321. A rosszat csak jóval győzhetjük le

Üdv kedves Olvasó!
2012.január.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, melyben arról volt szó, amikor Jézus szombatnapon a zsinagógában tanít Kafarnaumban és az emberek álmélkodnak rajta, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy mint az írástudók. Még egy tisztátalan lelket is kiűzött egy emberből és híre ment egész Galilea vidékén.
   Történt egyszer, hogy a leprások apostola egy gazdag családhoz látogatott el, az ajtóban egy ékszerekkel teli nő várta, s azt mondta neki, hogy most nem tudja fogadni, mert a lányát férjhez szeretné adni egy jómódú emberhez és éppen most fog érkezni a vőlegény, de addig maradjon itt a kertben és nézelődjön. A kert végében egy síró kisfiúra lett figyelmes, meg is kérdezte rögtön az asszonyt, hogy ki ez a kisfiú. Csak a fiam, hagyja békén, leprás. Megnézte a kisfiút az "apostol" és látta, hogy a lepra még csak kezdeti jeleit mutatja és orvos könnyedén kezelni tudná. El is mondta véleményét az asszonynak, de az ingerülten azt válaszolta, hogy fontosabb dolga van most annál, hogy orvoshoz szaladgáljon, hiszen a lányát akarja férjhez adni egy vagyonos emberhez.

   A sükösdi templomban van egy festmény, melyet Prohászka Ottokár festett és azt ábrázolja, amint az ördög rázza az öklét az emberek felé, de a másik keze már erőtlenül lóg azon az oldalon, ahol Jézus áll. Jézus nyeri a végső csatát és eltiporja őt. Ahogy a történet is mutatja, az ördög, démon valóban létezik és a vesztünket akarja, de nagyon jól érzi, hogy ő áll vesztésre. Mai világunkban az emberiség a pénz rabszolgája lett, de az ördög érzi vesztének közeledtét. Sokszor úgy érezzük, hogy a jót akarjuk tenni, de valahogy mégsem mindig sikerül. A gonosz térnyerését, a rosszat csak jóval győzhetjük le.
   A legnagyobb bűn a kevélység és a gőg, amikor valaki istennek képzeli magát, hogy egyedül ért el mindent, egyedül is mindenre képes, nincs szüksége Istenre és hogy imádkozzon hozzá. A fösvénység is nagy bűn, hiszen mindent itt hagyunk a Földön, házat, autót, nyaralót, csak egyedül a jó cselekedeteket visszük magunkkal. Az irigység, amikor úgy tekintünk másokra, hogy sajnáljuk tőle, amit elért, amije van neki. Mennyire szolidárisak most velünk a lengyelek, felszólaltak Magyarország mellett a mostani támadások közepette.

   A torkosság is bűn, mert nem tudjuk mennyit és mikor együnk. Sós krumplik és cukros üdítők. Olyan sok a túlsúlyos ember, 15-20 kg plussz, ez olyan, mintha valaki egész életében két teli kosarat cipelne, nem csoda, hogy nem bírja a szíve. A harag is bűn, mely megmérgezi a lelket, gyűlik és gyűlölet lesz belőle, de saját magát teszi tönkre vele az ember. Elsőként kell szeretni, elsőként kell cselekedni, nem pedig a másikra várni. A bujaság is nagy bűn, nem kell olyan dolgokat nézni és olvasni, amit nem muszáj. El kell kapcsolni a távkapcsolót. A jóra való restséget sokan nem is gondolják bűnnek, pedig mennyi mindent elmulaszt megtenni az ember, pedig lehetősége lenne rá, hogy megtegye.
   Nem a pap bocsájt meg nekünk, hanem Isten. A pap csak közvetít és kimondja a feloldozást. Amit a földön megkötünk, az a mennyben is kötve lesz, amit a földön feloldunk, az a mennyben is fel lesz oldva. Még mise elején hangzott el, hogy a főpásztor Bábel Balázs érsek atya (olvashatunk az Új emberben róla) szándékára mutatjuk be ezt a szentmisét, akinek sok gondja van egyházmegyéjében, sok helyre hívják és igyekszik eleget tenni a felkéréseknek, az idén csak egy papszentelés lesz, tavaly nyolc volt. El kell gondolkodni mindenkinek, aki úgy érzi, akár fiatal, akár diplomával rendelkező idősebb ember, hogy az Úr szőlője munkásokat vár.
   Végül imádsággal zárta az atya a prédikációt. A rosszat csak jóval győzhetjük le. Jézusom a Te szeretetedben bízom és Isten átölelő  karjában, aki felemel. Ámen.
Viszlát!