2000. augusztus. 19. Szombat.
Szentmise
(Mt.7, 24-29.) A mai szentmise a Viaenney Szt. János templomban volt, szálláshelyünktől nem messze. Búcsú szentmise volt ez, melyben elhangzott, hogy hol a helyünk a világban. Szent István ünnepe lesz huszadikán, de mi ma emlékeztünk meg róla. Szent István királyunk felismerte a fontosságát abban az időben, s csatlakozott a keresztény Európához. Mi is ismerjük fel, hogy mit kell tennünk nekünk magyaroknak a mai keresztény világban. Róma polgármestere sok szavazattal, pártokkal a háta mögött, még ha kicsit rosszul sikerült is a szervezkedés egy-két helyen, több tízezer fiatal előtt, de lehet, hogy több százezer előtt azt nyilatkozta, ti fiatalok ezt őrizzétek meg nekünk öregeknek, ezt a szeretetet, amit most idehoztatok és tanúságot tesztek róla. Itt vagyunk Rómában, de mit tudunk tenni mi egyénileg? Mindenki törekedjen arra, hogy a legtöbbet adja a másiknak, amit tud, lehetnek ezek apróságok is. Hozzuk ki a másikból a legtöbbet szeretetünkkel, fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Ámen.
Az út nehéz, de Benne meg tudjuk tenni mindannyian, mert ő a mi megváltónk. Az evangélium legyen a legnagyobb kincsetek. Nem rejtőzhetünk el, ne legyünk középszerűek. Nem vagyunk egyedül. Jézus velünk van, az evangélium nagy kincsünk. Harcoljunk és győzünk. Az új évezredben nem a gyűlölet, hanem a béke eszközei lesztek. A Földet nektek kell mindenki számára lakhatóvá tenni. Kedves fiatalok, ne féljetek, Jézus veletek van, bízzatok Benne és győztök.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése