1998. szeptember. 20. Vasárnap.
Jól sáfárkodjunk a ránkbízott kincsekkel. Ne az evés, ivás, vagyonszerzés és élvezetek hajhászása legyen az életünk középpontja. Nem szolgálhattok egyszerre két úrnak, Istennek és a mammonnak.
Egyszer egy távoli óceániai szigeten a misszionáriusok arra tanították a benszülötteket, hogy Isten legyen az első az életünkben, s csak utána következzen minden más dolog, ahogy ez a keresztényeknél is lenni szokott. Egyszer ennek a törzsnek a főnöke elment a keresztény Európába és megtapasztalta, hogy bizony itt a pénz van az első helyen. Ezt elmondta a népének is. Figyeljünk oda mi is mai világunkban, hogy életünkben mi foglalja el az első helyet.
Egyszer távol Amerikában, Baltimore-ban egy előkelő szállodában egy farmerruhás ember akart éjszakára megszállni. A szálloda tulajdonosa nem akarta rontani a szálló renoméját, hírnevét és azt mondta, hogy nincs több hely. A farmerruhás embert Jeffersonnak hívták, aki alelnök volt akkor USA-ban. Mikor ezt megtudta a szálló tulajdonosa, nyomban bocsánatot kért, s helyet akart adni az alelnöknek. De az azt felelte: ahol egy farmerruhás egyszerű embernek nem adnak szállást, ott az USA alelnökének sincs semmi keresnivalója.
Nehezebb a gazdag embernek bemenni az Isten országába, mint a tevének a tű fokán átmennie. Jézus azt mondja, hogy jól sáfárkodjunk azokkal a kincsekkel, amelyeket Isten adott nekünk. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése