2012. április 30., hétfő

396. Mozdulni

Üdv kedves Olvasó!
2007.március.04.Vasárnap. Nagyböjt 2. vasárnapja
Szentmise
   Ma regger fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor Jézus tanítványaival a Tábor-hegyére ment és ott megjelent nekik Mózes és Illés. Ez az én Fiam, Őt halgassátok, mondta Isten.
   Jézus életében ez egy tapasztalás volt, egy összegző tapasztalás. Ráismert arra, hogy neki feladata, küldetése van. Felismerte saját személyének fontosságát. Reményik Sándor híres erdélyi költő, aki a házsongárdi temetőben nyugszik, írta egyszer egy versében, hogy Isten arca van eltemetve bennem. Erre ismert rá Jézus is. Minden embernek van feladata, hivatása. Bármit is mond a világ, bárhogy is vádolja az egyes embert, minden emberben ott van a nagyszerűség, Isten arca van eltemetve mindenkiben. Amikor a másik embert nézzük, ezt kell észrevennünk. Minden embernek van egy saját kapavágása a vers szerint. Akkor jó, ha az ember hiszi, hogy feladata, tennivalója, hivatása van.


   A böjt nem csak arról szól, hogy minden vasárnap elmegyünk templomba és másoknak megmutatva magunkat imádkozunk. A böjt feladata, hogy felemeljük magunkat, felismerjük értékeinket és másokat is segítsünk ebben. Emeljük fel a másik embert és segítsük értékei felismerésében. Fontos az önvizsgálat, minden nap szánjunk legalább öt percet erre.
   Az embert meg lehet törni testileg és lelkileg egyaránt. Fogolytábori elbeszélések szerint, amikor kínoztak valakit, azt mondta magában, nem engem, csak a testemet kínozzák. Öreg hadifoglyok visszaemlékezése szerint, fogvatartóik rabszolgáivá váltak. Mikor felszabadultak, ereklyeként őriztek fegyőreik ruháiból egy-egy darabot és felnézve rájuk meséltek róluk. Minden, amit mondtak nekik, hogy mennyire semmirekellőek, hogy nem érnek semmit, elhitték már a végén nekik. Minden embernél van egy határ, amikor lelkileg össze lehet törni. Szerencsére ezt a határt nem sokszor próbálták még túllépni a történelem folyamán.
   Minden emberben Isten arca van eltemetve. Izajás próféta hirdette Krisztus előtt ötszáz évvel, hogy az igazi böjt feloldja a bilincseket, szabaddá tesz, elengedik az elnyomottakat, befogadják a hajléktalanokat.


   Jegyeskurzuson mesélik az ifjú párok, hogy mennyire nehéz megtartani a másik embert. Több évtizeden át megőrizni házastársunkat, felismerni benne Isten arcát. Minden emberben több van, mint ami kívülről látszik. Minden emberben ott rejlik valami Istenből.
   A kereszténység erről szól igazából. Nem egy érzés csupán, hanem felismerni a másik emberben Isten eltemetett arcát. Nehéz a mai világban odafigyelni erre, hogy kialakuljon ez az érzékenység bennünk, hiszen napi négy órákat tölt egy átlagember a tévé előtt és azt mondja, nincs ideje. Nem olvasunk, mégcsak egy ponyvát sem. Mennyivel érzékenyebben figyelnénk a világra és embertársainkra, ha a sok tévézés helyett olvasnánk, így nemesbítve lelkünket. Egyszer valaki csak azért tanult meg magyarul, mert kezébe került egy Gárdonyi könyv angolra fordítva, de eredetiben akarta olvasni a többi ötven művét is a nagy írónak.
   Emóció, megérzés. Latin eredetű szó, melyben benne van eredet szerint a movire, mozdulni szó is. Jézus megmászta a Tábor-hegyét, ahol felismerte feladatát, küldetését.
   Megérezni, mozdulni. Ámen.



Viszlát!

2012. április 29., vasárnap

395. Megvilágosítja az értelmet

Üdv kedves Olvasó!
2007.február.25.Vasárnap. Nagyböjt 1. vasárnapja, Hamvazás
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya olvasta fel Bábel Balázs érsek körlevelét a Nagyböjt időszak kezdetének, hamvazkodásnak alkalmából.
   Nyugat-európai szokás szerint az egyházmegyék főpásztori körlevelet küldenek szét a böjt kezdetekor. Az egyházi év visszatérő, megszentelt időszaka a Nagyböjt. Sokan azt mondják, nem elég a sok szenvedés, baj, még itt van ez a kereszt is, amit el kell viselni, a böjti időszak.
   Az evangélium arról szólt, hogy Jézus Szentlélekkel telve tért vissza a Jordántól és ezután negyven napig a pusztában böjtölt. Az ördög háromszor is megkísértette, de Jézus Atyja iránti hűséggel telve legyőzte a kísértéseket.
   A Szentlélek az Atya ajándéka, ígérete, igazsága és dicsősége. A Szentlélek megvilágosítja az értelmet, rámutat az igazságra és megadja a szándékot a helyes cselekvéshez. Az ilyen ember egyszerű, igazmondó és őszinte. Szelídség, jóság és szeretet jellemzi. Türelmes a betegségekben, szenvedésekben, belső béke és derűs lélek lesz osztályrésze.


   Ezzel ellenkezőleg az ördög elhomályosítja az értelmet, hamis káprázatokkal áltat és a világi dolgokhoz láncol. A szem kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége jellemzi, a pénz és élvezetek hajhászását állítja középpontba.
   Minden embernek szüksége van bűnbánatra, erre mondjuk magunkra mutatva, amikor megvalljuk bűneinket szentmisén, hogy én vétkem. Aki azt mondja, nincsenek bűnei, gőgös és nagyzoló. Amikor Jézust arra akarja rávenni az ördög, hogy vesse le magát a templom párkányáról, hasonlít a show műsorokhoz, amelyek hamis káprázatokkal elterelik a lényegről a figyelmet és a vége kiábrándultság, depresszió.
   Az utóbbi időben fellazult a böjti fegyelem. Nem csak arról kell szólnia, hogy kevesebbet eszünk vagy nem eszünk húst, de ezt is felajánlhatjuk a világ éhezőiért. Most van itt az alkalmas szent idő a változtatásra. Tartsunk bűnbánatot, alakítsuk ki az önmegtagadás újfajta gyakorlatait. A szórakoztató média, tévénézés helyett fordítsunk több időt az imádságra, emberi kapcsolatokra, családra, betegek látogatására, barátokra.
   Legyen ez a Nagyböjt egy lépcső életünkben az Isten felé vezető úton, ámen.
Viszlát!

2012. április 28., szombat

394. Vidámmá teszem szívedet a bánatod helyett!

2007.február.18.Vasárnap.  Bernadett, Simeon
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt. (Előtte Kiss István atyánál gyóntam. Az ember akarata gyenge, értelme elhomályosult, mert eltávolodott Istentől. Az üdvösséghez két dolog kell: Isten kegyelme, amit minden ember megkap, mert Isten minden ember szívébe elrejti a mennyei boldogság utáni olthatatlan vágyat. A másik dolog rajtunk áll: Isten szabad akaratot adott nekünk, a mi választásunk, akaratunk kell az üdvösségünkön való munkálkodáshoz. Ezeket Szent Ágoston mondta. Tehát az üdvösséghez ez a két dolog kell: Isten kegyelme és a mi akaratunk. Isten mindenkinek megadja ezt a kegyelmet, hiszen minden ember szívében ott van a boldogság utáni vágy.  Nagyon tudatosan szembe kell fordulni ahhoz Istennel, hogy ne üdvözüljünk. Kevés ilyen ember akad. Nagyon fontos még a helyes önismeret ahhoz, hogy bűneinket legyőzzük. Tudatosan küzdenünk kell a bűneink ellen, hiszen a sátán furfangos és könnyen átejt bennünket, de Isten azért adta nekünk az észt, a gondolkodás képességét, hogy vissza tudjunk vágni. Nem elég lenyesegetni bűneinket, mert újból kihajthatnak. A bűnök gyökerét kell megvizsgálnunk. Ehhez pedig tudatos önvizsgálatra van szükségünk, amit nap mint nap meg kell tennünk. Sokan pszichológushoz járnak, mert jó kibeszélni a problémákat, de ez kevés. Isten megbocsájtó kegyelme is szükséges, ezt adja a szentgyónás.


   Imádkozni minden nap, de ezt sem teljesítményszerűen, hogy most imádkoztam huszonöt percet, jaj de jó. Nem kilóra méri Isten az imádságot. Érezzünk rá az imádkozás ízére és lelki szükségleteink szerint imádkozzunk.
   Sokszor oda sem figyelünk berögzült rossz szokásainkra. Sokan csúnyán beszélnek, csak úgy ömlik ki a szájukon, nem is tudják miket beszélnek. Ezért kell az önvizsgálat mindig, minden bűn ellen.
   Isten a szeretet cselekedeteit nézi, ezért fontos az, hogy tegyük meg a jót, amit tudunk, mert sokat mulasztunk, pedig megtehettük volna.
   Fontos az önvizsgálat, a tudatosság, a helyes önismeret. Mindig úgy tudjunk nyugovóra térni, mintha ez lenne az utolsó napunk. A mai rohanó világban különösen fontos, hogy megálljunk néha és elcsendesedjünk. Jézus is félrevonult tanítványaival Péterrel, Jakabbal és Jánossal virrasztani, elcsendesedni, Isten közelében lenni.


   Isten kegyelme, szabad akaratunk és rendszeres önvizsgálatunk által munkálkodhatunk üdvösségünkön.
Fontos még az is, ha sok rossz, berögzült bűnnel kell megküzdenünk, hogy ez nem megy máról holnapra. Isten megadja a kegyelmet, nekünk önvizsgálatot kell tartanunk és tudatosan akarnunk a változást. Egyszerre elég csak egy dologgal elkezdeni, persze törekednünk kell mindenben a javulásra, de teljesen csak egy dologra összpontosítsunk és apránként haladjunk. A Szentírásból is lelki szükségleteinknek megfelelően olvassunk, egyszerre elég egy fejezet, azon gondolkodjunk el, mindig lesz egy mondat, ami szíven üt bennünket, ami hozzánk szól. Ebben rejlik a Szentírás bámulatos ereje, amit már több, mint kétezerkétszázhatvanöt nyelvre lefordítottak az afrikai és ázsiai benszülött törzseket is beleszámítva.
A Szentírás a keleti emberek nyelvén íródott, ezért sokszor szükségünk lehet lábjegyzetre, magyarázatra, hogy mit is akar mondani az írás.
   Tehát: Isten kegyelme, a mi akaratunk és az önismeret. Isten kegyelme, akarat, önvizsgálat.)


A prédikációt Schindler atya tartotta, melyben elmagyarázta a szeretet háromféle jelentését. A fília birtoklást jelent, tehát szeretlek, mert érdekem fűződik hozzád. Az erosz gyümölcsözőbb szeretet ennél. Az agapé jelentése szeretlek, mert szeretlek. Elfogadlak úgy, ahogy vagy. Nagyon fontosak az ember életében az álmok. Sokan már álmodni sem tudnak. Egyszer egy apuka azt mondta, gyakran nézik feleségével és kisgyermekükkel együtt a mesefilmet. Addig jó, amíg közösen töltik el az időt a mesefilm előtt, távol tartva magukat az agresszív dolgoktól.
   Sitz am Leben- Életbe ágyazva. Egyszer egy idős férfi mondta, akit még nem látott a templomban, hogy minden vasárnap este elcsendesedik, önvizsgálatot tart, imádkozik és hálát ad. Minden embernek fontos lenne önvizsgálatot tartani, értékelni a napját, egy hetét, egy évet és ehhez mérten elkezdeni, tervezni a jövőt.
A pesszimista fölkel ágyából és már korán reggel lemenni látja a Napot. Addig jó, amíg vannak álmaink, terveink, céljaink.


   Hatalomra törve, hangzik egy könyv címe. A mai világban bizony a hatalom, pénz, törtetés, játszik vezető szerepet. Ennél sokkal fontosabb egy szeretetteljes család, megértő feleség, gyerekek és a közösen eltöltött idő.
   A szeretet az nem egy szentimentális valami, hanem cselekedet. A szeretet egyenlő a cselekvéssel. Pál apostol is mondja: a hit cselekedetek nélkül halott. Imádkozzunk, hogy Isten vezessen bennünket és cselekedjük a szeretet cselekedeteit, ámen.
   Este Kiss István atya prédikált és ő is hangsúlyozta a média szerepét. A tévében nagyon sok az erőszakos műsor, agresszió és erkölcstelenség. Ezt látjuk nap mint nap. Szakadjunk ki a bűneink köréből, fordítsunk hátat rossz szokásainknak és az Isten kegyelme legyen életünk motorja. Legyünk szelídek és alázatosak, bocsássunk meg embertársainknak, áldjuk ellenségeinket. Éppen ez a nagy baj a mai világban, hogy az emberek nem tudnak kitörni a harag és gyűlölködés köréből, mindenhol az én győzelme kerül előtérbe.
Az evangélium is mondja, hogy ha megdobnak egy kővel, dobd vissza kenyérrel. Ha valaki egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Minden embernek van egy fekete listája, ahol azok a nevek szerepelnek, akik úgymond keresztbe tettek nekünk. Bocsássunk meg egymásnak, áldjuk egymást. A politika is visszaélésektől hangos, a törvényeknél is ott a kiskapuk. Járjunk az egyenes úton, amit Krisztus kijelölt nekünk.


   A Páduai Szent Antal plébánia lelkipásztori programjának alapgondolata 2007-ben: "Az ember támogatása lelkiekben és kapcsolataiban."
(A prédikációban elhangzott még délelőtt, hogy sokan nem tudják mi a feladatuk, hol a helyük. Többet képzelnek magukról, a zsebnapóleonok négy elemivel a partról akarják irányítani a hajót. Rohanó életünkben sokat vállalunk magunkra, elaprózzuk lelkileg is magunkat, nem figyelünk oda az igazán fontos dolgokra. Sokszor türelmetlenek leszünk, kivetítjük saját rossz dolgainkat másokra, belelátjuk a másik emberbe, holott lehet, hogy nem is ő az, aki az agresszor.
   Fontos az igaz hitből fakadó cselekedet. A szeretet apró cselekedeteivel legyőzhetjük a rosszat, legyőzzük a rosszat!
   Vidámmá teszem szívedet a bánatod helyett! Ámen.
(Az ezeréves kereszténység úgy pattant le Magyarországról, mint rossz lábasról a zománc; egy kísérlet során iskolás gyerekeket megkérdeztek, jövőjük tervezése szempontjából mit tennének az első helyre. Majdnem mindenki a családot tartotta legfontosabbnak és csak néhányan a pénzt, karriert. Húsz év elteltével ismét megkérdezték őket, ekkor már a többség a pénzt, karriert, míg csak néhányan a családot jelölték első helyre. A mai világban szembe kell néznünk az értékek válságával is; a gyerekek nehezen olvasnak, dadogva sokszor és pár mondatot is alig tudnak helyesen leírni, sok hibát vétenek. Megszokták a számítógépet, hogy ott elég lenyomni egy enter billentyűt.)
(Farsang vasárnapja)



Viszlát!

2012. április 27., péntek

393. Keressük Istent, hogy egymást is megtaláljuk

Üdv kedves Olvasó!
2006.november.19.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Kiss Tibor atya olvasta fel a magyar katolikus püspöki kar körlevelét, melyben Szent Erzsébet életéről és korunkról is szó volt.
   Ma nem csak pénzügyi és környezeti válság van, hanem az ember van válságban. Keressük Istent, hogy egymást is megtaláljuk. Induljunk újra Krisztustól, csak ez a lehetőségünk van a megújulásra. Ne engedjünk a kényelmességnek, cselekedjünk, hogy Szent Erzsébet életének a mintájára Európa szíve, Magyarország virága lehessünk, ámen.



Viszlát!

2012. április 26., csütörtök

391. Árokparti bogáncs, ami szép virágot hoz

Üdv kedves Olvasó!
2006.november.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor voltam a Barátok templomában diákmisén. Az evangélium az írástudó farizeusokról szólt és az özvegyasszonyról, aki utolsó filléreit is a perselybe dobta. Mielőtt meggyóntuk bűneinket, elgondolkodtunk a következő kérdéseken: Hogyan gyakoroljuk vallásunkat? Hogyan éljük meg a szeretetet, a cselekvő szeretetet mindennapjainkban?
   A prédikációban elhangzott, hogy a festőművészek gyakran alkalmazzák a kontraszt hatásának törvényét, ha valamit nagyon ki akarnak emelni, megkülönböztetni a környezetétől. Jézus, amikor a képmutató farizeusokkal beszélget és példálózik, akkor ő is erre az álvallásosságra akar rámutatni, ezt állítja a kicsinyességgel szembe. Az írástudók, akik felélik az özvegyasszony utolsó fillérjeit is.


   Három bűnös vonásukat sorolja fel Jézus. Az egyik a dicsőség hajhászása, a becsvágy. Előkelő helyeken imádkoznak, pompás, hosszú ruhákba öltöznek, szeretik, ha előre köszönnek nekik és megsüvegelik őket.
A másik bűnös vonásuk a kapzsiság, antiszociális magatartás. Ők a feleslegükből adnak, közben felélik az özvegyasszony vagyonát. A törvények betartásáról tanítanak, de elvárják, hogy az emberek adakozzanak nekik. Harmadik bűnös vonásuk az álvallásosság. Az emberek előtt képmutatóak, fennhangon imádkoznak, de belül bűnös dicsőség és becsvágy, kapzsiság hajtja őket.
   Ezzel szemben Isten nem azt nézi, hogy mennyit ad az ember a perselybe, hanem a jó szándékot. A jó szándék a fontos. A gazdagok feleslegükből adnak, az özvegyasszony utolsó fillérjeit dobja be. Másik fontos tulajdonsága, hogy rábízza magát a Gondviselésre, hisz benne. Harmadik fontos tulajdonsága a nagylelkűsége, hogy szegénysége ellenére is pénzt ad, utolsó fillérjeit.



   Az álvallásosság szemben a hiteles vallásossággal. A dicsőség hajhászása, rejtett anyagiasság, képmutatás, pózolás, színlelt vallásosság az egyik oldalon. Mint a tyúkhúr a kertben a növényeket, úgy hálózzák be ezek a bűnös vonások az ember életét, a világot, hogy megakadályoznak sok jó törekvést az életben.  A hiteles vallásosság, mint az árokparti bogáncs, ami szép virágot hoz, még szegénységben is. "Uram, taníts meg minket szegényen is gazdagnak lenni." Ámen.

Viszlát!

2012. április 25., szerda

390. Legyünk mindig taníthatóak

Üdv kedves Olvasó!
2006.november.05.Vasárnap. Szt. Imre herceg, Tétény
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy odamentek Jézushoz az írástudók, farizeusok és vitázni kezdtek vele. Melyik a legfontosabb parancsolat? Jézus válasza: Szeresd Istenedet teljes szívedből, lelkedből, minden erődből. Ez az első és legfontosabb parancsolat. A második is hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Aki ezek szerint él, nem jár messze Isten országától. Mikor Schindler atya a mai prédikációra készült, gondolkodott, hogy mit is mondhatna a felebaráti szeretetről. Még így 22 éves papi hivatás után is sokat kellett ezen gondolkoznia. Arra a gondolatra jutott, hogy a felebaráti szeretet olyan dolog, amelyet úgy kell megélnünk, hogy úgy tekintünk a másik emberre, mint akitől tanulhatunk. Taníthatóak vagyunk, tanulnunk kell életünk végéig.


   Nagy probléma a mai világban, hogy eltűnnek, nincsenek igazi közösségek az emberek között. Egy közösség biztonságot ad, megtart, jó dolog emberek csoportjához tartozni, jó dolog, ha körülvesznek bennünket a hasonló gondolkodásúak. Emlékszik, amikor régen hétvégente vidékről járt be BSK focimeccsekre, ahol 4-5 ezer ember jött össze, mára ez az érzés eltűnt, nincsenek már. Megszűnt az egyetlen mozi is. De talán még reménnyel tölthet el bennünket a templomba járók közössége. Óriási tőke ez.
   Az első két parancsolatról, a legfontosabbakról van szó a mai evangéliumban. A zsidók kezükre és homlokukra, az ajtófélfára is felkötötték ezeket, hogy mindig szem előtt legyenek és úgy dolgoztak nap mint nap. Ez a Sömál. Aki ezeket megéli, nem jár messze Isten országától.
   A Bojtorján együttesnek van egy dala, amely úgy szól: "Egyszer megszületünk, majd egyszer meghalunk, de addig még együtt vagyunk. Sok utat bejártunk, sokmindent tudunk, de legfőképp összetartozunk." Amikor közeledik a Mikulás ünnepe, a gyerekek sokmindent kívánnak, de szívük mélyén leginkább azt akarják, hogy anyu és apu mindig velük legyen, mindig számíthassanak rájuk. A szíve mélyén minden ember erre vágyik, hogy ne legyen magányos, legyen ember, aki számára fontos.


   Bródy énekli egyik dalában, hogy: "sok kacat, ócska kis semmiség, tárgyak, amelyek körülveszik, mégsincs ereje megválni tőlük, mert már régóta körülveszik őt. Így vagyunk ezzel mindannyian, nagyon sok kedves tárgy vesz körül bennünket, teszi otthonosabbá lakásunkat, szobánkat. Ezek a tárgyak emlékek, ajándékok. De sokkal fontosabbak a körülöttünk élő emberek. Mennyire vigyázunk, hogy le ne lökjük a csodaszép vázát a szekrénypolcról, nehogy úgy mozduljunk vagy beletolassunk. Óvjuk és védjük tárgyainkat. De mennyire figyelünk oda embertársainkra? Sokszor úgy mozgunk embertársaink között, mint elefánt a porcelánboltban. Közben sérülünk, sértünk. Vigyázzunk, figyeljünk, hogy ne sértsünk, sérüljünk. Tompa Mihály írja: Mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Manapság, amikor az egyéni érdekek válnak fontossá a közösségi érdekek előtt, amikor a pénz és a hatalom a fontos, közösségek hullanak szét, esnek szét.



   Szeresd Istenedet teljes lelkedből, szívedből, minden erőddel.  Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha ezek szerint élsz, nem jársz messze Isten országától. Ez egy igazodási pont lesz mindig és mindenhol életedben. Ámen. Legyünk mindig taníthatóak, tanuljunk; éljünk úgy, hogy van még tanulnivalóm.
(Egyszer odament Schindler atyához valaki és megkérdezte, hogy segíthet-e valamivel kapcsolatban. Erre azt válaszolta az atya, hogy már ezzel a kérdéssel is segített./ Mondta az atya a zenekar tagjainak, hogy egyszer el kellene menniük Tihanyba, csak úgy kirándulni, együtt lenni, közösen eltölteni az időt.) (Senkinél nincs ott, senkinek a zsebében nem található meg a bölcsek köve, mindenkinek szüksége van az állandó tanulásra.) A szeretet három fajtájáról is beszélt az atya. Az erósz, fília és agapé. Az erósz önmagunk szeretete, a fília mások szeretete. Az agapé a legteljesebb, szeretlek, mert szeretlek. Ámen.
A szeretet és az első két parancsolat betartása többet ér minden "áldozatnál".
Viszlát!

2012. április 24., kedd

389. Ora et labora!

Üdv kedves Olvasó!
2006.november.01.Szerda. Mindenszentek, Marianna
Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya misézett. (Én egész mise, illetve prédikáció alatt gyóntam a másik atyánál, aki elégtételül azt adta fel, hogy olvassak három szentről: az egyik Szent Erzsébet legyen, a másik Mindszenty bíboros, aki még ugyan nem szent, de kitartásáról ismert, Erzsébet pedig adakozó szeretetéről; a harmadik szentet szabadon választhatom meg. Olvassak életükről, erényeikről és elmélkedjek el róluk. A bűnökből, problémákból való szabaduláshoz a gyökereket kell megvizsgálni és elvágni a problémák gyökerét. Az ember hajlamos elkényelmesedni, rossz szokásaiban megmaradni, ködössé válik számára sokminden, nem akar és nem tud mozdulni. Fel kell ismerni a változás, cselekvés szükségességét és tenni, cselekedni kell! Nem elég csak imádkozni: ora et labora- imádkozzál és dolgozzál! Ne csak üljünk és várjuk a sültgalambot, tegyünk is, cselekedjünk!) Ámen.
   Még egy gondolat: az utolsó ítéletkor Jézus majd úgy fog bennünket számonkérni, azt fogja megvizsgálni, hogy mi az, amit tettünk. A mérleg két serpenyőjében az lesz, hogy: az egyikben, amit megtehettünk volna, ha kihasználjuk, kamatoztatjuk a megkapott tálentumokat, a másikban pedig azok a cselekedetek, amiket megtettünk életünkben.



Viszlát!

2012. április 23., hétfő

388. Tegyük a jót

Üdv kedves Olvasó!
2006.szeptember.19.Kedd.
Szentmise
   Vodicán volt búcsú egy héttel ezelőtt, múlt hétvégén. Bábel Balázs érsek tartotta a prédikációt. Beszélt arról, hogy Isten állandó dinamizmusban, alkotásban van jelen. Tegyük a jót, de ne öt, hat és húsz év múlva, hanem most, a jelenben. Nem a harmadik világon kell segítenünk, hanem a közvetlen környezetünkben élőkön.
   "Hol a te kincsed? Ott van a szíved is. Mire gondolsz legtöbbször? Ott a szíved, annál a gondolatnál, ami a leggyakrabban jár a fejedben."
"Miért jöttél Urunk, közénk, erre a véres sárgolyóra? Ha Jézus erre válaszolna, egyszerűen csak ennyit mondana: Érted! Érted, érted hogy miért jöttem? Érted jöttem!"
"A sok miért helyett inkább cselekedjünk! Tegyük meg azt, ami tőlünk telik: adjunk szeretetet, szolgálatot, kezdjünk egy Krisztus-féle mozdulatot. Nem olvasható a Bibliában, hogy az irgalmas szamaritánus miértezett volna: miért éppen neki kellett pont arra utaznia, vagy miért nem futott el onnan; ahelyett lehajolt, kötözött, szeretett, szolgált. Miért? Jézus szeretetéért. (Gyökössy Bandi bácsi könyvéből nézegettem ezeket a sorokat a vodicai búcsúban, a könyvárusoknál böngészve). Ámen.



Viszlát!

2012. április 22., vasárnap

387. Menjetek és hirdessétek az evangéliumot

Üdv kedves Olvasó!
2006.április.15.Szombat. Nagyszombat
Szentmise
   Ma délután 5 órakor a Barátok templomában tűzszentelés volt. 6 órakor kezdődött a Szentmise, Schindler atya prédikált. Mise után indult útjára a feltámadási körmenet, a Szentháromság téri munkálatok miatt, a templom megkerülésével. Szép idő volt, csak egy kicsit fújt a szél, sokan voltak. Gyújtottam gyertyát és mise végéig a körmenet elejétől sikerült megőrizni a lángot. A mise a pápai és a magyar himnusszal zárult. Feltámadt Krisztus! Ámen.
Viszlát!


2006.Július.16.Vasárnap. Kármelhegyi Boldogasszony, Kármen, Valter
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium Márktól arról szólt, hogy Jézus kiküldte a 12 apostolt kettesével, hogy menjenek és hirdessék az evangéliumot. Az emberek veleszületett vágya az utazás, az ismeretlen felfedezése. (A prédikációt eddig hallottam, ekkor ugyanis gyónni voltam). A tízparancsolat első három törvénye Isteni, míg következő hét törvénye emberi vonatkozású. Két fontos dolog, ami mozgatja az embert életében: "Szaporodjatok és sokasodjatok", valamint "Hajtsátok uralmatok alá a Földet". Ámen.


Viszlát!

2012. április 21., szombat

386. Ajánljuk fel magunkat Istennek az új életre

Üdv kedves Olvasó!
2005.november.01.Kedd. Mindenszentek, Marianna
Szentmise
   Ma reggel nyolc órakor a Barátok templomában Kiss István atya prédikált. (Előtte Schindler atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy bizony az ember sokszor elbotlik életében, de azért a bűnök mellett sok olyan dolog is van, amit jól csinál. Ezen a szép ünnepen ajánljuk fel magunkat Istennek az új életre, ámen).
A prédikációban elhangzott, hogy törekedjünk szent életet élni, miként a szentek is tették. A mise végén Szent Antal közbenjárását kértük. (Jó volt újra meggyónni a bűnöket és áldozni menni). Ámen



Viszlát!

2012. április 20., péntek

385. A kulcs Te magad vagy

Üdv kedves Olvasó!
2005.szeptember.25.Vasárnap.
Szentmise
   Ezen a reggelen a Belvárosi templomban voltam a kilences misén, Keve atya prédikált. Annyi szép cél lehet az életben, amiért érdemes élni. De a legfontosabb cél számunkra az, hogy eljussunk a mennyei Atyához.
(Még előző vasárnap az Ali Hafed legendához hozzátartozik, hogy azóta az ottani gyémántbánya, a Commodói-gyémántbánya a világ leghíresebbjei közé tartozik. Schindler atya még a prédikáció végén elmondta, hogy egyszer egy szegedi pszichológus barátjánál járt, ahol a falon egy nagy plakát volt, rajta egy kulccsal és alatta felirattal: "A kulcs Te magad vagy"). Ámen.



Viszlát!

2012. április 19., csütörtök

384. Nekünk kell az éltető napsugárnak lennünk

Üdv kedves Olvasó!
2005.szeptember.18.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, egyben tanévnyitó Veni Sancte, melyen Schindler atya prédikált. Az evangélium a szőlőmunkásokról szólt, hogy ugyanannyi bért adott a szőlősgazda a reggel korán érkezőknek is, mint a később jövőknek. Mikor ezt szemére vetették, azt válaszolta, hogy ő a gazda, úgy gazdálkodik a pénzével, jótéteményével, ahogy jónak látja. A reggel korán érkezők, akik a Nap hevét viselték és egész nap dolgoztak, ugyanannyi bért kaptak, mint a későn érkezők, akik csak egy órát munkálkodtak a szőlőben.
   A hit csírája valamennyi ember szívében ott van, csak jó termőföld, éltető napsugár szükséges ahhoz, hogy ez a csíra szárba szökkenjen. Gyermekeink számára nekünk kell az éltető, melegítő napsugárnak lennünk, hogy hitben növekedjenek és megerősödjenek. Higgyenek önmagukban és embertársaikban, óvatos és vigyázó hittel, de higgyenek. Nekünk kell az éltető napsugárnak lennünk házastársunk, feleségünk számára is, hogy élete szárba szökkenjen, virágozzék).


   Mindannyian, akik most itt vagyunk, diákok, kicsi-és nagyobbacska hittanosok, ifisek, bibliakör tagjai, kórustagok, egyházi képviselőtestület tagjai, zenekar tagjai, akik szebbé teszik a miséket, ferences rend tagjai és mindnyájan, részei vagyunk a liturgiának, a közös műnek. Együtt alkotjuk a közös művet, a liturgiát.
   Az embernek szüksége van Istenre, hogy boldogulni tudjon. Egy katolikus nagyon jól tudja, hogy az egyedüli erőfeszítés kevés. Az embernek szüksége van az imádkozásra, mert sokszor magányosnak érzi magát, még ha közösségben is van. Szükséges az imádkozó társ is, hiszen így megerősítve érezzük magunkat abban, hogy az imádkozás, amit nem csak mi egyedül csinálunk, hanem más is, az jó dolog. Az imádkozás, ez a befelé fordulás, nem csak a keleti vallásoknál létezik, hanem legalább olyan régóta a zsidó és őskeresztény közösségben is. Mindig, amikor egy férfi imára kulcsolja kezét vagy a templom előtt elmenve, sőt még biciklin ülve is keresztet vet, megvallja hitét, ezt látni jó dolog. Nem csak a külső, fizikai megjelenésünkre kell odafigyelni, annak elhanyagoltságát és lomposságát kell rendbeszedni, hanem bensőnket is ápolnunk, gondoznunk kell. Erről ír egyik munkájában is Teréz, melynek Belső várkastély a neve.



   Gondozni kell várkastélyunkat kívül és belül egyaránt. Így ír Weöres Sándor, aki maga is vallásos volt: "Keresem a célt, a cél majd megtalál; keresem a hitet, a hit majd megtalál; keresem a szívemet, a szívem majd megtalál; keresem azt, aki az enyém, ő is keres engem, majd rámtalál. Tehát keresem, hogy mi is a célom az életben, de a cél is rám fog találni, keresem a hitemet, ami még kissé bizonytalan, keresem a szívemet, mert sokat hibázok, de egyszer magamra találok, keresem azt aki az enyém, ő is ugyanúgy keres engem, majd rámtalál.
   Halgassuk most meg Ali Hafed történetét. Egyszer egy turistacsoport tevegelt az iraki sivatagban, a csoport vezetője mellé szegődött az egyik turista. A csoport vezetője elmesélte neki Ali Hafed legendáját. Élt egyszer nagyon régen egy Ali Hafed nevű gazdag ember a Babilóniai birodalom területén, akinek gyümölcsöskertjei, bőven termő földjei voltak. Meglátogatta őt egy bölcs keleti buddhista szerzetes. Beszélt neki Istenről, aki a világot teremtette, a bolygókat és a csillagokat, tengereket, erdőket, ásványokat, vörösrezet, ezüstöt, aranyat és a nagyszerű, csodálatos gyémántot, ami nem más, mint a megmerevedett napsugár. A Nap segítségével jött létre ugyanis a szénből. Olyan értékes és drága kő a gyémánt, hogy többet ér egy öklömnyi nagyságú is minden vagyonodnál, mondta neki a bölcs szerzetes. És hol lehet gyémántot találni?- kérdezte Ali Hafed. Ott, ahol a víz fehér homokon folyik, ott keresd a folyóban és megtalálod. Nagy gyémántbányák vannak a Földön.


   Ali Hafed eladta a birtokát, minden vagyonát, gyümölcsöskertjeit egy embernek és útrakelt, hogy gyémántot találjon. Bejárta egész Európát, a havas hegyeket, a fehér homokot, ahol víz folyik, utána Palesztínát, elment egészen Herkules oszlopaiig, de nem talált semmit. Már egészen lerongyolódott, mindenét elköltötte, amikor egy meredek szirten állva a tenger hullámzása lesodorta és meghalt. Szomorú történet, melyben a főhős meghal. A turista álmélkodott, de a csoport vezetője tovább mesélte a történetet.
A buddhista szerzetes ismét ellátogatott Ali Hafed egykori birtokára, s megpillantott az ablakpárkányon egy feketén csillogó követ. Mi ez a kő? -kérdezte a tulajdonost, mert azt hitte, Ali Hafed tért haza a megtalált gyémánttal. Ez csak egy kavics-felelte a tulajdonos, ott találtam a birtok szélén, ahol fehér homokon folyik egy patak. Eddig a történet. Az ember keresi a boldogságot, akár az egész világot is bejárja érte, s közben a boldogság ott van helyben, ahol él. Ott találja meg mindenki a saját boldogságát.
   Elmesélte Schindler atya, ahogyan hallgatta a mai szentmise alatt a zenekart játszani, eszébe jutott egy húsz évvel ezelőtti hangverseny, ahol hárfán játszott valaki gyönyörűen. S akkor elgondolkodott azon, hogy a hárfa, mely fából készül, s a húrok, emberi alkotások. Aki játszik rajta, annak a szíve és lelke szólal meg, mint ahogy a mai szentmisén is a fiataloké. Higgyünk a gyermekeinkben, akikben nagy lehetőségek vannak, s higgyünk bennük, mert érdemes. Ámen.

Viszlát!

2012. április 18., szerda

383. Tegyük a jót mindennap közvetlen környezetünkben

Üdv kedves Olvasó!
2005.szeptember.11.Vasárnap.  Vodica
Szentmise
   Ma délelőtt 10 órakor Máriakönnyén (Vodicán) volt szentmise, Bábel Balázs érsek atya prédikált. Van egy bizonyos moskruncium, amin felmutatják mise alatt az ostyát, ez a Szentségmutatás. Szűz Mária is a szíve alatt hordozta Jézust, amint mi is a szívünkben hordozzuk Őt. A keresztény szó is Krisztus hordozását jelenti. A mai világban divat lett mindenféle méretű kereszt viselése nyakláncokon, autókban felfüggesztve, tetoválásokban, pusztán babonából is. Krisztussal azonosulni azonban mást jelent, életünkkel teszünk tanúságot róla. Sokan jönnek be a plébániára, mikor temetés van, hogy mi értelme eddigi életünknek. Elvesztették valakijüket és csak most jönnek rá, milyen keveset foglalkoztak vele míg élt. Csak a munka, hajsza a pénz után, s közben nem szakítunk elég időt és figyelmet egymásra. A mai világ is azt sugallja, hogy milyen jó lesz nekünk tíz, húsz, ötven év múlva. De addigra már azt is elfelejtjük, hogy mit ígértek. Nekünk ma van küldetésünk, nem várni kell, amíg jobb lesz, hanem a jelen körülmények között kell a jót cselekednünk. Nem aggodalmaskodnunk kell, hanem tenni a jót, hiszen minden napnak megvan a maga baja.


   Sokan bírálják az egyházat, hogy mi a valódi mozgtórugója, mit miért tesz, milyen megfontolásból, hátsó szándékból, politikai indíttatásból. Bármit is hisznek, az egyháznak egy dolga van csak és ezt teszi: Krisztust hirdeti. Ez is lesz a jelmondata a következő évben- Krisztust hirdetni. Nagyon nehéz a mai világban, ami telve van gonoszsággal. A jók gyávák, a gonoszok bátrak. Ne féljünk! Bátran vállaljuk fel a jót az igazságtalansággal, rosszal szemben, ahogyan Szűz Mária is hordozta Jézust. Részesüljünk Isten áldásában, legyen áldott életünk, áldjuk meg egymást, ahogyan őseink is tették, keresztet rajzolva a gyermekek homlokára. Ebben a züllött világban a szeretet sokakban meghidegül, ez a legnagyobb kísértés. De aki állhatatos és mindvégig kitart, az üdvözül. Mi is hordozzuk Jézust életünk zarándokútján, tegyük a jót. Nagyon fontos a beszédünk fegyelmezettsége, mert beszéddel sokat árthatunk. Ne átkozzunk senkit sem, egymás háta mögött csak jót mondjunk, szemtől szembe igazat és áldjuk egymást. A szavak mellett fontosak cselekedeteink is, tegyük a jót minden nap közvetlen környezetünkben, mutassuk fel és hirdessük Jézust a világnak, ámen.



Viszlát!

2012. április 17., kedd

382. Ne hagyjátok veszni a templomot és az iskolát!

Üdv kedves Olvasó!
2005.szeptember.04.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt. A prédikációt egy vendégatya tartotta. Arról volt szó, hogy sokan kritizálják, bírálják, elmarasztalják embertársaikat, megalázva, megszégyenítve őket, önmagukat pedig felmagasztalva. Mindez helytelen. Bírálatra persze szükség van, mint ahogyan Jézus is mondta, de annak építő jellegűnek kell lennie, négyszemközt, hogy a másikat felemelje. Felolvasásra került még egy körlevél is, melyben felhívás hangzott el a nehéz anyagi helyzetben lévő katolikus iskolák támogatására. Ne hagyjátok veszni a templomot és az iskolát! Ámen.


Viszlát!

2012. április 16., hétfő

381. Ne féljetek és mindig legyetek derűsek!

Üdv kedves Olvasó!
2005.április.03.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Szombaton megtért teremtőjéhez II. János Pál pápa, Isten legyen vele. Rá emlékeztünk ezen a szentmisén. Sokat mondta életében: "Egészen a tiéd." Nem is mondott le betegsége ellenére sem, hanem tiszta szellemmel mindvégig kitartott küldetésében. Azt is hangoztatta mindig, hogy életünk legyen áldás. Isten áldottai vagyunk. Ne féljetek és mindig legyetek derűsek! Ámen.



Viszlát!

2012. április 15., vasárnap

380. Élő valóság legyen

Üdv kedves Olvasó!
2005.február.07.Hétfő.
Szentmise
   Múlt héten vasárnap kilenc órakor a Belvárosi templomban voltam diákmisén, ahol Tibor atya prédikált. Bosco Szent Jánosról beszélt. "Neveljünk jó polgárokat a Földön és boldog szenteket a mennyben." Volt egy látomása a szentnek, melyben a süllyedő egyházat, mint hajót két erős oszlophoz láncolták: az egyik oszlop a Szűzanya, akihez szüntelenül imádkozhatunk, a másik oszlop a szentgyónás és a szentáldozás. Ebbe a két dologba kapaszkodhatunk Bosco Szent János látomása szerint, ámen.
   Most hétvégén, azaz tegnap a Barátok templomában voltam, ahol fél kilenckor zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. "Ti vagytok a Föld sója"-hangzott el az indító gondolat. Ha pedig a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem rejtőzhetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik látják. Ti vagytok a világ világossága. "Mi is lehetünk életünkkel fény mások életében, még úgy is, hogy közben nekünk is vannak gondjaink. Hankiss Elemér egyik könyvében olvasta, hogy közösségek létrejöhetnek fizikai értelemben is, de szellemileg is. Ilyen például a legtöbb vallási közösség, ahol közös az eszme. De törekedni kell, hogy létrehozzunk kisebb közösségeket is, ahol megéljük a hitet minden nap. Nemrég jegyesoktatást tartott és bizony az előadása alatt a légy zümmögését is lehetett hallani. Nem igaz, hogy el vannak rontva a mai fiatalok. A szívük legmélyén nagyon igazak és jók. Itták az igaz szavakat. Frenkl Róbert mondta egyszer, hogy a sportnak is csak úgy van értelme, ha gólt lövünk. A vallásos életünket is meg kell élni, hogy ne csak üres szertartás, hanem élő valóság legyen, ámen.



Viszlát!

2012. április 14., szombat

379. Közös erővel mehetünk előre az úton

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.24.Hétfő.
Istentisztelet
   Még tegnap este öt órakor a szentistváni templomban befejeződött az ökumenikus imahét nyolcada. Nepp Éva evangélikus lelkésznő prédikált. Mire fogunk emlékezni az eltelt egy hétből? Benyomásaink, érzéseink, élményeink. Semmi különös nem történt az elmúlt egy hétben, ami miatt emlékeznünk kellene rá a későbbiekben. Ez a hét is besorolódik majd az ökumenikus imahetek történetébe a többi közé. Mégis történt valami különös, mindennap hallgattuk Jézust. Együtt volt a négy felekezet, egymás mellett ültünk a padokban, néhány szót váltottunk, egymásra mosolyogtunk, egymással kezet fogtunk. Az év során megismerjük egymást, köszönünk egymásnak.
   Volt egy olyan evangéliumi részlet, hogy sem Apollósé, sem Kéfásé, sem Pálé nem vagytok, hanem egyedül Krisztuséi vagytok. Ez már a régi gyülekezetben is elhangzott. Istenéi vagyunk, aki kíváncsi szavainkra, tetteinkre. Közös erővel mehetünk előre az úton, vigyük magunkkal az ökumené élményét az év során, merítsünk belőle erőt és adjuk át a világnak, környezetünknek továbbélve azt, ámen.
(Nagyon szép volt ez a záró Istentisztelet, több szolgálat is volt, zenés ifjúsági énekek, vers, könyörgések, ima; végül közös agapé).



Viszlát!

2012. április 13., péntek

378. Rakjunk rendet lelkünk polcain

Üdv kedves Olvasó!
2005. január. 23. Vasárnap.
Szentmise
   Ma délelőtt fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Jézus folytatta Keresztelő Szent János művét, makacsul, csökönyösen prédikált tovább, s hirdette Isten közelgő országát. Mégsem ezért a tulajdonságáért hasonlíthatjuk a nagy prófétákhoz, akik szintén makacsul hirdették Isten igéjét. Jézus az evangéliumot, örömhírt hozta el, hirdette. Elment Zabulon és Neftali vidékére is, a pogányok Galileájába, hogy örömhírt vigyen, hitet és reményt. "Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg."
   A szülőknek az lehet a legfontosabb feladata, hogy reményt csöpögtessenek gyermekük szívébe, ameddig csak élnek. Nehéz a helyzetük a mai fiataloknak, gúzsba vannak kötve, kishitűség jellemzi őket. Nem tudják, hogy mit kezdjenek életükkel. Félelem és szorongás jellemzi őket, a bőség zavarától. Nagyon sok minta van szemük előtt, lehetőségek, hamisak is, amelyek közül választhatnak. A hipermarketek polcai előtt megállva sok termékkel, bóvlival is találkozhatunk, rakjunk rendet lelkünk polcain. A családi fészek lehet az a hely egy fiatal számára, ahol élete csírázik és elindul, szárba szökken. Ott kaphatja meg azt a reményt, biztatást, amely erőt adhat neki ebben a kaotikus, tévelygésekkel teli világban.
   Jézus hirdette az evangéliumot, az örömhírt. Nekünk is ez a feladatunk a világban, közvetlen környezetünkben, ámen.



Viszlát!

2012. április 12., csütörtök

377. Dum spiro, spero

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.22.Szombat.
Istentisztelet
   Tegnap este hat órakor a református templomban Tajdina atya prédikált. Isten megteremtette az embert, férfivá és asszonnyá teremtette őket. Nincsen két egyforma falevél, nincsen két egyforma ember. Minden ember egyedi teremtmény a világon. Fontos, hogy imádkozzunk Istenhez, ez megvalósulhat közösségben és személyesen is. Már az ószövetségi választott nép is megépítette a Szent Sátort, ahol áldozatot mutatott be Istennek. A babiloni fogságravitel után felépítették Jeruzsálemben a Szent Templomot, Dávid és Salamon. Ez volt a helye az Istennel való találkozásnak. Később ezt teljesen lerombolták, elpusztították. A zsidó nép szétszóródott a világban, s csak 1948-ban kapott új hazát. Már Jézus is figyelmeztette őket, hogy a gyönyörű templom, amit több évtizeden keresztül építettek, leromboltatik. De Jézus három nap alatt felépíti azt, de akkor ő testének templomára gondolt. Igen, mint amikor találkozott a szamáriai úton egy asszonnyal, aki vízért ment a kútra. Beszélgetni kezdtek, s amikor az asszony megkérdezte, hol kell imádni Istent, mert ősatyáink a Szent Hegyen, míg a mostaniak Jeruzsálemben imádják. Erre Jézus azt válaszolta, hogy eljön az idő, amikor sem itt, sem ott nem imádják majd, hanem lélekben fogják imádni majd.


    A test a lélek temploma, ahol Istennel személyesen is találkozhatunk. Miként a templomokat, a közösségi imádkozás helyeit feldíszíthetjük, azonképpen feldíszíthetjük testünk templomát is. Ezek a díszek a hit, remény és szeretet. A hit nem más, mint a jövőben reménylett dolgok megvalósulása. A hit alázatos és szeretettel teli. Idézett egy verset Tajdina atya, melynek a lényege az volt, hogy a hit arra is képes, hogy a sárban is észrevegye az aranyrögöt. A mi életünknek is olyan tanúságtevésnek kell lennie, hogy észrevegyük a másik emberben az aranyat, az igaz értékeket és Jézushoz vezessük őt életünkkel. A másik dísz a remény. A remény nem más, mint mécses az éjszaka sötétjében, halk harangszó a végtelennek tűnő pusztaság csendjében, jó illat álmaink összetört rózsabokrain, jó íz kenyerünk könnyel áztatott morzsáin. Prohászka Ottokár is sokszor idézte a latin mondást: "Dum szpérum, szpéró. Míg élek, remélek." A harmadik dísz a szeretet, ahogy Jézus is mondta: Szeressétek egymást! Jézus szívünk előtt áll és kopogtat rajta. Van egy különös festmény, amelyen Jézust egy ház ajtaja előtt állva ábrázolják, amint kopogtat az ajtón. Kívül azonban, ahol Jézus áll, nincsen kilincs. Csak belülről nyithatják ki az ajtót. Csak személyesen mi engedhetjük őt be a szívünkbe.


   Egyszer egy pökhendi fiatalember beszélgetett egy remetével, s csak úgy félvállról odavetette a remetének, hogy nincs Isten. Erre a remete azt válaszolta, hogy érdekes, mert fél órával ezelőtt még vele beszélgetett.
Egy másik történetben egy kocsmában szólt oda egy fiatalember egy éppen evés előtt imádkozó idősebb parasztbácsinak: Maguknál mindenki imádkozik? Erre azt válaszolta nagyon találóan a parasztbácsi: a disznóink, marháink, szamaraink azok nem imádkoznak. Egy másik történetben két rab volt egy börtönben, de egymás melletti cellákban, amelyet fal választott el. Azon keresztül kommunikáltak egymással, kopogva különböző jelekkel. A fal elválasztotta testüket, de gondolataikat összekötötte. Istennel mi is kommunikálhatunk az imádságon keresztül. Tolsztoj Lejó is minden imádság helyére a "Miatyánkot" tette, mert az a legkifejezőbb. Ady Endre Ádám hol vagy című versét is felolvasta Tajdina atya, melyben a lényeg az volt, hogy "engedjük szívünkbe, öleljük át Istent." Imádkozzunk alázatos hittel és szeretettel és nyissuk meg szívünket Jézusnak, ámen.


   Ma este öt órakor a Barátok templomában folytatódott az ökumenikus imahét. Bán Béla református lelkész prédikált. Egy mártírhalált halt református lelkész, Dietrich Bonhöfer történetével kezdte el prédikációját, aki egy dél-németországi koncentrációs táborban, Glossenauban raboskodott, de mindvégig kitartott az evangélium és Jézus mellett. Bölcsesség és bolondság. Isten bölcsessége és a világ bolondsága. Hűség Istenhez és elfordulás Istentől. Istenhez vezető út, régebben a próféták által, majd Jézus Krisztus által. A balga ember, aki világos nappal lámpással kereste Istent, Nietche egyik művében. Istent, aki meghalt a mai világban. Jézus hol van a mai világban? A keresztfára szegezve. Vándorló nép vagyunk, Jézust követjük, közben új felismerésekre is juthatunk a felülről jövő bölcsesség segítségével. Együtt menetelhetünk csak Jézus felé és nem egymást előzgetve; az ökumené jegyében. Dietrich Bonhöfer történetével kezdtük a mai prédikációt, egy tőle származó írás idézetével is fejezzük be: Isten kegyelme áradjon ránk, ámen.


   Schindler atya "házigazdaként" mondott rövid zárszót: a mai prédikáció számára azt jelentette, hogy nem kell nagy dolgokat véghez vinnünk, hanem örüljünk az élet kis dolgainak, ámen.
(Egy filmet is említett még Bán Béla tiszteletes, melynek címe: Bukás, most nemrégen volt a premierje és kapcsolódott ez is prédikációjához).
   (Még hétfőn, mikor Leusz atya prédikált, akkor említette, hogy fontos életünkben egyfajta jó értelemben vett feszültség, izgalmi állapot. Sokszor ezt úgy éri el az ember sajnos a mai világban, hogy kapcsolgatja a különböző TV-adókat és nézi a valóság-show-kat, sorozatokat, akciófilmeket. A másik gondolata az volt, hogy a sátán is betéve ismeri a Szentírást, ezért nem elég ismerni, hanem élni és cselekedni kell tanítását).
   (Kotmájer tiszteletes mondta még kedden, hogy az ember elkövetheti a bűnt, de sorozatosan, hogy Isten úgyis megbocsájt, már nem. Biztos, hogy így is megbocsájt, ha vakmerően bízunk Isten irgalmában?) Ezért törekedjünk arra, hogy tiszta szívből jók legyünk, ámen.
   (Bán Béla tiszteletes mondta még tegnap: Krisztus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők; Jézus a peremvidékek lovagja, a periférián élőket próbálja egybegyűjteni, megszólítani). Ámen.

Viszlát!

2012. április 11., szerda

376. Tandem, tenisz és a vonat

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.20.Csütörtök.
Istentisztelet
   Ma este hat órakor a református templomban Schindler atya prédikált. Immáron ötödik alkalommal jöttünk össze az ökumenikus imahéten. Az evangélium a tálentumokról szólt. Egy gazda az egyik emberének öt, másiknak kettő, harmadiknak egy tálentumot adott azzal, hogy amíg távol lesz, jól gazdálkodjanak. Mire visszatért, aki öt tálentumot kapott, még ötöt nyert rajta, aki kettőt, még kettőt nyert rajta. Az aki csak egy tálentumot kapott, elásta, hogy hiánytalanul visszaszolgáltathassa majd hazatérő gazdájának. Nemhogy kamatoztatta volna legalább. Az előző két szolgát megdícsérte a gazda, míg az utóbbitól azt a keveset is elvette, amilye volt. "Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amilye van."


   Különbnek tartsátok egymást magatoknál! Az élet törékeny cserépedényét óvni kell. Jézus a fundamentum. Az imádság világösszetartó ereje, mely képes megváltoztatni a szívet és a gondolkodást. Az ökölbeszorított kezet kinyitja a szeretet simogató kezévé. Schindler atya múlt héten este Vodicánál sétált a Ferenc-csatorna partján. Nagyon sötét volt már és nagy köd is, az orra hegyéig is alig látott, amikor fölötte úgy harminc méterrel vadlibák csapata húzott el. V alakba rendeződve és hangosan gágogva. Ők honnan tudják, hogy merre kell repülni? Tudják egyáltalán? Ezen gondolkodott éppen ott egyedül sétálva, mert jó néha egyedül, magányosnak lenni, elcsendesedni. Aztán hazaérve az interneten megnézte a vadliba címszót. Azt találta, hogy a vadlibák csapatostul repülnek, egymás mögé rendeződve V alakba. Így segítik a mögöttük haladót szárnycsapásaik felhajtó erejével. Hetven százalékkal több utat képesek így megtenni. Ha vezetőjük elfárad, felváltják. Ha egyiküknek le kell szállnia sérülés miatt, ketten elkísérik és ottmaradnak vele, amíg újra fel tud szállni. Ezek a libák nem is olyan buták és vadak.


   Tegnap Schindler atya azon gondolkodott, hogy mit is fog majd mondani a mai prédikációban, amikor bement hozzá valaki a Biblia óra után és meg is kérdezte ezt. Erre azt válaszolta, hogy a tandemről, teniszről és a vonatról. A tandem olyan kerékpár, amelyen többen ülnek és a haladás nagymértékben függ a rajta ülők összhangjától. Ha az egyik nem teker, akkor lassabban haladnak, ha az egyik gyorsabban teker, a másik elfárad. Fontos, hogy egymást erősítve, támogatva haladjanak. Amikor ketten teniszeznek, csak úgy örömből, a játék kedvéért, akkor odafigyelnek arra, hogy összhang legyen közöttük. Amikor az egyik áttér a tenyeresről a fonákra, a másik is elkezdi nyesni a labdát. Itt is fontos, hogy a játék öröméért harmónia legyen közöttük. Gandhitól származik azt hiszem, illetve nem is tőle, hanem II. János Pál pápától a következő idézet, gondolat: minden nagy vallás, aki Istenben hisz, egy vonaton utazik, ezek között a keresztények egy kocsin és azok, akik Jézusban is hisznek, mint Isten Fiában, egy kupéban is vannak. Nagy erő ez számukra, közös forrás, fundamentum, Jézus Krisztus.


   Jó néha egyedül, jobban mondva magányosan elcsendesedni. De ez is csak akkor jó, ha elmondhatjuk valakinek, egy másik embernek, hogy jó néha magányosnak lenni. Fontos, hogy az embernek legyen embere, akivel meg tudja érteni magát. Napjaink zsúfolt, rohanó világában eltűnik az ember egyedisége. Már kirívó az, ha valaki felvállalja vallását vagy népviseletét, stb.
   Pál apostol írja a galatabeliekhez, hogy "egymás terhét hordozzátok" és rögtön ezen gondolathoz azt is hozzáteszi "mindenki a maga terhét hordozza." Még egy gondolat: "Úgy találod meg önmagad, hogyha a másik emberben mosod meg arcodat." Ámen.
Viszlát!

2012. április 10., kedd

375. Szeressétek egymást gyerekek!

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.19.Szerda.
Istentisztelet
   Ma esta hat órakor a baptista imaházban folytatódott az ökumenikus imahét. Földi Tibor atya prédikált a belvárosi templomból. Az evangélium a szőlőmunkásokról szólt. Egy gazda munkásokat fogadott a szőlőjébe, s voltak, akik reggeltől, de voltak, akik csak déltől dolgoztak. Ugyanannyi bért fizetett nekik. Amikor a több időt dolgozók méltatlankodtak, elmondta nekik, hogy hiszen ennyiben állapodtak meg.
 A későn jövőkkel is ennyiben állapodott meg. Mindenki a megállapodás szerinti bért kapja. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.


   "A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal"-nagyon tetszik a szívemnek ez a mondat, kezdte a prédikációját Tibor atya. Emlékszik, amikor gyerekként egy kis faluban élt, hatan voltak testvérek. Lassan kiröppentek a családi fészekből, de vasárnaponként mindig összejöttek ebédre és együtt töltötték a délutánt.
A család összetartozott. Isten választott népe több ezer évvel ezelőtt is összetartozott, minden évben elzarándokoltak Jeruzsálembe. A zarándoklatok manapság is sok embert megmozgatnak, a Szentlélek elvezeti őket minden évben egy zarándokhelyre, legyen az Pécs vagy Gyűd vagy bármi más.
   Az ószövetségi Jeruzsálem zarándokjai minden évben kifejezték összetartozásukat, hogy egy az Istenük.
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Most üszök és por, lerombolták. Az újszövetségi Jeruzsálem lélekben építi templomát. Az új Jeruzsálem lélekben épül. Őröket állítunk minden szegletéhez: északra a katolikusokat, keletre az evangélikusokat, nyugatra a baptistákat, délre a reformátusokat. Közben nem vesszük észre, hogy magas és vastag falakat építünk magunk köré. Csak a Szentlélek egyesítő ereje lehet az, amely lebontja ezeket a falakat.


   Volt egy mexikói püspök atya, aki arra kérte az Istent, hogy adja meg neki a Szentlélek ajándékait. Nyelveken szólást, a szavak értelmezését, gyógyítást, stb. Egyszer nagyon imádkozott ezért, de előtte már sokszor próbálkozott nyelveken imádkozni, gyógyítani, stb. Egyedüli vállalkozás volt ez, ha majd az Isten felruházza ezekkel az adományokkal, akkor igazán hasznára tud lenni az embereknek. Szóval sokat imádkozott, kérte a nyelveken szólás adományát, erre a mellette álló ember kapta meg. Kérte a szavak értelmezésének adományát, erre azt egy másik ember kapta meg. Kérte a gyógyítás adományát, puff, azt meg egy harmadik ember kapta meg. Így ment ez szépen sorban a Szentlélek adományaival. Talán bizony rosszul célzol Uram? Én kérem az adományokat és mindig másnak adod. "Te a közösséget kapod, nem lesz szükséged egyetlen olyan adományra sem, mert a közösségedben lévő emberek rendelkeznek majd vele. Te ezért a közösséget kapod adományul."
   Egy a szegletkő, egy a forrás. Augustinus is megmondta már, hogy a közösségben megsokszorozódnak a karizmák.


   Volt egyszer egy lelki gyakorlat, melyen hat felekezet is részt vett. Egyszer Tibor atya imádkozott éppen, nyelveken imádkozott. Minden baját, bánatát belevitte az imádkozásba. Mikor befejezte, felállt egy paptestvére és elmondta a többi résztvevőnek, hogy nézzétek ezt az embert, s lefordította nekik az imádkozást. Ugyanis nála a szavak értelmezésének az adománya volt. Ilyen nagyot azóta sem épült Tibor atya, mint akkor.
   II. János Pál pápa is nagy élharcosa az ökumenének, a Szentlélek egyesítő erejének. Visszatérve a családra, amivel elkezdtük az egészet, előfordult bizony, hogy veszekedtek a gyerekek, mikor Tibor atya kicsi volt még. Az édesanyjuk sokszor úgy vetett véget a civódásnak, hogy azt mondta: Szeressétek egymást gyerekek! Ekkor csend lett és játszottak tovább. Nagyon fontos egymás szeretete. Erősítsük egymást, mindenkinek van valamilyen ajándéka a Szentlélektől, karizmája. Baptisták, evangélikusok, reformátusok, katolikusok meneteljünk a zászlóink alatt, erősítsük egymást, hiszen egy a forrásunk és ragadjunk magunkhoz minél több embert, ámen.



Viszlát!

2012. április 9., hétfő

374. Isten segítségére van szükségünk

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.18.Kedd.
Istentisztelet
   Ma este hat órakor az evangélikus templomban Kotmájer baptista tiszteletes tartotta a prédikációt. Az evangélium arról szólt, hogy az okos ember sziklára építi házát, míg az ostoba fövenyre. A sziklán épült ház örökre megmarad, míg a homokra építettet elmossa az ár. Fontos a keresztény ember számára, hogy világítson a többi embernek. Életünkben jöhetnek olyanok szakaszok, melyek sorsfordítók és nagyon felforgatják életünket. Mindig felkészültnek kell lennünk, hogy ezeket az akadályokat venni tudjuk. A homo sapienset ma joggal nevezhetjük homo felelőtlennek.


    A globális felmelegedés napjaink nagy problémája, de tehetetlenek vagyunk társadalmi szinten. Mindenki tudja, hogy baj van, tovább csináljuk a káros légköri gázok kibocsájtását, de nincs senki, aki felelősen kézben tartaná a dolgokat. Hallunk szélsőséges időjárásról, környezeti katasztrófákról. Régen is a vádik (időszakos vízfolyások) mellett élők kiszolgáltatottak voltak, mert az év egy részében száraz volt a meder, az esős évszakban pedig hirtelen megáradt. Láthattuk ezt az Ábrahám című filmben is, melyben az ősatya egy ilyen vádin akart átkelni embereivel és jószágaival, de manapság is sok ilyet láthatunk a hírekben, amint a medréből kilépő megáradt folyó házakat mos el. Ha valaki azt mondja egy alkoholistának, ne igyon, mert tönkreteszi magát, csak mosolyog és vállat rándít, nagyon jól tudja ő ezt, mégsem tud lemondani az italról. Ha egy diáknak azt mondjuk, tanuljon, mert csak így lesz belőle valaki, tudja ezt nagyon jól, de vállat rándít és inkább elmegy szórakozni.


   Az emberek nem tudnak áldozatot hozni, mindenkit a gyors siker érdekel, a rövidtávú haszon. Régen a nagy katedrálisokat évszázadokig építették, ma már csak többnyire panelek vannak, amelyekből egy időben még az építőanyagot is kispórolták. Gyorséttermek, ahol gyorsan bekaphatunk egy hamburgert, esetleg egy hamburgert és ha nagyon sietünk, még előtte egy hamburgert is. Sokszor a missziók is látványosságra törekszenek, ahelyett, hogy életpéldával, világítókul szolgálnának másoknak.
   Nagyon fontos a Biblia, olvasnunk kell nap mint nap. De a hitet ne saját céljainknak rendeljük alá, mint tette ezt egy sportoló, aki azt mondta, ha a hit segít, felhasználja, hogy nagy bajnok legyen, de csakis ezért. Olvassuk a Bibliát, de ne saját értelmezésünk szerint, hanem amit valójában üzen. Próbáljuk meg magunkat hozzáformálni. Nehéz munka, de megéri. Az életünkben sok próbatételen át vezet az út az üdvösségre, amelyhez az emberi értelem és bölcsesség kevés. Isten segítségére van szükségünk. Isten segítségével felkészülhetünk ezekre a próbatételekre és vele együtt célba érhetünk. Járjunk ezen az úton, ámen.



Viszlát!

2012. április 8., vasárnap

373. Mi lenne, ha Jézus belépne a konyhába...

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.17.Hétfő.
Istentisztelet
   Ma este hat órakor az evangélikus templomban folytatódott az ökumenikus imahét, ez volt a második összejövetel. Leusz József plébános prédikált Szentistvánról (Szentistváni templomból).
   Az evangélium a magvető példázatáról szólt. Volt búzaszem, amely az útszélre esett, azt a madarak csipegették fel, volt olyan, ami köves talajra, az nem kelt ki. Megint másik tövisek közé, azt felnövekedvén elnyomta a gaz. De volt búzaszem, amely jó talajba került és százszoros termést hozott.
   A Szentírás élő, az ige dinamikus. Ez a mag, amely jó földbe hullik és százszoros termést hoz. Jézus a forrás, az alap. Sok nem keresztény mondta már, ha nem lennének keresztények, akkor azzá válna. Gandhi is megjegyezte, hogy ők nem a keresztényeket szeretik, hanem Jézust. Bizony sok keresztény nem jár jó példával, komor arcukkal, üres vallásosságukkal ellenszenvessé teszik hitüket az ateisták és más vallásúak számára.


   Egyszer egy európai ember eltévedt a Szaharában. Étlen, szomjan bolyongott, amikor észrevett egy oázist. Már el is indult felé, amikor meggondolta magát, s próbált a józan eszére hallgatni. Ez csak érzéki csalódás, délibáb. Már halálán volt, amikor egy datolyapálmát és egy forrást is látott, de nem ment oda, mert a józan eszére hallgatott, hogy ez csak délibáb lehet és semmi más. Inkább éhen és szomjan halt. Két beduin talált rá és az egyikük nagyon csodálkozott. Nézd ezt a fura európai embert, a pálmafák hűvösében, a datolyapálma alatt és a tisztavizű forrás mellett éhen és szomjan halt. Ne csodálkozz ezen, mondta a társa, az értelme nem hitte el, amit a szívével és a szemével látott.
   Az ember életében szükséges egyfajta izgalmi állapot, feszültség. Ha nincs ilyen inger, a szervezet megteremti a maga számára. Kell egyfajta testi, szellemi, lelki izgalom. Egyszer egy diák megkérte az atyát, imádkozzon érte, mert másnap vizsgázni fog. A válasz az volt, hogy rendben, imádkozik, de azért egy kis izgalom, vizsgadrukk nem árt, úgyhogy azért csak izguljon egy kicsit, ez kell a jobb teljesítményhez.


   Volt egyszer egy professzor, pap, aki hitoktató volt a kispapok között. Egyszer kezdte megérteni az igét, a Szentírást. Csendben elmélkedve ment az utcán, s az addig már oly sokszor bejárt út és ismeretlen emberek mások lettek a számára. Vágyat érzett arra, hogy megszólítsa az embereket, akiket addig észre sem vett. Hisz Jézus is azt mondta, amit a legkisebbel tesztek, velem teszitek. Tehát ha megszólít egy embert, Jézust szólítja meg. Már messziről észrevett három söprögető cigányt az utcán. Ő aki tanult professzor volt, kispapokat oktatott, bizony nem is gondolta, hogy ilyen nehéz megszólítani valakit. Egészen beleizzadt, mire a közelükbe ért, hogy mit is mondjon majd. Lehet, hogy másnak könnyen ment volna, de neki nem. Végül odaért, s csak annyit tudott kimondani, hogy jó reggelt. A cigányok csak néztek rá, de nem válaszoltak. Még ha nehezen is ment, alig mondott is valamit, de sikerült! Beleizzadt, de az igét valóra váltotta! Ekkor jött rá, hogy a Szentírás egy nagyon izgalmas olvasmány, a legizgalmasabb, s élő.


   Van még egy történet, melyben azt a feladatot kapták a kispapok, hogy nézzenek szét otthon, s felesleges tárgyaikat osszák szét. Nagyon nehezen váltak meg bármitől is. Sok olyan tárgy volt otthon, amit már rég nem használtak, szükség sem volt rá, mégis nagyon nehezen váltak meg tőle. Például egy könyv, kazetta vagy bármi más. De amikor megajándékoztak valakit, jóleső érzés töltötte el őket. Minél több tárgytól váltak így meg, annál nagyobb hely lett a szívükben Isten számára. Volt, aki naptárgyűjteményétől megvált, amit szinte születése óta gyűjtött, és átadta egy kisgyereknek, aki szintén gyűjtötte a naptárakat és nagyon örült neki. Más emberek megajándékozása és Isten számára nagyobb hely szívünkben. Ők is élték azt, amit a Szentírás tanított.
   Kisgyerekek kapták azt a feladatot hittanórán, hogy írjanak kis történeteket, mintha a mennyországban élnének. Egyikük azt írta, hogy kisöprögette a konyhát, összeszedte a szemetet, mert a Föld is már a mennyország, s mi lenne, ha Jézus belépne a konyhába. A másikuk azt írta, hogy anyukája beszélgetett a szomszédasszonnyal, de őt észre sem vették, nem beszélgettek vele. Olyan kitaszítottnak érezte magát, mint Jézus is volt. Megpróbálta magát Jézus helyébe képzelni, s nem vágott savanyú képet.


   Egyszer egy idősebb ember betért éjszakára egy kolostorba, ahol elszállásolták. Enni is adtak neki, de mielőtt másnap továbbindult volna, mondták neki, hogy hallgassa meg a prédikációt a kis kápolnában. Alig hallgatta pár percig, felkelt és elindult kifelé, hogy tovább vándoroljon útján. Rákérdeztek, hogy miért nem hallgatja végig a prédikációt, azt felelte, hogy elhangzott egy olyan mondat már, amit ha teljesíteni akar, éppen elég lesz neki hátralévő életében. Ő is élni akarta a hallottakat.
   Mi sem úgy üljünk be a szentmisékre, istentiszteletekre, hogy ez is ki van pipálva, meghallgattuk. Legyen élő a hitünk, mégha beleizzadunk is, mint a professzor. Mindennap vegyük elő és olvassuk, akár csak egy bekezdés erejéig is a Szentírást és próbáljuk valóra váltani azt, amit az Ige üzen számunkra, ámen.
Viszlát!