2000. január. 30. Vasárnap
Szentmise
Ma a Barátok templomában voltam, Jenő atya prédikált a papokról, megosztottságukról, fogyatkozó számukról. Beszélt az emberek félelmeiről és szorongásairól, elfeledett múltunkról, nemtörődömségünkről. Ámen.
2000. február. 06. Vasárnap
Szentmise
A mai szentmisén Jenő atya prédikált. Jézus gyógyításairól szólt az evangélium. Előtte Pál apostol leveléből, majd Jób könyvéből is olvastak fel részletet. Jézus gyógyított, de mindig tovább folytatta útját. Ha betért egy településre, nem gyógyított meg mindenkit, hanem továbbment és hirdette az evangéliumot. Jenő atya is arról beszélt, hogy a papság legfontosabb feladata az evangélium hirdetése, s csak ezeket követi a szentmise bemutatása és a szentségek kiszolgáltatása. Pál apostol is azt írja levelében, hogy mennyire fontos az evangelizáció, a hit, mely reményeink szilárd alapja. Beszélt még Jób könyvéről is, melyben Jób szenvedései vannak, s melyek nagyon jól illenek a ma emberére is, habár kétezer vagy még több éve íródtak. Félelmeink, szorongásaink, Isten keresésünk. Csak Isten tudja megadni mindazt, amire lelkünk éhezik. Manapság a pénzben, hatalomban keresik a kielégülést és egyéb dolgokban. Ha valaki beteg, egymás után keresi fel az orvosokat, gyógyítókat, akik temérdek pénzt szednek el tőlük. Az elsőnek mindig annak kell lennie, hogy Istent keressük és hozzá forduljunk segítségért. Jób napjai is egymás után peregtek, gyorsabbak voltak a vetélőnél, ha lefeküdt, a reggelt várta, ha megpirkadt, az estét kereste már. A ma emberének is ilyen gyorsan peregnek a napjai, s ha visszanéz elmúlt éveire, megkérdezi, mi áll mögöttem, mit tettem eddig. Mit nyertem és mit vesztettem, mit kerestem eddigi életemben. A pénzt, hatalmat kerestem-e vagy egyéb ilyesmit nap nap után, megállás nélkül, miközben elvesztettem barátaimat, családomat, gyermekeimet vagy valami mást. Mi is elsősorban Istent keressük, s ő segít nekünk. Ámen.
Tegnap, azaz szombaton este a belvárosi templomban voltam szentmisén, amit Iván atya tartott. Természetesen ott is ugyanaz volt az evangélium és előtte az olvasmány és a szentlecke is. Iván atya is beszélt Jézus gyógyításairól, s arról, hogy Jézus nem maradt sohasem egyhelyben, hanem mindig továbbment. Beszélt Pál apostolról, az evangelizáció fontosságáról. Elmondott egy kis kínai népmesét, amely arról szólt, hogy lent a pokolban asztalhoz ültek a rossz lelkek és lakmározni akartak. Körülülték az asztalt, amelyen finomabbnál finomabb falatok sorakoztak. Különleges evőeszközük volt azonban. Egy nagyon hosszúnyelű villa, keskeny kis fejjel, amire csak nagyon nehezen lehetett felszúrni a falatot. Ha sikerült is ez valakinek, a többiek kárörvendve és irigykedve verték le villájukkal a falatot, mert ha nekik nem sikerül, hát a másiknak se sikerüljön. Igen ám, de még ha valakinek sikerült is, olyan hosszú volt a villa nyele, hogy nem bírta szájához emelni a falatot, s nemsokára mindenki éhen halt. A szomszéd szobában is lakmároztak, csak az a mennyország volt. Ott is mindenkinek hasonló volt a villája, de ott segítették egymást, hogy sikerüljön felszúrni a falatot, s a hosszúnyelű villával mindenki a szemben ülőt etette meg. Így mindenki jóllakott. Beszélt még Iván atya egy apácáról is, aki panaszkodott egyszer, hogy nem tud imádkozni, mert zavarja szenvedése, betegsége és így nem tud kellően odafigyelni és koncentrálni. A pap azt tanácsolta neki, hogy a szenvedésnek is van értelme, s ajánlja fel azt valakiért vagy valamiért, így értelmet nyer az imája, s sokkal könnyebb lesz imádkozni.
Beszélt még Iván atya arról is, hogy milyen nehéz az embernek mindenütt ott lenni és helytállni, de Jézus segít nekünk ebben. Téged keres mindenki Mester, mindenkinek a lelke Téged éhez és szomjaz. Csak Jézus tudja egyedül betölteni bennünk az űrt. Ezután még könyörgéseinkben kértük, hogy vigasztalja meg a szomorkodókat Isten. Mindenkinek megvan a keresztje, amit hordozni kell, s amiben Jézus segít. Mindenki szenved, de a szenvedést fel lehet ajánlani, s később gyümölcsöt terem. Tanuljunk meg várakozni, s a várakozás gyümölcsöt hoz majd. Ámen. Szép vasárnapot és jövő hetet kívánt még Iván atya. Tegnap is, azaz szombaton és ma is volt Balázsolás. Szent Balázs püspök a torokbajok nagy gyógyítója volt, s bennünket is megáldottak, hogy kerüljön el bennünket is a torokbaj és minden más baj.
Ma este még volt Ifjúsági találkozó a Barátok templomában, s előtte mise. Schindler atya prédikált. Beszélt Jézus gyógyításairól, s hogy Jézus mindig továbbment egy másik helyre, hogy hirdesse az evangéliumot. Pál apostol leveléből az derült ki, hogy mindenütt jelen lenni és hirdetni az evangéliumot. Mesélt egy történetet Schindler atya, misét tartott a héten valahol, s a templomban iskolás gyerekek zenéltek. Egyik társuk, egy kislány, egy tanárnő karján figyelte őket. Illetve csak hallgatta, mert vak volt. A tanárnő saját arcához szorította a kislány arcát, s így élvezték a zenét. Gyönyörű jelenet volt. Egyszer egy kínai professzort meghívtak Németországba. Megérkezett a repülővel, elémentek, s fogták a bőröndjeit, sietni kell, mondták neki, mert öt perc múlva indul a busz. Öt perc múlva? – kérdezett vissza. Mennyi mindent lehet öt perc alatt csinálni! Rohanás a mai világban, nagyon nagy baj.
Meg kell állnunk, el kell csendesednünk. Német László egyik könyvében olvashatjuk: Tartsd meg a csendet és a csend megtart téged. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése