9. Alázat

Üdv kedves Olvasó!
1998.szeptember. 27. Vasárnap.

A Szentírás vasárnapja. A szentmise a gazdag és szegény Lázárról szólt.

Nem az a baj, ha valaki gazdag, hanem az, ha ezt természetesnek veszi. A gazdagságot, hatalmat Istentől kapjuk. A lelki gazdagság sokkal fontosabb. Ha lélekben gazdagok vagyunk, anyagi javainkat is jól tudjuk majd felhasználni mások javára is, másokat is szolgálva, másokkal is megosztva vagyonunkat.

Ha valaki uralkodik a vagyonán, hatalmán, akkor a jót szolgálja vele, de ha a vagyon és hatalom uralkodik ő fölötte, a rosszat viszi véghez benne és általa. Ne legyünk rabszolgái a munkánknak, feladatainknak, hatalom és pénzvágyunknak, hanem mi tartsuk ezeket irányításunk és ellenőrzésünk alatt, hogy a jót vigye véghez bennünk és általunk.

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.“ Ámen.

Viszlát!

8. Ránkbízott kincsek

Üdv kedves Olvasó!

   1998. szeptember. 20. Vasárnap.

   Jól sáfárkodjunk a ránkbízott kincsekkel. Ne az evés, ivás, vagyonszerzés és élvezetek hajhászása legyen az életünk középpontja. Nem szolgálhattok egyszerre két úrnak, Istennek és a mammonnak.

Egyszer egy távoli óceániai szigeten a misszionáriusok arra tanították a benszülötteket, hogy Isten legyen az első az életünkben, s csak utána következzen minden más dolog, ahogy ez a keresztényeknél is lenni szokott. Egyszer ennek a törzsnek a főnöke elment a keresztény Európába és megtapasztalta, hogy bizony itt a pénz van az első helyen. Ezt elmondta a népének is. Figyeljünk oda mi is mai világunkban, hogy életünkben mi foglalja el az első helyet.

Egyszer távol Amerikában, Baltimore-ban egy előkelő szállodában egy farmerruhás ember akart éjszakára megszállni. A szálloda tulajdonosa nem akarta rontani a szálló renoméját, hírnevét és azt mondta, hogy nincs több hely. A farmerruhás embert Jeffersonnak hívták, aki alelnök volt akkor USA-ban. Mikor ezt megtudta a szálló tulajdonosa, nyomban bocsánatot kért, s helyet akart adni az alelnöknek. De az azt felelte: ahol egy farmerruhás egyszerű embernek nem adnak szállást, ott az USA alelnökének sincs semmi keresnivalója.

Nehezebb a gazdag embernek bemenni az Isten országába, mint a tevének a tű fokán átmennie. Jézus azt mondja, hogy jól sáfárkodjunk azokkal a kincsekkel, amelyeket Isten adott nekünk. Ámen.

Viszlát!

7. A jó pásztor

Üdv kedves Olvasó!

1998. szeptember.13. Vasárnap.

   Diákmise, tanévnyitó Veni Sancte. Az evangélium az elveszett juhról és drachmáról szólt. Jézus ugyanúgy örül egy megtérő bűnösnek, mint a pásztor elveszett, de megtalált juhának vagy mint a szegény asszony elveszett, de megtalált drachmájának. Jézus jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, mert az egészségeseknek nem, de a betegeknek annál nagyobb szükségük van orvosra.

Nagyon fontos így tanévnyitón megemlékezni arról, hogy milyen nagy a felelősségük a pedagógusoknak és a szülőknek. Ki a jó pedagógus, apa és anya? Nem a siker, karrier, pénz, stb. jelentik a boldog életet, annál inkább a lelki gazdagság, melyet a gyermekeknek adhatunk. Tiszta szívvel az igazságra, szeretetre nevelés. Ámen.

(Múlt vasárnap, szeptember 6-án Vodicán volt búcsú és szentmise, melyet Dankó László kalocsai érsek tartott.Jézus születéséről és a Szentlélek hét ajándékáról beszélt, a Szentlélek éve fontosságát hirdette a kétezredik év előtt).

Viszlát!

6. Együtt töltött idő

Üdv kedves Olvasó!

1998. augusztus. 30. Vasárnap.


Nagyon fontos az életünkben az alázat. Mindent, amit teszünk, alázattal tegyük, ne magasztaljuk fel magunkat mások előtt. „Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.“

Az önfeláldozás nagyon fontos. A legnagyobb dolog, amit másoknak adhatunk, nem az adományok, jótétemények, ajándékok, hanem az időnk, a drága percek, amiket másokkal töltünk, másokra áldozunk. Ámen.

Viszlát!

                            

5. Világosság

Üdv kedves Olvasó!

1998. augusztus. 23. Vasárnap.


   Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek...

A földi élet, amelyen járunk, akadályokkal, nehézségekkel van tele, melyeket le kell győznünk, küzdenünk. Ha nem lennének akadályok, nehézségek, nem találnánk el a Jézushoz vezető szoros útra, kapura. Az erős napfényben nehéz észrevenni a kis világosságot, annyira elvakít a tündöklése. De a legnagyobb sötétségben a legkisebb fény, mécses is útmutató.

A nagy nehézségek, gyötrelmek közepette is ez a kis világosság a legjobban jelöli ki az utat Jézushoz, melyet nem tévesztünk el, de a vakító fényben nem lelhetjük fel. Ezért van szükség akadályokra az életünkben, hogy a nehézségek közepette jobban odataláljunk Jézushoz.

Az életben nem szabad állandóan panaszkodni, hanem el kell viselni a nehézségeket. Nem lehet pusztán csak önfegyelemmel végigmenni az életen. Szükségünk van Jézusra, akire mindig számíthatunk, aki mindig velünk van, irányít és vezet bennünket, mint a kis gyertyaláng a sötétségben. Ámen.

Viszlát!

4. Égő csipkebokor

Üdv kedves Olvasó!

   Első, emlékezetből lejegyzett rövidke prédikáció:

1998. augusztus. 16. Vasárnap.


   Jézus tüzet hozott a földre, nem békét, hanem szakadást. Szembefordul apa a fiával, fiú az apjával, anya a lányával, lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával. Nagyon fontos a szívünkben a hit, remény és a szeretet. Egész életünk egy harc, két ember lakozik bennünk. A tűz lehet romboló, pusztító, gyűlöletből fakadó, mint a pokol tüze. Sok tűzvész pusztít most világszerte a nagy meleg és szárazság miatt. De a tűz lehet építő is, mint a mennyország tüze. Belső tűz, mely a szívünkben ég. Isten is égő csipkebokorban jelent meg. Ámen.

Viszlát!

3. Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél!

Üdv kedves Olvasó!

   Nemeshegyi Péter atyának a pitypang történetén kívül még van egy kedvencem, amit szintén az ő előadásán hallottam, az idézet a következő:

   "De hogy ne azzal fejezzük be, amitől óvakodnunk kell, szeretnék még valamit mondani. Amit most állandóan mondok, és amit nektek is mondani szeretnék, bár a mai témához nem közvetlenül kapcsolódik. János Pál pápánk írt egy könyvet, aminek az a címe, hogy „Átlépni a remény küszöbén.” Ennek könyvnek az elején írja azt, hogy a Mindenható Örök Isten, a Teremtő Úristen mondja minden egyes embernek, minden egyes embernek, jóknak, gonoszoknak egyaránt, szenteknek, bűnösöknek egyaránt, tehát nektek is egyenként mindenkinek, még nekem is, hogy: „Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél! Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél!” Ez az evangélium, az örömhír.

   Jézus mondta meg nekünk világosan (Lukács, 6. fejezet), hogy Isten még a gonoszokkal, hálátlanokkal szemben is irgalmas és jóságos. Tehát nincs kivétel. Persze a gonoszokat nem úgy szereti, hogy „maradj csak gonosznak”, hanem keresi őket, hogy azok megtérjenek és éljenek. Amikor pedig létrejön a találkozás, akkor felszabadultan örvendezik az Isten.

   Hát ezt mindegyiktek vegye magára. Az Úristen mondja nektek egyenként: Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél! És ez kell nekünk, mert néha elszontyolodunk rettenetesen. A fiatalok attól szontyolodnak el, hogy elhagyta őket az ő boyfriend-jük, az öregek attól szontyolodnak el, hogy hol a kezük fáj, hol a lábuk fáj, hol az emlékezőtehetségük hagyja el őket, és lassacskán egy vén trotli lesz belőlük. Én még nem hülyültem meg egészen, azt hiszem, de tény, hogy az emlékezőtehetségem rettentően elhagy. És ezért kaptam valakitől egy második előjegyzési naptárt, hogy kettőbe írjam bele a dolgokat. Ez még rosszabb, mert hol beleírom az egyikbe és nem a másikba, hol a másikba és nem az egyikbe. És ami a legrosszabb az, hogy újabban elfelejtem megnézni azokat a naptárakat! Akkor mit lehet csinálni? Hát visszaadni a Jóistennek az emlékezőtehetséget. Ideadta, most visszaveszi, hát tessék. És mégis azt mondja nekem: Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél! Hát ez nagyon örvendetes. Abból pedig, hogy az Úristen ezt mondja mindenkinek, következik egy másik nagyon egyszerű elv: mert jó az Isten, ezért jónak lenni jó. Ez olyan egyszerű, mint a kétszerkettő négy. De ebben benne van minden. Jónak lenni jó. Ezt én most újabban nagyon mondogatom mindenkinek. Azt hiszem, ez nagyon fontos. Nagyon megörültem, hogy amikor a papszentelés előtt álló kispapoknak tartottam lelkigyakorlatot Vácott, a végén az egyikük így köszönte meg: „Kedves atya sok szépet s jót tetszett nekünk mondani. És most a lelkigyakorlat vége előtt megígérjük az atyának, hogy…” – és akkor odaintett a csoportnak, voltak vagy tízen, és kórusban elkiáltották magukat: „jónak lenni jó!” Ennek nagyon megörültem.

   Ezt kívánom nektek mindnyájatoknak. Ezt higgyük és tegyük. Jónak lenni jó, mert jó az Isten. Ebben minden benne van."

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:a6O0iz-UHxgJ:orszagutiferencesek.hu/orszagut/misszio/eloadasok/okt.2._Vilagnezetek%2520es%2520istenkepek.doc+nemeshegyi+p%C3%A9ter+pitypang&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Viszlát!

2. Pitypang történet

Üdv kedves Olvasó!

   Nagyon örültem annak, hogy a blogomhoz ezt a sablont találtam, ami pitypangokat ábrázol. Nemeshegyi Péter atyának van egy pitypangos története, amit volt szerencsém hallani kétszer is élőben, személyesen Tőle, többedmagammal egy-egy előadás keretében.

   
   "Én azt már megtapasztaltam, hogy ha valahová tíz év múlva vagy húsz év múlva visszamentem, ahol már tartottam előadást, mindig azzal fogadtak: „Kedves atya, tessék majd elmondani megint a pitypang történetet!” Minden mást elfelejtettek, de a pitypangot úgy látszik nem. Nos hát a pitypang. Ismeritek ugye, olyan szép kis sárga virág. Reggel kinyitja szirmait, este becsukja, együtt lélegzik a világmindenséggel, mélyen beleereszti gyökereit az anyaföldbe. Sose virágzik egyedül, nem mutogatja magát. Mindig sok testvérkével együtt virágzik. Nem lármázik, még nem is illatozik. Csak bárki vagy bármi megy is el előtte, rámosolyog. Az ő kedves kis ártatlan, őszinte életével rámosolyog, mintha azt mondaná: „Ó élni, élni, mily édes, mi szép!”

   Gondolná az ember, hogy ennek a kis virágnak aztán már igazán nincs semmi titka, de van! Ez akkor derül ki, amikor egész hirtelen átalakul a sárga pitypang azzá a fehér kerek valamivé, ugye. Próbáltam megfigyelni pitypangokat, de csúnyán elhervadt pitypangot sose láttam. Nem tudom hogyan csinálja. Előző nap még ott volt a sárga virág, most meg ott van az a kerek valami, minden magocskán ott van a bóbita vagy ejtőernyő, vagy minek mondjam. Azután jön a szellő, elviszi azokat a magokat. Az is olyan kedves azt látni, hogy röpködnek. Nem visznek magukkal semmi fölöslegest, csak az a kis kemény mag megy, és benne az élet egész titka. És amikor elrepült valamennyi mag, akkor megmarad a kopasz fejű pitypang. Hát hogy én a pitypangot oly különösen is szeretem, ez azért van, mert hasonlítunk egymásra. Nem haragszik, úgy látszik, a pitypang, hogy így elcsúfult. Mintha azt mondaná a magocskáinak: „Menjetek, menjetek! Jövő tavasszal én már úgysem vagyok e világon. Ti, ti majd tovább éneklitek az élet himnuszát!” Hát látjátok, ilyenek a nagy természettel való szolidaritásnak szép gyümölcsei: minden élőlénytől tanulhatunk bölcsességet, szépséget és jóságot."

                                                          

http://orszagutiferencesek.hu/orszagut/misszio/eloadasok/okt.2._Vilagnezetek%20es%20istenkepek.doc

Viszlát!

1.Édesanyámnak. Laus Deo (Dicséret Istennek)

Üdv minden kedves Olvasónak!

      Miről is szól ez a blog? A bajai Barátok templomába járva 1998-tól kezdődően naplót írtam emlékezetből az elhangzott prédikációkról. Ennek rövid története, hogy a Nagymamám mindig rákérdezett a vasárnapi ebédnél, hogy mi volt az evangélium a délelőtti szentmisén és én általában nem tudtam válaszolni Neki, mert a templomból kiérve szinte mindent elfelejtettem. Mikor sokadszor is megtörtént ez velem, elhatároztam, hogy jobban fogok figyelni. Először is megjegyeztem, hogy melyik evangéliumi részlet hangzik el a Bibliából, utána egy-egy gondolatot, gyöngyszemet is papírra vetettem, amit úgy éreztem, hogy nekem szól személyesen, majd végül az egész prédikációt leírtam emlékezetből.

(Az írásaim 90 százaléka a Barátok templomából való, de 10 százalékban más prédikációkat is tartalmaz. Természetesen ezek az írások csak emlékezetből idézik vissza azokat a nagyszerű prédikációkat, amelyeket az előadó plébánosok gondosan felkészülve Isten áldása mellett adtak elő, így minden pontatlanságért enyém a felelősség, minden jó gondolatért az előadóké az elismerés és Istené a dicsőség).

   2006 novemberében elutaztam Erdélybe és Déván találkozhattam Csaba testvérrel és a dévai árva gyerekekkel. Csaba testvér elmondta, hogy fontosak az ember gyümölcsei. Nem kell nagy dolgokat tenni. Mindenki tehet jót, ahol él és amivel foglalkozik. Földrajz tanár lévén nekem arra kell törekednem, hogy megtartsak egy jó órát. Azt kívánta, hogy váljanak valóra álmaim.

    Édesanyámnak.

    Laus Deo (Dicséret Istennek)

    Barátok kincsei blogomat szeretném kezdeni egy olyan írással, amit Csaba testvérrel való találkozásom után olvastam a dévai gyerekek honlapján:

"Gyengeségünk tudatában elindulunk

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat. A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon. Ha összefogás van, csodákat tehetünk!"
(Csaba testvér-Ádventi elmélkedések)  http://www.devaigyerekek.hu/)