2001. március. 15. Csütörtök.
Szentmise
Reggel Jávor atya tartotta. Boldog az az ember, aki az Úrban bízik. Azok a boldogok, akik bűntelenül élnek és az Isten törvényei szerint járnak.
Este fél 6-kor ismét a ferences rendi atyák tartották a misét. Elhangzott, hogy kétféle papság alakult ki, illetve volt megemlítve a Bibliában. Az egyik Ábrahám leszármazottain keresztül, Izsák, Jákob, Lévi majd Áron. Az ároni papság, melynek levezethető a származása. A másik volt Melkhisedek, ami csak igazságot jelent és ő egyedül volt, nem származott ez a papság, hanem mindig volt és lesz. Ő volt Sálem királya, ami békét jelent. Tehát Melkhisedek, aki igazság, a béke királya. Bort és kenyeret hozott. Jézus papsága is ehhez hasonló, öröktől fogva örökké létezik és ő is bort és kenyeret hozott, az igazság és a béke fejedelme, főpap. Az utolsó vacsora során mindenki háromszor ivott a kehelyből, a vacsora elején, közepén és végén. Mindenki evett a kenyérből, mely kovásztalan volt, amelyet Jézus megtört. Az Egyiptomból való menekülés idején és a Vörös-tengeren való átkeléskor, a pusztai vándorláskor is ilyet ettek, hiszen nem volt idő arra, hogy megvárják, amíg a kovász megkel. A zsidók, akik menekültek Egyiptomból, az utolsó éjszakán az áldozati bárány vérével megjelölték az ajtófélfájukat, hogy elsőszülöttjeik megmeneküljenek a halál angyala elől. Ez Jézus vére volt, ő az áldozati bárány bűneinkért a kereszten.
![]()
Az eucharisztia jelentőségéről is beszélt az atya. Minden szentmisén lehívjuk Jézust az oltárra, jelen van az ostyában és mindenki, aki magához veszi, egyesül vele. Jézus kitölti a testét, lelkét mindenkinek, hasonul teljesen ahhoz az emberhez, mindenkiben teljesen jelen van. Amikor az ostyát az oltárnál kettétörik, akkor Jézust nem törik ketté, hanem mindkettőben teljesen egészen jelen lesz. Sokan kérdezik és kérdezték régen is, hogyan lehetséges, hogy abban a kis ostyában jelen van a hatalmas nagy Isten. Lizői Szent Teréz mondta még kisgyermekkorában a szintén hitetlenkedő nővérkéinek, amikor első áldozásra készítették fel őket (akkor még az egész család közreműködött ebben), hogy a mindenható, hatalmas Isten mindent meg tud tenni, hát miért pont ez lenne lehetetlen számára. Ez csak természetes dolog, hogy meg tudja tenni, mint az is, hogy Jézus feltámadt a halálból, ez is természetes. Sok házastárs kapcsolata meghidegül, az egyik fél önző életet él, míg a másik keresztre szegezi magát, feláldozza életét. A szeretet szege kell, hogy átüsse a házaspárok kezét is. Jézussal együtt mi is keresztre vagyunk feszítve, Jézus kitölti szívünket, bennünk lakik és mi őbenne, ha megnyitjuk előtte szívünket. Az Úrban bízni is nagyon fontos dolog, aki önmagában vagy emberben bízik, az olyan mint a cserje vagy bozót a pusztában. Ha éppen esik az eső, akkor gyümölcsöt hoz, ha szárazság van, akkor terméketlen marad.
![]()
Aki az Úrban bízik, az olyan, mint a folyópartra ültetett fa, melynek gyökerei a mélybe hatolnak, elérik a vizet és mindig bőséges gyümölcsöt teremnek. Vegyük észre, hogy a paradicsom nincs messze tőlünk, itt van köztünk, jelen van. Oázis, öntözött kert, paradicsom, mely velünk van. Az énekek éneke milyen szépen ír erről az állapotról, a paradicsomról, nagyon szép hasonlatok vannak benne, a szerelmesek állapotáról. Az atya még mindig emlékezik arra a pillanatra, amikor először áldozott. Az érzésre, még arra a kőre is, ahová letérdelt. Emlékszik az első gyónásra, milyen dadogva ment végig a tízparancsolaton. Mindehhez hozzátette, szám szerint ötvenszer-százszor, csak nehogy valamit ne gyónjon meg. A gyerekeknek is, amikor tanítja a tízparancsolatot, egy szívbe két kőtáblát rajzol, az elsőre három számot, a másodikra hetet ír. Az első három parancs Istent szeresd, míg a másik hét, szeresd az embert. Isten a szívünkbe írta törvényeit, a génjeinkbe, mindenkinek, hogy keressük és vágyjuk őt. Szóval visszatérve az atya első áldozására, amikor ostyával a szájában letérdelt és imádkozni kezdett, nagyon keménynek érezte a követ, amin térdelt és minél előbb le akarta nyelni az ostyát, nehogy tisztátalan dolgokra, káromkodásokra gondoljon, amíg az Úr Jézus testét magához veszi, tiszta akart maradni. De rögtön megrohanták a rossz gondolatok, szájpadlásához tapadt az ostya és rögtön jött egy hang belülről: de sokszor fogsz te még így letérdelni! Bizony, így van ez.
![]()
Az eucharisztia jelentőségéről is beszélt az atya. Minden szentmisén lehívjuk Jézust az oltárra, jelen van az ostyában és mindenki, aki magához veszi, egyesül vele. Jézus kitölti a testét, lelkét mindenkinek, hasonul teljesen ahhoz az emberhez, mindenkiben teljesen jelen van. Amikor az ostyát az oltárnál kettétörik, akkor Jézust nem törik ketté, hanem mindkettőben teljesen egészen jelen lesz. Sokan kérdezik és kérdezték régen is, hogyan lehetséges, hogy abban a kis ostyában jelen van a hatalmas nagy Isten. Lizői Szent Teréz mondta még kisgyermekkorában a szintén hitetlenkedő nővérkéinek, amikor első áldozásra készítették fel őket (akkor még az egész család közreműködött ebben), hogy a mindenható, hatalmas Isten mindent meg tud tenni, hát miért pont ez lenne lehetetlen számára. Ez csak természetes dolog, hogy meg tudja tenni, mint az is, hogy Jézus feltámadt a halálból, ez is természetes. Sok házastárs kapcsolata meghidegül, az egyik fél önző életet él, míg a másik keresztre szegezi magát, feláldozza életét. A szeretet szege kell, hogy átüsse a házaspárok kezét is. Jézussal együtt mi is keresztre vagyunk feszítve, Jézus kitölti szívünket, bennünk lakik és mi őbenne, ha megnyitjuk előtte szívünket. Az Úrban bízni is nagyon fontos dolog, aki önmagában vagy emberben bízik, az olyan mint a cserje vagy bozót a pusztában. Ha éppen esik az eső, akkor gyümölcsöt hoz, ha szárazság van, akkor terméketlen marad.
Aki az Úrban bízik, az olyan, mint a folyópartra ültetett fa, melynek gyökerei a mélybe hatolnak, elérik a vizet és mindig bőséges gyümölcsöt teremnek. Vegyük észre, hogy a paradicsom nincs messze tőlünk, itt van köztünk, jelen van. Oázis, öntözött kert, paradicsom, mely velünk van. Az énekek éneke milyen szépen ír erről az állapotról, a paradicsomról, nagyon szép hasonlatok vannak benne, a szerelmesek állapotáról. Az atya még mindig emlékezik arra a pillanatra, amikor először áldozott. Az érzésre, még arra a kőre is, ahová letérdelt. Emlékszik az első gyónásra, milyen dadogva ment végig a tízparancsolaton. Mindehhez hozzátette, szám szerint ötvenszer-százszor, csak nehogy valamit ne gyónjon meg. A gyerekeknek is, amikor tanítja a tízparancsolatot, egy szívbe két kőtáblát rajzol, az elsőre három számot, a másodikra hetet ír. Az első három parancs Istent szeresd, míg a másik hét, szeresd az embert. Isten a szívünkbe írta törvényeit, a génjeinkbe, mindenkinek, hogy keressük és vágyjuk őt. Szóval visszatérve az atya első áldozására, amikor ostyával a szájában letérdelt és imádkozni kezdett, nagyon keménynek érezte a követ, amin térdelt és minél előbb le akarta nyelni az ostyát, nehogy tisztátalan dolgokra, káromkodásokra gondoljon, amíg az Úr Jézus testét magához veszi, tiszta akart maradni. De rögtön megrohanták a rossz gondolatok, szájpadlásához tapadt az ostya és rögtön jött egy hang belülről: de sokszor fogsz te még így letérdelni! Bizony, így van ez.
Amikor az eucharisztiában a pap megszólal áldozás előtt és mondja az ilyenkor szokásos szöveget: vegyétek és egyetek belőle, mert ez az én testem, stb. Nem mindig és mindenhol mondták ugyanezt. Az ilyenkor mondani szokott szöveget úgy ollózták össze, foglalták egybe. A Bibliában ugyanis négy különböző helyen fordul elő, más-más szavakkal. Három apostolnál és a korinthusi levélben. Az egyház bölcsességét bizonyítja, hogy a négy szövegből egyet csinált úgy, hogy mindegyik szó szerepeljen benne.
A déli népek életében fontos szerepet tölt be az olaj. Különösen az olíva olajnak van jelentős szerepe. Gyógyít, mert régen a sebeket olajjal mosták ki. Táplál, mert fontos részét képezi ezeknek a keleti és déli népek táplálkozásának. Hűsít, mert régen amikor valaki hosszú útról tért meg, a lábát megfürösztötte vízben, melybe pár csepp olajat is tettek. Az bevonva a bőrt, hűsítette azt. Jézus olyan, mint a kiöntött olaj. Felveszi az üveg formáját, amibe öntik. Jézus kitölti szívünket, hasonul hozzánk, akik befogadjuk őt. Teljesen jelen van szívünkben. Milyen sokan jönnének templomba akkor még a hitetlenek is, ha meghallanák, hogy egy híres színész vagy együttes lesz jelen. Minden szentmisén Isten jön el hozzánk, ő van jelen velünk. Jöjjünk minél többen, hogy együtt lehessünk az Úrral, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése