546.A kapcsolatok megtartanak bennünket

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.22.Vasárnap.
Szentmise
   Április 22-én vasárnap a papi és szerzetesi hivatásokért tartott egy prédikációt egy negyedéves szeminarista. Hétközben, csütörtökön este 6 órakor Pál Feri atya mentálhigiénés szerepkörben a meghitt kapcsolatokról tartott egy előadást. Bevezetőjében Schindler atya elmondta, hogy a hét folyamán el kellett mennie a kertészetbe, mert a folyosóján van egy virág, ami kiszáradt, pedig minden másnap öntözte. Kérdezte a kertészt, hogy adjon neki valamilyen jó tanácsot, milyen virágot vegyen egy férfiember, amit gondozni is tud. Mire a kertész: kaktuszt. Ahogy egy virág esetében is fontos a kapcsolat, odafigyelés, úgy méginkább az emberek esetében, de erről hallgassuk Pál Ferenc atyát.

   Egy férfi nő kapcsolatban nagyon fontos három dolog: az elkötelezettség, a szenvedély és a meghittség, intimitás. Fontos még, hogy legyen önbecsülésünk, legyünk önmagunkkal is meghitt kapcsolatban, különben a párkapcsolatban sem fog ez menni. Nagyon fontos, hogy az érzéseinket, szükségeinket bátran kifejezzük; A bizonytalanság nem jó dolog; amikor szülés után a nő felszed magára pár kilót, megereszkedik a melle, esetleg még egy vágás sebhelye is látszik a hasán, gondolja magában, hogy eddig sem volt szép, hát még most. Bezzeg a titkárnője a munkahelyen! Bizonytalanná válik és eltaszítja magától a férfit. Ilyenkor meg kell beszélni a dolgokat, hogyan látják a helyzetet. A férfi elmondhatja, hogy hát igen, megváltoztál egy kicsit, de mégis csak a feleségem vagy. A meghittség fészkét közösen kell építeni, dolgozni kell érte. Ha már egyszer elköteleződünk egymás mellett a szerelem szenvedélyével. Fontos, hogy feltárjuk magunkat a másik előtt, igaz, hogy ezzel sebezhetővé is válunk. De nem szabad szégyellni a dolgainkat, hogy semmi érzést, érzelmet, szükséget nem fejezünk ki, mert akkor az nem jó dolog. Tárjuk fel magunkat, ez vagyok. Különben, ha nem nyílunk meg érzelmileg, az csak udvariaskodás, távolságtartás lesz. Az is valami, de a meghittséghez kevés.

   A kommunikáció dimenzióiról is beszélt az atya. Este 11-kor hazajön a munkából a férj, mire a felesége megkérdezi tőle félálomban az ágyon fekve, amikor ő belép az ajtón: Hány óra? Mire a férj: 11 múlt pár perccel. Ez egy nem teljes, csak informális párbeszéd, gondolati síkon zajlik. Sokféleképpen fel lehet tenni azt a kérdést, hogy hány óra: szemrehányóan, hogy már megint ilyen későn jöttél haza, hol voltál idáig. Fel lehet tenni szomorúan, hogy már megint késtél, már harmadszor a héten. És örömmel is, hogy végre itt vagy, már úgy vártalak! Tehát érzelmi töltete is van a kommunikációnak az informális üzenet mellett. A harmadik dimenzió a legmélyebb, a kapcsolati. A kapcsolatunkról van szó. Amikor veszekedés van, van egy pont, aminél már nem megyünk tovább, mert a kapcsolatunk többet ér. A meghittsége, intimitása. Pedig de jól esne még kimondani! De a kapcsolatunk.
   (Még az érzelem kifejezéséhez visszatérve, gyerekeket kérdezett meg az atya és azt felelték, hogy templomban sírni azt szabad, de nevetni nem. Ezt hitték a gyerekek! Isten örül a mi boldogságunknak! Szabad nevetni!)

    A meghitt kapcsolat akkor is az marad, ha egy időre eltávolodunk egymástól. Az érzelmi szálakat fenntartjuk és tovább épülhetünk. Mondjuk a férj egy évre Angliába megy dolgozni, megfordul a csinos nők után, de nem csalja meg a feleségét. Végezetül azzal zárult az előadás, hogy amikor az esküvőn megáldja a fiatal párt az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, akkor nem csak a férfit és a nőt áldja meg, hanem a kapcsolatot is. Ámen. Isten legyen velünk és örüljünk, örvendezzünk.
   (Még azt is elmondta, hogy időnként szabadságra is szokott menni, mert különben kiégne. Minden tisztelete azoké a papoké, akik minden nap miséznek, de őneki kell a szabadság néha. Termálfürdőbe is szokott járni. Tegnap is volt. Mosolyognia kellett, amikor jött egy nyugdíjas csoport és az idős bácsi tartotta a nénit, magához ölelve, büszkén, hogy jöhet a víz, én megtartalak. Igen, a kapcsolatok megtartanak bennünket.)

http://szentantal.bajabaratok.hu/category/hangtar/

Viszlát!

545.Békesség néktek!

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.15.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában János atya prédikált, az evangélium arról szólt, amikor Jézus feltámadt és megjelent tanítványainak, majd hitetlen Tamásnak is. "Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek."
   A mise bevezetőjében elhangzott, hogy irgalmasság vasárnapja van, mi legyünk az elsők, akik kezet nyújtanak. Albert Einstein a relativitás elmélet megalkotója, kiről sokáig azt hitték, hogy nem hisz Istenben, hiszen olyan tudású volt, hogy biztos nem hisz efféle bugyuta mesékben. Mígnem kiállt az emberek elé és azt mondta, hogy hisz a személyes Istenben, a Gondviselő Istenben, a Teremtő Istenben. Vagy itt van még egy nagy tudós, Sir Alexander Fleming, a penicillin felfedezője, aki szintén vallásos volt. Nagy emberek, nagy hittel. Minél nagyobb tudással rendelkezik valaki, fejet hajt a Teremtő Isten előtt. Az érett, teli kalász is meghajlik, míg az üres felemelkedik, ahogy a tudatlan, gőgös ember is felemeli fejét, hogy neki nem kell Isten.

   Sokan vannak, akik azt mondják, hiszem, ha látom. Régebben, pár évtizeddel ezelőtt, amikor még csak vezetékes telefon volt, természetesnek vettük, hogy tudunk ezen keresztül telefonálni, hiszen megfoghattuk, láthattuk a vezetéket. Ha valaki elvágja a zsinórt, nem tudunk telefonálni. Manapság pedig a mobiltelefonok világában élünk, ahol a kisgyerekeknek is teljesen természetes, hogy vezeték nélküli telefonnal, mobillal tudnak társalogni egymással. Az elektromos teret sem látjuk, mégis létezik, mintha a technika segítségünkre sietne Isten létezése kérdésében.
  Jézus megállt aszoba közepén tanítványai körében, akik zárva tartották az ajtót a zsidóktól való félelem miatt. Nem akarta őket megijeszteni, hogy zörget az ajtón, ezért átment rajta és köszöntötte őket: "Békesség néktek!" Rájuk lehelt, hogy vegyék a Szentlelket.

   Bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság és Isten félelme, vagyis szeretete. Nagyon fontos ezek közül a szelídség. Minden ember értékes, a testünket a szüleinktől kapjuk, de a lelkünket Istentől. Fontos minden egyes ember Isten számára, ezért teremtett mindenkit. Ne elégedetlenkedjünk, mindenkinek vannak tálentumai, valakinek egy, valakinek három, ne irigykedjünk arra, akinek öt van. A tanárok nagyon jól tudják, hogy szorgalommal a gyengébb képességű gyerek is sokat elérhet, többet esetleg, mint okosabb, de gőgös társa. Adjunk hálát Istennek azért, amink van, hiszen gondoljunk bele, milyen gazdagok is vagyunk. Ha összeírnánk egy papírlapra, hogy mennyi mindent kaptunk Istentől. Látunk! Hány ember van, aki vak és nem lát. Van lábunk, el tudtunk jönni misére. Látni embereket, akiknek hiányzik egy lába vagy mindkettő, s még sorolhatnánk.

   Békesség néktek!-mondja Jézus a tanítványoknak. Úgy éljünk, hogy boldogságot szerezzünk mások számára, mi legyünk azok, akik másokat szolgálnak. Ne mi legyünk azok, akik mindig megmondják, hogy mi a jó, akiknek mindig igaza van és akiket kiszolgálnak. Elsők legyünk családunkban és ebben az irgalmatlan világban, akik először kezet nyújtanak, figyelmesek, szelídek, építők, szolgálók ebben a világban és békességet árasztanak először családjukban, majd rokonságukban és a világban.
   "Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak." Fontos a bűnbocsánat, meg kell békélnünk Istennel, majd önmagunkkal és embertársainkkal is. Jézus a feltámadás és az élet, ámen.

544.Menj és vidd hírül a feltámadást!

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.08.Vasárnap. Húsvétvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. A feltámadás öröme töltse be szívünket. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus feltámadt és találkozott Mária Magdalénával.
1971-ben Margaret Theatcher a tori ház képviselője szólalt fel sok férfi előtt, akik fenntartással fogadták, hogy mit is mondhat nekik egy nő. Mire Theatcher azt mondta nekik: Az igaz, hogy a kakas kukorékol, de a tyúk tojja a tojást. Tehát a nőknek is lehet mondanivalója. A mai evangéliumban Mária Magdolnával is találkozunk, aki hírül viszi Jézus feltámadását. Régen, az első évszázadokban a kereszténység történetében minden vasárnap a feltámadás történetét olvasták fel. De mit is jelent a feltámadás?

 
   Mária Magdolna üresen találta a sírt, Jézust kereste. Észrevett egy embert, azt hitte a kertész az. Ott állt Jézus, de nem ismerte fel. Mintha János evangélista ezzel azt akarta volna mondani, jelezni, hogy a feltámadás minden képzeletet felülmúl, érinthetetlen. Ekkor Jézus megszólítja az őt kereső asszonyt: Mária! Ebben a pillanatban Mária hozzáfordult és válaszolt: Mester! Felismerte Jézust, amikor az nevén szólította. Nagyon fontos a kimondott szó, a kommunikáció. Nem csak szavakkal tudunk kommunikálni, a szemeink, tekintetünk is beszél, sőt még a testtartásunk is, viselkedésünk is. Beszédes az összeszedettségünk, de elhanyagoltságunk is, hogy éppen milyen állapotban vagyunk.

   Régebben beszélt az atya a benedikálásról, ami annyit jelent, hogy jóvá tesz. Amikor egy püspök megáldja a templomot, benedikálja, jóvá teszi azt. A kimondott szó jóvá teszi, szentté teszi azokat a köveket. Amikor Jézus nevén szólítja Máriát, benedikálja, szentté teszi, kommunikál vele és Mária felismeri őt ezután, "találkozik" vele. Mária szeretné megérinteni őt, de Jézus mondja neki, hogy ne érintse. Ezzel is jelzi az evangélista, hogy a feltámadás érinthetetlen. Jézus még nem ment az Atyjához, még tervez, dolga van és most cselekszik. Menj és vidd hírül a feltámadást!  A kétségbeesés helyett remény, a gyász helyett öröm. Nekünk is továbbadták azt, ami az evangéliumokban van, az apostolok. Előttük Mária Magdolna áll, de mindenek előtt Jézus, ámen.
Viszlát!

543.Megtapasztalt örömeink csodája

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.07.Szombat. Nagyszombat
Szentmise
   Ma délután fél ötkor a tűzszenteléssel vette kezdetét a szentmise. Az evangéliumot János atya olvasta fel, majd ezt követően Schindler atya prédikált. Elmondta, hogy a nagypénteki mise után egy könyvet olvasott, melyben Benyik György arról írt, hogy Jézus élete feltámadás nélkül tragédia, de Jézus élete a feltámadással együtt örömhírré változik. Egy Jean Paul nevű író egyik művében, mely a Vízió címet viseli, arról ír, hogy a sírok megnyílnak, az emberek előjönnek az ítéletre, mikor megjelenik Jézus és azt mondja nekik: bejártam a mindenséget, de Atyámat nem találtam. Tehát nincs értelme a létezésnek. Tulajdonképpen ez a vízió rosszul végződik. Ez a mű, amelyet Jean Paul írt, ez a semmitmondó Shopenhaueri agnosztikus filozófia, amellyel szemben állnak az evangéliumok, az örömhírek.

   A négy evangélium alapvetően ugyanarról beszél, csak a részletekben mutatkozik némi eltérés, kicsit másként írják le ugyanazt a dolgot. Az evangéliumok arról szólnak, hogy van feltámadás, van mibe kapaszkodni az embernek, mikor felteszi azokat a kérdéseket, hogy mi értelme van az életnek, ki vagyok én. Van értelme a törekvéseinknek, a munkánknak, szeretetünknek, de még a kudarcainknak, bukásainknak is. Egy évvel ezelőtt a Genezáret taván hajózott az atya és hangos zenére lettek figyelmesek, amely egy másik hajóról jött. Mint később kiderült, nigériaiak voltak rajta és zenével, tánccal dicsőítették Istent. Van aki a csendben, nyugalomban, de van aki zenével, tánccal. Sokszínűek vagyunk, tág a világ, de nincs az az ember, legyen az hűvös, komoly gondolkodású európai, zenére táncoló nigériai, amerikai, ázsiai, akit nem tudna megérinteni Jézus. Pál apostol is azt mondja, semmit sem ér a hitetek, ha Jézus fel nem támadt.

   Minden emberi találkozás, találkozás személyekkel, akár tudománnyal, tájakkal egy-egy feltámadás. Felkelni kudarcaink után is feltámadás. Amikor Mária Magdolna megtapasztalja az üres sírt, fut, rohan, hogy hírül vigye, továbbadja, megossza tapasztalatát, az örömhírt. Jean Paul víziójával szemben sokkal logikusabb megtapasztalt örömeink csodája, az ajándékba kapott világ. Ámen.
   Töredékek: Jézus megmosta tanítványai lábait, ezzel példát adott nekünk, hogy alázattal szolgáljuk egymást. Áldozás után jó egy kicsit csendben maradni, minden egyebet kizárni, csak Jézus és én.
Viszlát!

542.Mit is jelent a kézfogás?

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.25.Vasárnap. Nagyböjt 5. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor néhánygörög, akik fölmentek az ünnepre, látni szerették volna Jézust. Odamentek ezért a gallileai Betszaidából való Fülöphöz és kérték őt. Fülöp szólt Andrásnak és elmentek, Jézusnak szóltak. Jézus ezt felelte nekik: "Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem.

   Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hangzott az égből: "Már megdicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.' Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: "Angyal beszélt hozzá.' Jézus azt felelte:"Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.' Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
   Az evangélium előtt Jeremiás siralmaiból is hallhattunk részletet. Jeremiás volt a négy nagy ószövetségi próféta egyike. Arról prófétál, hogy jönnek napok, amikor új szövetséget kköt az Úr Izrael és Júda házával. Egyszer már kihozta őket kézenfogva Egyiptom földjéről, de az új szövetségben a törvényt bensejükbe adja, szívükre írja.

   Kéz. Isten keze. Mit is jelent a kézfogás? Emlékszik az atya, amikor kisgyerekként megfogta édesapja kezét. Milyen nagy volt! De a gyermekek kis kezének minden felnőtt kéz nagy. Nagynak és csontosnak tűnt apja keze, mely érdes volt a munkától. Mégis olyan jó volt érezni, ahogy a kis gyermeki kéz belesimul. Biztonságot adott, mint ahogy az anyának a kézfogása és mosolya is biztonságot ad. A kisgyerekek mindig anyukájuk szoknyájába kapaszkodnak, majd elengedik, tesznek pár lépést és eltávolodnak tőle 2-3 méterre, hogy elkezdjék felfedezni a világot. Utána megint visszaszaladnak. Később már nincs szükségük a kézfogásra, enélkül is tudni fogják, hogy szeretve vannak, figyelnek rájuk. Így nőnek fel és mennek bátran felfedezni a világot, önbecsüléssel, kreatívan. (Nem pedig mindig a fejükre koppintva). Fontos a kézfogás, a szeretet jele is. Amikor megfogjuk egymás kezét, azt mondjuk vele, szeretlek. Fontos az érintés.

   Mindenkinek kell egy biztos bázis, ahonnan naponta elindulhat, ugyanúgy, mint a katonák. Egy biztos bázis, ami körülveszi őt, ahová visszavonulhat, egyedül lehet, megtervezheti azokat a hadműveleteket, amelyekkel továbblép és éli mindennapjait. Ez a bázis szeretettel vesz körül bennünket, szeretteink azok. Nagyon fontosak az érdemi emberi találkozások. Az atya egykori osztályfőnöke, Sulyok Elemér mesélte nekik egy lelkigyakorlaton, a felszentelés előtt, hogy talán Győrben a Baross utcában sétált, amikor előtte egy házaspár ment, középen egy kisfiúval kézenfogva. A gyerek felnézett az egyikre, majd a másikra, aztán csinált egy előreszaltót. Mentek csendben tovább, majd megint felnézett az egyikre, utána a másikra és csinált egy hátraszaltót. Biztonság. Tudta, hogy szülei fogják a kezét, szavak nélkül is megértették egymást. Mint az artisták, amikor férfi és nő összekapcsolódik egymással, bizalommal.

   Jegyeskurzuson is említette az atya, hogy biztos bázisnak kell lenni a másik számára és úgy élni, hogy a másik is hihesse Istent. Biztos bázisnak kell lennünk embertársaink számára, hogy a másik is hihesse Őt.
   (Még mise elején hangzott el, hogy Nagyböjt 5. vasárnapja van. Megint mögöttünk van egy hét, örömökkel és bajokkal, de most újra itt vagyunk, hogy megfürödjünk és elmerüljünk Isten szeretetében. Legalább erre a kis időre tegyük le gondjainkat, azzal a reménnyel, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre és újult erővel látunk neki feladatainknak). Ámen.
Viszlát!

541.Szeretet és irgalom

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.18.Vasárnap. Nagyböjt 4. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, János atya prédikált. Az evangélium Jánostól volt, melyben arról volt szó, hogy Isten azért küldte Jézust a világba, hogy üdvösséget hozzon.
   Még mise előtti bevezetőben hangzott el, hogy örvendezzünk, mert a keresztények nem savanyú uborkák, leljük örömünket gyermekeinkben. Isten is azt akarja, hogy örüljünk; a mai fél 11-es szentmisén áldásban részesülnek azok a házasok, akik már 25, 40, 50, 60 sőt 61 éve házasodtak meg. Azt mondják, válságban van a házasság, ez nem igaz. Nem a házasság van válságban, hanem az ember. Olyan jó, amikor felvállalják egymást, nem élettársak, hanem házasságban élnek. A gyerekek is örülnek, amikor apa és anya együtt vannak.

   A prédikációban elhangzott, hogy egy kisfiú fürdött az apukájával egy folyótorkolatnál a tengerparton, sok ember volt ott, de a kisfiú észrevette, hogy egyre kevesebben vannak. A sodrás egyre beljebb vitte a tengerbe, kiabált és kereste apukáját, az apukája is kereste őt. A csónakban ült, de szerencsére mentőöv az volt rajta, annyi esze volt az apukájának, hogy azt adott rá. Mígnem egy motorcsónak ért a kisfiú csónakja mellé és kimentették a csónakjával együtt, nehogy beljebb sodródjon. Ilyen mentőöv nekünk a kereszténység.
   Sokan panaszkodnak és jajgatnak, hogy így-meg úgy. Miért? Mert nincs hitük. Isten a mi gondviselőnk, figyel ránk. Sokszor, amikor az ember már megette a kenyere javát, akkor jön rá, hogy az életében bizonyos dolgok azért történtek, mert Isten gondviselő szeretete volt vele, hogy jó irányba menjen.
   Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust, de visszament hozzá és ez a kemény ember sírni kezdett, megbánta bűnét és Jézus rábízta a mennyország kulcsait, hogy amit a Földön megköt, az kötve lesz a mennyben is.

   Mária Magdaléna a könnyeivel öntözte és hajával törölte Jézus lábait, amiért Simon megszólta Jézust, hogy miért hagyja mindezt ennek a parázna nőnek. Jézus erre azt válaszolta, hogy mióta bejöttem a házadba, te nem köszöntöttél csókkal, nem adtál lábamra vizet, ez a leány pedig könnyeivel öntöz és hajával töröl. Itt is a bűnbánat a fontos. Máté a vámos is megtér, pedig ma sem szeretjük az adóhivatal embereit. Máté is megbánja bűneit. Még Júdásnak is megbocsájtott volna Jézus, amikor visszavitte a 30 ezüstpénzt és sírva ment volna Jézushoz, hogy megbánja bűneit. De Júdásnak nem volt hite, hogy mindezt megtegye. Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hanem üdvözíteni jött bennünket. A bűnöket nem a pap bocsájtja meg, hanem Isten. A papok csak Isten gyarló szolgái, közvetítői. Sokan azért nem gyónnak, mert azt hiszik, hogy akkor mit gondol a pap. Nem gondol az semmit, örül egy megtérő báránynak. Sok protestáns testvér azt mondja, hogy náluk van lelki elbeszélgetés, de milyen jó az, hogy itt a katolikusoknál van feloldozás. Sokan pszichológushoz járnak, hogy az majd megoldja a gondokat, de sokkal jobb meggyónni és letenni a bűnöket Jézusnál és feloldozást kapni. Nincs az a bűn, amit ne bocsájtana meg Isten, csak a bűnbánat a fontos és a jó útra térés.

   Nemrégen egy volt osztálytársánál volt János atya, aki betegen feküdt és felesége hívta telefonon, hogy jöjjön el az atya hozzá. El is utazott, de Schindler atya éppen akkor volt Szarajevóban és nagy havazások voltak. Ha imádkoznak, hogy épségben hazatérjen az atya, akkor el tud menni, mert most sajnos csak egyedül van itt. Az atya vasárnap este haza is ért Szarajevóból, másnap buszra ült János atya, mert autóval nem mert menni, s Kalocsára ment osztálytársát meglátogatni, aki tényleg nagyon beteg volt. Mindenki ki is ment a betegszobából, csak ketten maradtak. Húsz év után meggyónt, lerakta bűneit, terheit, megáldozott, felvette a betegek szentségét. Ez nem az utolsó kenet, nyugtatta János atya. Barátja azt mondta, mindannyian Isten kezében vagyunk. Megbánta bűneit szívből és igaz hittel felismerte ezt, mint Péter, Mária Magdolna és Máté.
   Nikodémus az éj leple alatt ment Jézushoz, de volt hite és merészsége hozzá, hogy végül megtegye. Mi is legyünk bátrak és Húsvétig még van három hét, menjünk el gyónni és tegyük le terheinket.
   Végül egy imádság: Jézusom, köszönöm, hogy üdvösséget hoztál nekem és irgalmas vagy hozzám. Köszönöm, hogy a szentgyónásban megnyugvást adsz nekem. Köszönöm szeretetedet és irgalmadat, ámen.

Viszlát!
  

540.Márpedig forgatni kell

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.11.Vasárnap. Nagyböjt 3. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus kiűzi a templomból a kufárokat. Az evangéliumban elhangzott egy mondat: Jézus jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. (Még a mise bevezetőjében hangzott el, hogy nagyböjt harmadik vasárnapja van, ismét vége van egy hétnek, ahol magunk mögött hagytunk jót és rosszat is. Most ismét itt vagyunk, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre.) Jó lenne és vígasztaló, ha mi is tudnánk, hogy mi lakik bennünk. Akkor talán úgy tudnánk megszólalni, ahogy kellene és csendben is tudnánk maradni, ha arra van szükség.

   Még Biblikum órán hallotta az atya Kerekes Károly professzortól: "mintegy ostort font" Jézus kötelekből, amikor kiűzte a kufárokat a templomból. Akkor nem akarta ezt elhinni, de ma utána olvasott egy latin nyelvű Bibliában: quasi flagellum fecisset-melyben "quasi"-mintegy szerepel. A professzor is nehezen tudta elképzelni és mi is, hogy a szelíd lelkű Jézus ostort fonva kikergeti a kufárokat. De az atya még ezek után sem igazán akarja elhinni, hogy a "mintegy" szócska ott lenne, vagy enyhítőleg kellene értelmezni. Szentmártoni Mihály professzor is írt erről, a feldühödött Jézusról.
   "Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Pedig manapság is sokszor azzá teszik. Nagy Konstantin császár a vásárcsarnokot tette bazilikává, királyi ítélőszék és döntéshozói szerepe volt. Még szobrot is készíttetett (Jézusnak) magának, amely körül a Napkorong ragyogott glória helyett, a Napimádat kultusz jeleként.

   Jézusnak el kellett szenvednie a keresztrefeszítést. Mert markáns véleménye volt, de nem bírt el a zsinagóga elöljáróival. Jancsó Miklós jegyezte meg egyszer, hogy filmet forgatni nem mindig érdemes, néha ordítani kell. Esterházy azt válaszolta erre: Márpedig forgatni kell, ha szükség van rá, az ordítást forgatni. Jézust is sok méltánytalanság érte, de a kereszten azt mondta: "Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek, ámen.
Viszlát!

539.Mi kinek tartjuk Jézust valójában?

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.04.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés diákmise volt, Czár János atya prédikált. Az evangéliumban arról volt szó, amikor Jézus felment a hegyre Péterrel, Jakabbal és Jánossal, majd megjelent Mózes és Illés.
   Még a mise kezdetén mondta János atya, hogy szüntelenül keressük Isten arcát, Jézus arcát, aki a keresztet hordozta értünk. Mindannyian súlyos terheket cipelünk, látszik arcunkon a szomorúság, fájdalom, de ne feledjük, hogy Jézus megváltott bennünket.

   A prédikációban elhangzott, hogy 1993. január 18-án volt a tévében egy műsorban, hogy egy asszony szükséglakásban lakott, 3x2,5 m2-en. A riporter megkérdezte, hogyan tudja mindezt elviselni a nehéz körülményekkel együtt. Az asszony derűsen azt mondta, hívő lett. A riporter megijedt, s azt kérdezte, csak nem valami szekta? Katolikus vagyok, válaszolta az asszony, minden héten templomba járok és a szentáldozással mindig feltöltekezem, Jézus ad nekem erőt a szívembe, hogy hétről hétre megújuló erővel éljek.
   Jézus felment a hegyre tanítványaival, csak hármat vitt magával, Pétert, Jakabot és Jánost, mondhatnánk "kivételezett" velük és miért volt szükség erre a színpadias fellépésre, amikor Jézus elváltozott előttük, ruhája hófehér lett, olyan, amilyen fehéret egy kelmefehérítő sem tud csinálni. Mikor megjelent Mózes és Illés, azt mondták a tanítványok, hogy készítenek nekik sátrat, három hajlékot. Jézus ezzel a jelenettel talán azt akarta elérni, hogy higgyenek benne még jobban.

   Mi kinek tartjuk Jézust valójában? Egy prófétának csak, mint Mózes vagy Mohamed? Jézus valóságos Isten és valóságos ember, aki azért jött, hogy elhordozza a keresztet megváltásul értünk. Hiszünk-e ebben? Isten megbocsájtja a bűneinket, csak forduljunk hozzá bizalommal. Isten az, aki megbocsájt, a papok csak gyarló szolgái, közvetítői Istennek. A tanítványok azt is mondták, jó itt nekünk veled lenni. Milyen jó nekünk is itt a templomban, hétről-hétre, amikor együtt van egy család, szülők és gyerekek. Feltöltekezünk mi is, mint a szükséglakásban élő asszony és mint a tanítványok. Isten hangját hallották: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok. Annyi a hamis és álpróféta, jósolnak mindent, hogy 2012.12.12-én vagy 21-én történni fog valami a világgal, csacskaság, ne higgyünk nekik, hazugság, hazugság, hazugság. Jézusra figyeljünk és arra, amit Ő mond. Az Ő szava élet és igazság, örökérvényű. Imádkozzunk, Istenem add meg, hogy a Te arcodat keressem szüntelen, figyelmemet Jézusra irányítsam a mindennapokban, még akkor is, amikor felhők takarják, halljam hangodat, hogy: Ne félj, mert megváltottalak. Figyeljek Rád, hogy a többi emberre is figyelni tudjak és meghalljam hangjukat, ámen.
(Mindenki jöjjön és áldozzon, akinek nnincsen halálos bűne, hogy feltöltekezzen Jézus szeretetével).

Viszlát!

538.Jézus "valamiért" ment ki a pusztába

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus negyven napra kimegy a pusztába. A júdeai pusztát két szemüvegen keresztül is nézhetjük. Egyrészt kietlen, elhagyatott kősivatagnak látjuk, másrészt varázslatos hely. Az atya már járt ezen a helyen, az alacsony és középmagas hegyek sorakoznak. A Jordán folyó határolja keleten és régebben az oroszlánok, medvék is eljöttek idáig, innen a Júda oroszlánja név. Szóval az atyáék többedmagukkal egy napot töltöttek itt, elmondtak egy imát is közösen, s közben arra gondolt az atya, de jó lenne ide visszajönni egyszer kirándulni, elidőzni itt.

   Ezen a helyen elég meleg van, a tavaszi esőzések idején van csak némi vegetáció, éjjel viszont nagyon hideg van, lehűl a levegő. Mindent összevetve varázslatos hely, ahol az ember rátalál a csendre és elmélyülten tud gondolkodni, elmélkedni. Az atyának egy ismerőse, egy német atya, gyakran jön ide, minden évben hoz egy egyetemista csoportot és eltöltenek itt egy-két hetet kirándulással. Jézus is ebben a pusztában töltött el negyven napot.
   A negyvenes szám többször is előfordul a Bibliában. Noé idejében negyven napig esett az eső, Mózes negyven napig volt a hegyen, a nép negyven évig vándorolt. A negyvenes számnak szimbolikus jelentése van, az Istennel való találkozást jelenti.
   Nagyböjt ideje kezdődött el Hamvazószerdával. Régen is hamuval megjelölték a bűnösök homlokát és negyven napig nem jöhettek be a templomba, hanem megálltak a templom ajtónál és kérték a többieket, hogy imádkozzanak értük.

   Jézust elragadta a lélek a pusztába. Nem azért ment, hogy lemondjon valamiről, hanem, hogy találkozzon. A csendben mindig találkozunk. Először is Istennel találkozott, másodszor önmagával. Jézus "valamiért" ment a pusztába. Nem volt fogoly, szabad volt. A mai túlhajszolt világban foglyai vagyunk a hatalomnak, hiú dicsőségnek. Sokminden súlytja és lenyomja a mai embert. Szabadokká kell válnunk, még a pusztában is. A találkozások adják meg az élet mindennapjainak az értelmét. Találkozás emberekkel, tájakkal. Amikor az édesanya átöleli gyermekét, energiával töltődnek fel. Energiacsere, mely jót tesz a lemerült akkumulátoroknak. Mosollyal töltődünk fel, más szemmel nézünk a világba. Már a tudat is jó, ha szeretteinkre gondolunk, hogy vannak. A szülők, apa és anya, gyerekek, unokák, nagypapa, nagymama. A találkozások bázist jelentenek életünkben, a család a legfontosabb ezek közül. A másik fontos bázis a célok. Jézusnak is voltak céljai. Minden nap legyen célunk, hogy valamit tettünk, jól tettünk. Az érdemi emberi találkozások tartanak meg bennünket. Jézus sem azért ment ki a pusztába, hogy lemondjon valamiről, nem fogolyként, hanem szabadon és felemelt fejjel tekintett előre, "valamiért" ment ki a pusztába. A nagyböjt nekünk is a keresés és az Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal való találkozás ideje legyen. Ámen.

Viszlát!

537.A mi életünk is igen legyen az akaratodra

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.19.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés mise volt, Czár János atya prédikált. Az evangéliumban elhangzott, hogy Jézus visszatért Kafarnaumba, melynek híre ment, sokan összegyűltek az emberek, még az ajtó előtti téren is nagy tömeg volt, melyben Jézus tartózkodott. Négyen megbontották a tetőt és úgy eresztettek le Jézushoz egy ágyon fekvő béna embert, mert másképpen nem tudtak közelébe férkőzni. Jézus elálmélkodott hitükön, s azt mondta, ember megbocsájtattak a Te bűneid, kelj fel, fogd az ágyadat és járj! Az írástudók azt gondolták, hogyan beszélhet így, hogy még a bűnöket is megbocsájtja? Jézus észrevette szívük gondolatait, s így szólt: Mi könnyebb? Megbocsájtani vagy azt mondani, kelj fel és járj? Hogy lássátok az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsájtani: Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza! Az pedig így cselekedett, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak és dicsőítették Istent. Ezt mondták:"Ilyet még nem láttunk soha."

   A mai vasárnap farsang vasárnapja is, örüljünk és vigadjunk, hiszen Isten az örömöt és vigasságot is nekünk adta, mint ahogy az életet, a mindennapi kenyeret, a házastársat, gyerekeket. Csak közben gondoljunk az éhezőkre, ne tobzódjunk és pocsékoljunk.
   A Mecsekben mielőtt felfedezték volna az uránbányákat, kőfaragók dolgoztak, akik korábban megbetegedtek és az átlagnál többen meghaltak. Mikor megvizsgálták az ottani kőzetet, radioaktív anyagot mutattak ki benne, mely az ott dolgozó középkorú férfiak nagyobb számú rákos megbetegedését és korai elhalálozását okozta, így fedezték fel az uránt ott. A természet is működik tehát, nemcsak látható, de láthatatlan módon is. Jézus sem a külsőt nézte először, amikor a béna embert meggyógyította, hanem lélekbe látó szemeivel látta a béna ember bűneit, amit megbocsájtott neki, ez volt az alapja gyógyulásának. Mennyi kegyetlen dolog történt a 90-es évek elején Jugoszláviában a háború alatt, horvátok, szerbek, bosnyákok gyilkolták egymást, de manapság ugyanezt tapasztalhatjuk a világon Irak, Líbia, Afganisztán, Szíria esetében is, amikor a demokrácia nevében megmondják, mi a legfőbb jó és annak érdekében kell cselekedni. A jóléti államokban, mint az USA, Norvégia vagy Svájc, a hírekben nap mint nap csak azt halljuk, hogy rabolnak, gyilkolnak, szinte jó hírt nem is hallunk.

   Fekete István feleségével és négy gyerekével békésen él vagy Szekszárd mellett élő szülők 20 gyereket neveltek fel kétkezi munkával, segélyek nélkül. Ezekről a hírekről alig hallunk valamit. Egyedül csak Jézusra tekinthetünk, egyedül csak Ő bocsájthatja meg a bűnöket. A papok csak Isten gyarló szolgái, közvetítői. Jövő héten Hamvazószerda, amikor az egyház finoman figyelmeztet mindenkit arra, hogy ember porból vagy és porrá leszel. Életünk 60-70-80 év, gyorsan lepereg, különösen 50 után. Tekintsünk mi is Jézusra, mint a bűnök egyedüli megbocsájtójára és legfőbb erősségünkre.
   Az elmúlt hetekben beszéltünk a hét főbűnről, most pár szót a tízparancsolatról. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Ne a gazdagságnak, hatalomnak, szenvedélynek, egyedül Istennek. Az Úr nevét hiába ne vedd , pedig de sokan beszélnek csúnyán és káromkodnak, szenteket, Máriát és Isten nevét használva. Azt mondják, csak az ostoba és buta ember káromkodik, saját tehetetlensége miatt. Az Úr napját szenteld meg; minek az a nagy rohanás, jön egy infarktus, aztán mindennek vége. Elég a hat nap munka, pihenjünk a hetediken.

   Atyádat és anyádat tiszteld, ők adták neked az életet, mindannyian a szeretet gyümölcsei vagyunk, a szerelemé. Gyerekek tiszteljétek szüleiteket, de tanáraitokat, tanítóitokat is, hiszen szeretnek benneteket, jót akarnak és oktatnak titeket. Ne ölj; pedig aki dohányzik, az is öl, saját magát öli meg, mintegy 30 ezer ember hal meg évente dohányzás által okozott betegségekben. Aki alkoholt iszik és úgy ül volán mögé, az is ölhet. Felelősséggel tartozunk, nemcsak önmagunkért. Ne paráználkodjál; egymásnak ajándékok vagyunk. A nő a férfinek, a férfi a nőnek. Többek vagyunk annál, mintsem, hogy egymást birtokoljuk és érzékeink kielégítésére használjuk. Ne lopj; a muzulmán világban a sária törvénye értelmében még most is levágják a tolvaj kezét. Milyen sok bankár és politikus lenne most félkezű, akik az utóbbi 22 évben sokmindent elloptak. Ne hazudj; mondjunk igazat egymásról; mások becsületében kárt ne tégy; ne ítélkezzünk túl korán a másik emberről; mások tulajdonát ne kívánd, se házastársát, se vagyonát, semmijét; ne legyünk irigyek egymásra. Csak néhány dolog ízelítőül.
   Jézus Krisztus földi élete egy kimondott igen volt a mennyei Atya akaratára. Éljünk úgy, hogy a mi életünk is igen legyen az akaratodra, Istenünk. Végül imádkozzunk Istenhez, Te, aki hallod imánkat, így tudsz majd válaszolni: Fiam, megbocsájtattak a te bűneid, ámen.

Viszlát!

536.Hinnünk kell a szívünk békéjében

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, Jézushoz ment egy leprás és azt mondta neki: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Jézus kinyújtotta a kezét és meggyógyította, de mondta neki, hogy ne szóljon senkinek a dologról, hanem csak menjen a paphoz és mutassa meg magát. Az ember azonban híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus nem mehetett be a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott és úgy gyülekeztek hozzá.
   Előző héten arról hallottunk, amikor Jézus Simon házába megy gyógyítani. Van egy történet, amikor a bűnös asszony olajat önt Jézus fejére és megszólják, hogy ezt a drága olajat el is lehetett volna adni 300 dénárért és szétosztani a szegények között. Gyógyítás és jótétemény, Jézus minden embert egyformának tekint, de kanyarodjunk vissza a mai történethez.

   A leprás embert kirekesztették a társadalomból, olyan súlyos betegségnek tartották, amiről azt gondolták, hogy Isten súlytja a bűnös embert. A leprást Istentől megvert embernek tartották. Az atya megköszönte az imádságokat, "időnként" ő is szokott imádkozni a hívekért, most tért vissza Szarajevóból, egy konferencián vett részt, amely az ottani emberek egymás mellett éléséről szólt. 1992-és 1995 közötti háborúban 270 ezer ember veszítette életét, köztük 3000 gyermek. Szarajevó hegyek által körülvett hosszú völgyben fekszik, mintegy 10 km hosszan húzódik sugárútja, könnyű célpont volt a háború idején. Horvátok 20%-ban, szerbek 30%-ban és többségben bosnyákok lakják. Hogyan élnek egymás mellett a muszlimok (muzulmánok) és más vallású, kultúrájú emberek. A hatalom akarja elhitetni velünk, hogy különbözőek vagyunk és felhergeli az embereket egymás ellen, hogy különbözőnek érezzék magukat. Jézusnak minden ember egyforma. Egy kis vendéglőben beszélgettek hármasban az atyáék a napokban ezekről a dolgokról és egyikük azt mondta, hogy az embereknek hinniük kell abban, hogy egyformán fontosak Istennek. A kereszténységnek kontrasztnak kell lennie, olyan társadalmat kell létrehozni, amely elfogad minket. Jézus előtt nincs leprás és Isten által megvert embert. Hiszem, hogy minden ember szíve mélyén béke van, mondta az atya. Hinnünk kell a szívünk békéjében és meg kell őriznünk a másik méltóságát, mert csak úgy őrizhetjük meg a saját méltóságunkat. Ámen.

Viszlát!

535.Miből él az ember?

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus meggyógyítja Simon anyósát és még sok beteg embert, akik odagyűlnek. De hajnalban elmegy egy félreeső helyre imádkozni és mikor megtalálják, hogy menjen vissza gyógyítani, azt mondja, hogy tovább kell mennie más helyekre is hirdetni az evangéliumot, hiszen ezért jött. Nagyon jó, hogy a zord téli idő ellenére eljöttünk a templomba, mert fontosnak tartottuk, hogy itt legyünk.

   A héten egy temetésen volt az atya, egy 48 éves embert temettek, aki előző vasárnap még egészségnek örvendett. Bizony nem tudhatjuk, hogy mikor kell elszámolnunk a jó Istennel, ezért mindig készen kell állnunk. Alekszander Szolzsenyicin írta egyik művében, melynek címe Rákosztály, amikor egy kórházban megfigyelte a rákos betegeket, akik hittek Istenben, azok békességgel voltak még betegségükben is. De voltak olyanok is, akik nagyon nehezen viselték ezt a betegséget. Volt ott egy két méter magas ember, aki ágyától az ablakig járkált szobájában, mint egy ketrecbe zárt dühös vad, nem tudott megbírkózni a helyzettel. Mígnem egy betegtársa egy könyvet adott neki, melyet Lev Tolsztoj írt: Miből él az ember? Nem nagyon olvasott addig életében, de nagy nehezen rászánta magát az olvasásra. Ahogy elkezdte olvasni ezt a könyvet, egyre békésebb lett, néha már mosolygott is. Megváltozott addigi gondolkodása az életéről és végül már ő segített a betegeknek.

   Nagyon sok a miért az életünkben. Miért éppen én vagyok beteg vagy a családomban valaki? Nekünk is meg kell barátkoznunk a halál gondolatával. Mindennap olvassuk a Bibliát, legalább pár sort és a válaszokat megkapjuk. Jézus sem gyógyított meg mindenkit és nem támasztott fel mindenkit a halálból, amikor köztünk volt, amint az evangélium is mondja, hanem hitet és reményt adott nekünk, hogy amint Ő magára vette az emberiség bűneit a kereszten és méltatlanul szenvedett, mondta Atyjának, múljék el tőlem ez a pohár, de legyen meg a Te akaratod. Kevélység, irigység, fösvénység, harag és gyűlölet kiégnek belőlünk a megpróbáltatások során, mint amikor az ezüstöt kohóba teszik és kiégetik belőle a salakot.
   Ahogy Jézus elvonult imádkozni egy csendes helyre, nekünk is szükségünk van erre. Imádkozzunk Jézushoz, hogy segíteni tudjunk mi is a betegeknek, de közben ne várjunk hálát és viseljük el betegségünket. Legyen ott velünk mindig a feltámadásba és a lélek örökkévalóságába vetett hitünk, amit Jézus ad nekünk. Az egészség, békesség, szeretet a legfontosabbak családunkban, a többit valahogy megoldjuk. Ámen.

Viszlát!

534.A jó pásztor átformál

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.21.Szombat.
Ökumenikus imaóra
   Ma este 5 órakor a Belvárosi templomban Schindler atya hirdette az Igét az ökumenikus imahét keretében. "A jó pásztor átformál" mondat, illetve gondolat köré szövik ma az igét az imahét eme napján. Az atya kicsit késett erről az összejövetelről adminisztrációs hiba miatt és ilyenkor az ember vádolja magát, arra gondol, hogy már valahol máshol kellene lennie, de még nincs ott, amikor rájön a késésre, már az Igét kellene hirdetnie és olyan lelkiállapotban lennie. De a késéssel minden felborul, átstruktúrálódik az ember belülről, már ez a "kis" probléma is megváltoztatja a lelkületét, hatással van rá. Az emberre sokminden van hatással, formálja őt.

   A természet is átformál. Egyszer elhatározta az atya, hogy elutazik Svájcba, mert még sohasem járt ott. Ausztrián utazott keresztül és gyönyörűszép tájakat látott, meg kellett állnia az Aachen See közelében és el is töltött ott három napot, addig még nem látta az Alpokat, nagy kirándulásokat is tett. A természet átformálta. Azóta sem látta Svájcot, ami pár száz km-re volt onnan. A minap sétált a városban kirakatokat nézve, s látta az árcédulákat. Az ember egyik nap ezt látja rajtuk, másnap már többet mutatnak. Ez is átformál bennünket, hatással van gondolatainkra. Ma nagyon szép napsütéses idő volt, sétált a szigeten, ez is átformálta. A jó zene is átformál, akár a zeneszerzőjét. Az irodalomnak is van egy átformáló hatása. Hemingway jó könyveket írt, pl. Az öreg halász és a tenger. Később alkoholista lett, rossz irányba mentek gondolatai, egyre rosszabb könyveket írt, azt hitte tehetségtelen és nincs kilábalás. Vadászpuskájával vetett véget életének, apjához hasonlóan. Ugyanúgy egy másik nagyszerű író, Márai is. Az emberre sokminden hatással van, az élővilág, a tárgyi világ, környezetünk, találkozásaink, cselekedeteink, gondolataink. Amire "meresztjük" a gondolatainkat, azzal azonosulunk, olyanokká válunk.

   Egyszer pszichológusokkal, pszichiáterekkel volt vezetőként Andocsán egy kolostorban. Találkoztak ott egy szerzetessel, aki rákos beteg volt, de nagy örömről beszélt és hogy milyen jó, hogy van gondviselés. Ezek az emberek, akik vele voltak, nem voltak hívők, de néhány nappal később az egyikük odament az atyához, hogy mondja már el nekik, mi az a gondviselés és ekkor értették meg.  Tehát egy kolostorban találkoztak egy idős, beteg szerzetessel, aki örömről és Gondviselésről beszélt nekik és ez a találkozás teljesen átformálta őket.
   "A jó pásztor átformál". Jézus közeli tanítványa volt János, aki a kebelén nyugodott. Teljesen átformálta őt a Mester. Péter már megtagadta őt háromszor, mielőtt a kakas megszólalt, de visszatért Jézushoz, jobban mondva beengedte életébe és átformálta őt. Júdás is visszavitte a 30 ezüstpénzt Pilátus ítélete előtt, miután elárulta Jézust, de nem engedte vissza életébe, hogy átformálja őt. Mibennünk is ott lakozik mindhárom.

   Gyakran ábrázolják Jánost, a legközelebbi tanítványt, amint Jézus átkarolja a vállát és fogja kezét, ezeket a képeket Johannes Mine-nek nevezik, innen ered a minnesengerek, trubadúrok. János szelleme, lelke. Nekünk is Jánossá kell válnunk és közel engedni magunkhoz Jézust, engedni, hogy átformálja életünket. Csak úgy tapasztalhatjuk meg Jézus átformáló szeretetét, ha közel engedjük magunkhoz őt. A párválasztásban is így van ez, csak úgy ismerhetjük meg a másikat, ha közel engedjük a szeretetét magunkhoz, engedjük, hogy átformáljon.
   "A jó pásztor átformál." Mi is engedjük, hogy Jézus átformálja életünket, ámen.
Viszlát!

533.Mert ki győzi le a világot?

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.20.Péntek.
Ökumenikus imaóra
   Ma este 6 órakor a Belvárosi templomban volt az ökumenikus imahét találkozója, melyen Bán Béla református lelkész hirdette az Igét. Mi a győzelem? Hűség és hit ott, ahová helyezett bennünket Isten. Beszélt Keve atya és Martin Luther King győzedelmes életútjáról. A hit mindig megjelenik ott, ahol problémákkal küzdenek. Csak jóval győzhetjük le a gonoszt. A hit Jézus lelkének beengedése életünkbe és akkor elmondhatjuk, hogy Istentől születtünk. Mert ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus Istennek Fia? (Bennünket ebben a világban, Európába, Magyarországra, ebbe a városba helyezett Isten). (Még tegnap hangzott el: Talpra magyar helyett térdre magyar; ne pazaroljunk és pocsékoljunk semmit).
Ámen.

Viszlát!

532.Mi Atyánk

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.19.Csütörtök.
Ökumenikus imaóra
   Ma este 6 órakor a Református templomban Czár János atya prédikált. "Békesség néktek"-mondja Jézus. Nagyon fontos a békesség családjainkban és a világban egyaránt. Békéljetek meg először Istennel, utána önmagatokkal. Ne legyünk elégedetlenek, hogy csak egy tálentumot kaptunk, míg mások esetleg többet. Túl kicsik vagy túl nagyok, túl soványak vagy túl kövérek vagyunk. Adjunk hálát Istennek mindazért, amit kapunk. A jóval győzhetjük csak le a gonoszt. Az imádság nagyon fontos életünkben. Van egy kis történet, melyben szerzetesek beszélgetnek a kolostor udvarán, hogy ki mennyit imádkozik. Az egyik azt mondja, minden reggel elmond egy zsoltárt és egy rózsafűzért. A másik azt mondja, hogy ő két rózsafűzért is elmond. A harmadik még rátett egy lapáttal.

   Megkérdezték szótlan társukat, mire azt válaszolta: egy Miatyánkot szokott elmondani. A többiek fel voltak háborodva, hogy nem szégyelli magát, de végül megkérdezték tőle, hogyan szokott imádkozni. Van egy kis cellája és ott a falon egy kereszt, amely előtt letérdel és Jézus néz le rá fájdalmas arccal. De van még egy kép, amelyen a feltámadt Krisztus látható. Az imádságban minden egyes szó után megáll és elmélkedik kicsit, az imádságát pedig mindig azzal fejezi be, hogy a feltámadt Krisztusra néz. Mi is mondjuk el most a Miatyánkot és elmélkedjünk egy kicsit. Mi Atyánk-ahogy az apák mindent megadnak gyermekeiknek, úgy mennyei Atyánk méginkább. Szenteltessék meg a Te neved-milyen sokan káromkodnak ma Magyarországon, talán itt a legtöbbet. A gyerekek a felnőttektől tanulják mindezt, változtassunk ezen, javítsuk ki őket és neveljük a jóra. Jöjjön el a Te országod-amely örömet hoz a szívekbe.Legyen meg a Te akaratod.

   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: ne a mindennapi narancsomat. Örüljünk és adjunk hálát a mindennapi szerény kenyerünkért. Olyan sok cigaretta, alkohol, cukros üdítő és szerencsejáték viszi el a pénzt, hogy addig nem vagyunk szegények. Mindent itthagyunk a Földön, autót, házat, könyvet, pénzt, csak a jó cselekedeteket visszük magunkkal, ha ruhátlan voltam, felöltöztettetek, ha szomjas voltam, innom adtatok, ha éhes voltam ennem adtatok, ha beteg voltam, meglátogattatok. Nehogy azt mondjuk, hogy ezek helyett egy jó nagy koszorút veszünk majd a temetésre, látogassuk meg a beteget, amíg tehetjük. (Azt is elmondta az atya, hogy minden kincsnél többet ér neki a két gyermeke és az öt unokája). És bocsásd meg a mi vétkünket-úgy is meg kellene bocsájtanunk, ha nem kérnek tőlünk bocsánatot. Mert először egy kis rés lesz, majd egy nagy repedés belőle. Meg kell bocsájtanunk egymásnak. És ne vígy minket a kísértésbe (megpróbáltatásba), de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

Viszlát!

531.Jézus igazsága a helyes mérce

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.18.Szerda.
Ökumenikus imaóra
   Ma este 6 órakor a Református templomban Retkes Zsolt atya hirdette az Igét. Pál apostol mondta, hogy a rosszat csak jóval győzhetjük le. A mai világ azt mondja: Te magad vagy a mérce! Ez nem igaz, mert egyedül Jézus igazsága a helyes mérce. Egyszer Szókratészhez odament egy tanítványa és valamit közölni akart vele egy jó barátjáról. Szókratész azt mondta neki, hogy mondandóját megszitálta-e a hármas szitán? Vagyis igaz-e a hír? Mire azt válaszolta a tanítvány, hogy csak úgy hallotta. Jó-e a hír? Hát nem a legjobb. Szükséges-e, hogy elmondja? Nem annyira. Akkor nem is érdemes foglalkozni vele.

   Jézus szívében helyénvaló volt a mérce, az ördög hiába kísértette a pusztában. A mércét nekünk kell helyreállítanunk, akik itt vagyunk és közösen haladni az üdvösség útján, egyéni imáinkkal is építve a közösséget. Nekünk kell tanúságot tennünk a világban és felmutatnunk a helyes mércét Krisztus erejében, ámen. (Prédikáció alatt megszólalt Zsolt atya mobilja, a legjobb barátja hívta).
Viszlát!

530.Isten erőt és lehetőséget ad nekünk

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.17.Kedd.
Ökumenikus imahét
   Ma este 6 órakor a Barátok templomában Dóczi Ákos baptista lelkész hirdette az Igét. Már az apostolok korában is tapasztalható volt az a jogfosztottság, kizsákmányoltság, szegénység, amely az emberek nagy részét érintette. A méltatlanul szenvedőknek hirdette Jézus az örömhírt. Napjainkban is sokszor méltatlanul szenvedünk, de tulajdonképpen mit is jelent ez és mi a jelentősége?
   Isten előtt minden bűn egyformán bűn, a gyilkosság és a lopás is, akár radírt lop valaki vagy nagyobb értéket. A radírlopás is rámutat az ember szívének bűnös állapotára, szándékára, s a bűn zsoldja a halál. Egyetlen ember sem mondhatja el magáról, hogy tökéletes. Illetve egyetlen egy ember volt, az pedig Jézus Krisztus.

   Sokszor tapasztalhatjuk azt életünkben, hogy méltatlanul szenvedünk. Legtöbbször önmagunkat sajnáljuk, amikor sírunk vagy méltatlanság ér bennünket. Kimegyünk a temetőbe, de sokszor csak magunkra gondolunk, szerencsétlenségünkre és egónkra. Hazug könnyek ezek sokszor, ritka az, amikor mással együttérezve könnyezünk. Sírjatok a sírókkal, mondja Jézus. Együttérezve azokkal, akiknek fájdalma van. Jézus is megsiratta barátját Lázárt, pedig tudta a célt, amiért jött. Sokan csak lavíroznak, hogy kikerüljék az ütközéseket, méltatlan helyzeteket az életben, egy kis ájtatos vallásosság, semmi konfrontáció. De milyen kereszténység ez? Jézus is méltatlanul szenvedett értünk, bűneinkért, nekünk is hozzá hasonlóan el kell szenvednünk mindezt. Méltatlan szenvedés és igazságtalanság ér bennünket, ez próbára tesz, olyan, mint egy hőmérő, rámutat bűnös voltunkra, hogy milyenek is vagyunk valójában, hogyan viseljük el mindezt. Zúgolódunk-e, mint az ószövetségi zsidó nép, melyet Isten kivezetett a rabságból? Sokszor, amikor méltánytalanság éri az embert, harag, gyűlölet és bosszúvágy lesz úrrá rajta, megkeményíti szívét. Pedig ez kegyelemként is felfogható, a méltatlan szenvedés kohója hogyan formál minket?

   Egyszer történt, hogy árva, szegény gyerekeknek vitt ajándékot a tiszteletes és a gyerekek nem nyitottak ajtót neki, mert idegen volt. Ezért átment a szomszédba és megkérte a szomszédot, hogy vigye át ő az ajándékot. Mire azt válaszolta, hogy ő ugyan nem, mert már három éve nem beszél velük. Még a napot is tudják, hogy mennyi ideje történt köztük valami méltánytalanság és megkeményítették szívüket, pedig csak két lépésre laknak egymástól. Jézus nem ezért jött közénk, hanem azért, hogy formáljon bennünket szeretete. A sekrestyében a kereszten különböző dolgokat látott a lelkész úr és rákérdezett, hogy mik ezek. Lándzsa, mellyel átdöfték Jézust; nádpálcára erősített szivacs, mellyel inni kínálták, korbács, kalapács, mellyel odaszegezték. De valójában nem a kalapács, hanem a mi bűneink ütötték át csuklóját, tenyerét. Mi bűneinkért halt kereszthalált, méltatlanul és megbocsájtott, imádkozott hóhéraiért. Mi is imádkozzunk egymásért, fideszes a szocialistáért, szocialista a fideszesért, katolikus a baptistáért, baptista a katolikusért, baptisták a Jehova tanúiért. Imádkozzunk hazánkért és az egész világért.

   Jézus mondja, a szelídek öröklik a Földet, ha valaki egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre, ha alsóruhádat kéri, add oda a felsőt is, ha arcul üt jobb felől, fordítsd oda másik orcádat is. Az elsőt kényszerből, de a másodikat önként tesszük, szabadon és akkor már mi irányítunk. Jézus erőt ad nekünk mindehhez. Isten erőt és lehetőséget ad nekünk Jézus Krisztusban, ámen. (Sztálin, Hitler, Lenin, Cicero, Néró-nem ők, hanem Jézus).
Viszlát!

529.Az Úrra való csendes várakozás

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.16.Hétfő.
Istentisztelet
   Ma este 6 órakor a Baptista imaházban Binszki atya prédikált. Egyszer beszélgetett egy hozzáértő emberrel, aki elmondta neki, hogy mit is jelent valójában a globális felmelegedés. Ő addig azt hitte, hogy azt jelenti, hogy egyre melegebb lesz. Valójában a globális felmelegedés azt jelenti, hogy a nyarak egyre melegebbek, a telek egyre hidegebbek, a viharok egyre erőteljesebbek, a szárazságok egyre nagyobbak, a csapadék is egyre özönvízszerűbb lesz, tehát minden egyre szélsőségesebben fog megnyilvánulni. Emberekre is sokszor mondják, olyan mint az időjárás. Változtatja a magatartását, nem lehet kiszámítani, szélsőséges a viselkedése. Sajnos a mai világunkban nagy probléma ez, hogy mi emberek olyanok vagyunk, mint az időjárás.

   Az egyik szélsőség az, amikor türelmetlenek vagyunk, idegesen kapkodunk, azonnal akarunk mindent. Ez a felfújt lufihoz hasonló állapotunk, túlzott lelkesedésünk két hétig tart, aztán visszazuhanunk az eredeti állapotunkba vagy még lejjebb. Ma nagyon divatos kampányolni, körbejárni az országot. Jézus nem kampányolt a tanítványaival, nem kapkodott, nem volt ideges. Csendesen várakozott. Ha valami nem sikerül nekünk, Isten úgyis mindent javukra fordít az Őt keresőknek. A mai világban a jelszó az action (eksön). Jézus megtehette volna, hogy akcióhőssé válik. Jézus nem akcióval, hanem Passióval váltotta meg a világot. A hit és kegyelem logikája másként működik, mint a kapkodó, ideges és türelmetlen világ, amely eredményeket akar azonnal és teljesítményt. Ezt várjuk el önmagunktól és egymástól is. Testileg, lelkileg egyaránt. Mindent azonnal. Szent Ferenc napról napra építkezett, kőre követ téve, lassan és türelmesen.
Valamikor sok energiát fektetünk valamibe és nem sikerül, egyszer pedig tálcán jön a lehetőség. Egész éjjel halászunk kimerülésig és semmit nem fogunk, egyszer csak roskadásig telik a hálónk, alig bírjuk. A hit és a kegyelem logikája másként működik.

   Egyszer Henry Ford felfogadott egy hatékonysági ellenőrt, hogy vizsgálja ki, hogyan dolgoznak az emberek nála. Az ellenőr végigjárta a gyárat, mindent rendben talált, kivéve egy embert, aki egy hosszú folyosó végén egy karosszékben ült, lábait feltette az asztalra és semmit sem csinált. Őt ki kell rúgni, mondta az ellenőr. Mire Henry Ford azt válaszolta: Egyszer ennek az embernek az ötlete segített hozzá egy nagy összeghez. Igen, a világi gondolkodás egy kicsit más, mint ahogy Isten működik. Az Úrra való csendes várakozás formál csak bennünket, maradandóan formál, gyümölcsöt terem. Állhatatossággal mentitek meg lelketek, kitartással és hűséggel. Van egy történet a Bibliában, amikor a kis Sámuel éjjel azt hallja, hogy valaki szólítja. Odamegy a szomszéd szobába a főpaphoz, mert azt hitte, az szólítja. Mire az visszaküldi aludni, mert azt mondja, ő ugyan nem szólította. Ez megtörténik háromszor is az éjszaka folyamán, mire a főpap elgondolkodik, hogy valaki tényleg szólíthatja ezt a gyereket, ha már háromszor is felébredt és odajött hozzá. Azt mondja neki, ha mégegyszer szólítja valaki, válaszolja azt: "Szólj hozzám Uram, hallja a Te szolgád."

   A másik szélsőség, amikor valaki elkeseredik, depresszióba esik. Korunk betegsége a "burn-out", kiégés, üressé válás, manager-betegség. Ahogy a főpap nehezen hallotta meg Isten szavát, a kis Sámuel nyitottsága, lelkének tisztasága, figyelme és ártatlansága kellett hozzá. A kisgyerekek még meghallják Isten szavát, de amikor túlzottan felnőtté válik valaki, posztkereszténnyé, nehéz meghallani. Ez a probléma is fenyegeti ma Európát és bennünket is. A két szélsőség, a túlzott kapkodás, türelmetlenség, eredmények hajszolása, teljesítménycentrikusság, a mindent azonnal akarás és a "burn-out", a kiégés, üressé válás.
   Az Úrra való csendes várakozás egyedül az, amely átformál, maradandóan átformál, épít és gyümölcsöt hoz. Mi is éljünk ennek megfelelően, úgy legyen, ámen.
Viszlát!
  

528.Törekedjünk a jót tenni

Üdv kedves Olvasó!
2011.december.17.Szombat.
Szentmise
   Ma este öt órakor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya olvasta fel az evangéliumot és Bábel Balázs érsek atya prédikált a három napos ádventi lelkigyakorlat zárásaként. Az evangéliumban arról volt szó, amikor Gábriel arkangyal megjelenik Máriának és tudtára adja Isten akaratát, hogy ő lesz Jézus anyja.
   A prédikációban Jézus csillagáról, a betlehemi csillagról volt szó. Minden csillag betlehemi. Az embert az értelme emelte ki az állatvilágból. Csak az ember az, amely felfelé tekint, kicsit előre és felfele. A hit által letisztult értelem a fontos. Sok olyan dolog van a világon, amit jóra is és rosszra is lehet használni.

   Gondoljunk az atomenergiára vagy számítógépekre, annak túlzott használatára. A világon manapság nagy a CO2 (szén-dioxid) szennyezés és bizony vannak országok, amelyek nem írják alá a CO2 kibocsájtás csökkentéséről szóló Kiotói-egyezményt, pedig éppen ezek az országok a legnagyobb szennyezők (hallgatta éppen a rádióban érsek atya, amikor jött autóval). Manapság elveszett a hit és bizalom az emberekből, mert az adott szó már mit sem ér, mindent papírral kell igazolni. Nagyon elterjedtek a horoszkópok és az ezoterika is. Többet kellene olvasni a Szentírást, amely nem bulvárlap, nem bestseller, nem tudományos mű, hanem Istenhez vezető kalauz, Isten szava emberi szóra konvertálva. Olvassuk ezt a forrást sokat és emellett fontosak még a szeretet tettei is. Mária is lehet számunkra betlehemi csillag, hiszen hite nem volt naiv és vakhit, hanem értelmével és szívével elfogadta Isten akaratát. Fontos még, hogy gyónjunk és bánjuk meg bűneinket. A rossz lelkiismeret olyan, mint egy darázsszúrás vagy szúrós darázs. A tiszta lelkiismeret és a szeretet tettei megnyugtatnak és megerősítenek. Sok baj van ma a világon, szenvedések és megpróbáltatások, de Isten még ezeket is jóra fordítja.

   Egy megpróbáltatás is lehet betlehemi csillag, amikor fejbekólintva bennünket közelebb visz Istenhez. Isten sosem hagy el, csak elhagyatik. Emánuel azt jelenti: Velünk az Isten! Az egyház is lehet betlehemi csillag, még mindig áll a sok megpróbáltatás ellenére, lámpás, mely előre visz bennünket. Jézus feltámadása tény, melynek hatása az egyházat is átjárja. Igaz, hogy nem láttuk őt, mint a kétezer éve élt emberek, de velünk van. Isten emberré lett bennünk Jézusban, hogy megmutassa az utat számunkra. Mindenki találja meg a maga betlehemi csillagát és mindenki lehet betlehemi csillag mások számára. (Hogyan őrizzük meg a hitet?-kérdezte egy fiatal érsek atyától a mise előtt. Törekedjünk a jót tenni, ami nem csak érzelmet jelent, hanem állandó törekvést a szeretet tetteire). Ámen.
Viszlát!