86. Olajfesték avagy egyedül semmire sem megyünk

Üdv kedves Olvasó!

2000. március. 11. Szombat.

Szentmise

   A szentistváni templomban voltam a ma esti misén. Nagyböjt első vasárnapjának előestéje volt. A plébános arról prédikált, hogy szerdán kezdetét vette a Szent Nagyböjt ideje a hamvazással. Ember emlékezzél, hogy porból lettél és porrá leszel. A böjt ideje alatt a lila szín használatos, amely egy mély szín, ezzel is jelezve, hogy mélyen nézzünk magunkba, gondolkodjunk el. Tisztítsuk meg lelkünket, szülessünk újjá. Bánjuk meg bűneinket, határozzuk el, hogy megváltozunk. Ehhez Jézusra van szükségünk. Nem elég csak megbánni a bűnöket, elhatározni a jót, egyedül semmit sem tehetünk, nagy az adósságunk, magas a megváltásunk ára. Szükségünk van Jézusra, az ő kereszthalálára, szenvedésére. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekesznek.” A test most kicsit háttérbe szorul, a lélek megtisztulásával törődünk többet ez idő alatt. Azt mondta a plébános, ne feledjük, hogy testünk csak egy „göröngy”, a lélek üdvözül, hogy új testben támadhasson fel. Hiába cicomázzuk, szépítgetjük, sportoltatjuk és erősítgetjük, ha lelkünk közben kárt vall.

   A Szent Nagyböjt ideje alatt gondolkodjunk el Jézus szenvedésein, tisztuljunk meg. Sok olyan szennyeződés rakódhat testünkre, ruhánkra, amit szappannal, mosószerrel eltávolíthatunk, de vannak makacs foltok és piszkok is, amelyekhez már erősebb oldószerre van szükség. Ha kezünkön olajfesték van, ahhoz már nem elég a szappan, benzinnel kell lemosni. Így van ez lelkünkkel is, nem elég megbánni bűneinket és újat kezdeni, egyedül semmire sem megyünk. Persze mindezek kellenek, de Jézusra van szükségünk, kereszthalálára és feltámadására. Ámen.  ("Asszony, ne engem sirass, hanem magadat és gyermekeidet.")

Viszlát!