318. Adjuk tovább az örömhírt

2012.január.15.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor János két tanítvánnyal együtt meglátják Jézust. Íme az Isten Báránya! -mondta János. Jézus megkérdezte őket: Mit kerestek? Mire ők: Mester hol laksz? Gyertek és nézzétek meg. Aznap nála maradtak. Az egyik tanítvány, aki Jánossal volt, András elmondta mindezeket testvérének, Simon Péternek. Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet! És elvitte Jézushoz testvérét. Jézus kéfásnak, azaz Péternek nevezte őt, ami azt jelenti Szikla.

   Azzal kezdte még mise előtti bevezetőjét az atya, hogy farsang ideje van, örüljünk és ne legyünk savanyú uborkák. Mindennek megvan az ideje, a szomorkodásnak, bűnbánatnak és az örömnek is. Jézus is tanúságot tett erről a kánai menyegzőn, hogy lehet szórakozni kulturált, keresztény módon is.
   Egyszer Los Angelesben egy stadionban 50 ezer ember előtt beszélt egy híres hitszónok, amikor hirtelen kialudtak a reflektorok és sötét lett. Mindenki elkezdett félni, hogy most mi lesz, nehogy pánik törjön ki.
Az igehirdető ekkor elővett a zsebéből egy gyertyát és meggyújtotta, majd a feje fölé tartotta. Mindenki látja a gyertyát?-kérdezte. Ekkor mindenki feltette a kezét, amit persze a sötétben nem látott a szónok, de mindenki megnyugodott. Ilyen fény volt Jézus és abban az időben, amikor János és a két tanítvány meglátta őt. Hozzájuk hasonlóan a többi tanítvány is követte azt a fényt, amit Jézus hozott el. Egyértelműen felismerték őt, János mondja: Íme, az Isten Báránya! András is rögtön tudta, hpgy miről, kiről van szó és ezzel a felismeréssel rohant testvéréhez Péterhez és mondta el neki az örömhírt. Ahogy nekik, úgy nekünk is elhozta a fényt Jézus és követésre hív.

   Nagyon fontosak a vallásos élmények. Mesélte az atya, hogy gyermekkorában, amikor szülei megmutatták neki a Betlehemet, mennyire megmaradt benne ez az élmény. Ugyanígy a templomi orgonaszó is. Ezek minden emberben megmozdítanak valamit. (Édesapja kántor volt). Karácsonykor kérdezte édesanyját, hogy hol vannak az angyalok, akik a fát hozták. Templom mellett laktak és az ablakukból a templomtorony fölött látszó felhőcskékre azt mondta édesanyja, hogy ott szállnak az angyalok. És ahogy így nézte a felhőket, angyaloknak látta őket. Ugyanígy nagyon emlékezetes volt neki, amikor éjféli misére mentek, szülei már egészen kisgyermekként elvitték minden évben éjféli misére. Az valami csodálatos érzés volt ott lenni és az is emlékezetes, amikor éjszaka mentek a sötétben és az öreg nénikék lóbálva vitték a lámpásaikat.

   Ma délután családi vasárnapi mise lesz templomunkban, de azért most is vannak itt gyerekek. Fogadjatok szót szüleiteknek és tanáraitoknak, ne verekedjetek és legyetek jók. A kis Jézust is, amikor megtalálták szülei a templomban, szót fogadott nekik, szeretetben, békességben, bölcsességben nőtt fel. Ti is legyetek kedvesek egymáshoz, osszátok meg az uzsonnátokat azzal, akinek nincs. A felnőttekre is vonatkoznak mindezek, a férfiak legyenek jó férjek, családapák és nagyapák. A nők legyenek jó feleségek, édesanyák és nagymamák. Mert nem csak papi és orvosi hivatás van, hanem apának és anyának lenni is hivatás. Aki megismeri Jézust, az ne tartsa meg magának, hanem ossza meg másokkal, adja tovább másoknak ezt az örömhírt. Adjuk tovább azt a melegséget és fényt, amit Jézus hozott el életünkbe, ámen.
Viszlát!