2000. február. 13. Vasárnap.
Szentmise
A mai evangélium arról szólt, amikor Jézus visszaadta egy vak koldus szemevilágát. Jenő atya prédikált, s arról beszélt, hogy Krisztusban testvérek vagyunk. Ő a fej és mi vagyunk a tagok. Ő a szőlőtő és mi a beléoltott vesszők. A kéz nem különülhet el a lábtól. Szeretnünk kell egymást, felelősek vagyunk egymásért. Oda kell figyelnünk egymásra és segítenünk kell egymásnak. Jézus szeretete velünk van a világ végéig. Ámen.
2000. február. 20. Vasárnap.
Szentmise
A mai evangélium arról szólt, amikor Jézus egy házban tartózkodott és gyógyított. Négy ember felmászott a tetőre, leszedték a cserepeket, s béna barátjukat leengedték hordágyon hozzá, mert másképp nem lehetett bejutni a nagy tömegtől. Jézus megbocsájtotta bűneit. Mi is azért megyünk Jézushoz, hogy megtisztuljunk bűneinktől. Ahogy a béna fölkelt ágyáról és járni kezdett, mi is ugyanúgy meggyógyulhatunk testileg és lelkileg egyaránt. Nem a múltat kell néznünk, hanem a jelenben kell élnünk és a jövőre tekinteni. Beszélt még Jenő atya a halálos és a bocsánatos bűnökről is. Az nagy bűn, ha valaki lelkileg meghal, nem keresi vagy elutasítja Istent. Persze vannak bocsánatos bűnök is, melyeket megvallva áldozáshoz járulhatunk és így egyesülhetünk Jézussal. Nagyon fontos, hogy bánatot tartsunk, elvégezzük az elégtételt. Régen a bűnösök az egész közösség előtt vallották meg bűneiket. Mi lenne, ha ma is ez lenne a gyakorlat? Bizony, sokan kimennének a templomból. Isten szeret minket, megbocsájt és hív bennünket. Gyakran visszaeshetünk hibáinkba, csak legyen bennünk az a lelkület, hogy tudjunk bánatot tartani és állandóan újrakezdeni. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése