2000. augusztus. 14. Hétfő.
Szentmise
(Mt.5,13-16.) A mai szentmisén, mely az utolsó, búcsú mise volt az ambiverei templomban, Kozlik Zsolt atya prédikált. Elmondott egy történetet, melyben egy kisvárosban egy emberke felkeresett egy pszichológust. Nagyon beteg volt, az idegei már felmondták a szolgálatot, teljesen maga alatt volt. Rajta már semmei sem segít, mondta az orvosnak. Erre az orvos azt ajánlotta neki, hogy a városkában éppen egy cirkusz vendégszerepel és egy nagyon jó bohócuk van. Eszméletlen jó bohóc, mindenki a hasát fogja a nevetéstől a produkciója láttán. Ha oda elmegy, biztosan elfelejti legalább egy kis időre a gondját. Doktor úr én rajtam már ez sem segít, mondta az emberke. Miért nem?- kérdezte a doktor. Mert én vagyok az a bohóc. Eddig a történet. Sokan vagyunk így az életben, hogy az embereket, akik hozzánk jönnek gondjaikkal, bajaikkal, megvígasztaljuk, tanácsokkal látjuk el. De sokan felteszik a kérdést: És én kihez forduljak? Istentől különféle adományokat kapunk, hogy egy kicsit megfűszerezzük az emberek életét. Ti vagytok a világ világossága, a föld sója, a hegyen épített város. Arra hivattattunk el, hogy vígasztaljunk az Istentől kapott ajándékainkkal, szeretettel, s ha szükségünk van rá, mi is tudjunk Őhozzá, egyetlen igazi vígasztalónkhoz fordulni. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése