1998. október. 18. Vasárnap.
Volt egy városbíró, aki senkitől sem félt. Egyszer egy öregasszony szüntelenül imádkozott és arra kérte a városbírót, hogy oldja meg a gondjait, problémáit. A városbíró csak tőle félt, megijedt, hogy mi lesz, ha nem teljesíti az öregasszony kívánságait, még a végén nekimegy és megveri. Így hát eleget tett kérésének.
Szüntelenül imádkozzatok!- hangzik a felhívás. Ha szüntelenül imádkoztok és kéritek Istent, imátok előbb-utóbb meghallgatásra talál, még ha nem is teljesen abban a formában, ahogyan kéritek, de Isten megsegít benneteket úgy, hogy az nektek a legjobb lesz. Nem biztos, hogy ott és akkor és úgy, ahogyan kéritek, de megsegít.
Jézus is csak azoknak segített, akik hozzáfordultak és kérték őt. Ezért ne gondolkodjunk úgy, hogy felesleges imádkozni, kérni és hálát adni, mert Isten úgyis megsegít. Igenis kérni kell és szüntelenül, kitartóan imádkozni. Az imádság a lélek lélegzetvétele. Legyen egy rendje a napi imánknak, ne csapjuk össze és ne hanyagoljuk el. Reggel sietünk, nem érünk rá- hangzik a kifogás. Keljünk fel 5-10 perccel korábban, vessünk keresztet és szánjunk pár percet Istennek. Munkaközben, gyaloglás közben, bármikor lehet imádkozni. Ajánljuk fel szenvedéseinket, fájdalmainkat másokért vagy saját üdvösségünkért. Ne csak este imádkozzunk és csapjuk össze gyorsan a nap végén imánkat, amikor már fáradtak vagyunk, ott a tv, keresztrejtvény, stb. Egész nap imádkozzunk, azzal kezdjük és fejezzük be a napunkat, foglaljuk keretbe, tervezzük el és értékeljük a napunkat. Szüntelenül imádkozzatok!
Volt egyszer egy nénike, aki állandóan a rózsafűzérrel imádkozott. Rászólt egy férfi, hogy ugyan hagyja már azt a rózsafűzért, nincs arra Istennek szüksége. A nénike erre azt felelte:
Az lehet, hogy Istennek nincsen szüksége rá, de nekem szükségem van rá.
Volt egyszer a fronton egy fiú, aki levelet írt haza az édesanyjának. Azt írta: Anyu, te a legjobb iskolákba járattál engem, leérettségiztem, diplomát adtál a kezembe, megtanítottál táncolni, zenélni és minden jóra, de anyu, imádkozni nem tanítottál meg. Most itt vagyok a süvítő golyók között és egy fohászt sem tudok mondani, nem tudom megszólítani Istent és nézem azokat az embereket, fiúkat, akik imára kulcsolják kezüket és nyugodtan várják elcsendesedve, aminek be kell következnie. Istenben megnyugszik szívük. Nemsokára ez a fiú és testvére meghaltak a fronton és otthon az anyukájuknak sem volt, ami vígasztalást nyújtson. Ezért nagyon szükséges a szüntelen imádkozás, hogy állandóan kérjük Istent, hálát adjunk néki és dicsőítsük. Szüntelenül imádkozzatok! Az imádság a lélek lélegzetvétele. Ámen.
Sokan nem imádkoznak kitartóan. Ha nem teljesül azonnal a kérésük és úgy, ahogyan ők akarják, abbahagyják az imádkozást. Mi lenne, ha a kisgyerek, aki járni tanul, ő is abbahagyná az első sikertelen próbálkozás után? Hányszor, de hányszor elesik, de újra és újra felkel, mire megtanul járni. Mi is legyünk kitartóak és rendületlenek imádságunkban. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése