1998. augusztus. 23. Vasárnap.
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek...
A földi élet, amelyen járunk, akadályokkal, nehézségekkel van tele, melyeket le kell győznünk, küzdenünk. Ha nem lennének akadályok, nehézségek, nem találnánk el a Jézushoz vezető szoros útra, kapura. Az erős napfényben nehéz észrevenni a kis világosságot, annyira elvakít a tündöklése. De a legnagyobb sötétségben a legkisebb fény, mécses is útmutató.
A nagy nehézségek, gyötrelmek közepette is ez a kis világosság a legjobban jelöli ki az utat Jézushoz, melyet nem tévesztünk el, de a vakító fényben nem lelhetjük fel. Ezért van szükség akadályokra az életünkben, hogy a nehézségek közepette jobban odataláljunk Jézushoz.
Az életben nem szabad állandóan panaszkodni, hanem el kell viselni a nehézségeket. Nem lehet pusztán csak önfegyelemmel végigmenni az életen. Szükségünk van Jézusra, akire mindig számíthatunk, aki mindig velünk van, irányít és vezet bennünket, mint a kis gyertyaláng a sötétségben. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése