2000. augusztus. 06. Vasárnap.
Szentmise
(Mk.9, 1-9.) 2: És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
A mai fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Ma van Urunk színeváltozásának ünnepe. A prédikációban elhangzott, hogy életünkben nem az a fontos, hogyan teszünk eleget munkánknak, kötelezettségeinknek, mit cselekszünk, hanem egyre inkább azon kell munkálkodnunk, hogy Krisztusivá váljunk, meghaljunk önmagunk számára, vágyainknak és ambícióinknak, a világnak és Krisztus teljesedjék ki szívünkben. Építsünk hajlékot szívünkben Jézus számára. Elmondta Jenő atya, hogy sok keresztelőt és esküvőt tart, ahol üres tekintetekkel, merevséggel találkozik, az emberek sokszor nem tudják hova tenni a kezüket, lábukat, bizonytalanok, számukra idegen minden. Egy kisgyerek mondta egyszer a plébános atyának, hogy a jó dolgok mindig olyan gyorsan elmúlnak és olyan rövid ideig tartanak, a rossz dolgok pedig néha olyan sokáig. A nyári szünidőnek is olyan gyorsan vége lesz. Az apostolok megragadták a pillanat nagyszerűségét annak idején. Előttünk is csodás világ tárulhat fel, ha odafigyelünk. Vegyük elő a Szentírást vagy a hozsannás könyvet, üssük össze a fedő- és a hátlapját, verjük csak le róla a port, ami rárakódott és nyissuk ki. A szent gyónásainkra is mindig nagy odafigyeléssel készüljünk, hogy amikor kilépünk a gyóntatószékből, Krisztusnak adjuk át a szívünket, aki újjá tesz bennünket és vele kezdjünk új lendülettel győzedelmes életet. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése