173. Cselekvő hit kell

Üdv kedves Olvasó!

2001. március. 13. Kedd.

Szentmise

   Este fél 6-kor a missziós hét keretén belül volt a szentmise a Barátok templomában, amit ferences rendiek tartottak. A prédikációban elhangzott Hóseás próféta, akit felszólított az Úr, mint szent embert, hogy vegyen el feleségül egy parázna nőt, aki szüljön neki fiat és nevezze el azt úgy, ami héberről magyarra fordítva annyit tesz: Nincs irgalom. Mindezt azért, mert elhagyta az Urat ez a nemzedék és paráznává lett. Képzeljük el, ha ma ugyanezt parancsolná meg az Úr egy szent életű embernek. Menjen el az út szélére és válasszon magának egyet az ott integető parázna nők közül, vegye azt feleségül és az szüljön neki egy gyermeket. Pedig a mai nemzedékre is igaz, hogy paráznává lett és elhagyta az Urat.

   Történt egyszer, hogy egy festményt szemlélve, amely Jézust ábrázolta a kereszten, Lizői Szent Teréz elgondolkodott: A festményen ábrázolva volt, amint Jézus kezeit és lábait szögek verik át és folyik a vére. Teréz elgondolta, hogy Jézus bűneinkért halt meg és minden csepp lehulló vér kárba vész. Gondolatban felfogta a lehulló vért, összegyűjtötte azt és a bűnös lelkekre hintette imádkozás közben. Volt akkoriban egy többszörös gyilkos Franciaországban, akit halálra ítéltek, írt róla a La Croa nevű újság is, mindenki ítéletet mondott felette, csak Teréz imádkozott Jézushoz, hogy könyörüljön rajta. Guillotin halálra ítélték, s amikor ment a vesztőhelyre, egy pap ment mellette, aki egy kis fakeresztet vitt. Az elítélt fejét betette a guillotin alá, de utána még felkelt, odament a paphoz, megfogta a keresztet és háromszor megcsókolta Jézus sebhelyeit. Teréz mindezt látva szívében fölujjongott és megemlékezett arról, ami a Szentírásban is benne van: egy megtérő bűnösnek jobban örülnek a mennyben, mint kilencvenkilenc igaznak.

   Imádkozzunk mi is a bűnös lelkek megtéréséért. Magyarországon is rengeteg olyan ember van, aki hasonlóan bűnös életet él. De azok a lányok, akik kint állnak az út szélén, ott van a háttérben mögöttük egy férfi, amögött még egy, utána mindennek hátterében a pénz. Fiatal lányokat rabolnak el és tesznek ilyen életűvé, s akkor már csapdában vannak, kényszerítve és nincs menekvés. De legyen bármilyen korú és nemű az ember, elrabolják és másnap észreveszi, hogy egy kötés van az oldalán, kivették valamelyik szervét. Gátlástalan és önző a mai világ, mindent a pénz mozgat és irányít.

   Amikor a Genezáret tavánál megjelent Jézus és meglátta a halászokat, akik egész éjjel próbálkoztak a jó fogás reményében sikertelenül, s most megfáradva közeledtek hajnal felé a partokhoz. Jézus szólt nekik, hogy dobják ki a hálót mégegyszer. Mindenki tudta, hogy szinte lehetetlen, hogy halat fogjanak, hiszen egész éjjel nem sikerült ez. És lám, most úgy megtelt a hálójuk, hogy szakadozni kezdett. Jézus várt a pillanatra, hogy minél hatásosabb legyen.

   Egyszer egy ember gyónt az atyának, hogy utoljára ötven éve gyónt, de neki nincs bűne. Sokan vannak úgy, akik ezt hiszik magukról. Az atya hetente szokott gyónni és bizony elég sokáig tart mindig. Az igazi szentek hetente többször is gyóntak, volt aki naponta, sőt Luther beszámolt olyan gyónásról is, ami nyolc és fél óráig tartott. Az ember, aki rendszeresen gyón, egyre inkább fölismeri hibáit, vétkeit, bűnösségét, esendőségét, melyek elválasztják Istentől. Aki szeret, akiben Jézus él, annak szívében nincsen félelem. Ne félj, csak higgy! Az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Igen, de csak a kezdete. Utána elindulhatunk Jézussal ezen az úton. Az egyház küld titeket. Hatalom van a kezünkben. Kötelességünk hirdetni az igét, elvinni másokhoz Jézust. Volt egyszer egy ember, egy szomszéd, akit nem szólítottunk meg. Mikor végre sort kerítettünk rá, már azt mondta, máshoz tartozik, voltak nála Jehova tanúi. Sokan tagadják Istent vagy nem hallottak még róla, azért nem hisznek. Az egyház küld bennünket, hogy hirdessük Jézust ezeknek az embereknek, tegyünk tanúbizonyságot róla életünkkel.

   A Genezáret tavánál másodszor is megtörtént a csoda. Üresen tértek vissza a halászok. Dél volt, amikor egyáltalán nem lehet halat fogni, mert a meleg elől elbújnak a mélybe. Egész éjjel próbálkoztak, s amikor lehetett volna esélyük a fogásra, akkor is üres maradt a hálójuk. Délben végképp semmi esély. Ekkor megszólal Jézus, dobjátok ki a hálót. Először nem ismerik fel, majd Péter megszólal, hogy az Úr az. A háló ismét szakadozni kezd a sok haltól. Igen, ahol egy valaki vezető szerepet tölt be, arra hallgatnak a többiek. Péter szavára is hallgattak, kivetették a hálót, még ha reménytelen is volt, mert Péter is hitt az Úr szavában. Ezért nagyon fontos az is, hogy mit tesz a családfő. Mert követik példáját a többiek. Van a szerzetesrendben egy idős testvér, Huber testvér, aki már 95-96 év körüli és éli csendes imádkozó életét. Mindig aktív volt egész életében, sosem pihent. Dolgozott szakácsként és még számtalan mesterségben. De még ma is tevékenykedik, pucolja a sárgarépát, sétál és mosolyog sugárzó tekintettel a szembe jövőkre. Ha kezdődik a mise, mindig lenéz az ablakából és imádkozik a fiatalokért, hogy jöjjenek misére és örül, ha látja őket. Még mise alatt is imádkozik a prédikáló papért. Talán az ilyen csendes imádkozó, szent életű emberek hatására térnek meg sokan, változtatják meg addigi életüket vagy lesznek éppen szerzetesek.

   Mi is imádkozzunk másokért, szeretteinkért. Az apostolok voltak a szeretett tanítványok, akik előhoztak régit és újat. A meglévőhöz hozzáadták az újat. Halat fogtak és azt Jézus megszaporította. Legeltesd juhaimat- mondta nekik Jézus. Ez a mi feladatunk is szeretteink és felebarátaink körében. Nem elég csak hinni, mert hogy egy az Isten, azt az ördög is hiszi. Cselekvő hit kell, tiszta igaz hitből származó cselekedetekkel, ámen.

Viszlát!