2000. október. 01. Vasárnap.
Szentmise
A mai fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Már csak a prédikáció végére értem oda, mert néztem otthon TV-ben az olimpia utolsó napját, a kajak-kenu, kézi-és vízilabda döntőket. Annyit még sikerült elcsípnem a prédikációból, hogy nagyon fontos az imádság. Ne azért imádkozzunk, hogy valakit vagy valamit megnyerjünk. Imánk legyen önzetlen. Hatalmas ereje van az imádságnak. Ámen.
2000. október. 08. Vasárnap.
Szentmise
Ma este a belvárosi templomban voltam, ahol már csak Keve atya prédikációjának a végére értem oda sajnos. Elmondta, hogy régen amikor török vagy bármely ellenség dúlta hazánkat, Jézus neve mellett mindig égi édesanyánk, Mária nevét kiáltották, s hívták segítségül. Így volt ez az elmúlt rendszerben is, amikor korlátozták a vallást, de ezen a napon is mintegy másfél millió ember jött össze, hogy imádkozzon égi oltalmazónkhoz, a Szűzanyához. Ma is így van ez, sokan mondják a rózsafűzért nap mint nap, hogy engesztelést szerezzenek hazánknak, s a Szűzanya segít az országnak, meghallgat mindenkit és közbenjár értünk és pártfogol bennünket. Ámen.
2000. október. 15. Vasárnap.
Szentmise
A mai szentmise Zöldfáson volt egy padlószőnyeges emeleti üres kis szobában. Zokniban mentünk be, kis sámlikon és szőnyegen ülve foglaltunk helyet. Volt egy kis oltárka is a szoba közepén. Mise közben énekeltünk gitár kísérettel. A szentmisén elhangzott a gazdag ifjú története, aki mindenről lemondott már, hogy követhesse Jézust, csak vagyonáról nem tudott lemondani. Ez az egy dolog választotta el Jézustól. A gazdagság önmagában nem nagy baj, csak ha Jézust helyettesíti életünkben a pénz, akkor igen nagy baj. „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdag embernek Isten országába jutni.” Mi is vizsgáljuk meg életünket, mert mindenkinek az életében lehet olyan dolog, amely elválasztja Jézustól. Adjuk magunkat, életünket teljesen Krisztusnak. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése