292.Magunkból hozzuk ki a legjobbat

Üdv kedves Olvasó!
2002.szeptember.22.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangéliumban a szőlőmunkásokról volt szó, akik közül az egész nap dolgozóknak és a csak késő délután érkező egy órát dolgozóknak is ugyanannyi bért fizetett a szőlősgazda. A korábban érkezők ezt igazságtalannak vélték, hiszen jóval többet dolgoztak ugyanannyi bérért. A szőlősgazda erre azt válaszolta, nemde egy dénárban egyeztünk meg reggel? Megkapjátok béreteket megállapodás szerint, menjetek békével!

   Ebből az evangéliumból is jól látszik Isten irgalmassága. Schindler atya mesélt egy kis történetet, Máriagyűdről jöttek hazafelé autóval és a rádióban egy zalaegerszegi triatlonos nővel készítettek riportot. Megkérdezték tőle, hogy milyen autója van, mire azt válaszolta, nincs autóm, minek nekem autó, mikor körbe tudom futni a Földet. Van-e tévéje? Minek nekem tévé, amikor nincs rá időm? Van-e mobiltelefonja? Minek nekem mobiltelefon, mikor annyi dolgom van, s nem akarom, hogy zavarjanak. A riport elhangzása után megszólalt valaki az autóban: Tízmillióból egy! Bárcsak több is lenne!-gondolta magában Schindler atya.

 Sokan versenyeznek manapság, irigykedve tekintgetve egymásra. Nem az a fontos, hogy a másikat lehagyjam. Önmagunk legyőzése, a legtöbb hasznos dolog kihozása önmagunkból, ez a cél.  Tálentumaink felhasználása teljes mértékben. Nem szabad irigykedve mások sikerére tekinteni, örüljünk mások sikerének és önmagunkból hozzuk ki a legjobbat!
   Mécs Imre írta egyszer a meteor című költeményében, amikor az Földre hullott és kihúnyt, de célját elérte.
Bízzunk Isten irgalmában és használjuk tálentumainkat, győzzük le önmagunkat, hozzuk ki magunkból a legjobbat, ámen.
   (Ma Jávor atyánál gyóntam, aki felhívta figyelmemet Isten szüntelen irgalmasságára a szőlőmunkások példázata alapján. Törekedjünk szüntelenül a tökéletesedésre, kísértések legyőzésére, a jobb életre, Istenben bízva, ámen).

Viszlát!