265.Találkozások

Üdv kedves Olvasó!
2002.január.26.Szombat.
Istentisztelet
   Ma este 5 órakor az evangélikus templomban egy garai református lelkésznő tartotta az Igehirdetést az ökumenikus imahét jegyében. Isten az egység forrása. Ezzel a mondattal kezdte, mely mondat az imahét eme napjának jelmondata. Beszélt arról az evangéliumi történetről, amikor Jézus megszólított a kútnál egy szamáriai asszonyt, beszélgetett vele és inni kért tőle. Az megkérdezte Jézustól, hogyan kell helyesen imádni Istent. Jézus válasza ez volt: lélekben és igazságban. Istenhez az út felebarátunkon keresztül vezet. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy szeretem Istent, de felebarátomat nem. Nagyon fontosak egy keresztény ember életében a találkozások. Ki kell mozdulni odúnkból, elindulni a másik felé, mindig a kereszténynek kell a kezdeményezőnek lenni. Ki kell nyitni ablakainkat, hogy beáradjon rajta a fény, figyelnünk kell a másik emberre, felebarátunk minden rezdülésére.

   Beszélt az irgalmas szamaritánusról, aki a jerikói úton segített az összevert, kifosztott emberen. Találkozás, meghallgatás, elfogadás, bátorság és türelem. Fontos tulajdonságok, melyekkel a keresztény embereknek rendelkezniük kell. Az a fontos, ami összeköti az embereket, nem az, ami szétválasztja. A mai világ befelé tart, önző módon egyedül keresi a megoldásokat. A keresztény embernek kifelé kell tartania, Jézus keresztje felé, feladva az önzést, bezárkózást. Az idő, amit Isten adott, olyan vászon, melyet mi hímzünk ki életünk során. Egyszeri lehetőség, oda kell figyelnünk rá. Minden hímzés más és más, de ettől még mindegyik lehet szép, ámen.

   Este 6 órakor a belvárosi templomban Iván atya misézett. Szintén az egységről szólt. A halászok hálójában sok színes hal volt, de mindegyik ugyanabban a hálóban. Sokan összejöttünk a ma esti misén, de ne csak erre az egy órára álljunk fel munkánk és gondjaink tengere mellől, hanem egész életünkben keressük és kövessük Jézust, ámen.

Viszlát!