2001. január. 24. Szerda.
Ökumenikus imahét
Ma este a református templomban volt az összejövetel, este 6 órakor. Schindler atya prédikált. Bevezetőjében elhangzott, hogy tavaly, amikor az ökumenikus imahét volt, szintén itt prédikált és Bán Béla lelkész még a prédikáció előtt észrevette rajta, hogy egy kicsit izgul.
Ekkor azt mondta neki: Emlékezz, mit mondott annak idején Luther Márton: „Menj fel a szószékre, üsd be a szög fejét és gyere le.” Tehát nem kell izgulni. Ezután Schindler atya elkezdett prédikálni. A prédikáció alapját egy szépirodalmi mű, regény képezte: Lessing, Bölcs Nátán című műve. A gyűrű hasonlatra fektetett nagy hangsúlyt az atya. Volt egy bölcs ember, akinek volt egy gyűrűje. A gyűrű már századok óta apáról fiúra szállt, mindig a legkedvesebbnek tetsző fia kapta apjától a gyűrűt. A gyűrűnek nagy hatalmat és erőt tulajdonítottak, viselője bölcsességet, szeretetet árasztott környezete felé. Igen ám, de ennek a bölcsnek volt három fia, akik egyaránt kedvesek voltak előtte. Kire szálljon tehát halála után a gyűrű? Megkért egy ékszerművest, hogy készítsen két ugyanolyan gyűrűt még, mint az igazi és úgy mindegyik fiát meg tudja majd ajándékozni. Így is történt, s a fiúk közül mindhárom azt hitte, hogy övé az igazi. Egy idő után azonban meg akarták tudni, hogy mégis melyiküké az. Elmentek egy bölcshöz, aki azt mondta nekik, hogy ne az legyen a fontos, hogy kiderítsék, melyikük viseli az igazi gyűrűt, hanem viselkedjenek úgy és éljenek úgy, mintha mindegyikük az igazit viselné. Éljenek bölcsen és szeretetet árasztva környezetük felé.
Az ökumenikus imahéten, amikor összejövünk evangélikusok, reformátusok, baptisták, római katolikusok, akkor mindannyian egy és ugyanazon atya gyermekei vagyunk. Mindannyian viselünk egy gyűrűt, amit ő adott nekünk, hogy azt méltón viseljük és úgy éljünk bölcsen és szeretetben. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése