287. Nyissuk meg szívünket

Üdv kedves Olvasó!
2011.november.27.Vasárnap. Ádvent 1. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet. Ma van Ádvent első vasárnapja, meggyújtottuk az első ádventi gyertyát. Ádvent jelentése: az Úr eljövetele. Várakozással tekintünk elébe. Mint ahogy az evangéliumban is hallottuk, a gazda elhagyja házát, de megparancsolja az otthon maradóknak és a kapuőrnek is, hogy legyenek éberek, ügyeljenek mindenre, hogy amikor hazajön, mindent rendben találjon. Mert nem tudhatják, mikor jön haza a gazda: este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel. A háziasszony is, amikor vendégeket vár, kitakarítja szívét és házát. Nyissuk meg mi is a szívünket és úgy várjuk Jézust.

   Egyszer egy kolostorban történt, hogy a szerzetesek egyre kevesebbet beszéltek egymással, egyre kevesebbet imádkoztak, alig volt valaki, aki felvételt szeretett volna nyerni a szerzetesek közé. Vezetőjük tanácstalan volt és megkérdezett egy bölcs, idős szerzetest, aki nagyon jámbor és szentéletű volt, hogy mit tehetnek, hogy a helyzet javuljon valamicskét. Azt válaszolta röviden: Jézus köztünk él. Mondd el nekik, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, én ott vagyok köztük. Össze is hívta a szerzeteseket és elmondta nekik mindezt. Onnantól kezdve minden megváltozott, a szerzetesek újra beszélgetni kezdtek egymással, többet is imádkoztak és híre ment mindennek a környéken. Egyre többen szerettek volna felvételt nyerni közéjük a kolostorba.

   Nagyon fontos ebben az ádventi időszakban, hogy tévénézés helyett csak egy fél órát közösen együtt olvassa a család a Szentírást és beszélgessenek (az ádventi koszorú gyertyáinak a fényénél). A kisgyerekek is nagyon szép gondolatokat tudnak megfogalmazni. Végül felolvasott az atya egy verset az ádventi várakozásról. Nyissuk meg a szívünket és készítsük fel a lelkünket az ádventi várakozásban a Jézussal való találkozásra. Ámen.

   Előző héten Árpádházi Szent Erzsébetet ünnepeltük. Nagyon fontos volt mindig is a karitatív tevékenység, már az őskeresztényeknél is találkozhatunk a betegek ápolásával. A szerzetesrendek három alapfogadalma a tisztaság, szegénység, engedelmesség mellett a betegek ápolása volt a negyedik, amit szívükön viseltek. Az egyház életében fontos a kérügma (hithirdetés), liturgia és a diakónia, mely gyakorlati megvalósítás. Mind a három fontos, a lelkiek legalább annyira!-mondta Schindler atya.
Viszlát!