2012. október 14., vasárnap

555. A mustármagnyi hit csendes ereje

Üdv kedves Olvasó!
2012.október.14.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a gazdag ifjúról szólt, aki megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje az örök életet. Jézus először azt válaszolta neki, hogy tartsa meg a törvényeket, mire az ifjú azt felelte, megtartott minden törvényt. Mit tegyen még? Add el mindenedet, amid van és oszd szét a szegények között. Nehezebb a gazdag embernek bejutni a mennyek országába, mint a tevének átmenni a tű fokán.
   A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, 2012. október 11-én kezdődött el a Hit éve, mely 2013. november 24-ig, Krisztus Király ünnepéig tart, jelentette be XVI. Benedek a Szent-Péter bazilikában.


   Mit is jelent a hit? Jézus azt mondja, ha csak akkora hitetek is lenne, mint egy mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Jézus mintha azt mondaná ezzel, miért kértek nagyobb hitet? Nem kell nagyobb hit, amely harsogó, kiabáló, hanem elegendő egy picinyke hit is, mint a mustármag. Ebben a csendes, mustármagnyi hitben van az igazán nagy erő. Keresztes Szent János a középkorban mondta, hogy gyakran életünk zsákutcájában találjuk meg a hitet, reményt és szeretetet. Egy amerikai filozófus szerint, sokan Istent mondanak, miközben saját énjükre gondolnak és jövendő karrierjükre. Mit kell tennem, hogy üdvözüljek, kérdezi Jézustól az ifjú. Add el mindenedet és kezdj el újból építkezni. Ne akard rögtön az örök életet, haladj lassan építkezve az úton.


   Pannonhalmáról a kolostorból voltak itt fiatalok vendégként a szentmisén, ezzel kapcsolatban jegyezte meg az atya: Pintér Ambrus pannonhalmi tanár mondta egyszer, sokan azt hiszik, a fiataloknak börtönt jelent a kolostor, ezzel szemben inkább a hegy lábánál kiplakátolt, hívságokkal teli város a fiatalok valódi börtöne.
Volt még egy statisztikai adat a hit visszaszorulásáról, mely kimutatja, hogy a heti rendszerességgel templomba járók aránya nagyon kevés, a rendszerváltozáskor hazánkban mindössze 5,4% volt és ma sem jobb a helyzet. A Hit éve kezdődött el a héten. Jézus hite, a kicsiny mustármagnyi hit csendes ereje, a lassú építkezés útja. "Atyám, kezedbe teszem lelkemet"-mondja Jézus. Ámen.


Viszlát!

2012. október 8., hétfő

554.A föld és az ember megmarad

Üdv kedves Olvasó!
2012.augusztus.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet és arról volt szó, hogy Jézus az élő kenyér. Jézus kitágította az emberi gondolkodás határait, szembement a félelmeinkkel és reményt adott. Isten sokszor nagyon távolinak tűnik, sokszor pedig mintha a szoknyánkon ülne. Az emberek sokszor felteszik a kérdést, hogy hol van Isten és ha nem találják, más kerül a helyébe. Nincs holnap, miértekre nincs válasz, reményvesztettség és félelmek. De Jézus legyőzte ezeket és értelmet adott életünknek. Van egy nagyon szép Dsida Jenő vers, amit az atya felolvasott:


A Föld és az ember megmarad

Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel: Ráébredtem elhivatásra.
Vigyázok magamra.
Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat.
Egészséges és tiszta vagyok.
Vidám, fénylő és bizakodó.

S ha nálad időz gondolatom,
teltnek, erősnek akarlak,
azt akarom, hogy vigyázz magadra, táplálkozz, sétálj, aludj nagyokat, figyeld izmaidat,
egészséges, tiszta légy, vidám és bizakodó.

Most minden gondolatom övé, ki eljövend.
Könyveket gyűjtök neki, Dantét, Dosztojevszkijt.
Verseket olvasok neki, mintha élne és értene már.
Az utcákon járva, beszélek neki az anyanyelvről,
napokon át magyarázok a francia forradalomról,
Erdélyről és az emberi sorsról.

Üzenem neked: ő a célunk és nincs más segítség.
Vidámaknak kell lennünk, hogy ő vidám legyen.
Kitartóknak kell lennünk, hogy ő világra jöjjön.
Izmosaknak és jóknak kell lennünk, hogy ő
szeressen minket.
Vigyáznunk kell önmagunkra,
hogy boldog magyar legyen ő, új ember és erős.
Mert én elmúlok és te is elmúlsz, de a föld és az ember megmarad.


   Mi is élő kenyér vagyunk, élő kenyér lehetünk. Ez felelősség is egyben. (Az atya megemlítette még, hogy milyen szépen hegedült egy kislány a szentmise alatt, az nagyon jó dolog, ha a szeretet mellé szenvedély is társul). Ámen.
Viszlát!
  

2012. október 7., vasárnap

553.Mi is tudjuk, hogy van dolgunk

Üdv kedves Olvasó!
2012.július.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus három kenyérrel és két hallal jóllakat ötezer embert. Ebben az évben Márk evangéliumából vannak a részletek, most mégis az elkövetkező négy hétben János evangéliumából idézünk. A mai evangéliumi részlet csak felvezetője a következő hetinek. Jézus az élő kenyér és ebben a történetben is van egy olyan szimbolikus jelentése a kenyérnek, hogy Jézus ezzel az élő kenyérrel lakatja jól az ötezer embert.


   Az atya mesélte, hogy gyerekkorában milyen nagy izgalommal várták, amikor édesanyja az udvari kemencében sütött és a maradék tésztából készült lepényt megkapták. A kenyeret nagy becsben tartották, mindig keresztet rajzoltak rá, ami előtt megszegték. Van egy történet, mely egy francia orvosról szól, aki egy évvel ezelőtt halt meg. 20 évvel előtte rákot diagnosztizáltak nála, de meggyógyult és utána minden energiáját arra fordította, hogy előadásokat tartson, kutassa ezt a betegséget és tájékoztassa az embereket. Nagyon fontos a testmozgás, egészséges táplálkozás és a stresszmentes élet, amelyek csökkenthetik nagymértékben ennek a betegségnek a kockázatát. Majd 20 év múlva újra megkapta a betegséget. Miért?-tette fel magának a kérdést. Ő, aki mindenre odafigyelt, jól csinálta a dolgokat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy talán túlságosan is belevetette magát a kutatásba, tájékoztatásba. Talán ott követte el a hibát.


   Mikor újból diagnosztizálták nála a betegséget és rájött hibájára, újból könyvet írt: Búcsúzni mégegyszer szabad. Testvérét kérte meg az utószó megírására, aki így emlékezett rá: Mindig nagyon félt attól, hogy majd reszketni fog az utolsó pillanatokban. Amikor utolsó óráiban meglátogatta és rátette kezére az ő kezét, az orvos felnézett rá, mint aki teljesen tudatánál van, kivette kezét a keze alól és ő tette rá testvére kezére a kezét megnyugtatólag. Tudta, hogy még dolga van. Tudta, hogy van dolga. Mi is tudjuk, hogy van dolgunk. Ma a gyakorlati materializmus korát éljük, a kenyér sem ugyanazt jelenti, mint régen. Egydimenziós emberek élnek. Ennek a francia orvosnak volt fantáziája, de Jézusnak még inkább. Jézus távlatot nyit Isten szeretete felé és mindent odahelyez. Jézus az Isten áldásának osztogatója. Ne hagyjuk ezt a hitet kilúgozódni, mi is kövessük Jézust. Ámen.


Viszlát!

2012. október 6., szombat

552.A köztünk lakozó Isten titka

Üdv kedves Olvasó!
2012.június.17.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Czár János atya prédikált. Déryné Széppataki Róza elmondása szerint sokat tanult és köszönhet édesanyjának, aki gyermekkorától kezdve megtanította neki, hogy legyen bárhol is, Isten mindig vele van. A színpadi fellépései előtt éppen ezért sokat imádkozott és tudta, hogy édesanyja is imádkozik érte. Sikeres volt és énekhangja is csodálatos, tudta, hogy Isten mindig vele van. Édesanyja olyan volt, mint egy magvető, aki példájával és tanításával elültette azt a magot, amely szárba szökkent és közben imájával kísérte útján. Mert az igazi édesanya és édesapa nem csak szavakkal, de élő példával tanítja gyermekét, nem a kocsmába jár és költi a pénzét cigarettára és alkoholra. Agrármérnökként elmondhatja az atya, hogy bizony nem elég csak elvetni a magot, fontos magágyat készíteni és ha kevés a csapadék, hengerezni is kell. A jó Isten kegyelmére kell utána bízni, hogy esővel öntözze és imáinkkal kísérni szárba szökkenését.


   Volt olyan időszak az egyházban, amikor nagyon meggyengült, de jött Assisi Szent Ferenc a maga egyszerűségével, önmagán kezdve a változtatást és ez megerősítette az egész egyházat. Tömegével osztották szét és hagyták ott vagyonukat az ifjak, hogy mögé álljanak. Nem akarva senkit bántani, a szentek és a reformerek között az a nagy különbség, akár Assisi Szent Ferencet, Loyolai Szent Ignácot vagy Szent Erzsébetet említjük, hogy ők magukon kezdték a változtatást, míg a reformerek azt mondták, ti változzatok meg. Az egyéni példamutatás mindig sokat ér, nekünk magunknak kell először megváltoznunk. A kommunizmus 70 éve alatt azt hirdettük, hogy Oroszországban mekkora a vallástalanság és jelenleg virágzik a vallás, nincsen paphiány. A növény is éjjel növekszik a legtöbbet, amikor nem látjuk, Isten kegyelme mindig működik, láthatatlanul is. Én magam legyek a magvető és akkor élő példa leszek a környezetemben, ezért imádkozzunk, mert a világot nem lehet megváltoztatni, csak magamat tudom megváltoztatni, ámen. (Isten sugallatára cselekszünk és amit elkezdtünk, azt fejezzük is be, higgyünk ebben).


   A múlt vasárnapi szentmisén Schindler atya prédikált. Beszélt Páduai Szent Antalról, akit egyszerűen csak "a Szent"-nek neveztek, s mikor meghalt, gyerekek futottak végig az utcán, s kiabálták, hogy meghalt a "Szent". Elmondott egy történetet is, melyben Szent Antal meg akart győzni egy zsidó embert arról, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben. A zsidó szamarát a kehely és az ostya közé vezette, a szamár pedig a szentségek láttán letérdepelt. Mózes a Sínai-hegyen köt szövetséget Istennel az emberek között, míg az Újszövetségben Jézus az utolsó vacsorán. Kenyértörés, hálaadás, szentáldozás, eucharisztia.
   A köztünk lakozó Isten titka, a köztünk lakozó Isten titkába vetett hitünk őrizői vagyunk. Ezáltal, s minden szentáldozás, térdhajtás, keresztvetés (milyen jó látni, amikor még manapság is keresztet vetnek az emberek a templom előtt) által megőrizzük ezt a hitet, s egymás hitét is, reményt adva egymásnak. Nyírő József egyik írásában olvashatunk a havasi vademberről, aki ágyban fekvő beteg feleségének viszi a papot a hegyeken át. Egy ideig együtt mentek, de a pap kifáradt, hátára vette és vitte tovább. Egy darabig bírta, de utána ő is elfáradt. A pap oda akarta adni neki az ostyát, de csak úgy nem veheti át, először gyóntassa meg. Utána már felszabadult szívvel vitte Jézus testét, de mire megérkezett a kis házikóba, felesége holtan feküdt az ágyon. Mégis a szájába csúsztatta az ostyát, amely elolvadt benne, s béke költözött rájuk. Mi is legyünk őrizői annak a hitnek, melyet őseink őriztek. Ámen.


   Tegnap volt Bauer Ferenc atya gyémántmiséje, nagyon sokan részesültek áldásában, akik ott voltak. Pappá szentelése és első miséje 60. évfordulója volt, jelmondata: "Hiszek a szeretet végső győzelmében." Ez a nap a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az ünnepére esik, legférfiasabb királyunk Szent László, aki létrehozta Mária országát, a Regnum Marianumot. Ahol Mária tisztelet van, ott jobban Jézusra is irányul a figyelem. Mária jó tanítvány volt és jó tanítónő. Mi is legyünk jó tanítványok, mert tanulni mindenkitől lehet, még a gyerektől is, ahogy kérdez vagy amikor őszintén válaszol. Legyünk egyben jó tanítók is, gondolkodjunk, elmélkedjünk, reflektáljunk. A jó pap imádkozik állandóan a rá bízott hívekért. A mai világban szolgálat helyett szolgáltatások vannak. Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel vele? Ámen. (Ez egy pár gondolat volt a gyémántmiséről).
   Jézus ellenállt a hatalomnak, keresztje alatt állt anyja Mária és egy tanítvány, a többi apostol elmenekült először. Mária volt az első a tanítványok között, s jó tanítónővé vált. A bölcsesség széke.) Ámen.


Viszlát!
  

2012. október 5., péntek

551.Társfelelősök vagyunk

Üdv kedves Olvasó!
2012.június.03.Vasárnap. Szentháromság vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági tanévzáró mise volt, Schindler atya prédikált. Peter Sewald készített egy riportot XVI. Benedek pápával, Joseph Ratzingerrel a Castel Gandolfo pápai nyaralóban. Hogyan érintette, hogy pápává választották?-tette fel a kérdést. Letaglózta, mint a guillotine-volt rá a válasz. A pápai szabók három ruhát szoktak készíteni, egy kicsit, egy közepeset és egy nagyot, mert előre nem tudhatják a jövendőbeli pápa méreteit. Amikor pápává választása után felöltötte ruháját Benedek, azt mondta: Innentől kezdve Tiéd a felelősség, vezess engem.


   Amikor misék előtt bejön a templomba az atya, mindig felnéz az oltár mögötti falon lévő kis ablakra, amelyen beszűrődik a fény és Nap formája van, Krisztust így is ábrázolták jelképesen. A templomok a legtöbb helyen "keletelve" vannak, keletre néznek, mint ebben a templomban is. A belvárosi templomban a pap néz keletre, a hívek vele szemben az oltár felé, de ott is "keletelve" van a templom. Amikor Ratzingertől megkérdezte a riporter, hogy mit is jelent a liturgia, azt válaszolta, hogy valami sokkal "nagyobba" lép be az ember általa, ami felülről jön. Nem pedig a mi munkánk eredménye, amit közösen alkotunk. Jézusra tekintsünk általa, aki vezet bennünket. Szerdánként a pápai meghallgatásokat el akarták törölni, mert sztárnak érezte magát a pápa, mintha sztárolnák ezáltal, hogy megjelenik, pedig Jézusra kell irányítani a figyelmet, aki az Út, Igazság és Élet. Nem a szolgaság lelkét kaptátok, ezért ne féljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok.


   Egyszer volt itt egy koncertet adni Tolcsvai László, az atya beszélgetett vele az est előtt, feszültséget érzett rajta. Most ennyi idő elteltével már biztosan tudja, hogy ez a feszültség nem azért volt, mert izgult volna, hiszen annyiszor fellépett már, szinte ezerszer. A figyelmét egy sokkal nagyobbra irányította, a cél lebegett a szeme előtt, arra koncentrált, hogy jól sikerüljön az előadása, de Jézusra építkezett. Mi is irányítsuk a tekintetünket egy sokkal nagyobbra, hiszen Jézus testvérei vagyunk és Pál apostol szavaival élve társfelelősök. Ámen.
Viszlát!
  

2012. október 4., csütörtök

550.Teremjünk gyümölcsöket

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.27.Vasárnap. Pünkösdvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában János atya prédikált. Ma Pünkösdvasárnap van, Prohászka Ottokár mondta egyszer Pünkösd alkalmával, hogy legyünk "szentlelkesek", mert a keresztény ember lelkes és örömmel teli. Teremjünk gyümölcsöket, mert a virágzó fa önmagában semmire sem jó, Jézus is azt mondja a fügefára, amely nem terem gyümölcsöt, hogy vágják ki. De mik is ezek a gyümölcsök, amelyeket teremnünk kell? Mindenki szeret valamilyen gyümölcsöt, valaki többfélét is.


   Az első ilyen gyümölcs, a szeretet. A szeretet az nem egy ájtatos érzés, hanem abban mutatkozik meg, hogy a másik javát akarom, a másik kedvében járok. A másik gyümölcs az öröm. Örülök a szép tájnak, szép időnek, a nagyszülők az unokák mosolyának, a közös vasárnapi ebédnek, amikor kikapcsoljuk a tévét, mobilt és csak egymásra figyelünk. A harmadik gyümölcs a békesség, mert a békétlen ember békétlenséget, a békés ember nyugalmat áraszt környezetében. Teremjük meg mi is a türelem gyümölcsét és hallgassuk meg a másik embert. Mindig az a legfontosabb ember, akivel éppen beszélgetünk. Ráfigyelünk, amikor kezet fogunk vele, a szemébe nézünk, megkérdezzük tőle, hogy vagy és meg is hallgatjuk a válaszát.
A negyedik gyümölcs a kedvesség, hogy kedvesek vagyunk egymáshoz. Az ötödik a jóság, a hatodik gyümölcs a szerénység, alázat. Ha valaki pökhendi, mi akkor is szerényen, szelíden, alázatosan válaszolunk.


   A hetedik gyümölcs az önmegtartóztatás, de nem csak a szexuális életben, hanem a táplálkozásban is. Mennyi pénzt elköltünk fölöslegesen, pedig be tudnánk osztani, amink van. Régen is beosztották nagyszüleink azt a keveset, ami volt nekik. Havonta valaki 15 ezret költ cigire, cukros üdítőket veszünk,
1 üveg 299 Ft, pedig a tiszta víz oltja leginkább a szomjat. Mennyi elhízott ember van! Gyakoroljuk az önmegtartóztatást. Ez a hét gyümölcs, amit megteremhetünk, most ezt a kosarat adja nekünk  az atya, mindenki válasszon magának egyet, de lehet többet is, még ezenkívül is vannak szép számmal gyümölcsök. És imádkozzunk, hogy Isten vezesse lépteinket és tereljen bennünket utunkon, árasztva ránk kegyelmét és áldását. Ámen.
Viszlát!

2012. október 3., szerda

549.Jesus Hominis Sotér

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.20.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a szentmisén Schindler atya prédikált. Elsőáldozás volt ma, három énekkar is énekelt, sokan voltak.
   A prédikációban elhangzott, hogy mit is jelent a JHS felirat: Jesus Hominis Sotér, vagyis Jézus az ember megváltója. Mindenkinek szüksége van megváltásra, irgalomra és áldó szeretetre. Jézus megváltására, Isten gondviselő irgalmára és áldó szeretetünkre.


   Van egy kis olasz történet, ami vagy megtörtént, vagy nem. Giottóról szól, a híres olasz festőről. Kisgyerekként nyájat legeltetett Toscana vidékén, amikor egy méltóságteljes lovas közeledett felé. Megkérdezte a lovas, hogy megmutatná-e neki, merre van Firenze. Mivel ismerős volt erre a kisgyerek, elmagyarázta a lovasnak, merre kell mennie. Szóba is elgyedtek, megkérdezte a kisfiú, nem szomjas-e esetleg és mi járatban van? A lovas örült neki, hogy beszélget ezzel a kisfiúval és elmondta, hogy pápai követ és festőt keres a pápa udvarába, az lesz a festő, aki egy mozdulattal egy tökéletes kört rajzol. Erre a kisfiú odament egy nagy mészkősziklához, ami szép fehér volt, előtte ott készítette el tábortűzön az ételét. Kivett egy elszenesedett fadarabot a kihúnyó parázsból és a fehér mészkő sziklára egy mozdulattal tökéletes kört rajzolt. Ez a kisfiú tud valamit, gondolta magában a pápai követ, majd megkérte a kisfiút, rajzolna-e még neki valamit. A kisfiú kiválasztotta a nyájból a vezérkost és egy-két mozdulattal azt is lerajzolta.
A pápai követ el is vitte őt a pápai udvarba festőnek. Ez a történet.


   Csíkszentmihályi Mihály utánanézett könyvtárakban, hogy igaz lehet-e ez a történet. Sokáig Olaszországban élt és legalább 60 Giotto önéletrajzot elolvasott, de egyikben sem találta ezt a történetet.
A történet tehát nem igaz. Akkor mégis miért tanulja meg és olvassa minden olasz kisfiú ezt a történetet és miért mesélte el az atya? De ez már inkább a felnőtteknek szól: mert minden kisgyereknek szüksége van arra, hogy odafigyeljenek rá és áldó szeretetet kapjanak, hogy kibontakozhassanak.
   Kodály Zoltán zeneszerző lelkiatyja, barátja, gyóntatója volt Nádasi Alfonz bencés tanár, görögül olvasták a Bibliát. Nagyon fontos a Szentírás tanulmányozása, az imádságos élet, hogy az irányt mutató fényt, mindig szem előtt tarthassuk. Ez a kohézió, ami mindig megmarad a keresztényeknek.


   Van még egy kis történet, mely az elsőáldozásról szól. A II. Világháború utáni időkben egy kislány, Mária, csak fekete ruhában tudott menni elsőáldozásra és nagyon szomorkodtak az anyukájával, hogy akkor most hogyan fog ez kinézni a többiek között, ugyanis ilyen szegények voltak. De volt egy osztálytársa, a Rózsika, akinek az anyukája azt mondta, hogy nem fog egyedül fekete ruhába menni a Marika, mi is abba megyünk. Ez egy igaz, megtörtént eset, amit a nagymama korú Mária mesélt az atyának egyszer.
   A gyerekekben még nincsen kétség, csak hit és szeretet. Adjuk meg nekik a békés, szeretetteljes, biztonságos családi hátteret, hogy lelkük csírázhasson benne, ámen.
Viszlát!

2012. október 2., kedd

548.Ki az én felebarátom?

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár atya prédikált. Igaz, hogy esik az eső, de ettől még szép a vasárnap. Gogol ír egy művében a bajtársi hűségről, ami igazán azért szép, mert nem vér köti össze, hanem két lélek találkozik. A barátunknak nem hazudunk, nem lopjuk meg, a bajban megsegítjük.
A Bibliában olvashatunk Jonathán és Dávid barátságáról, pedig Dávidot üldözte és meg akarta ölni Saul, Jonathán apja. Isten barátsága Ábrahámmal, aki még Izsákot, fiát is feláldozta volna Isten barátságáért. Mózes porrá zúzza a Tízparancsolat tábláit és az aranyborjú bálványt, mert megharagszik a népre, aki Isten ellen lázad.


   Ma sokszor csak azt mondják a fiatalok, hogy haverom vagy cimborám, nem mondják ki, hogy a barátom. A barátnak nem hazudunk, nem lopjuk meg, mindig igazat mondunk, nem károsítjuk meg és megsegítjük a bajban. "Madarat tolláról, embert barátjáról."-hangzik a szép magyar mondás. Jézus mondja: "Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért." Most délelőtt bérmálás lesz a szentistváni templomban, nekik nem kell vérüket és életüket áldozni, de vallják meg hitüket, éljék meg. Nem melldöngetve és vállveregetve, hanem szép csendesen a hétköznapokban, Jézushoz hűségesen. Sokan mondják, hogy szomorkás az idő, mert esik az eső. Agrármérnökként azt mondja az atya, milyen jó, hogy esik az eső. Szüksége van a csapadékra a száraz földeknek, nem a 30 °C melegre, hanem májusban 18-20 °C-ra. Mennyira bölcs Isten és milyen jó, hogy erről nem emberek döntenek, mert akkor fele a napsütésre, fele az esőre szavazna. De Isten bölcs kezében van a döntés. Imádkozzunk a papi hivatásokért, mert az érsek atya egy szem papot fog szentelni, tizenegyen vannak a hat évfolyamos szemináriumon. Az egyház mellett ne csak az ünnepekben, hanem a hétköznapok viharaiban is tartsunk ki.


   Ki az én felebarátom? Isten a barátom? Felebarátunk az édesanyánk, édesapánk, testvéreink, gyermekeink, barátaink. Éljünk úgy, hogy tegyük felebarátainkkal azt, amit önmagunkkal tennénk- mondja Jézus. Sokat lehet ártani egymásnak a beszédünkkel. Inkább csak jót mondjunk egymásról vagy semmit. A szavak előbb-utóbb megfogannak, sok házasság megy tönkre emiatt. Hallgatni arany-és milyen igaz ez a mondás is. Végezetül imádkozzunk Istenhez és Jézushoz, hogy kitartsunk és hűségesek legyünk a felebaráti szeretetben, ámen.
(Még múlt héten hangzott el Schindler atya prédikációjában: Nagyapjával töltött egy egész napot. Reggel indultak a földekre horolni, sarabolni. Volt ott egy barátja is a nagyapjának, hárman dolgoztak. Nem dolgoztak sokat, szép lassan előkészítették az ebédet, amit bográcsban főztek meg. Ebéd után lepihentek egy árnyas fa tövébe, majd amikor jól kipihenték magukat, még dolgoztak egy kicsit, majd hazamentek. Nagyapjának nem a munka volt a fontos ezen a napon, hanem kitartóan együtt akart lenni unokájával, együtt tölteni az időt hosszasan, egész nap. Még volt két gondolat ebben a prédikációban: kitartás és hűség; valamint figyelemmel lenni a hétköznapiakra). Ámen.


Viszlát!

2012. október 1., hétfő

547.Az Úr az én pásztorom

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált, a papi és szerzetesi hivatásokért volt mise. Az evangélium a jó pásztorról szólt. A béres elfut, ha jön a farkas, elragadja és szétkergeti a juhokat. A jó pásztornak minden egyes bárány fontos, megvédi őket és megkeresi.
   Jó pásztor vasárnapja van. Ki a jó pásztor? Mindenkinek szüksége van jó pásztorra, példaképre, akit követhet, akibe kapaszkodhat. Mindegyikünk lehet jó pásztor családja, egyházközsége, övéi körében, minden találkozásban, ahol figyelmes, segítőkész és építőleg hat. De lehetünk rossz pásztorok is, ha nem figyelünk oda környezetünkben. Ki a jó pásztor? "Én vagyok a jó pásztor"-mondja Jézus. A 23. zsoltár mondja: "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem."


   Mindig is voltak és vannak, lesznek is jó pásztorok, de az Úr az, aki békességet szerez és nyugalmat ad nekünk, vezet bennünket. A próféták is jó pásztorok voltak, Jeremiás is figyelmeztette a népet megtérésre, faigát, majd vasigát akasztott nyakába jelképül, hogy Jeruzsálemet és a templomot lerombolják és rabságba hurcolják a népet, de nem hallgatnak rá. Jövendölése végül beteljesedett. Izajás próféta, akinek egyik szeráf izzó parázzsal érintette ajkát, melyet fogóval vett le az oltárról.  Szájához érintette és azt mondta: Bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. De még előtte nagy harcot vívott önmagával Izajás, Jaj nekem, én senki vagyok! Felismeri és megvallja bűneit, Isten megbocsájt neki és megtisztítja őt. Majd az Úr szavát hallja: Kit küldjek, ki megy el követségünkbe? Izajás már bátran válaszol: Itt vagyok, engem küldj! A jó pásztor reményt ad, mint ahogyan az ószövetségben is, erről lehet felismerni őket. Ma is vannak álpróféták, akik mindenfélét jövendölnek, de csak Istenre lehet alapozni hitünket. A jó pásztorban nincsen félelem. Izajás először még félt, de megküzdött önmagával, bejárta az utat és utána már támasz tudott lenni. Akiben félelem van, annak először önmagát kell pásztorálnia, mert a békétlen lelkületű ember békétlenné teszi a másikat is.

 

   A jó pásztor türelmes. Nem sietteti a bárányt, hogy szaladjon utána, hanem a bárány lépéseihez igazítja lépteit. A családban is így van ez, hittel kell lennünk a gyermekek iránt, hogy növekednek, többé lesznek, kibontakoznak. (Asztalt terített nekem ellenségeim szeme előtt-hangzik még a zsoltárban). A jó pásztor nem ítélkező. Amikor Jézus elé viszik a parázna nőt, Jézus nyugalmat áraszt, a homokba rajzol. Asszony én sem ítéllek el! Menj és többet ne vétkezzél. A többiek sem mernek követ dobni rá. Nekünk is meg kell vívni a harcot önmagunkkal előbb, hogy jó pásztorokká váljunk és figyelmesen, segítőkészen és építőleg hassunk közvetlen környezetünkben. Ámen.
(Egy indián mondás szerint ne mondj véleményt arról, akinek nem jártál 35 napig a mokaszinjában). (Pálferi atya: valaki nem tud meglenni a másik nélkül egy percig sem, állandóan ott liheg a nyakán, mint egy kiskutya; a szenvedély nem azt jelenti, hogy hadonászik a másik fél és rosszakat mond, hanem éppenséggel figyelmes).


Viszlát!