2010. augusztus 21., szombat

2. Pitypang történet

Üdv kedves Olvasó!

   Nagyon örültem annak, hogy a blogomhoz ezt a sablont találtam, ami pitypangokat ábrázol. Nemeshegyi Péter atyának van egy pitypangos története, amit volt szerencsém hallani kétszer is élőben, személyesen Tőle, többedmagammal egy-egy előadás keretében.

   
   "Én azt már megtapasztaltam, hogy ha valahová tíz év múlva vagy húsz év múlva visszamentem, ahol már tartottam előadást, mindig azzal fogadtak: „Kedves atya, tessék majd elmondani megint a pitypang történetet!” Minden mást elfelejtettek, de a pitypangot úgy látszik nem. Nos hát a pitypang. Ismeritek ugye, olyan szép kis sárga virág. Reggel kinyitja szirmait, este becsukja, együtt lélegzik a világmindenséggel, mélyen beleereszti gyökereit az anyaföldbe. Sose virágzik egyedül, nem mutogatja magát. Mindig sok testvérkével együtt virágzik. Nem lármázik, még nem is illatozik. Csak bárki vagy bármi megy is el előtte, rámosolyog. Az ő kedves kis ártatlan, őszinte életével rámosolyog, mintha azt mondaná: „Ó élni, élni, mily édes, mi szép!”



   Gondolná az ember, hogy ennek a kis virágnak aztán már igazán nincs semmi titka, de van! Ez akkor derül ki, amikor egész hirtelen átalakul a sárga pitypang azzá a fehér kerek valamivé, ugye. Próbáltam megfigyelni pitypangokat, de csúnyán elhervadt pitypangot sose láttam. Nem tudom hogyan csinálja. Előző nap még ott volt a sárga virág, most meg ott van az a kerek valami, minden magocskán ott van a bóbita vagy ejtőernyő, vagy minek mondjam. Azután jön a szellő, elviszi azokat a magokat. Az is olyan kedves azt látni, hogy röpködnek. Nem visznek magukkal semmi fölöslegest, csak az a kis kemény mag megy, és benne az élet egész titka. És amikor elrepült valamennyi mag, akkor megmarad a kopasz fejű pitypang. Hát hogy én a pitypangot oly különösen is szeretem, ez azért van, mert hasonlítunk egymásra. Nem haragszik, úgy látszik, a pitypang, hogy így elcsúfult. Mintha azt mondaná a magocskáinak: „Menjetek, menjetek! Jövő tavasszal én már úgysem vagyok e világon. Ti, ti majd tovább éneklitek az élet himnuszát!” Hát látjátok, ilyenek a nagy természettel való szolidaritásnak szép gyümölcsei: minden élőlénytől tanulhatunk bölcsességet, szépséget és jóságot."


                                                          

http://orszagutiferencesek.hu/orszagut/misszio/eloadasok/okt.2._Vilagnezetek%20es%20istenkepek.doc

Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése