176. Beteljesíti az igazságot avagy mindig mellettünk van és fogja kezünk

Üdv kedves Olvasó!

2001. március. 16. Péntek.

Szentmise

   Emlékezzetek a csodás tettekre, melyeket az Úr vitt véghez. Te vagy Uram reménységem, ne hagyj soha szégyent érnem. Isten szeret minket, Fiát küldte bűneinkért engesztelésül. Jézus mindig mellettünk van és fogja a kezünket, érjen bennünket bármi baj és fájdalom- mondta Jávor atya prédikációjában egy versből idézve.

   Az esti misén ismét a ferences rendiek tartottak prédikációt. Az evangélium a szőlőművesekről szólt. Az atya úgy kezdte a prédikációt, hogy Jézussal kettesben. Csak a kereszt és mi magunk. Ez a meditáció kezdete, de egyben csúcsa is. Egyedül, jobban mondva kettesben a keresztre feszített Jézussal. Amikor Jézus a Golgotán imádkozott az Atyához, mondta, ha lehet, vegye el tőle az Atya ezt a kelyhet, melyet neki kell majd kiürítenie. Vért izzadt az imádkozás közben, de végül azt mondta, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te. Isten az irgalmasság és az igazság. Meg tud irgalmazni a legnagyobb bűnösnek is, de igazsága is mindig érvényesül. Jézus imádkozik hozzá, de ő nem válaszol, csend van. Lizői Szent Teréz, amikor elhatározta, hogy kolostorba vonul, nagy lelkesedéssel ment, mert nagy szent akart lenni. Később azonban rájött arra, jobban mondva Jézus megvilágosította, hogy aki nagy akar lenni, az megaláztatik és aki másokat szolgál és kicsiny, az felmagasztaltatik. Ez volt Teréz kis útja Jézushoz. Végül Jézus is kimondja a Golgotán: legyen meg a Te akaratod. Jézus a kereszten szenvedett, kigúnyolták, megköpdösték, megverték, megalázták. Ember volt, előző este imádkozás közben már tudta, hogy másnap mi vár rá, hogy meghal a kereszten, ezért is szenvedett annyit imádkozás közben. De végül kimondta rá az igent, Isten akaratára.

   Szóval, amikor keresztre szegezték, sokan mondták neki, hogy mentse meg, szabadítsa meg magát. Másokat meg tud gyógyítani, megment, de saját magát nem tudja. Jézus ehelyett imádkozott az őt gyalázókért Atyjához. Jézus kiálthatott volna az angyaloknak, csak egy szavába került volna és megmentik. Ott volt seregük Jézus mellett láthatatlanul. De Jézus nem szólt, vállalta a kereszthalált minden emberért, összes bűneinkért. A keresztre volt szegezve Jézussal együtt az egész emberiség, a Földgolyó. Roskadozott a teher alatt Jézus, szenvedett. Amikor a keresztúton ment, Cirenei Simon segíteni akart neki, de Jézus nem a keresztfa súlyától szenvedett, hanem az egész emberiséget vitte a vállán. Sokan mondják, hogy a kereszthaláltól van kegyetlenebb halál is, ha valakit elevenen megnyúznak vagy szép lassan karóba húznak. De Jézustól többet senki sem szenvedett, haljon meg bármilyen halállal is. Óriási terhet cipelt. Jézust nem a szögek tartották fenn a kereszten, hanem az Atya iránti engedelmessége, a szeretet. Lejöhetett volna, ha akar, de akkor ezzel éppen azt bizonyította volna, hogy nem ő a Messiás, hanem mást kell várni.

   Ő azonban a kereszten maradt és ezzel azt bizonyította, hogy valóban ő a várt Messiás. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha valakinek meghal egy hozzátartozója és a temetésen a koporsóhoz odajönne egy angyal és azt mondaná: ha akarod föltámasztom és él még melletted húsz-harminc évet, de utána az örök kárhozat vár rá. Mit választanánk? Sajnos sok ember azt a húsz-harminc évet. Jézus vállalta értünk a kereszthalált, de mi emberek tudjuk, merjük-e vállalni azt az utat, amit Isten kijelöl a számunkra? Sokszor nem értünk meg dolgokat életünkben, hogy miért történnek, mégis bele kell nyugodnunk Isten akaratába. Jézus szenvedett a kereszten, majd elkiáltotta magát: Éli, Éli, lama szabaktani. Atyám, Atyám, miért hagytál el engem? Majd hangos szóval kilehellte lelkét. A keresztre feszítettek általában fulladásos halált halnak, mert megroskadva nem kapnak levegőt. Amíg van erejük, addig kezükkel felhúzzák magukat, lábukkal is segítenek magukon, de egy idő után elfáradnak, fogytán az erejük. Hogy megrövidítsék a szenvedésüket, megtörik a lábcsontjukat, hogy azzal ne tudjanak segíteni magukon. Jézus azonban feltűnően rövid idő alatt kiszenvedett. Hatalmában volt, hogy engedelmesen Atyja kezébe adja lelkét.

    Lizői Szent Teréz 24 éves korában halt meg tüdőtuberkolózisban. Fulladozott és nem kapott levegőt. Egyik éjjel annyit szenvedett, hogy már nem tudta elviselni. Imádkozott a Szűzanyához, hogy tartsa meg fejét és enyhítse fájdalmait. Jézusnak senki sem segített a kereszten. Ott állt ugyan anyja Mária is a kereszt előtt, osztozott fia szenvedésében, de segíteni nem tudott rajta. Jézus teljesen magára maradt, az Atya is hallgatott. Jézusnak talán valami segítséget jelentett anyja együttérzése. Jézuson kívül csak egyedül ő volt tiszta és ártatlan. Éppen ezért ő fájó szívvel állt a kereszt előtt, nem úgy, mint a többi bűnös ember, akik jajgattak, sírtak, zokogtak és vonaglottak Jézus szenvedését látván, aki bűneikért halt meg. Végül kilehellte lelkét és ezzel megkezdődött az új teremtés. Kiárasztotta a Szentlelket, amely új életet teremt az emberi szívekben. Van egy festmény, amely Jézust a kereszten úgy ábrázolja, mintha valaki kívülről, felülről nézné, Atyja szemszögéből. Elementáris erejű kép. Jézus a kereszten az egész emberiséggel és körülötte mély csend és hallgatás. Van egy jelenet az ószövetségben, amikor Rebekka a kútnál van és a távolban jön egy férfi tevékkel. Rebekka és a férfi tekintete találkozik, mint ahogy a szerelmesek és ekkor megkérdezi a körülötte állóktól, hogy ki az a férfi, aki a távolból közeledik feléjük. Megmondják neki és ő befedi arcát, fátyollal takarja el. Amikor Jézus közeledik a kereszttel a vállán és az égben az angyalok serege szemléli, megkérdezik az Atyát: ki ez aki felénk közeledik? A Fiam- hangzik a válasz és befedi az Atya is arcát, ahogy a szerelmesek. Magára hagyja Fiát, de ez a hallgatás nem közöny és közömbösség részéről. Jézusnak egyedül kell elszenvednie a keresztet, beteljesítenie az igazságot, ámen.

Viszlát!