2010. december 6., hétfő

76. Mester hol laksz? (1.)

Üdv kedves Olvasó!
2000. január. 14. Péntek  („Második Péntek”- Szentistván)
Szentmise
   Ezen a pénteken a szentistváni templomban volt Szentmise. Rövid prédikáció után közös meditáció és imádság következett öt perces csendben. Ezután az atya beszélt a szeretetközösségről, hogy a mai világban milyen nagy szó az, ha már ketten is egy akaraton vannak a világon valamilyen kérdésben. Jézus is azt mondja, ha ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, megadom nekik azt, amit kérnek. Ámen.

2000. január. 15. Szombat
Szentmise
   Ma este a belvárosban voltam, Iván atya mondott prédikációt. Arról beszélt, hogy mikor Keresztelő János két tanítvánnyal állt, jött velük szemben Jézus, az Isten Báránya. A tanítványok megkérdezték tőle: Mester, hol laksz? Jézus megmutatta nekik lakhelyét. Gyertek és kövessetek engem, megmutatom, hol lakom. És tulajdonképpen Jézus lakhelye a mi szívünk. Jézus a szívünkben lakik.
   Volt egyszer egy varacskos disznó, aki a trópusi mocsaras területeken élt és nem volt megelégedve saját ábrázatával, amint egy tisztavizű tóban szemlélte magát. Csúnya, bibircsókos ábrázatom van, bárcsak lennék olyan szép kék, mint ezek a halak itt a vízben, amelyek úszkálnak. Utána tovább ment, meglátta a zsiráfot a szép hosszú nyakával, amint legelészik, s azt mondta: bárcsak nekem is lenne ilyen szép, hosszú nyakam! Továbbmenve az oroszlánt pillantotta meg szép nagy sörénnyel, s felkiáltott: bárcsak nekem is ilyen szép nagy sörényem lenne! Egyszer elaludt, s azt álmodta, hogy egy kék állat, hosszú nyakkal és nagy sörénnyel. Nagyon meg volt elégedve önmagával. Azt is álmodta, hogy arra jön egy ember, meglátja őt, gyorsan szalad az állatkertbe és jelenti az igazgatónak, hogy egy ritka, egyedi, szép példányt látott, gyorsan fogják el, mert ilyen nincsen több a világon. El is fogták és ketrecbe zárták. De ekkor felébredt, s azt gondolta, de jó, hogy szabad vagyok, még ha ilyen bibircsókos is vagyok! Mi is legyünk megelégedve saját értékeinkkel, ismerjük meg és fogadjuk el önmagunkat. Mindenkinek megvan a saját egyéni útja, ahogyan és amelyen Isten vezeti őt. A jövő héten kezdődik az ökumenikus imahét-erről is tett említést Iván atya. És azt is üzente még, hogy legyen boldog és szép vasárnapunk és ha a másik ember szemébe nézünk, ne feledjük, hogy Isten néz vissza ránk. Ámen.
Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése