333. Isten valódi lámpásaiként világítsunk

Üdv kedves Olvasó!
2003.január.24.Péntek.
Ökumenikus imahét
   Ma este folytatódott az ökumenikus imahét, a református templomban hat órakor jöttünk össze, immáron ez volt a hatodik alkalom. Iván atya prédikált, de előtte mint mindig, közös éneklés volt.
   A prédikáció előtti olvasmányban arról volt szó, hogy Isten azt parancsolja egy prófétának, edd meg ezt a tekercset, töltsd meg vele a gyomrodat, s annak íze olyan édes volt, mint a méz. Ezekiel próféta könyvéből az olvasmány. Az evangéliumi részlet a hegyi beszédről szólt, a boldogságok felsorolásáról.
   Amikor Jézus élt, nagyon szerette a hegyeket, úgy használta őket, mint egy szószéket és onnan hirdette Isten dicsőségét. Új Mózesként jött el, s míg Mózes egyedül ment föl a hegyre, addig Jézus maga köré gyűjtötte az emberek sokaságát a hegyen és úgy tárta eléjük Isten igéjét. Ahogy akkor gyűltek Jézus köré az emberek, úgy jöttünk most el mi is nyitott szívvel erre az estére, hogy együtt legyünk, tiszta szívvel, mosolygós arccal énekeljünk, hallgassuk a Szentírás igéit és a prédikációt, mint Isten szavát. Azt mondhatjuk, könnyű dolga volt abban a korban Jézusnak, de mit mondana most, ebben a világban, Baján az embereknek, akik e kor problémáitól szenvednek és hordják terhüket, sokszor kitaszítottan, egyedül?

   Jézus ezt mondaná: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Egyszer egy amerikai pap azt mondta egyik vasárnapi mise után híveinek, hogy jövő vasárnap a hazugságról fognak beszélni, de ehhez el kell olvasni Márk evangéliumának 17. fejezetét. Elérkezett a vasárnap, s kérte a pap, emelje fel a kezét az, aki elolvasta a meghirdetett fejezetet. Sokan felemelték a kezüket, ám ekkor az atya azt mondta, úgy látja, érdemes a hazugságról beszélni, mert Márk evangéliumának csak 16 fejezete van. Szóval érdemes a hazugságról beszélni, mert Isten előtt majd lehull minden álarc rólunk, amit itt e földi életünkben magunkra öltöttünk a különböző érdekeknek, elvárásoknak megfelelően. Isten előtt csak lényünk valóságában állhatunk meg.
   A nyolc boldogság nagyon sokmindent kifejez. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők Isten fiainak mondatnak. Fontos a mai világban a tiszta szív, csak úgy lehetünk hitelesek, ha tiszta szívből szólunk, hirdetjük Isten igazságát és belső kisugárzásunk világít az embereknek ott, ahol élünk. Békességet árasztunk abban a világban, amely háborúra készül. Harc dúl, kard csörren és vér csobban, de Istennél az örök áldás, mely csíra, élet és virágzás (Babits).

   Élt a Földön egy gazdag és egy szegény ember, akik egyszerre haltak meg, s Szent Péter már várta őket a mennyek kapujában. Először a gazdagot engedte be, mire a szegény fejét csóválta, hogy nem elég, hogy itt a földi életben is mindene megvolt, még itt is a gazdag élvez előnyöket. Résnyire nyitva maradt a mennyek ajtaja, s amikor a gazdag belépett, nagy üdvrivalgás hallatszott bentről. Erre még jobban csóválni kezdte fejét a szegény ember, nem elég, hogy előre engedték, még ujjongva is fogadják a gazdagot. Amikor végre a szegény is bebocsájtást nyert, Szent Péterrel sétálva megkérdezte, hogy is van ez a gazdag emberrel, hogy a földi életben is mindene  megvolt, a mennyekben is előre engedték, sőt még ujjongva is fogadták.
   Szent Péter erre azt válaszolta, hogy szegény emberek nap mint nap jönnek, de gazdag emberből száz évente egy, ha akad, aki belép a mennyek kapuján. Nem az anyagi javak, pénzbeli gazdagság számít, hanem a belső értékek. Nap mint nap vegyük kezünkbe a Szentírást, hogy Isten szavai, mint az édes méz, áradjanak szét bensőnkben, hogy tiszta szívvel sugározzunk az emberek felé, hitelesek legyünk és Isten valódi lámpásaiként világítsunk.
   "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Ámen.
(Végül Dedinszki atya mondott rövid imát, hogy ismét összejöttünk, egy kis közösséget kovácsoltunk az elmúlt hét alatt, s ha csak ennyi igaz keresztény lenne egy városban, nagy segítség és áldás lenne mindenki számára).

Viszlát!