307.Remény és új lehetőség

Üdv kedves Olvasó!
2002.december.01.Vasárnap. Ádvent 1. vasárnapja, Szt.Blanka, Szt.Natália,Elza
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a diákmisén Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam. Saját akaratunk kevés, kell az Isten kegyelme, irgalma is életünkben. Jézus hív bennünket a szentgyónásban és mindig újjászületik bennünk szentáldozáskor). Az evangélium Jézus eljöveteléről szólt. Ádvent első vasárnapja van. Várakozás...Önmagunk középpontja keresésének és megtalálásának  lehetősége. Régen volt egy játék, szobadísz, amit egy hosszú szálon felfüggesztve a szoba mennyezetéről lógattak le. Sok-sok apró papírhalacska és pillangó volt rajta. Egy kis szellő elég volt ahhoz, hogy megrezegtesse valamelyik díszt és az mozgásba hozta a többit. Majd egy kis idő után ismét mozdulatlanok lettek. Így van ez életünkben is. Minden ember hatással van a környezetében élőkre. Ha negatív, szomorú, ideges vagy ha éppen vidám, aktív, példamutató, mindent kisugárzunk  környezetünkbe.

   Kell lennie életünkben egy fix pontnak, melyből sarkaiból fordíthatjuk ki a világot, ha kell. Egy nyugodt, biztos pont, mely Isten, a hit. Enélkül cselekedeteink egy satrafát sem érnek. Egy nyugodt, biztos pont, melyből átgondolhatjuk életünket.
   Egyszer egy konferenciára Németországba érkezett egy kínai professzor repülővel. A repülőtéren már várt rá egy ember, aki kísérte. Mikor meglátta a kínai professzort, odament hozzá és mondta neki, hogy gyorsan siessenek, még elérik a buszt és nyernek öt percet. Megfogták a csomagokat és szaladtak a buszra, éppen, hogy elérték, már csukódtak is be mögöttük az ajtók. Mire megszólalt a kínai professzor: És most mihez kezdünk az öt perccel, amit nyertünk a rohanással? Így van ez sokszor életünkben is. Rohanunk, időt akarunk nyerni, csak a legfontosabb dolgokra nem marad időnk. Pár perc nyugodt beszélgetésre, csendes nyugalomra.

Mesélte az atya, hogy egyszer még fiatalabb korában egy bazilikában, aminek keskeny ablakai voltak, tehát elég sötét volt, ádvent első vasárnapja mise után lekapcsolták a villanyokat és csak az egy szál gyertya lángja világított. Mindenki csendben volt, az egész hátborzongatóan fantasztikus érzés volt. Az egy szál gyertya, melynek lángja világított. Életünkben a külső zajok, fények sokszor elnyomják bennünk a belső hangot és fényt. Találjuk meg a csendes nyugalomban ezt a gyertyalángot, mely remény és új lehetőség számunkra. Egyengessétek és simítsátok el az egyenetlenségeket és halmokat. Ámen.
Viszlát!