2001. március. 11. Vasárnap.
Szentmise
Ma fél kilenckor a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Mint elmondta, sokan áldoznak, de kevesen gyónnak. A gyónásnak jelentősége van, hiszen a hét szentség egyike. Mikor Jézus feltámadt, azt mondta: vegyétek a Szentlelket, bocsássátok meg felebarátaitoknak bűneit és akkor mennyei Atyátok is megbocsát nektek. Régen vezeklés volt, az egész gyülekezet előtt kellett megvallani a bűnöket. Ma sokan kimennének akkor a templomból, akkor tudta az ember, hogy kivel áll szemben. Jó ha valakinek elmondhatjuk bűneinket. Milyen sokan vannak manapság a pszichiátriai osztályokon idegroncsokként, sokkal többen, mint régen. Ki nem mondott bűneik, gondjaik, szorongásaik terhe alatt nyögnek. Szükség van a gyónásra és az azt követő feloldozásra. Oldás és kötés, amit Jézus adott nekünk. Gyónás végén azt mondja a pap: És én feloldozlak téged. Ez az egy mondat elég. Isten előtt egyszer majd mindenki számot ad bűneiről. Gyónás után mindig újraszületünk, Istennek kitárjuk szívünket. Fontos az őszinte bűnbánat, a töredelmes szív. Elfordulni bűnös életünktől és Jézusra bízni magunkat. Ámen.
(Hétfő: Jávor atya prédikációjában elmondta: Tudjunk áldozatot hozni.)
![]()
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése