293.Ajándékunk hogyan ér célba?

Üdv kedves Olvasó!
2011.december.04.Vasárnap. Ádvent 2. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, mely arról szólt, hogy Keresztelő Szent János előkészíti az Úr útját. Építsetek utat a pusztában az Úrnak.
   Közeleg karácsony, a szeretet ünnepe. Ma meggyújtjuk a második ádventi gyertyát. De mitis jelent a szeretet? A szeretet megtart, gyógyít és gyógyír, sebekre és bajokra, melyek minden embernek vannak.
A szeretetet sokféleképpen ki lehet fejezni, az egyik módja az ajándékozás. Ez kapcsolódik is a mai naphoz, hiszen két nap múlva Szent Miklós püspök ünnepe lesz és az oltár előtt egy nagy kosár ajándék vár a gyerekekre, melyet majd mise után megkapnak. Jó dolog ajándékozni, de megajándékozottnak lenni is.
A gyerekek talán ezt szeretik a legjobban, amikor megajándékozzák őket.

   Van egy kis történet az ajándékozásról, melyben a három királyok viszik az ajándékaikat a betlehemi jászolhoz, a kis Jézusnak. Aranyat, tömjént és mirhát. A három ajándék útközben beszélgetni kezdenek egymással és ábrándoznak, hogy mi lesz majd velük. Az arany azt mondja, egy nagy király kincses kamrájába fog kerülni, ahová majd mindig érkeznek újabb és újabb kincsek, akik elmesélik majd történetüket, de mégis az arany lesz majd a kincstár legszebb dísze. A tömjén úgy ábrándozott, hogy a királyi lakosztály majd az ő füstjétől fog illatozni. A mirrha azt mondta, hogy amikor a királyt beiktatják majd, akkor vele kenik be tenyerét és homlokát a felkenetéskor. Így ábrándoztak mindhárman, majd álomra hajtották  fejüket. Reggel mikor felébredtek, a három király már messze járt, az ajándékokat otthagyták a jászolban.

   A Szent Család útnak indult, Mária felült a csacsi hátára, karján a kisded Jézussal és József gyalog ment mellettük. Így vándoroltak az ajándékokkal együtt. Egyszer csak lópaták dobogását hallották, üldözték őket.
Mária kinyitotta az arannyal teli ládika tetejét és a sok-sok arany mind kiszóródott a köves-poros útra, szerteszét gurulva. Az aranyak azt gondolták magukban, hogy most vége a szép álomnak, nem kerülnek be a királyi kincstárba, hanem itt fekszenek az úton, mint a többi kavics. Mikor a katonák odaértek, elkezdték összeszedni az aranyakat, közben szem elől tévesztették a Szent Családot. Több napja vándoroltak már, amikor meg kellett állniuk, mert József lábát feltörte a saru és nem bírt tovább menni. Ekkor Mária elővette a is tégelyt, amelyben a mirrha volt és bekente vele József lábát, enyhülést hozva neki, majd tovább tudták folytatni útjukat. Ez bizony nem királyi felkenetés volt, de mindenesetrejó szolgálatot tett. Este egy barlangban pihentek meg és a tűzre tömjént szórtak, mely beillatozta szállásukat, amely nem palota és nem is királyi lakosztály volt.

  Ekkor ismét beszélgetni kezdtek az ajándékok, az arany azt mondta, hogy másként alakultak a dolgok, mint ahogy azt elképzelték előzőleg ábrándjaikban. Bizony, érdekes dolgokat produkál a világ, helyeselt a mirrha. De talán így kellett történnie mindennek és így vannak jól és rendben a dolgok, bólogatott a tömjén. Utána már csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. Mondhatnánk, itt a vége, fuss el véle. De ne menjetek még el gyerekek, mert az ajándékok várnak rátok a mise végén. Nem tudhatjuk, hogy megtörtént-e mindez, talán igen, így történhetett.
   Ajándékozni jó dolog. Az ajándék megerősíti a másikat. Ajándékozni sokféleképpen lehet és ajándékunk hogyan ér célba, Isten tudja csak a titkot. Ámen.
(Legnagyobb feladatunk az életben talán az, hogy megtanuljunk szeretni).
Viszlát!