem a mag? Érzékelem-e a magvetőt? Milyen földbe esik a mag, tehát milyen termést hoz? Jevtusenko fogalmaz a következőképpen: "Mi, akik azt hisszük mindent tudunk, rájövünk, hogy semmit se tudunk."

   Az atya szokott kirándulni a Keleti-Mecsekben, Óbánya-Kisújbánya térségében és van egy fennsík, ahol jó elidőzni, nézni a csillagokat és meditálni ezen a természet adta csendes helyen. Milyen sok ember van, akik még nem töltöttek el egyetlen éjszakát sem a szabad ég alatt, csodálva a csillagokat. Az atya elhatározta, hogy augusztusban egy éjszaka megteszi ezt. Ahogy járta a természetet, egyszer egy emlékműnél a következő feliratra lett figyelmes: "Az orvos az csak ápol, a természet az, ami gyógyít." Pannonhalmán és Tihanyban is, mintegy négy évet töltött bencések közt az atya. 1500 évvel ezelőtt fogalmazódott meg a regula, mely hármas szabályra épül: Liturgikus imádság, fizikai munka és a Szentírás tanulmányozása, naponta két óra. Mielőtt jött az atya misére, találkozott a folyosón (gyóntató) valakivel, aki azt mondta, hogy most volt Pannonhalmán és olyan békesség és nyugalom van ott. Mi vagyunk a szántóföld, Jézus a szántó-vető. Mennyire érzékeljük őt? Sokan már befektették a tőkéjüket és nem mindenki jó helyre. Hová esett bennünk a mag és érzékeljük-e a magvetőt? Hányszoros termést hozunk?
   Az a jó föld és mi is akkor leszünk jó föld, ha béke és csend van a szívünkben. Ámen.
(És ekkor hozunk gyümölcsöt a többi ember számára is). "Tartsd meg a rendet és a rend megtart téged."

Viszlát!

509.Megértés, szelídség, alázat

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.03.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált."Magasztallak téged Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől." Jézus a tízváros környékén tanított, Korazai és Betsaida városokban, de az emberek nem hallgattak rá. Kicsit csalódott volt ezen kudarcok után, de Sidon és Tirus városaiban azt tapasztalta, hogy vannak még emberek, akik figyelnek rá.
   Jézus lelke háborgott, de megértette mindezt és elcsendesedett, megnyugodott. Személyes kudarcán túllépve a jövőbe nézett, megértette ezeket az embereket, ezt modern szóval frusztrációs toleranciának is nevezhetjük. Kudarc, magasztalás és jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhek alatt nyögtök, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok és nálam megnyugvást találtok. Ez a hármasság figyelhető meg: kudarc, magasztalás és megértés. Tóth Árpád is ír egyik versében valami hasonlóról, hogy a Nap kiárasztja ránk sugarait.

   Az élet harcában el lehet fáradni. Ennek megértéséhez alázatra van szükség. Megérteni a másik embert, hogy miért olyan, amilyen. Miért cselekszik úgy, ahogy. Lehet, fáradtabb, mint mi, elfáradt. Megértés, szelídség, alázat. Nem csak az örökös bosszankodás, fenekedés.
   Két betegnél is volt az atya az elmúlt héten és megkérdezte az egyiktől, hogy mire van szüksége? A válasz az volt: Szeretetre. Igen, amikor életünk vége felé már épp, hogy csak pislákol az élet, a szeretet az, amire még akkor is szükségünk van. A másik idős, 92 éves beteget is megkérdezte, hogy mire van szüksége? Bocsánatra-volt a válasz. Lényegében ez ugyanaz, mint az első válasz. Aki bocsánatot ad, mond, kér az szeretetet ad.
   Sarlós Boldogasszony ünnepe volt tegnap, amikor Mária áldott állapotban meglátogatta a hat hónapos terhes Erzsébetet, aki Keresztelő Szent Jánost hordozta szíve alatt. Gyönyörű az a táj, csodálatos. Harsan a természet. Élethordozók, Krisztushordozók. Mi is azok vagyunk. Életet hordozunk, Krisztust hordozzuk.

   Az Élet és Irodalom című újságban jelent meg egy cikk: Pünkösdi ujjgyakorlat címmel, mely arról szólt, hogy sok a cigány, szaporodnak, de alig halnak. Majd az író észbekap, hogy jesszusom, mindjárt kezdődik a déli mise! És nem rasszista volt.
   Fontos a megértés, szelídség és alázat mindannyiunk számára. Nem kell országos nagy terveket csinálni, elég mindegyikünknek ott cselekednie ahol él, megtenni ami tőle telik, tenni mindenkinek a dolgát, ámen.
Viszlát!

508.Földi és égi barát

Üdv kedves Olvasó!
2011.június.26.Vasárnap. Úrnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikál. Amikor visszaemlékezik gyermekkorára, Nemesnádudvaron az Úrnapi körmenetekre, mindig az jut eszébe, hogy az elsőáldozók rózsaszirmokat szórtak. A kisgyerekeknek akkor végeérhetetlennek tűntek ezek a körmenetek, az új cipő szorított és a porba süppedt, csakúgy a fehér ing és nyakkendő is. A fekete öltönykabát vonzotta magához a tüzesen szikrázó, izzó napsugarakat. Magyarországon van egy hely, Budaörsön, ahol minden évben szokás ilyenkor, 2 km hosszan virágszőnyeget terítenek gyönyörű virágokból, amelyeket előző héten leszednek már és hűvös helyen egy pincében tartanak, vízzel permetezve, hogy frissek maradjanak. Különféle alakzatokat formálnak a virágokból. A virágok mindig az ünnepet jelentik, rózsák, pipacsok, mezei virágok.

   Van egy kis falucska Fürchtenwald, ahol minden évben résztvesz a falu apraja-nagyja a körmeneten. Az atya csodálkozott is, mikor egyszer ott járt, mert olyan sokan voltak, hogy ki marad akkor otthon. Csak a betegek-mondták neki, mert mindenki résztvesz a körmeneten. Kassák Lajos írja egyik versében, hogy földi és égi barát. Mindkettő szükséges, mert különben magányos az ember. Ha van földi barátja, de nincs égi és ha van égi, de nincs földi. Fontos az életünkben Isten és az emberi találkozások. Az ünnep az mindig találkozás. Az oltáriszentség gravitációja vonz magához ilyenkor, a tabernákulum. Mindenki a legszebb ünneplő ruháját veszi fel. Ilyenkor abbahagyja az ember a hétköznapok harcait, úgymond feladja a harcot és alázatosan lehajtott fejjel közeledik Istenhez, hogy ünnepeljen. Közeledik a szentségi Krisztushoz. Mint a búvár, alámerül a lélek mélységeibe. Nem az ellenfél gyengeségén, hanem a saját erőnkön múlik a dicsőség, a mi erőfeszítésünk kell Isten áldásával. Babits Mihály is írja egyik versében, az Úr nem ment el, itt van velünk. Keressük Istent szüntelen és ismerjük fel embertársainkban, ámen.

Viszlát!

507.Istennek minden ember számít

Üdv kedves Olvasó!
2011.június.19.Vasárnap. Szentháromság vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Ahogy az olvasmányban elhangzott, Isten könyörületes és irgalmas, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag. Egyszer 1962-ben az afrikai Belga-Kongóban a függetlenségért vívott harcokban, ebben a nyersanyagokban gazdag országban törzsi harcok dúltak, ahol még az emberevés is előfordult. Egy riporter kérdezte az egyik résztvevőt, hogy valójában ettek-e embert. Igen, ettünk-volt a válasz. Fehér embert is? Azt nem, mert azok számon vannak tartva-volt a válasz. Isten előtt minden ember egyenlő. Legyen az fehér vagy fekete, férfi vagy nő, idős vagy fiatal, zsidó vagy nem zsidó, gádzsó vagy cigány. Istennek minden ember számít. Két verebet adnak egy fillérért, ha ezek közül leesik egy, Isten arról is tud. Minden hajunk szála számon van tartva Istennél. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy  Fiát adta, hogy aki hisz benne, örök élete legyen.

   Mit jelent egy édesanya? Sokszor csak akkor tudjuk meg, hogyha már nincs. Mit jelent a fiatalság? Van-e még belőle vagy már elmúlt? Mit jelent magyarnak lenni? Fogy a magyarság. Statisztikai adatok szerint az atya szülőfaluja, Nemesnádudvar pár évtized leforgása alatt 3500-ról 1900-ra változott a lakosság számában. MIt jelent kereszténynek lenni? Aki megvall engem az emberek előtt, arról vallást teszek én is mennyei Atyám előtt. Hirdessétek a tereken, háztetőkön Isten országának igazságát. Ne tartsuk meg magunknak, ne tartozzunk egy kicsit ide is, meg egy kicsit oda is. Bátran valljuk meg hitünket, akár belga-kongói és minden ember, ámen.
Viszlát!
 

506.A Szentlélek ma is mozgásban van

Üdv kedves Olvasó!
2011.június.12.Vasárnap. Pünkösdvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Ma hármas ünnep van, Pünkösd, templomunk búcsúja és a hittanos évzáró. A Szentlélekről beszélni és azt elképzelni nehéz dolog. Sokan egy megfoghatatlan, talán nem is valóságos dologra gondolnak. Jézus egy kézzelfogható valóságként mondja az apostoloknak: vegyétek a Szentlelket. Az egyház születésnapja a mai, amikor az első keresztények valóságosan érezték és meghallották a Szentlélek működését és hangját fülükkel. Ezért voltak képesek még a vértanúságot is vállalni, mert annyira bizonyosak voltak hitükben. Az első szerzetesrendek is ezért alapultak meg, mert a Szentlélekre oly figyelmesek és hallóak voltak az akkori emberek. Megálltak, kontempláltak, elmélkedtek, meditáltak. Hitünket, mint a kincset, törékeny cserépedényben őrizzük, mondta Pál apostol. Luther Márton is azért csinált egyházreformot, mert szerinte az egyház elveszítette belső hallását, érzéketlen lett a Szentlélek iránt.

   Ha megfigyeljük az idős embereket, koruk előrehaladtával egyre kevesebbet beszélnek és egyre többet hallgatnak. Sokszor a csend beszél és többet mond mindennél. Az életünk nem csak tőlünk függ, Isten áldása van rajtunk és akarata teljesedik ki életünkben. A Szentlélek ma is mozgásban van, hogy bölcs és jó dolgokat vigyünk véghez életünkben.
(Schindler atya beszélt még a hétköznapok Szentlelkéről és arról, hogy amiket elmondott, mindenki döntse el, mihez kezd vele).(Megköszönte a hittanos oktatók, jobban mondva tanítók és a templomi ének-ifjúsági zenekar működését is, mert mi egyedül semmire sem megyünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk). Ámen.
Viszlát!
  

505.Ne féljetek, én veletek vagyok minden nap...

Üdv kedves Olvasó!
2011.június.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában egy vendég atya prédikált, mert Schindler atya egyházközségi kirándulást vezet, ha jól tudom, Burgenlandban. Ma van Urunk Mennybemenetele.
Az evangélium is erről szólt, majd a prédikációban elhangzott, hogy amikor 1961-ben Jurij Gagarin először volt fent a világűrben, visszaérkezvén elmondta, hogy nem találkozott fent Istennel, sem angyalokkal és mennyországgal sem. Ezt az ateista világ, a Szovjetunió is kitörő örömmel fogadta.
   Hogyan képzeljük el Istent és a mennyországot? Amikor egy kisgyereket arra kérünk, hogy rajzolja meg, akkor egy trónon ülő idős bácsikát rajzol, hosszú ősz szakállal és körülötte citerázó angyalok állnak. De be kell vallanunk, hogy valójában egy felnőtt sem tudna ettől valóságosabb képet rajzolni.

   Istent elképzelni azért nem tudjuk, mert mint ahogy a Biblia is írja, Isten lényege a lélek, szem nem látta, fül nem hallotta, az értelem fel nem fogja, amit azoknak készített, akik hisznek benne. Isten világa az értelmünkön túli világ, nem tudjuk elképzelni, mert nincs összehasonlítási alapunk és ismeretünk sem róla. Jézus mondja a tanítványoknak, amikor megtörténik szimbolikus értelemben a mennybemenetel, tehát felemelkedik az ég felé, ami az akkori világban jelképezte Menny és Föld viszonyát, a Nap, a világosság, a fény, a szabadság szimbólumát, szóval azt mondja Jézus a tanítványainak: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Ne féljetek, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig." A feltámadás és a mennybemenetel egy lelki állapot, amely túlmutat ezen a világon, máslényegű, amikor a lélek megtalálja békéjét és nyugalmát Istenben. Aki hisz Jézusban és mindvégig kitart, azt Jézus is felemeli a mennyekbe, ámen.
Viszlát!
  

504.Teremjetek gyümölcsöket

Üdv kedves Olvasó!
2011.május.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Vendégként a Liszt Ferenc kórus énekelt. Az evangéliumban szép szavakat hallgathattunk, melyben Jézus vígasztalja a tanítványait. Vígasztalás, megvígasztaltatás. Tartsátok meg a parancsolatokat és ne féljetek, mert elküldöm hozzátok a vígasztalót. Isten mellettetek áll, az ember nincsen egyedül.
   Néró császár idejében élt Seneca, a tudós, aki három özvegyasszonynak írt levelében azt mondja, térjetek vissza a tudományhoz, mert az segít rendezni a dolgokat, az életet. Mi itt a templomban most azt hallottuk, amit a Liszt Ferenc kórus énekelt, hogy az Úr keze az, ami felemel.

   Mindenkinek szüksége van vígasztalásra, olykor a csendes egymás mellé állás az, amire szükség van. A szenvedés minden ember életében jelen van, infernóinkat, életünk sötét és mély völgyeit egyedül nagyon nehezen járnánk végig vagy talán végig sem tudnánk járni. Társra szorul mindenki, társsal együtt könnyebb. Segítségre, vígaszra van szükségünk.
   Nem hagylak titeket árván, ne féljetek, mondja Jézus a tanítványoknak Jeruzsálem kapuinál. Szavai simogatólag hatnak. Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Az Atya a szőlőműves, én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővessző. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem. Én tibennetek vagyok és ti énbennem. Aki bennem van és akiben én benne vagyok, az gyümölcsöt terem. Aki nem terem gyümölcsöt, azt az Atya lemetszi (amelyik szőlővessző nem terem gyümölcsöt, azt az Atya lemetszi a szőlőtőről).
   Van egyfajta gondolkodásmód, mely azt mondja, hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot embertársainkkal és akkor nem lesz fájdalmas életünk, ha a magányra törekszünk. Ez a fajta gondolkodásmód vezetett el napjaink individualista, széthulló, elmagányosodó világához.

   A mai énekeket hallgatva elmondhatjuk, hogy szép a szóló, gregorián ének is, de a polifónia, a több szólam sokkal színesebb és szebb. Mintha Jézus is azt mondaná, énekeljetek, táncoljatok, játsszatok, tegyetek szép dolgokat összefogva egymással, egymásért, a városért, az országért. Teremjetek gyümölcsöket és ezt csak az tudja, aki csinálja. A parton állva nem lehet megtanulni úszni.
   Az Atya örömét leli azokban, akik gyümölcsöt teremnek. Jézus azt mondja, én megmutatom magam nektek és veletek vagyok mindig, hogy gyümölcsöt teremjetek, ámen.
(Szabadítson meg bennünket az Úr félelmeinktől és úgy induljunk neki a jövő hétnek, mert a vasárnap az önmagában is szép és ünnepi, Jézus hite legyen velünk mindenkor).
Viszlát!

503.Találkozások

Üdv kedves Olvasó!
2011.május.22.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, egyben elsőáldozás is, Schindler atya prédikált. Az evangélium után felolvasott egy részletet Pál Feri atya prédikációjából, amit előző héten mondott Budapesten egy elsőáldozás alkalmával, s mely részletet Vinkó Zolitól kapott meg email-ben, a Barátok zenekarának vezetőjétől.
   Megkérdezte Pál Feri atya az elsőáldozóktól, hogy miért fontos a találkozás, mit jelent nekik a találkozás. Egy kisfiú, korához képest, nagyon okos és bölcs választ adott. Azért jó találkozni a másik emberrel, hogy jót cselekedjünk vele, tudjunk jót tenni neki. Amikor jót teszünk valakinek, az a mi barátunk lesz és megismerjük az életét. Amikor találkozunk valakivel, akkor bekukkanthatunk a másik életébe.

   Így van ez bizony, nem csak a gyerekek esetében, hanem velünk, felnőtt emberekkel, keresztényekkel is. Az áldozás során találkozunk Jézussal, de amikor olvassuk a Bibliát, bepillantunk Jézus életébe. Nagyon sok szülő, nagyszülő, még dédszülő is ül most itt a padsorokban, hogy megnézze gyermeke, unokája elsőáldozását és ilyenkor könny szökik a szemekbe. Az ember igyekszik, hogy mindent jól csináljon, minden tökéletes legyen, jól nevelje gyermekét, de mindenhol vannak hibák is. Fontos a remény, hogy a hibák ellenére is, mindig minden majd jobb is lesz. Tanulnunk kell a múlt hibáiból, megbocsájtanunk önmagunknak is a bűneinket, mert aki hátranéz, az alázuhan, de aki előrenéz, az felemelkedik.
   Az atya visszaemlékezett, hogy amikor ő volt elsőáldozó, az jutott eszébe, hogy kapott egy új cipőt, ami szorította. Emlékezett a szépen megterített fehér asztalra, aminél ő is ott állhatott végre az udvaron és a sok finom falatra. Eszébe jutott egy történet, mely közeli hozzátartozóival történt, hogy volt egy kislány úgy 60 évvel ezelőtt, aki elsőáldozásra készülődött.

   Mindenki a legszebb kis ruhácskát adta a kislányokra, de az egyikük annyira szegény volt, hogy a sok fehér ruhás "kismenyasszony" között, csak fekete ruhát húzhatott. Volt egy másik kislány, Rozali, akinek az anyukája ezt megtudva, meglátva, azt mondta a kis Rozalinak, hogy szolidaritásból ő is húzzon fekete ruhát, mert mégiscsak, hogy néz az ki, hogy ez a szegény kislány egyedül lenne csak. Rozali is fekete ruhát húzott, és onnantól egy életen át barátok lettek. Az atya is ismeri ezt a történetet és elég ránéznie erre a "kislányra", mindig összemosolyognak, érdemben találkoznak, mert részesei voltak ennek a szeretet történetnek, mindketten tudnak róla. Ez a történet, amely mintegy 60 évvel ezelőtt történt, még mindig él azoknak az embereknek a szívében, akik érdemben részesei voltak, vagy tudnak róla. Ez a kis történet még tovább is élni fog, amikor elmeséljük másoknak.

   Nagyon fontosak az érdemi, emberi találkozások. A kis elsőáldozóknak is arra kell törekedniük, hogy megnyissák szívüket és lelküket minél több ember előtt, hogy szeretetet adjanak, bekukkanthassanak a másik életébe és nekünk felnőtteknek is ezt kell tennünk. Ámen.
(Az imádkozásnál egymás kezét fogva álltunk, mert az érintés is egy módja annak, hogy kicsit bekukkanthassunk a másik életébe.)
Viszlát!

502.Hivatásunk, feladatunk van

Üdv kedves Olvasó!
2011.május.15.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János diakónus prédikált. Beszélt Assisi Szent Ferencről, aki álmában harci felszereléseket, sisakokat, dárdákat látott és úgy értelmezte, hogy neki harcolnia kell és így dicsőséget szerezni. Akkoriban nagyon sok háború dúlt a szomszédos tartományok között, el is indult útjára Ferenc, arra gondolva, hogy akár még hercegi címet is szerezhet. Azonban távol otthonától lebetegedett és haza kellett térnie. Újabb álmot látott, melyben egy hang azt mondta neki, Ferenc, rosszul értelmezted az első álmodat, nem kellett volna harcba menned, menj haza. Ferenc ellátogatott a Szent Damján kápolnába, ott imádkozott és közben látta a roskadozó falakat, hallotta bensőjében a hangot: Ferenc, újjá kell építened az egyházamat. Nemsokára meg is alapította a Ferences rendet, amit Barátoknak is hívnak, itt Baján is a Barátok templomát. Gazdag fiatalokból alapította, de felvállalták a szegénységet.

   Ezután János diakónus beszélt egy kicsit saját életéről is. Elmondta, hogy egy évvel ezelőtt halt meg a felesége és akkor ő is hallott egy evangéliumot, melyben arról volt szó, hogy a szőlősgazda munkásokat fogadott a szőlőjébe. Kiment a piacra háromkor, hatkor és kilenc órakor is, még egy órával naplemente előtt is, mindenkivel ugyanabban a bérben egyezett meg, vagyis egy dénárban. Aki sokat dolgozott, az is egy dénárt kapott, aki kevesebbett dolgozott, az is egy dénárt kapott. (Mindezt az evangéliumot elhunyt felesége névnapján hallotta). Ekkor döntött úgy, hogy 67 évesen beül újból az iskolapadba a húszéves papnövendékek közé és egy év tanulás után, idén júniusban lesz a pappá szentelése.
   Nem csak papi, szerzetesi és orvosi hivatás van. A diakónus is boldog családban él, mindig is a Szent Családot tekintette példaképének, Józsefet, aki ha kellett, Egyiptomba menekítette családját, majd később visszatért velük. Csendesen a háttérben volt mindig, hallgatott, de szolgálta családját, ácsként értük dolgozott. Mindent lehet hivatásként csinálni, csak a legjobban kell csinálni. Legyen az ember akár óvónő, elektronikai szakember vagy ács, mindent lehet hivatásszerűen csinálni.

   Apaként két boldog gyermeket nevelt fel, Andreát a lányát és Ivánt, aki pap. Boldog nagyapa is egyben és 43 évig élt boldog házasságban feleségével. Lehetünk akárhány évesek és élhetünk akárhol, hivatásunk, feladatunk van ott. Nagyapaként is rendelkezésre állunk, segítünk az unokák nevelésében. Az ember nagyapaként sokszor még jobban oda is tud figyelni az unokákra, mint saját gyermekeire, mert ekkor már kevesebb a felelőssége. Papi, szerzetesi hivatások napja van és a család éve. Imádkozzunk, hogy mindenki megtalálja saját hivatását és feladatát az életben, ámen.
(Szeretettel meghívott mindenkit az "atya" pappá szentelésére, amely június 25-én lesz Kalocsán, majd másnap Bácsalmáson is elmondja prédikációját).
Viszlát!
  

501.Miről beszéltek?

Üdv kedves Olvasó!
2011.május.08.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium az emmauszi tanítványokról szólt. Abban az időben a római birodalomban, mintegy 350 út volt, amit jól megépítettek és amelyen rendszeresen jártak az emberek. Szokás volt, hogy mielőtt útra kelt az ember, összejött a család, barátok egy lakomára és mikor indult valaki, el is kísérték az út elején. Eléggé veszélyes volt akkoriban útra kelni, különösen egyedül. Vadállatok, farkasok, vaddisznók, néhol oroszlánok is veszélyeztették a vándort, nem is beszélve a banditákról.

   Valaha Emmausz egy gyönyörű, ligetes kis település volt, mára már nem létezik. Az Emmausz felé vezető úton ment a két tanítvány és beszélgettek. Egyszercsak odalépett hozzájuk Jézus és útitársukul szegődött. Megkérdezte őket, hogy: Miről beszéltek? Ez a kérdés tulajdonképpen arra irányult, hogy nem is a beszélgetés témájára, tartalmára volt kíváncsi, hanem a két emberre. Itt vagyok, rendelkezésetekre állok! Minden figyelmével, teljes erejével és személyiségével feléjük fordult. Ők éppen a jeruzsálemi események után, hazafelé tartottak, csalódottak, frusztráltak, kétségbeesettek voltak, Jézus keresztre feszítése után. Akadozva beszéltek. Mikor Jézus rákérdezett: Mi történt Jeruzsálemben? Azt válaszolták: Hát nem tudod? Talán Te vagy az egyetlen, aki nem tudja. Két-három órás volt az út, amit így együtt megtettek. Fáradtak voltak, beesteledett és behívták Jézust a házukba, együtt vacsoráztak. Közben a kenyértörésről felismerték Jézust, de Ő eltűnt a szemük elől. Hittel és reménnyel telve még azon éjszaka rohantak vissza Jeruzsálembe, majd mondták egymásnak, hogy miközben Jézussal voltak, lángolt a szívük.

   Igen, Jézus útitársként szegődött hozzájuk. Kellenek az útitársak az ember életében is. Egyedül nehéz utazni. Főleg akkor nehéz, amikor az útitársunk is fáradt, ebből lehetnek a veszekedések és tragédiák is. Jézus teljes figyelmével és személyiségével, minden erejével a tanítványok felé fordult. Rájuk volt kíváncsi, az idejét és figyelmét szentelte nekik. Itt vagyok, rendelkezésetekre állok!
   Szórjátok a villámaitokat, én azért vagyok, hogy villámhárítóként levezessem azokat. Ezt csak az tudja megtenni, aki rendben van önmagával, lelki békéje van. Sokszor arra van szüksége a másik embernek, hogy meghallgassák. Elég egy-két kérdés, beszéltetni kell, beszélni engedni. Kíváncsinak lenni rá, figyelni rá. Elegendő egy-két segítő kérdés. Sokszor a csend és nyugalom van hatással a másik emberre. A béke boldoggá, a békétlenség nyugtalanná teszi a másik embert is. Ami bennem van, egy idő után az lesz benned is, ami benned van, egy idő után az lesz bennem is. Amikor megszületnek a kisbabák, mindenre figyelnek és elkezdik utánozni a körülöttük élőket, rezonálnak a környezetükre. Minden ember érzékeny és rezonál a környezetére.

   Van egy történet, amely a vietnámi háborúban játszódott le, a tűzvonalban megjelent hat buddhista szerzetes, akik egymás után haladva, a legnagyobb csendben és békességben a tűzvonal közepén mentek keresztül. Ezt látván a szemben álló katonák sorban leeresztették a fegyvert, abbahagyták a lövöldözést, letették a lantot. Elég volt arra a napra, emlékszik vissza az egyik katona. Ott, akkor, abban a pillanatban megszületett a béke.
   Sokszor vagyunk felületesek egymás iránt, néha csak tanácsokat osztogatunk, aztán el van intézve. Legtöbbször még jóindulatúnak hitt kérdéseinkkel is sebeket szakíthatunk fel, ez így természetes. Ezért kell nagyon odafigyelnünk, mert aki rendben van önmagával és lelki békéje van, az tud csak igazán segíteni másoknak a csendjével, nyugalmával, segítő kérdéseivel, hallgatásával. Jézus, amikor hitet adott és erőt a két emmauszi tanítványnak, akkor hirtelen eltűnt szemük elől. Amikor segített rajtuk, nem maradt ott tovább. Most már bízhattak a saját erejükben. Ámen.
Viszlát!

500.Mi is járuljunk hozzá mások feltámadásához

Üdv kedves Olvasó!
2011.április.24.Vasárnap. Húsvétvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium Jézus feltámadásáról szólt. Péter és egy másik tanítvány futnak a sírhoz, amit üresen találnak. Az asszonyok közül Mária Magdolna találkozik először a feltámadt Jézussal. Istennek van humorérzéke, az a Magdalai Mária látja először Jézust, akibők hét ördög ment ki. Először azt hiszi, a kertész az, csak később ismeri fel. Simon farizeus házában történt az az eset, amikor Mária Magdolna könnyeivel öntözi Jézus lábát, majd hajával megtörli és drága kenetet tesz rá. Simon kellemetlenül érzi magát, hogy egy ilyen nő van a házában és Jézus nem ismeri fel, hogy bűnös. Jézus nem az egészségeseket, hanem betegeket, farizeusokat, vámosokat jött gyógyítani. Izraelben egy nagy sziklahegyről letekintve terül el a Genezáreti-tó és látszik egy kis falucska, Magdala.

   Egy szó is elég sokszor, hogy az ember feltámadjon, egy elismerő szó. Jézust felismerte Mária Magdolna, ahogy később az emmauszi tanítványok is a kenyértöréskor, a halászok a halsütéskor, Saul a damaszkuszi úton. Jézus megszólít és sok ember vár arra, hogy megszólíttassék. Ezt nem csak szimbolikusan kell érteni, hanem rajtunk keresztül is történik mindez. Szavainkkal és gesztusainkkal mi is járuljunk hozzá mások feltámadásához, ámen.
   (Előző szentmiséken is sok jó dolgot hallottunk, minden embernek megvan a saját szenvedéstörténete, passiója. Jézus bennünk is verítékezik vérével és szenved, elárultatik. Leginkább családjainkban hordozhatjuk keresztünket. Ne sírj, ne aggódj, az Úr vár rád.)
Viszlát!

499.A megváltás csak úgy lehetséges, ha közös

Üdv kedves Olvasó!
2011.április.23.Szombat. Nagyszombat.
Szentmise
   Ma délután fél ötkor a Barátok templomában Tűzszentelés volt. Az ezt követő misén Schindler atya prédikált. Az evangélium Jézus feltámadásáról szólt. Kedves testvérek, Jézus feltámadása a keresztények reménye. Ahogy a tegnapi misén is elhangzott, egy magyar filmrendezőt idézve, régebben sokkal egyszerűbb volt filmet rendezni, a kétpólusú világban a látható fizikai erőszak volt jelen, de manapság egyfajta lelki erőszak uralkodik a világban, mely sunyi, gyáva és elbújik, amelyet mélyen kell analizálni. Tíz évvel ezelőtt a 2001. szeptember 11-i események is jól jelezték ezt, sőt már a harmincas években is Amerikában olyan filmeket készítettek, amelyek csak a sikerről szóltak.
   Tanúi lehetünk egy kultúraváltásnak is manapság, mely megjelenik a hangokban, ízekben, illatokban, viselkedésmódokban, divatban. Az ember elveszti otthonosságát a világban, nem érzi egyívásúnak magát másokkal, elidegenedik.

   Ragyogó tavaszi nap ez a mai, zölldellnek a fák, minden zöldbe borul, virágzik a meggyfa. A tavaszi illatokban fürdő hűvös hegyekben, az olajfák alatt Jézust csókkal árulja el Júdás, a Getszemáné kertben. Jézusnak talán nem is a fizikai fájdalmak, hanem ez az árulás fájt jobban és mégis kimondja, barátom. Két eltérő gondolkodásmód. Péter kivonja kardját, mire Jézus is megszólal: Aki kardot fog, az kard által vész el. Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ezeken a mondatokon születik meg az egyház. Az igazán bölcs, odafigyelő szelídséget nem törheti meg semmi. Jézus tanítványokat gyűjt maga köré, 72-t. A tanítást és a szüntelen tanulást vallja, nekünk is tanulnunk kell a másik embert. Gyertek hozzám, mert én alázatos és szelíd vagyok, nálam megnyugszik lelketek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Azért, hogy gyümölcsöt teremjetek. Azt kell tennetek, hogy szeressétek egymást. A megváltás csak úgy lehetséges, ha közös. Egyedül nincs megváltás. Életünk feltámadásai és a végső feltámadásunk is csak így lehetséges, ha Jézusra hagyatkozunk és gyümölcsöket termő, szeretetteli életet élünk, ámen.
Ezután körmenet volt a Szentháromság teret érintve.

Viszlát!

498.Váljunk "látókká" avagy aktívan cselekedve

Üdv kedves Olvasó!
2011.április.10.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, Lázár feltámasztásáról szólt. (Márta, Mária és Lázár testvérek voltak. Márta értesíti Jézust, hogy barátja Lázár beteg. Mire Jézus odaér, Lázár már négy napja sírban feküdt. Jézus mélyen megrendült és megindult, könnyekre fakadt. Elhengerítették a követ a sír bejárata elől, majd Jézus így szólt: Lázár jöjj ki! Lázár kijött a sírból és levágták róla a leplet, amivel be volt tekerve a teste, hogy könnyebben mozogjon. (Előtte még Márta mondta Jézusnak, hogy már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus kérdésére, hogy hiszed-e, hogy minden lehetséges az Úrnak, azt válaszolta, hogy hisz a föltámadásban, azon az utolsó napon). Jn, 11; 1-45.

   Schindler atya egy barátját látogatta meg, aki súlyos betegen fekszik, s a rózsafűzért szorongatta kezében, azt mondván: ebbe kapaszkodok! Izraelben az Olajfák hegyének nyugati oldalán van egy temetkezési hely, amely a Szentek Szentjére néz, oda lehet rálátni. A templom már nem létezik ugyan, de a remény továbbra is megmaradt. A hely annyira varázslatos, hogy hatására szinte földbe gyökerezik az ember lába, ahogy szemléli. Illyés Gyula írja: A keresztények húsvétja kesztyűt dob a látszatnak. Kiss Ulrich jezsuita atya írja: Minden ember élete egy sírból kibontakozó élet. A végső feltámadás az Isten titka. De mindennapi feltámadásaink csak aktív részvételünkkel lehetséges. Mint ahogy Lázár sírjánál is elmondja Jézus, ez a legfőbb üzenete: A köveket nekünk kell elgörgetnünk, aktívan közre kell működnünk ebben a földi feltámadásban. Márta azt mondja, hogy hisz a végső feltámadásban; meg hogy a sír már négy napja zárva, szaga van. Jézus erre azt mondja, hengerítsétek el a követ, vágjátok le róla a pólyát, hogy menni tudjon. Aktív közreműködést kér. Amilyen a nagyböjti felkészülésünk, olyan lesz az egész életünk. Ámen.

   Ezt megelőző vasárnap Bábel Balázs érsek tartott szentmisét este és délután lelkigyakorlatot. A fél kilences diákmisén, azt hiszem Czár János atya volt, arról beszélt, hogy: a farizeusok lelki vakságban jártak, mi ne csak nézzünk, de lássunk is. Váljunk "látókká". Az evangélium ugyanis az volt, amikor Jézus meggyógyítja szombatnapon a vakon születettet. Az érsek atya elmondta a lelkigyakorlaton, hogy ne csak békességes lelkűek legyünk, hanem "békességszerzők" legyünk, aktívan cselekedve. Mindenkinek megvan a keresztje, amivel együtt él, de Jézusért önként is vállalnnunk kell valamit, ez a Jézusért önként vállalt kereszt.)
Viszlát!

497.Felebaráti szeretet szolgálata

Üdv kedves Olvasó!
2011.március.13.Vasárnap. Nagyböjt 1. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus a pusztába megy és megkísérti a sátán. A kísértéssel már a Teremtéstörténetben is találkozunk, amikor az első emberpár, Ádám és Éva esznek a tiltott fa gyümölcséből sátán kísértésére, aki kígyó képében jelenik meg. Amikor Jézus elvonul böjtölni a pusztába, ebbe a nagy sivatagba, amely egyben hegyvidéki jellegű is, sátán többször is megkísérti, de Jézus ellenáll neki, s azt mondja, takarodj tőlem sátán. Lukács evangélistánál viszont ezt olvashatjuk, hogy sátán egy időre hagyja csak el Jézust. Hát még Őt is? Még őneki is szembe kell néznie a kísértéssel egész életében? Mi emberek is így vagyunk ezzel, hogy életünkben kísértéseknek vagyunk kitéve.

   Egyszer egy pszichológus elment egy orvos barátjához az éves kötelező orvosi vizsgálatra, aki talált a lapockája környékén egy bőrelváltozást. Azt mondta neki, menjen el a bőrgyógyász barátjához, mert alaposabb kivizsgálás kell. Ez a pszichológus el is ment a bőrgyógyászhoz és azt mondta neki, hogy őszintén mondja el, mi a baj. A bőrgyógyász azt mondta neki, hogy a lapockája környékén ez az elszíneződés minden bizonnyal melanóma vagyis bőrrák. Mégis mennyi időm van hátra még?-kérdezte a pszichológus. Egy teljes éved-válaszolta a bőrgyógyász. Mit is kezdjen ezzel az egy évvel? Hazament és elgondolkodott, hogy mit is csinált eddig életében. Embereket gyógyított, embereknek segített, szolgált a gyógyításával. Ezt fogja tenni a hátralévő egy évében is, amíg csak erővel bírja. Ekkor elővette egy 20 évvel korábban kezelt betegének a kartonlapját, vajon mi lehet most ezzel az emberrel, megváltozott-e az élete?
   A mi életünkben is a legfontosabb a felebaráti szeretet szolgálata, amikor életünk végéhez érünk, elmondhassuk, hogy az életet, a jó harcot megharcoltam, félretétetett nékem az üdvösség koronája, melyet az igaz bíró, Isten ad majd. Jézus tökéletes példát mutat nekünk a kísértéseket legyőzve, bízhatunk benne és megfoghatjuk a kezét, hogy vezessen bennünket a Nagyböjt 40 napja alatt is és egész életünkben, ámen.
(A Nagyböjt 40 napja alatt a vasárnapok kis szigetek, az Úr napja örömmel teli pillanatai, melyek erőt adnak a szürke hétköznapokra).

Viszlát!
 

496.Ahogy Jézus is tette annak idején

Üdv kedves Olvasó!
2011.február.20.Vasárnap.
Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a felebaráti szeretetről szólt. Ez az év a család éve, ez a hét a házasság hete. Az evangéliumban a föltétel nélküli szeretetről volt szó, ezt kell megvalósítani a családon és a házasságon belül is. Az ember személye kapcsolatban, a másikkal való kapcsolataiban létezik. Egyedül senki vagyok, lehetek bármilyen pozícióban, csak a másikkal való kapcsolatban lehetek azzá, aki vagyok. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok 60%-a felbomlik hazánkban, az egyedül élők száma 16%-ról 36%-ra emelkedett. Németországban 30% szociális halott van, tehát akinek senkije sincs, se családja, se barátja. Évi 150 ezerrel fogy a lakossága, mai korunkban lezajlik egy népvándorlás és egy kultúraváltás is, amibe beletartozik a kereszténység is.

   Az Új ember katolikus újságban nyilatkozott Bíró László a házasság hete alkalmából. A társadalom van válságban, s vele együtt a család. Máshol azt olvashatjuk, hogy a család válsága eredményezi a társadalom válságát. A kettőt együtt is szemlélhetjük. Nagyon fontosak a családi minták, ezért férj és feleség a házasságban egymás partnerei kell, hogy legyenek. Férj és feleség egymást kiegészítő valóság. Nem vetélytársak, akiket grammban lehet mérni. A társadalom építése, a család megtartása csak így valósulhat meg. Az élettársi kapcsolatban élők átlagban 3 évig vannak egymás mellett, a gyerek csak eddig érezheti biztonságban magát. Azt mondhatjuk, ez is több, mint a semmi, legalább 3 évig biztonságban vannak.
A házasságban, a családban méltányolnunk kell a másik törekvéseit, mégha próbálkozásai nem is tökéletesek és nem mindig jók. A feltétel nélküli megbocsájtás is fontos, ami teljes szívből történik, nem csak ímmel-ámmal. A család szekere csak így mehet előre, a gyerekek csak így kaphatnak megfelelő példát az életre. Az elváltak is tanúságot tehetnek a házasság szentségéről és a hűségről, szenvedéseikben, amikor nem járulhatnak szentáldozáshoz. Az egyedülállókhoz is oda kell fordulnunk, hogy ne érezzék méltánytalannak helyzetüket.

   Izraelben most tavasz van, Názáretben, Kafarnaumban és a Galileai vidéken, a Genezáreti tó partvidékén gyönyörű a táj, virágzik a mandula, piroslik a szellőrózsa, mely nagyon hasonlít a mi pipacsunkra és érik a narancs, gránátalma. Ez a táj inspirálta 2000 évvel ezelőtt azt a názáreti fiatalembert is, aki prédikált az embereknek a felebaráti szeretetről és Isten országáról. Isten temploma vagytok és Isten lelke lakik bennetek. Ez a táj ma is inspirálja az embert, aki éli mindennapi életét, nem figyelve arra, mit csinálnak a politikusok. Mindenkinek tennie kell a dolgát, ott ahol van.
(Fontos a családban az érdemi találkozások, kapcsolatok, beszélgetések, amikor egymás lelkét, szellemét, testét érintjük meg és próbáljuk megérteni, mi van a másikban és miért, segítünk egymás bajaiban, problémáiban és együtt örülünk, de nem csak úgy felszínesen, hanem érdemben.
   Férj és feleség egymást kiegészítő valóság, mint ég és föld, tűz és víz, nappal és éjszaka).
Úgy kell tennünk nekünk is, ahogy Jézus is tette annak idején, ámen.

Viszlát!

495.Halkan fölcsendül a hegyi beszéd

Üdv kedves Olvasó!
2011.február.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a Hegyi beszédről szólt. Benne van a parancsolatokban: Ne ölj! Jézus erre azt mondja, még csak ne is haragudjatok egymásra; Ne paráználkodjál! Jézus erre azt mondja, ha valaki csak rátekint egy nőre bűnös vággyal, már paráználkodott azzal az ő szívében; Hamis esküt ne tégy! Jézus erre azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdözzetek, hanem a ti szavaitok legyenek igen-igen, nem-nem, mert ami ezeken felül vagyon, a gonosztól van. Mózes amikor lejött a Sínai-hegyről, közölte a néppel Isten parancsolatait az Ószövetségben. Ezzel párhuzamba állítható Jézus Hegyi beszéde, a boldogságok felsorolása az Újszövetség népének.
   Spanyolországi jámbor asszonyok köréből indult el a IV. században zarándoklatra Egeria, aki útinaplót is írt, végiglátogatta mindazokat a szent helyeket, melyek az Ó-és Újszövetséghez köthetők. A Genezáreti-tó északi partján elhelyezkedő Nyolc-boldogság hegyénél is volt és nagy hittel írt erről a helyről, melyen a Hegyi beszéd is elhangzott. Az atya is most járt Izraelben és felkereste ezt a helyet, mely még mindig nagyon jól hasonlított az Egeria által leírtakra. Kafarnaumban Péter apostol háza, fölötte a hegyen templom, melyet azóta már újjáépítettek és a Hét-forrás, melyek meleg vizükkel táplálták a tavat az ottani halak életteréül szolgálva. Nagyot dobban a szív, amikor az ember ezeken a helyeken jár.

   Juhász Gyula is írt egy verset a Hegyi beszédről:

A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.

Ragyog a hegy ezüstös glóriában,
A ciprus bűvös illatot lehel,
A Hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.

Szöllő virágzik dús lankásokon
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.

A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.

   A francia forradalom idején az volt a jelszó, hogy: "Szabadság, egyenlőség, testvériség!" Ma a nyugati világra leginkább a szabadosság, lustaság és ötlettelenség jellemző. De nem igaz az, hogy az ember agresszív, mégha ilyen hírekkel is árasztanak bennünket el a bulvárlapok és média. Ebben is élünk, de jobb nem odafigyelni erre, mert megzavarja az ember szívét és lelkét. Igenis, megvan minden emberben a másikra való odafigyelés igénye. Minden emberrel lehet beszélni, minden ember megszólítható. Mindenkiben van a léleknek egy finomsága, a lélek eleganciája. Vannak, akik ismerik, hogy mi az igazán lényeges az életben és melyek a lényegtelen dolgok. Lehet-e testvériség a mai világban az emberek között? A szőnyegbombázást felválthatja a Szentírás csendessége, a férj mondhatja azt feleségének, hogy szeretlek kedvesem. A bántás helyett elismerhetjük, hogy tévedtem és kimondhatjuk, hogy bocsánat. Mielőtt kimondunk egy szót, háromszor is hallgassunk előtte. Sokszor vannak olyan pillanatok mindegyikünk életében, hogy fáradtak, ingerültek vagyunk. Bolond lukból bolond szél fúj-tartja a mondás is. Csak hagy mondja, majd abbahagyja. Nem kell rögtön veszekedni kezdeni a másikkal. A békét, szelídséget, testvériséget megvalósíthatjuk családjainkban, igazán közel kerülve egymáshoz.

   Nagy Gáspár, piarista szerző írja versében:
Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség: fehér paplan,
se hó, se hold nem világol-
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén-
ri Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge-
el kell érnünk Betlehembe!

   Ahogy a vers is mondja: hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban. Hinnünk kell a testvériségben és Jézus szavaiban, a nyolc boldogságban. Izraelben így köszöntik egymást az emberek: Sálom! (Béke!). Ezt kívánjuk mindenkinek, hogy találjuk meg szívünkben Jézus békéjét, ámen!

   Tegnap este 5 órakor a Józsefvárosi templomban voltunk szentmisén, az egész család. Az anyunak volt a 4. évfordulós miséje, Szabolcs atya prédikált. Az evangélium természetesen itt is a Hegyi beszédről szólt, hogy Jézus hozzátesz még egy lapáttal a Mózesi parancsolatokhoz. Ne ölj!-De még csak ne is haragudj! Ne paráználkodj!-De még csak ne is tekints ilyen szándékkal nőre! Ne esküdj hamisan!-De még csak ne is esküdözz sehogyan sem! Szavaitok legyenek igen, igen vagy nem, nem. Ha valaki kimond valamit, akkor az úgy legyen, ne kelljen kételkedni benne és bizonygatni neki. Ne legyünk képmutatók, hanem bensőnk sugározzon át rajtunk, hogy valós képet mutassunk! Ámen.
(Amivel foglalkozunk, az látszik rajtunk, tekintetünkön is).
(Mise után megköszöntük Szabolcs atyának a szertartást.) (Az apu vasárnap délelőtt gyújtott 7 gyertyát mindegyikünk nevében a bokodi temetőben).
Viszlát!

494.Só legyünk a világban

Üdv kedves Olvasó!
2011.február.06.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés diákmise volt, Ágoston atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus elmondja tanítványainak, ti vagytok a Föld sója. Jézus is megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartanak engem az emberek? Sokféleképpen vélekedtek róla, volt aki Illést, volt aki Keresztelő Jánost látta benne. Péter apostol mondta, hogy: Te vagy az Emberfia! Boldog vagy, mert ezt a Szentlélek jelentette ki neked, mondta Jézus. De most Jézus azt a kérdést teszi fel nekünk, hogy: Kik és mik vagytok ti? Mit csináltok? Hogyan csináljátok? Ti vagytok a Föld sója, a hegyen épített város és a lámpás.

   Egy kis sónak milyen nagy tekintélye van az ételben, megadja annak alapízét. Így vannak a keresztény emberek is a családjukban, iskolában, munkahelyen és a társadalomban. Nagy felelősség is ez, mert rájuk figyel a világ, más a véleményük, képviselik Jézus igazságát. Főszerepet tölt be az ételben a só is. Mert ha a só ízét veszti, nem jó semmire, csak hogy kidobják és eltapossák. Az ízét vesztett só nem csak önmagát teszi értéktelenné, hanem az egész ételt is. Ezért kell odafigyelnünk fontos szerepünkre, hogy só legyünk a világban. Hegyen épített város vagyunk, ami nem rejtőzhet el. Tanúságot kell tennünk Krisztusról, hogy ne mondhassák azt, hogy én jobb ember vagyok, mint ezek a keresztények, akik állandóan templomba szaladgálnak. Legyünk só, hegyen épített város és lámpás, akik tanúságot tesznek Jézusról életükben a világon mindenhol, ámen. (Ma volt Balázsolás is).
Viszlát!

493.Nagyon fontos a családi asztal

Üdv kedves Olvasó!
2011.január.30.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor a 12 éves Jézus a templomban van. Felmentek ugyanis Jeruzsálembe Mária és József, Jézust is magukkal vitték az évi ünnepre, zarándoklatra. Már hazafelé tartottak, amikor észrevették, hogy Jézus nincs meg. Először azt hitték, a rokonokkal megy, de mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe. Jézust a templomban találták meg, ahogy hallgatta és kérdezgette a papokat. Azok elámultak és csodálkoztak értelmén és feleletein. Anyja megkérdezte Jézust, miért tette ezt velük, már mindenütt keresték. Jézus erre azt válaszolta: Miért kérdezel ilyet? Hát nem tudod, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? Mária mélyen a szívébe véste Jézus szavait és gondolatait.

   2011 a család éve, az elmúlt vasárnapokon hallottunk a szeretet öt nyelvéről. A mai evangélium kapcsán a családról lesz szó, hogy még a gyerekek is taníthatják szüleiket. Általában úgy gondoljuk, hogy a szülő az, aki oktat és nevel, de fordítva is lehet ez. Minden családban ott van a diszharmónia is. Amikor megszületik Ádám és Éva két gyermeke, Káin és Ábel, közöttük is rivalizálás van. Ugyanez a helyzet Jákob és Ézsau (Thomas Mann) esetében is, már a születésnél Ézsau sarkába kapaszkodik Jákob, hogy megelőzze őt. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy az elsőszülött kétannyit kap az apai örökségből, sőt ha az apa törzsfő volt, azt is örökölte. Nem lehet hát csodálkozni ezen a rivalizáláson. Jákob eszesebb volt, Ézsau éhesebb, így történt, hogy megvette egy tál lencsén az elsőszülöttséget, még apját is becsapta. Józsefet egy kiszáradt kútba dobják testvérei, mert apjától kap egy színes, szépen szőtt köntöst és féltékenyek rá. Krisztus előtt ötszáz évvel áll össze az ószövetségi zsidó Biblia, amelyben olvashatunk ezekről az esetekről, tehát már 2500 éves tapasztalatok állnak rendelkezésünkre a családi diszharmóniát, civakodásokat, rivalizálásokat illetően. Uram bocsá, még a Szent Család életében is előfordult ilyesmi, ahogy az evangéliumban olvashattuk, hallhattuk.

   Nagyon fontos, hogy érdemben beszélgessenek egymással a családtagok, megismerjék egymás érzelmeit, gondolkodását, indítékait. Ahogy előző vasárnap is beszéltünk róla, évek alatt építjük fel tégláról téglára azokat a falakat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól és ezeknek a lebontása is csak lassan, tégláról téglára történhet. Az anyának és az apának egymás iránti szeretete példaértékű  a gyerekek számára, viszont veszekedésük bizonytalanná teszi a gyerekeket. Az idősebbeknek békét és bölcsességet kell sugározniuk, amire alapozhat a fiatal. Az édesapa lelki békéje hatással van a családra, mint családfő. Meg kell találnia, tanulnia a szülőknek a gyerekek szeretetnyelvét. Nem biztos, hogy a gyerek ugyanúgy látja a dolgokat, ugyanaz a fontos neki, mint nekünk. Nem biztos, hogy jól szeretünk. Találjuk ki, hogy mi a gyerek szeretetnyelve. Egy édesapa mondta nemrég, hogy milyen sok időbe telik neki, amíg ráhangolódik a gyerekére. De megéri az időt, mégha sokminden másra is oda kell figyelni. Mi lehet a szeretetnyelve a gyereknek? Talán egy kedves, dícsérő szó hiányzik neki? Az értelmesen eltöltött közös idő, az együttlét? Amikor a kislány besorol anyukája után a konyhába, akkor neki biztos ez a szeretetnyelve, a közösen eltöltött hasznos idő. Ajándékozás, amikor így fejezzük ki a szeretetnyelvünket: Egy figyelmes ajándékkal? Amikor segítünk egymásnak? Egy apa mondta el, hogy mekkora örömét leli most négy felnőtt gyermekében, akik körülveszik őt. Múltkor éppen a fia segített neki a számítógépnél valamit. Hát néha megfordul a világ! Vagy simogatásra vágyik, ölelgetésre a gyerek? Persze, hogy mindegyikre, de azért van egy szeretetnyelve, amire leginkább.

   Nagyon fontos a családi asztal, ha nem a legfontosabb. Itt a templomban is egy "asztal" körül jövünk össze. Mindannyiunknak azok a legszebb emlékei, amikor a családi asztal körül ülve összejött több generáció és mindenki letette saját élettapasztalatát, bölcsességét, megosztva a többiekkel. A gyerekek ilyenkor csupa fülek, figyelnek, hallgatnak, mindent meghallanak.
   Van két görög tanítási mód: az egyik arról szól, hogy véssük elménkbe a tudást, a másik a gondozásról, gondoskodásról szól, gyermekeinkről. Az ószövetségi Bibliában, a második törvénykönyvben hangzik el: Halljad Izráel! Az Urat, Istenedet imádd és neki szolgálj teljes lelkedből, szellemedből és minden erődből! Róla beszélj és tegyél tanúságot szüntelen. Ezt a zsidók a homlokukra, bal csuklójukra és még az ajtófélfára is feltették, hogy mindig eszükben legyen, ha otthon vannak, ha úton járnak, ha lefekszenek, ha felkelnek. Mert tanítjuk és hatunk a gyermekeinkre életünkkel, kérjük Istent, hogy ezt jól és bölcsen tegyük, ámen.
(Milyen jó dolog is gyereket vállalni és felnevelni; futószalagon esznek, mindenki más időpontban és máshol)
Viszlát!