256.Szüntelenül imádkozzatok!

Üdv kedves Olvasó!
2002.január.06.Vasárnap.Vízkereszt, Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Ma van vízkereszt, Epifánia. Beszélt mindezeknek az eredetéről az atya, majd az imádság fontosságáról szólt. Az imádság állandó kapcsolat Istennel. Törekvés a ráhangolódásra. Szüntelenül imádkozzatok! Mielőtt kérnénk, Isten már tudja mire van szükségünk. Nem tudjuk, mit kérjünk Istentől. A lélek esedezik érettünk fohászkodásokkal Istenhez. Hogyan kell jól imádkozni? Nincs recept. Aki jól imádkozik, az tudja, hogy kell. Jól imádkozni kegyelem. Avilai Szent Teréz mondta egyszer, volt, hogy hónapokig nem tudott imádkozni. Valamikor egyszer csak úgy érezzük, hogy hosszú idő után tudunk csak elmondani egy igazán szívből jövő imát.

   Az imádság nem olyan, mint egy automata, ha bedobsz valamit, kapsz egy tábla csokit vagy egy doboz kólát. Az imádság nem olyan, mint a lottó, amit kitöltesz, hátha bejön valami nagy nyeremény, de ha nem, az sem baj. Az imádság nem olyan, mint az életbiztosítás megkötése, hogy bőséges jutalom jár érte baj esetén.
Az imádság nem olyan, mint a vészjelző telefon az autópályák mentén, ha baj van használjuk, ha nincsen, tilos a használata.
   Sokszor Isten szabadon engedi az embert, engedi, hogy elszakadjon tőle. Sokszor úgy tűnik, minden jól megy, úgy érezzük, megy a szekér. Talán a jó feleséghez lehet hasonlítani, aki elengedi férjét szórakozni, az úgyis visszatér hozzá. Isten is talán ezért engedi szabadon az embert, nem köti meg, habár Isten logikáját mi nem ismerhetjük. Az ember egy idő után ebből a szabadságból mégis visszatér, visszavágyik Istenhez.

   Egy koncentrációs táborban imádkozott egyszer valaki (Karl Bonhoff): Istenem nyugtalan vagyok, de nálad nyugalmat találok; Istenem keserű a kedvem, de nálad békességet találok; Istenem, nem tudom, merre menjek, de Rád mindig számíthatok; Istenem, add, hogy szeressem az embereket és Téged. Ennél szebb imádság nem is lehet, amikor egy koncentrációs táborban valaki így imádkozik. Szüntelenül imádkozzatok! Ámen.
(Adjunk hálát, zengjünk dícsérő éneket. Imádkozzunk, ha jókedvünk van azért, ha szomorkodunk azért. Mindent mondjunk el Istennek. Keressük Isten arcát szüntelen, egész életünkben).

Viszlát!