2000. október. 28. Szombat.
Szentmise
A mai napon a belvárosi templomban voltam szentmisén, ahol Iván atya misézett. A prédikációban elhangzott egy történet, egyszer egy ember felkereste az orvosát, hogy szörnyű dolgokat álmodik és nem tud aludni. Egy nagy krokodilról, aki megeszi. Az orvos írt föl neki gyógyszert, de az ember nemsokára újból fölkereste, hogy az álomképek még mindig nem hagyják nyugton. Az orvos most másfajta gyógyszerrel próbálkozott, nyugtatókat is írt fel. De az ember kis idő múlva ismét jelentkezett, hogy az álmok még mindig gyötrik, ez a szörnyeteg nem hagyja békén. Az orvos most nem írt föl neki semmilyen gyógyszert, hanem azt tanácsolta, hogy várjanak és egy kis idővel majd az álmok abbamaradnak. Ha így lesz, jelentkezem majd. Hosszú idő eltelt, de a beteg nem jelentkezett. Az orvos kikereste a kartonját, megnézte a lakcímét és gondolta, felkeresi. El is ment, de a keresett címen nem talált senkit. Érdeklődött a szomszédoktól, s azok azt felelték, hogy ez az ember már réges-régen meghalt, elutazott és megette egy krokodil. Valahogy így vagyunk ezzel mindannyian.
Mindenkinek vannak olyan dolgai, melyektől meg kellene szabadulni. Sokan elmennek mellettünk, ügyet sem vetve ránk. De egy valaki mindig figyel ránk. Ez Jézus. Mindig kiálthatunk hozzá, ő meghallgat minket. Ekkor elmúlik szemünkből a sötétség, elhozza nekünk a világosságot. Mi is szóljunk Jézusnak bátran, mint ahogyan a mai evangéliumi szakaszban Bartimeus is tette. Könyörülj rajtam, Uram! És Jézus megsegít minket. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése