2001. Január. 14. Vasárnap.
Szentmise
A mai fél kilences diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Az evangéliumban a kánai menyegzőről volt szó. Az ifjú pár bajban volt, fogytán volt a bor, sőt elfogyott, mikor Jézus anyja kérte Jézust, hogy segítsen. Nem jött még el az én órám- volt a válasz, majd anyja azt mondta az őt körülállóknak, hogy cselekedjétek azt, amit mond néktek. Mesélte Jenő atya, hogy a napokban beszélgetett egy szdsz-es országgyűlési képviselővel, aki beszélgetésük során megjegyezte, hogy ő is hisz a maga módján. A hit nem magánügy! Hinni nem lehet csak úgy a magunk módján. Isten a közösségben bontakozik ki, teljesedik ki. Meg kell vallanunk a hitünket az emberek előtt. Nemsokára lesz a népszámlálás, ott lehetőségünk nyílik rá. Habár már ott is mondják, aki akarja, annak nem kell, mert mi közük hozzá. De igen is álljunk ki, mutassuk meg hitünket, valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk, hogy számolni kell velünk. Tartsanak csak nyilván bennünket, mint létezőket, akikkel számolni kell. Ne bújjunk el.
A szentleckében szó volt róla, hogy Isten kiárad és a Szentlélek segítségével ajándékokat osztogat az emberek között. Egyik ilyen nagy ajándék a bölcsesség. Teremtsünk csendet magunk körül, a szívünkben és figyeljünk oda, mit mond nekünk Jézus. Mi a helyünk, rendeltetésünk, mi a feladatunk a világon. Valakik szüntelenül cselekednek, tevékenykednek, ebben találják meg életüket. El kell csendesedni a szakadatlanul rohanó hétköznapokban, hogy a csöndben megtaláljuk, meghalljuk Istent, az ő szavát. Nézzük csak meg, egy lagziban mit csinálnak a gyerekek. Ha nézzük őket egy óráig vagy akár este 8-tól éjfélig, állandóan szaladgálnak ide-oda. Ők tudják, mi a feladatuk, de a felnőttek nem. Egy plébános nem tud az összes hívőnek feladatokat osztogatni, nekünk kell megtalálnunk azt, hogy mi a helyünk Isten egyházában, közösségében. Kevés a pap, problémák vannak az egyházban. Mi lesz, ha lesznek még hívők, de nem lesz, aki a szentmise áldozatot bemutassa? A hívek ezzel nem foglalkoznak, mindent a papokra, az egyházra hárítanak. Pedig Isten egyházában, közösségében mindenkinek megvan a feladata. Teremtsünk csendet a szívünkben, hallgassuk meg Istent, ő megmondja nekünk, hogy milyen feladatot szánt életünkben. Ámen.
A szentleckében szó volt róla, hogy Isten kiárad és a Szentlélek segítségével ajándékokat osztogat az emberek között. Egyik ilyen nagy ajándék a bölcsesség. Teremtsünk csendet magunk körül, a szívünkben és figyeljünk oda, mit mond nekünk Jézus. Mi a helyünk, rendeltetésünk, mi a feladatunk a világon. Valakik szüntelenül cselekednek, tevékenykednek, ebben találják meg életüket. El kell csendesedni a szakadatlanul rohanó hétköznapokban, hogy a csöndben megtaláljuk, meghalljuk Istent, az ő szavát. Nézzük csak meg, egy lagziban mit csinálnak a gyerekek. Ha nézzük őket egy óráig vagy akár este 8-tól éjfélig, állandóan szaladgálnak ide-oda. Ők tudják, mi a feladatuk, de a felnőttek nem. Egy plébános nem tud az összes hívőnek feladatokat osztogatni, nekünk kell megtalálnunk azt, hogy mi a helyünk Isten egyházában, közösségében. Kevés a pap, problémák vannak az egyházban. Mi lesz, ha lesznek még hívők, de nem lesz, aki a szentmise áldozatot bemutassa? A hívek ezzel nem foglalkoznak, mindent a papokra, az egyházra hárítanak. Pedig Isten egyházában, közösségében mindenkinek megvan a feladata. Teremtsünk csendet a szívünkben, hallgassuk meg Istent, ő megmondja nekünk, hogy milyen feladatot szánt életünkben. Ámen.
(Ezen a héten hétfőn reggel 7 órakor a Barátok templomában Jávor atya misézett és egy keveset prédikált is. Járjunk a Jézus által kitaposott úton, megalkuvás nélkül.)
Viszlát!
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése