2001.december.25.Kedd. Urunk születése, Karácsony, Anasztázia
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Volt egy kis pásztorjáték, betlehemezés is a prédikáció előtt, amit a gyerekek adtak elő. Az éjféli mise fonalán szőtte tovább mondandója szálait Schindler atya. Vajon mit találna századunkról mondani egy 50. századbeli tudós? Manapság a huszonegyedik században sok egykori virágzó birodalom építészeti remekei kerülnek napvilágra a por alól a régészek szeme elé romhalmazként. Vajon belőlünk mi marad meg az utókor számára? Talán ez lehetne az, amit az evangéliumban is olvashatunk: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
A legjobb válasz erre a kérdésre, hogy Isten maga olyan volt, olyan mint Jézus. Jézus volt a jóság, megbocsájtás, szeretet. Sokan vannak ma, akik nem találják meg életük értelmét, ők az önmagukat elvesztő emberek. Jézus mindent jelent, de aki nem találja meg vagy elveszti, az önmagát veszti el. Sokan csalódnak házasságukban, munkájukban, keresik az értelmét a dolgoknak. Jézus töltheti be életünket, adhat neki értelmet.
Ajándékozás van ezekben a napokban. A karácsonyt nem lehet készíteni, csinálni, a karácsony az történik. Jézus megjelenésével a múlt kezdetét vette. Kit tudunk adni karácsonykor egymásnak ajándékba? A pénztől, anyagi dolgoktól többet? A gyermekeknek nem pénzre, játékra van szükségük, hanem többet ér egy szeretetteli szó, simogatás, együttlét. Ezt jelenti a karácsony. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése