2010. szeptember 22., szerda

19. Lámpás

Üdv kedves Olvasó!
1998. november. 22. Vasárnap.

   Jézus keresztrefeszítéséről és a két latorral folytatott párbeszédéről szólt a mai evangélium. Jézus a királyok Királya. Kiüresítette önmagát, lemondott önmaga javáról és engedelmeskedett Atyja akaratának. Azt mondták neki az őt keresztrefeszítők, ha másokat megszabadított, akkor most miért nem szabadítja meg önmagát. Ereje a gyengeségében mutatkozott meg. Gyengesége ellenére is engedelmeskedett Atyjának, kiüresítette önmagát, másoknak szentelte életét. Értünk hordozta a keresztet. A kereszt az erő és bölcsesség, nekünk is van keresztünk, bátran vigyük mi is. Tudjuk kiüresíteni magunkat, lemondani önmagunk vágyairól, melyek hamisak és engedelmeskedni Istennek. Hagyjuk, hogy Jézus uralja szívünket és lelkünket.

    A keresztény ember élete állandó kihívás a világ és a pogányok számára. Ha egy keresztény vétkezik vagy valami bűnt követ el, rögtön észreveszik és megszólják. Sokan, akik templomba járnak, mihelyt kilépnek a templomból, pletykálkodnak, stb. Ugyanúgy viselkednek, mint a többi ember. De gyengeségeink ellenére mégis járunk templomba, megvalljuk Krisztust és hagyjuk, hogy ő uralkodjon szívünkön és lelkünkön, hordozzuk keresztünket. Addig állandó kihívást jelentünk a világ számára, észrevesznek bennünket.

 Ha valaki valamit hittel és odaadással csinál, az kiváltja a többi ember figyelmét és elismerését. Mihelyt eldobjuk hitünket, utolsó senkik leszünk, hatszázadik senkik, mondta valaki, már nem figyelnek ránk. Ezért amíg csak a pap és egy valaki is van a templomban, addig a többiek, akik kint vannak, odafigyelnek rájuk. Hatvan, hetven éves öregasszonyokra is odafigyelnek, mert van miért beszélni róluk.

   Jézus a királyok Királya. Ha ő nem születik meg, Pontius Pilátus és Heródes neve eltűnik a süllyesztőben, a történelem süllyesztőjében. Politikai és gazdasági vezetők, elnökök tűnnek el, haláluk után nem ismerik fel képüket, akik addig élet és halál urai voltak, de Jézus neve örökké élni fog.

   Üresítsük ki magunkat, hordozzuk Krisztust, hagyjuk, hogy uralkodjon szívünkön, lelkünkön, mert ha nem, minden elveszett-mondja az ember, de Isten még mindig talál kiutat és megtérésre hív. Valljuk meg Krisztust gyengeségeink ellenére is és próbáljuk meg ne csak a templom falai között, hanem kilépve az életbe, ne csak hallgatva az Igét, hanem cselekedve is követni Őt. Ha visszatér Jézus, legyen legalább egy ember, akire a többiek odafigyelnek, s akihez visszajöhet, akinek a szívében ő él és az az egy ember te legyél. Legyünk lámpás a többi ember számára. Ámen.

Viszlát!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése