324.Miből él az ember?

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár János atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus meggyógyítja Simon anyósát és még sok beteg embert, akik odagyűlnek. De hajnalban elmegy egy félreeső helyre imádkozni és mikor megtalálják, hogy menjen vissza gyógyítani, azt mondja, hogy tovább kell mennie más helyekre is hirdetni az evangéliumot, hiszen ezért jött.
   Nagyon jó, hogy a zord téli idő ellenére eljöttünk a templomba, mert fontosnak tartottuk, hogy itt legyünk.
A héten egy temetésen volt az atya, egy 48 éves embert temettek, aki előző vasárnap még egészségnek örvendett. Bizony nem tudhatjuk, hogy mikor kell elszámolnunk a jó Istennel, ezért mindig készen kell állnunk.

   Alekszander Szolzsenyicin írta egyik művében, melynek címe Rákosztály, amikor egy kórházban megfigyelte a rákos betegeket, akik hittek Istenben, azok békességgel voltak még betegségükben is. De voltak olyanok is, akik nagyon nehezen viselték ezt a betegséget. Volt ott egy két méter magas ember, aki ágyától az ablakig járkált szobájában, mint egy ketrecbe zárt  dühös vad, nem tudott megbirkózni a helyzettel. Mígnem egy betegtársa egy könyvet adott neki, melyet Lev Tolsztoj írt: Miből él az ember? Nem nagyon olvasott addig életében, de nagy nehezen rászánta magát az olvasásra. Ahogy elkezdte olvasni ezt a könyvet, egyre békésebb lett, néha már mosolygott is. Megváltozott addigi gondolkodása az életéről és végül már ő segített a betegeknek.

   Nagyon sok a miért az életünkben. Miért éppen én vagyok beteg vagy a családomban valaki? Nekünk is meg kell barátkoznunk a halál gondolatával. Mindennap olvassuk  a Bibliát, legalább pár sort és a válaszokat megkapjuk. Jézus sem gyógyított meg mindenkit és nem támasztott fel mindenkit a halálból, amikor köztünk volt, amint az evangélium is mondja, hanem hitet és reményt adott nekünk, hogy amint ő magára vette az emberiség bűneit a kereszten és méltatlanul szenvedett, mondta Atyjának, múljék el tőlem ez a pohár, de legyen meg a Te akaratod. Kevélység, irigység, fösvénység, harag és gyűlölet kiégnek belőlünk a megpróbáltatások során, mint amikor az ezüstöt kohóba teszik és kiégetik belőle a salakot.

   Ahogy Jézus elvonult imádkozni egy csendes helyre, nekünk is szükségünk van erre. Imádkozzunk Jézushoz, hogy segíteni tudjunk mi is a betegeknek, de közben ne várjunk hálát és viseljük el betegségünket.
Legyen ott velünk mindig a feltámadásba és a lélek örökkévalóságába vetett hitünk, amit Jézus ad nekünk.
Az egészség, békesség, szeretet a legfontosabbak családunkban, a többit valahogy megoldjuk.
Ámen.
Viszlát!