2001. január. 26. Péntek.
Szentmise
Ma a baptista imaházban volt az Istentisztelet, Tajdina atya prédikált. Tajdina atya a kereszt hordozásáról beszélt. Amikor még fiatal volt, sokat segített zsákokat hordani aratás idején. Megtanulta, hogy a zsákokat mindig úgy kell elhelyeznie a vállán, hogy ne törje, hanem kényelmes legyen cipelni. Volt még aratáskor a keresztrakás is, amikor keresztbe kellett rakni a kévéket, szellősen, hogy be ne rothadjon. Ha megnézzük a keresztet, mely egy pontban van földbe verve, olyan mint egy villámhárító, egy pontban gyűjti össze a mennyből jövő Isteni szeretetet. A keresztfa olyan, mint a széttárt karok. Mindenkinek megvan az életében a keresztje, amit hordoz, s ez Jézussal együtt szalmaszálnak tűnik, de nélküle mázsás teher. Sátán nehézségek, keresztek nélküli életet kínál, amit persze nem tud megadni. Jézus keresztet ad nekünk, de erőt is ad hozzá és ha megjártuk utunkat, szeretetével üdvözít minket. Ámen.
(A szerdai református templombani összejövetelen beszélt még Sanyi atya is. Elmondta, hogy találjuk meg hivatásunkat ebben az életben, ott ahol élünk, abban a korban és ilyen körülmények között, mert nekünk itt és most van küldetésünk és feladatunk.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése